Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)
1933-07-30 / 31. szám
2 PÁPA ÉS VIDÉKE 1933. j ut ius 16 Jó a cserkész dolga, nincsen semmi gondja. A tábor élelmezési nehézségeit is nagyszerűen megoldották. Naponként a legnagyobb pontossággal szállítanak 90 ezer tojásj, 60 ezer zsemlyét, 15 ezer kg. hust, 60 ezer liter tejet, 15 ezer kg. kenyeret, 30 tonna dinnyét stb. stb. A repülőtábor, melyben különösen a lengyelek óhajtanak erősen szerepelni, készen áll. A vizitábor Csepelen, egy holt Dunaágban fog szerepelni. Ide külön kikötőt is építettek. A vizi előadásokra, melyeken több nemzet cserkészei közt a mi cserkészeink is ki fognak tenni magukért, j 4—5 hajó, csónakok és autók hozzák ki a közöuséget. Az autók, kocsik befogadására külön park szolgál. Szép otthont fog nyújtani a mesterien megépített és felszerelt világtábor a harmincezer cserkésznek. A fiúk fognak azután gondoskodni róla, hogy ebbe a nagyszerű sátorállamba életet, meleg, vidám cserkészéletet vigyenek. Gondoskodni fognak róla, hogy Gödöllő neve aranybetükkel kerüljön bele a cserkészet magyar és világtörténelmébe. Ez az ország a mosoly, a boldog testvériség országa lesz, melyben a fiúk nemes versengéssel a legszebbet, a legjobbat igyekeznek adni. Az a mindennapi királyian gazdag program, melyet nem leirni, hanem csak átélni lehet, gondoskodni fog, hogy a IV. világjamboree mindenki előtt felejthetetlen legyen. A világ minden tájáról érkeznek a vidám, jóképű cserkészfiúk. A mi büszkeségünk, a mi cserkészeink is cserkésszívvel, cserkészlélekkel kel nek útra, hogy megjelenjenek a cserkészet nagy seregszemléjén. Elmennek, hogy megmutassák a világ cserkészeinek a magyar fiúk fegyelmezettségét, rendszeretetét, hogy megtanítsák őket a megcsonkított magyar földet tisztelni, becsülni. Mi pedig, kik mindig tisztelettel, szeretettel néztünk a magyar cserkészekre, szívvel-lélekkel kiáltjuk Gödöllőre induló cserkészeinknek: Fiúk! Jó munkát! Mutassátok meg, hogy magyar fiúk, magyar cserkészfiúk vagytok ! A viszontlátásra Gödöllőn ! A pápai gazdák fájó sebei. A pápai hires zöldség. — Mi fáj a gazdáknak? Egy gazdagyüiés hangulata. — Segítség az utolsó órában. DEUTSCH faMiedo PflPä, Bástya-utca 18. — Hisfaludy-utca 2. Telefon : 119. Telefon s 57. legjutányosabban ajánl, házhoz szállítva: l a bükkhasáb tűzifát 335 ! a cserhasáb tűzifát l a aprított tűzifát elsőrendű hazai fűtőszenet elsőrendű hazai brikettet. Nem mondom, a legtöbb rászorul a segítésre, s legtöbb kéregetőt a munkanélküliség hajszol erre az újkel etü, reszkírozott pályára, de bizony vannak olyanok is sokan, akiknek nem letszik a munka, a fáradalom és csak a jól pergő nyelvükkel igyekeznek dolgozni és megvágni magyarán a jóbalek pápaiakat. Ezek az álkoldusok inkább a város perifériáin cirkálnak és furfangos fogásokkal akarnak hatni a jószívüek könnymirigyeire, erre ugyanis a hatósági ellenőrzés nem erős, mint a városban. És-és a sors tragikomédiája hozza magával, hogy ezek a dologkerülők könnyebben csinálják meg a maguk kis üzletét, mint azok, akik tényleg rászorulnak. Nem tagadom, a mai nehéz idők szinte fokozottabb mértékben termelik a koldusokat, de éppen ezért kellene olyan intézkedést folyamatba tenni, amely megakadályozza a hamis ürüggyel koldulók szektáját. Hozzák be a koldulás megváltás intézményét, mely már 100 évvel ezelőtt is bevált és szép eredményhez vezetett. Adják olyanoknak az így öszszegyűlt pénzt, aki arra rászorul, nehogy a könnyenélők zsebeljék ki a jószívűeket. Ezt az intézkedést involválja az a 100 év, mely áthajlik őseinktől hozzánk, a XX. század büszke fiaihoz. —án. Gödöllő. Két évig készülődtek. Két évig építkeztek s most már cserkészfiúk vidám dalától hangos a gödöllői táj. A tábort két részre osztó vasúti vonal felett öt gyönyörű katonai híd emelkedik. A víz és telefonvezetékek pompásan működnek. Öt kút s egy víztartály is van. Vízhiánytól nem kell tartani. A sporttéri zenepavillon gyönyörű alkotás. A sportpálya tribünjén 40—50 ezer ember is elfér. Az ébresztőt, takarodót, parancsokat 50 hangszóró viszi szét a tábor területén. Az üzletvárosban cserkészek és vendégek mindent megkaphatnak, amit szemük, szájuk megkíván. Van vendéglő, büffé, cukrászda. A cserkészboltokban a cserkész a sátortól a cserkészjelvényig mindent megkaphat. Kaphatók sportárúk, hírlapok, könyvek, szövet, kender- és lenárúk, fotocikkek. Lesz szabó, cipőjavító, fodrász, drogéria. Vásárolhatnak tejet, cukorkákat, fagylaltot, gyümölcsöt. Nem hiába mondja a cserkészpóta: Ha a gazdasági élet grafikonját vizsgáljuk, akkor kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a legnagyobb esés, a legnagyobb zuhanás, a háborús és a háború utáni évek merész emelkedése után a földmíves társadalom életében és életnívójában következett be. Az örvendetes emelkedés nagyon gyorsan megrekedt, s a kulmináció után fokozatosan és kérlelhetetlenül folytatódott a mezőgazdasági termények árának letörése. Minden év új árlemorzsolódást hozott s ma ott állunk, hogy a gazda a legerősebb fizikai munkával sem bírja amúgyis alacsonyan stagnáló életnívóját fenntartani. Pápa, a zöldség Mekkája. Ezen szomorú jelenségek vizsgálatára nagyon alkalmas példának kívánkozik Pápa. Ez a kis dunántúli város, a legközelebbi síksági település a Bakony lábánál, úgy a múltban, mint most is, a Dunántúl legnagyobb zöldségtermelő és szállító helye. Ezt nemcsak a patriotizmus mondatja velem, hanem szakkörök által is elismert tény. A pápai gazdák, akiknek legnagyobb része bérelt földeken gazdálkodik, igen helyesen, belterjes művelés alá fogta azt a néhány holdnyi földjét és olyan dolgokat termelt, aminek a vidéken piaca volt. A környező városok, falvak, melyeknek földje nem volt alkalmas a zöldségfélék termelésére, hálás felvevő területet, piacot biztosítottak a pápai gazdák és kertészek terményeinek, s a pápai zöldségpiac a vidék legforgalmasabb és leglátogatottabb piaca volt. Volt, legyintenek a pápai gazdák és kertészek, mert ma már csendes a pápai piac és az országutakon nagyon ritkák a pápai híres zöldséggel megrakott szekerek, melyek a vidéki városokba viszik a terményeket. Talán nem termelnek Pápán zöldséget? — kérdezhetné valaki. Dehogynem, sőt többet, mint azelőtt, csakhogy már nem igen hozza be. Mit mondanak a pápai gazdák ? Azelőtt — amikor még nem volt annyi C lap tele adóssággal — 120 pápai kocsi is állt a veszprémi piacon, tele zöldségfélével, s amikor a nap lefelément, üresen jöttek haza a szekerek, de a pénztárca tele volt. A lovak is vígabban kocogtak a hegyes-dombos veszprémi úton, mert megérezték, hogy a gazdának a bakon jókedve van a vásár sikerült. Jöttek azonkívül kereskedők, akik vagonszám vásárolták össze a megmaradt terményeket. Nem kellett félni a téltől, nyugodtan lehetett pihenni a nyolc hónapi erős fizikai munka után. Akkor nem volt mindennapos vendég a végrehajtó (nem szívesen látott) a pápai gazdáknál, akkor csak hírből ismerték az árverést és a kis házat, a néhány holdnyi földet nem szorította, nyomta veszedelmesen a betáblázott adósság súlya. Szívesen áldoztak mindenre, örömmel fizették az adót, mely már akkor a kiadások legnagyobb tehertétele volt, de fizették, mert volt miből. Most alig tudnak megbirkózni az élettel. Lassankint felélik azt a csekély vagyont, amit a jobb időkben félretettek, s ha ez elfogy, nem tudják mi lesz. Hiába dolgoznak, hiába izzadnak a nap hevében, nincs a: a terményeknek ára, s minél kevesebbet kapnak az árúért, annál több lesz adó, annál nagyobb lesz a teher, a veszedelem. Egy gazdagyűlés hangulata. A minap voltam jelen egy gazdagyűlésen, ahol a felsővárosi földmívesek tárgyaltak egy közérdekű dolgot. Közvetíteni mentem közéjük, hogy az értékesítési lehetőségeket megnövelhessük és a már vigasztalannak látszó helyzetet megmentsük. Bár szorgos dologidő volt, aratás ideje, takarulás, mégis szép számmal összegyülekeztek. Hajtotta őket az élet követelménye, a holnap megváltásának, megszépítésének reménye. Először csendes, halk hangon beszélgettünk a jelenlegi helyzetről, a pápai piac — bolgárok — kérdéséről. Folyt a szó, az ellenvetés, az érv, s a józan, okos paraszt agyakból kiizzadtak a gondolatok. Nem volt a szavakban él, megfojtás vágya, csak az élniakarás dicséretes ösztöne, s a helyzet helyes és józan felismerése. Nem akarnak ők veszekedni, csak a jogaikat követelik, mint pápai bennszülöttek, hogy ne legyenek hátrányban az idegen nációkkal szemben. Miután sustorogtak már a szavak, azután égni kezdtek a sebek, s talán eszükbe jutott, hogy szinte hiába kelnek fel holnap reggel egyidöben a nappal, hiába túrják a földet, az eredmény nem lesz. Nem tudom még hány féle seb kezdett égni ezeknek a józan gazdáknak a lelkén, de az indulat sűrűsödött és fájt nekik, hogy nem védi őket senki, nem karolja fel érdekeiket senki. Pedig-pedíg őket börtönözték be 1919. év nyarán, az ő véreiket gyilkolta le a sortűz 1919. március 14-ének éjszakáján. Ök voltak azok, akik legtöbb hőst adtak a hazának és az ő vérüket csapolta meg legjobban a háború vérengző polypja. Lángoltak a szemek, s a beszédnek súlya volt, csakúgy csillogtak a keserű ajkakon a fájdalmas szavak. Ezeknek a gazdáknak igazuk van — gondoltam magamban —, ezeket a józan magyar embereket, akik még az indulat hevében is az észre hallgattak, nem szabad kisemmizni, nem szabad védelem nélkül hagyni. Segítség kell a tizenkettedik órában. Igazuk van ezeknek a gazdáknak, s kívánságukat nem szabad figyelmen kívül hagyni. A mostani helyzetben nem szabad és nem okos dolog a húrt feszíteni. Hozzák békés
