Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-06-25 / 26. szám

M Pá pa, 1933 j unius 28«, vasárnap. Ara 16 fillér. XXX « évfolyam, 25. szám. Politikai hs^ilap. — Megjelenik minden vasárnap. _ _eti Múzeum Kor. S16flzek 6 pengő. Eg) w v:Ai. .. ni.il­néferes dfjssabás szerit«. . odmeier a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN, Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz: A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121. A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. Telefon : 157. szám Ballag már a vén diák. Péter Pál. Igazi magyar Ünnep volt ez a nap régen, mikor még a világégés pokoli kataklizmája nem gyullédt ki a vén, pőrébe nem férő Európa felett. Péter Pál, a magyar rónák diadal­mas ünnepe volt, amikor a virágos tavasz áthajtott a meleg élettel teli nyárba, amikor a rengő kalásztenger­ben elÓ8zőr csillant meg a magyar iöldmives kaszája és csattogott bol­dogan, vidáman, mert telt volt a ma* gyár kalász, mert ha nehéz is volt az étet, de a holnap nem rémitett bi­zonytalan árnyával. Péter Pál, mikor a vén diák ki­ballagott az Alma Mater kapuján derűsen, férfivá érve és nekifeszült az életnek, hogy könnyedén, fiata­losan maga alá gyűrje. És most is Péter Pál van. A ma­gyar rónák kalásztengere éppúgy hajladozik, susog a szél fúvásán mint azelőtt, a vén diák éppúgy kiballa­gott az Alma Mater kapuján, de mégis más ez a Péter Pál. A nap most is olyan égetőn tűz le a fehér utcákra, a dátum is ugyanaz, csak mi vagyunk mások. Csak mi változ­tunk meg azóta a szarajevói revol­verdőrrenéses nyár óta. De nagyon megtépázott bennün­ket azóta ez a szeszélyes élet, de sokszor végig vágott rajiunk könyör­telen kancsttkája. * Akkor régen a véndiák virággal kirakott útra ballagott ki, s most az tA szintén tele van, da nem rózsá­val, hanem árokkal, buktatóval, ve­szedelmes tövissel. Talán a lelkük most is tele van vággyal, reménységgel és álommal, mint akkor, de a vágyakat, az ál mokat majd hamarosan megtépik a csalódások és a gondtalan diákéle­tet hamarosan nehézzé, keserűvé teszi a holnapi nap gondja. Azelőtt a Péter Pál az életbelépés nagyszerű, s örökké emlékezetes öiőmfinnepe volt, s most, a keserű, a könyörtelen élet hideg, szívtelen nyitánya, mely túlharsogja a vidám diáknóták melódiáit, mindjárt iz ellő nap lábbal tiporja a reménység zöld­jét, s eljegyzi azt a ballagó vén diá­kot a nyomorúságban tengődő élet szegénylegényének. Szegény küzködő magyar fiatalság, de kevés örömet hoz neked a mai Péter Pál és mennyi megpróbálta­tást rejt magában a szürke holnap. Ma még örülsz a bizonyítványod­nak, mely talán jeles, vagy jő, de holnap talán már égetni fogja szived felett a testedet, mert hiába van meg, hiába dolgoztál érte álmatüzö éjsza­kákon, nem ad neked életlehetőséget, kenyeret. Ma még büszkén mutoga­tod ismerőseidnek, ma még dicse­kedel vele, hogy maturus vagy, nem í jut eszedbe, hogy csak most jön az igazi matúra, az étet nem hét, de százszoros próbája, melyet végig kell küzdeni, ha kemény férfinak mondod magadat. Nem matematikai tételeket keli megoldanod, hanem kilincselned kelt a legkisebb állásért. Nem klassziku­sokat kell fordítanod, hanem a csa­lódások zöldszemö ördögét kell le győznöd, nem verseket kell tudnod, hanem elfelejteni a hiába eltöltött és reménytelen napok számát, nehogy összeroppanj a kilátástalan jövőtől. Véndiák, ballagó véndiák, ez sok­kal nehezebb, mint Tacitus, vagy a Pythagoras tétele. Ebben a harcban j lélekre, erős férfias lélekre lesz szük­ség, mely minél nagyobb ütést ka­pott, annál erösebben, annál rugé­konyabban áll talpra és vág neki az újabb küzdelemnek. Sohasem volt könyfi felmenni a hegyre, de most százszorosan nehéz az út. De menni kell, de nem sza­bad megtorpanni a buktatóknál. Ha fáj is az esés, ha néha el is sötétül a láthatár,s ha néha zokog is a lel­ked, vágd fel a fejed szomorú büsz­keséggel és lendülj neki újra — száz­szor, 8 ha kel), százegyszer. Péter Pál van és 1933 at Írunk. Kint a mezőn első kaszasuhintást tesz a magyar gszda, szépek a veté­sek, teltek a szemek, s a tekintete, mégis oly borongó, mégis szomorú. Istenem, mikor lesz már ünnep, gyö­nyörű, igazi magyar ünnep a Péter Pál napja, mikor? Talán többé soha. —Ih. Pápa madártávlatból. Mintha csak álmodtam volna az egészet, úgy tűnik fel előttem a do­log alig néhány nap távlatában. Pe­dig Űrnapján este fent szálltam a város felett, a Schmoll paszta gyár 120 lóerős Pelikán típusú biplánján. Először, mikor Kirják István, a gép szimpatikus, barna arcú pilótája meg­invitált a légi útra, egy fordulóra 400 méter magasban, hideg lett a hátán, mert eszembejutott néhány ismerősöm, akik a közelmúltban zu­hantak le, s törték össze magukat halálosan. De azután gondoltam egyet, miért kellene pont nekem leesni, elvégre ha Kirják pilóta sok­száz felszállása közben egyszer sem esett le, miért legyek én az, aki mindjárt az első felszállásnál leesik. Ez a kétélű studirozás majdnem tel­jesen megnyugtatott, úgyhogy szinte örültem, mikor a pálházi sikság felé robogtunk autón. Mire kiértünk, már a kíváncsiak tömege állta körül a hangárban levő szürke gépmadarat. Én is kíváncsian nézegettem a légi csikót, melynek hátára akarok ülni. Hamarosau kitol­ták a rétre és a montőrök vizsgál­gatták, vájjon rendben van-e minden. Rendben volt, mint je'entették s hát én nem is kételkedtem szavuk Igaz­ságában, hiszen a pilóta is megér­tően bólintott, ha annak jő, hát ne­kem miért nem lenne jó, hiszen ha esünk, együtt esünk. Azután aláírtam egy kis papirost, melyben megigértem, hogy semmi féle kártérítést nem fogok érvénye­síteni a társasággal szemben. Meg­igértem, sőt alá is írtam. Miért ne. Elvégre, ha 400 méterről kényszer­leszállást kell végeznem szárnyak nélkül, nem igen lesz alkalmam a földi bírók előtt kártérítés iránti pert indítani, még ha ez is a mesterségem. A hivatalos formaságok után fe­jemre húztam a pilóta sapkát, arra egy zöld szemüveget és valahogyan bekászálódtam az első ülésbe. Azután egy figyelmes űriember leszíjazott az Ölésbe, nehogy kiessek útközben. Nem, semmi esetre sem fogok kiug­rani, nyugtattam meg a jó embert. Azután dübörögni kezdett a motor, 8 a légcsavar megindult. A kellemes szélcsendes időt hatalmas szél vál­totta fel, s most jöttem rá, miért kellett a börsapkát a fejembe húzni és a szemüveget szememre bigy­gyeszteni. Még néhány pillanatig állt a gép, majd örült pufogással elkez­dett száguldani a réten. Kissé do­bált a sok hepe hupa, de egyszerre megszűnt az ingadozás. Elhagytuk a földet — gép simán emelkedett a magasba. Az emberek mindig kisebbek let­tek, 8 a hangár tenyérnyi világos foltnak látszott. Boldogan szívtam a jó, tiszta esti levegőt, s nézegettem az alattunk forduló tájat. A határ­mesgyék, a barázdák éles geomet­riai vonalaknak látszottak, s a pomás mezőség sok árnyalatú zöldje inte­getett felém. Lassan közeledett a város, mert az volt az érzésem, hogy a gép áll, s a házak kúsznak felém. Most gyújtották fel a lámpákat, melyek mint a csillag szikráztak a beszüremkedő alkonyatban. Lené­« zek. Az öregtemplom két tornya, mélyen alattunk, mint egy két ágű villa bök fel az ég felé. A Főtéren most fordult be egy autó, látom a mozgó fénycsővát. Kissé elcsodál­kozom. Nem látok egy görbe utcát sem. Mind kiegyenesedve fú! és tor­kolik egymásba. Érdekes, milyen szép ez a Pápa 400 méter magasból, még csak görbe utcája sincs, pedig a valóságban valamennyi az. Kezdek büszke lenni szülővárosomra, de csak innen felülről, mert innen csakugyan impozánsan hat. Mig én így eltelek büszkeséggel, a gép szabályosan zakatol, dübörög és simán, minden billenés nélkül úszunk a levegőben. Integetek — gondolom — talán meglátják a fehér kesztyűmet. Megpróbálom, de hama­rosan vissza is rántom a kezemet, mert a vészéit szél leakarja szakítani kezemről a kesztyű». No ezt mégse r mert nehéz lenne megtalálni és mit csinálnék egy kesztyűvel. Mig ezt latolgatom, hátulról megbök a pilóta és lefelé mutat. Az állomás felett szállunk, lent lassan cammog egy vonat, két lámpása, mint két fűzes rnrnrnrnmammmmmmmmmmmmmmmmmmm .^^• ^Vi 'V r l 'l ^' ri 'nT ri ^ 'i n'jl'LnUt^VX VtirLlTLlTL VLVLrUVU'l'lAAJ Sipiczkynél jó magyaros konyha, hitffnff italok. (PAPi^FÖ-TÉRSy.SZAM.) Szolid iraki Elsőrendű szobák I R szobák vízvezetékkel ellátva! 14 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom