Pápa és Vidéke, 30. évfolyam 1-53. sz. (1933)

1933-06-04 / 23. szám

Pápa, 1933 máj us 21., vasárnap, Ara 16 fillér. XXX. évfolyam, 21. szám« Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Tek. Nemzeti Múzeum Könyvtára VIII., Múzeum-körút. Budapest Felelőt szerkesztő: DR. NÉMETH ISTVÁN. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz: A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon-: 121, A Pax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzet Nyomdavállalat, Csáky-utca 21. Telefon: 157. szám A tűz éget és kerget. Dr. Magyarász Ferenc O. Ciszt. Schiller az ő Harangjában jóté­konynak magasztalja a tűz hatalmát, ellenben Prohászka, a Szentlélek hárfája, a címben foglalt szavakban (A pünkösdi lélek. 0. m. XIX. k.) elég markánsul inkább a tűznek erő­s zakós és pusztító hatására mutat rá. Éget és kerget. Az égés fájdalma egyike a legnagyobbaknak, melyhez hozzáedződni, mellyel szinte tréfál­kozni csak Szent Lőrinc vértanú hősi lelkülete tudott. És kerget a lángjá­val, a füstjével, a perzselő hőségé­vel egyaránt. De ugyanaz a tűz, mely éget, tisz­tít is, és amidőn kerget, egyűttal fokozottabb tevékenységre is kész­teti, kényszeríti az embert. A nemes ércet kiolvasztja a kőzetből, a rozs­dától megóv, a fertőző csirákat leg­biztosabban pusztítja. Kerget, de nem­csak futásba, hanem munkára, védeke­zésre, az erők végső megfeszítésére is. Ily értelemben éget és kerget az a pünkösdi tűz is, amely lángra lobbantotta és újjáalakította az apos­tolok lelkét is. A pünkösdi lélek az Isten lelke volt, annak pedig nem telik kedve sem abban, hogy pusz­títson, sem abban, hogy az embere­ket elriassza magától. De igenis meg­tisztította az apostolok lelkét minden tévedéstől, hogy tisztán lássák immár a megváltás fogalmát és a saját apostoli hivatásukat. Megtisztította őket az önzéstől, hogy többé ne a saját érvényesülésüket keressék a Megváltó oldalán, az ige szolgálatá­ban. Megtisztította őket a hiúságtól, bogy ne azt latolgassák, hogy ki kö­zöttük az előbbrevaló. Megtisztította őket az emberfélelemtől, mely miatt ímtalan elzárkóztak az emberek elől, a kishitöségtől, mely szüntelen ki­ütközött rajtuk, a gyávaságtól, mely bamis eskübe és Mesterének meg­tagadásába taszította fejüket. És meg­sokszorozta tetterejüket, valósággal kergette őket városról-városra, or­szágból országba, egyik néptől a másikhoz, ősi kultúrákhoz, hogy ab­ból kivegyék, ami jó, ami örök ér­vényű, ami Istentől ered és Istenhez vezet vissza, és az ősrengetegek bar­báraihoz, hogy a lelkükbe plántál­ják mindazt a jót, szépet és neme­set, melyet a haldokló klasszicizmustól átmentettek az új, a szebb jövendőbe, a kereszténységbe. Kergette őket a tűz, hogy ne féljenek a római csá­szárok vérengző irtóháborújától, sem a hamis tudomány támadásaitól, sem a belső szakadástól, sem a korszel­lem bomlasztó hatásától. Kergette őket a tűz és nem is hagyta őket nyugodni addig, míg e tűznek láng­jaiban ki nem forrott az új világ, az új hit és erkölcs, az új tudomány és művészet, az új törvényhozás és új társadalmi rend. A tűz éget és kerget. Mibennünk maradék magyarokban is sok van még, aminek jobb volna elégnie, sok van, aminek viszont nem kellene lobogó lánggal égnie: sok önzés, sok gyűlölködés, sok bizalmatlanság, sok kényelemszeretet, sok szófia­beszéd. Égesse el ezeket a hibákat a pünkösdi láng, űzzön, serkentsen új, vállvetett, lankadatlan munkás­ságra, a test és lélek minden tehet­ségének végső erőfeszítésére az ő tüzének lobogása 1 Ne féljünk attól, hogy kevesen vagyunk; az apostolok, az igaziak, mindig kevesen voltak, de váloga­tottak voltak. Ne féljünk az egész világtól, mert ha nem remélhetünk tőle semmit sem, nem is érdemli meg, hogy féljünk tőle. A lelket ki ne oltsátok! kiáltja az apostol. (1. Thessz. 5, 19.). A pün­kösdi tüzet, melynek oly szép lobo­gását láttuk a magyar keresztény­szociálizmus mult vasárnapi jubiláris ünnepén is, szítsuk szent egyetértés­sel, hadd égjen oltárainkon, hadd legyen serkentőnk a munkára, veze­tőnk munkaközben, jutalmunk a be­csületesen végzett munka után. Égess, kergess, pünkösdi tűz, ne hagyj nyugodni bennünket I Cserkészremények. Villámgyorsan halad az idő. Már csak két hónap van hátra s faltűnik előttünk a gödöllői cserkésztábor boldog országa. Már csak két hónap van hátra s örömmel élvezhetjük a gö­döllői cserkészország kellemes cser­készéletét. Minél közelebb jön, mi­nél kevesebb nap választ el tőle, annál nagyobb érdeklődéssel, annál nagyobb szeretettel várja mindenki. Epedve várják a szülők, kik legdrá­gább kincsüket, cserkészfiukat kül­dik oda. Epedve várják a cserkész­fiúk, hisz ők már megtapasztalták, mily gondtalan örömet, mily roman­tikus életet jelent a cserkésztábor. Legszebb álmaik, legbúsabb ábránd­jaik ott valósulhatnak meg. Feltűnik előttük a tábortűz titokzatos fénye. Felzsong lelkükben a tábori élet min­den öröme, minden boldogsága, s mindezt fokozott mértékben várják a világtábortól. Mily sok külföldi jó barátot, mily sok élményt fognak szerezni az alait a két hét alatt. Új emberként, új fiúként fograk boldog szüleik szivére borúim. Ki a meg­mondhatója, mily méiységes vágyak, mily tiszta örömök forrnak abbin az ifjú cserkésszívben, ha Gödöllőre gondol. Nemcsak a cserkészszülök remélik a világtábortői gyermekük boldog­ságát, nemcsak a cserkészfiúk tekin­tenek feszült várakozással Gödöllő felé y hanem láthatatlanul az épülő tábor felett lebeg minden igaz migyar szíve, minden igaz magyar lelke. A magyar cserkészet becsülettel meg­állta helyét a múltban s mindenki reméli, hogy cserkészeink a nemzet minden reményét éietté, hódító, im­ponáló életté fogják varázsolni a jö­vőben. Gödöllőn a msgyar feltáma­dás új reménysugarait látja a nemzet az ég felé törni. Mindenki reméli, hogy a külföldi cserkészek megta­nulják majd a magyar földet, a ma­gyar népet szeretni s ez az eredmény a magyar cserkészet történetének újabb dicsősége, jogos büszkesége lesz. Azonban nemcsak a magyar cser­készek tekintenek reménnyel a világ­jamboree elé. A cserkészet atyja, a világ főcserkésze, Baden- Po will azt mondotta a gödöllői cserkésztábor­ról : Az ebben az évben Magyaror­szágon megtartandó Jamboree nagy sikernek Ígérkezik ... Jelentőségéhez mindnyájan hozzájárulhatunk azzal, hogy helyes cserkészszelíemet, sok jóindulatot és az együttműködés reánk eső részét visszük el a cserkésztelál­kozóra. Ezeknek a mozzanatoknak bizonyára messzeható következmé­nyei lesznek abban az irányban, hogy a nemzetközi bejtársiasságot és barátságot minden országban elő­segítse. A cserkészlord legutóbb is határozottan hirdette, hogy ő a nem­zetközi béke, az egyetértés fölséges szimbólumának látja a gödöllői cser­készerszágof. Az akaratgyenge, tehe­tetlen hajóskapitány, a népszövetség vezetése alatt a népek hajója a gyű­lölködés, az egyenetlenség, a meg­nemértés tengerén hánykolódik. Eb­ben a holt tengerben, mely életet, a nemzetek életét öli, a főcserkész egy kicsiny békeszigetet, g gödöllői cserkésztábort látja, hol magyar cser­késztük tartják a béke, a szeretet olajégát, hol magyar szentek oltára előtt, msgyar zászló árnyékában gyű­lölködő nemzetek cserkészfiai szere­tettel borulnak egymás szivére. A nemes lord bejelentette, hogy min­denképen el fog jönni Gödöllőre. A táborparancsnokság tervei szerint a világcserkészet királya a kormányzó vendége lesz. Nemes vendégünk látni fogja, hogy gondolata Gödöllőn testet fog ölteni, hisz a magyar vezetőség mindent elkövet, hogy Gödöllőn min­denki jól érezze magát, tekintet nél­kül arra, hogy hazája politikailag barátunk vagy elSenségünk-e. Ugy látszik az amerikai cserkészek is a világcserkésztestvériséget akarják kidomborítani. Hatalmas színmű elő­adásra készülnek, melynek címe: „Hatalmasabb, mint a kard". Föl­léptetik benne a legkülönbözőbb nemzetek fiait, megszemélyesítik ma­gát a világfőcserkészt is. Sőt van egy egészen merész tervük is, mely szerint Gödöllőn Baden-Powell maga vállalna szerepet. A színdarab a test­vériséget hirdeti. Sipiczkynél jó magyaros konyha, kitűnő italok. (PÁPA y FŐ-TÉR 27. SZÁM.) Szolid árak! Elsőrendű szobák! R szobák vízvezetékkel ellátva! 14 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom