Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-04-10 / 15. szám

Pápa és Vidéke 2 1932 április 19 Football labdáit, dresszek, belsők és egyéb felszerelések IFJ. STERN LIPÓT Pápa, Kossulh-utca 13., cégnél kaphatók. Amiről nem szeretnek beszélni. A húsvéti, a sátoros ünnepi nyilatkozatokban, melyet a szabadságolt honatyák a feltámadás tényét alapul véve tettek, sok mindenről volt szó. Beszéltek javulásról, szónokoltak hanyatlásról, aszerint, hogy mungó párti volt e az illető, vagy radikális. Meghallgattuk mindkét, különféle poláritású véleményt a kiúíról, vagy a zsákutcáról és szegény, közön séges halandó eszünkkel levontuk a szomorú tanulságot, hogy bizony ebül állunk. Sok mindent hallottunk, de egyről, amely oly keserű prob léma, a magyar csonka fa virágáréi, annak sorsáról, annak jövőjéről, a fiatalságról nem hallottunk semmit. Kérdezzük miért? Talán ez nem probléma, talán ez olyan kérdés, melyről nem érdemes beszélni, vagy amellyel nem érdemes foglalkozni? Ezt a kérdést talán nem is lett volna szabad feltenni, mert hiszen az ellenkezőt az élet hatalmas orkánja süvölti, de mégis fel kellelt tenni, mert ezt a kérdést íokan, az aivólelküek, a begubózottak közül időelőttinek tartják. Vannak még ilyenek is! Vagy talán ez a probléma oly rendkívül súlyos, hogy azzal foglalkozni hiába való, mert ez jelenleg megoldhatatlan, tekintettel Trianonra, gazdasági válságra stb.? Nagyon kényelmes megoldás ez, nem sokban különbözik az előbbi megoldástalan megoldástól. A felcserek szemforgatás közben kimondják, hogy úgyis beteg ez a szegény magyar fiatalság, hát segítsen rajta a természet, mert a baj olyan mérvű, amelyen az orvos tudomány jelenlegi állása mellett segíteni nem lehet. De hát tudják-e ezek a rozsdás lelkű politikai felcserek, hogy mi megy végbe most a magyar fiatalság lelkében? El tudják-e képzelni azt a testi és lelki gyötrődést, azt a szégyenletes megalázást, amely a mostani fiatalságot a végletekig deprimálja? El tudják-e képzelni állítólag a realitások mély földjéhez tapadó eszükkel, hogy milyen viharos elkeseredés rakott fészket ezeknek a mostohasorsú fiataloknak a szívében ? Vájjon látják-e azokat a riasztó, szemrehányó kérdéseket ezekben a lázban égő szemekben arról, hogy mi lesz velünk, arról, hogy meddig tart a vesszőfuttatás? Nem hiszem, mert akkor nem aludna a lelkük, akkor nem lenne nyugodt az éjtszakájuk a modern Sheylokoknak, akkor nem egy új szerzendö állásról álmodnának a meglévő öt-hat mellé, hanem riadtan figyelnének az ablak rezgésére, ha belevág a könyörtelen őszi szél. A hideg őszi szél, a közönyösség virágtépő szele. Ez, ez tépázza a csonka magyar fa zsenge hajtásait. Ez dermeszti meg az ifjú lelkeket, ez hajtja őket, a szenvedőket, a kitagadottakat egy csapatba, ahol az elkeseredés a vezér és a gyűlölet a jelszó. így kerül — sajnos — szembe a két korosztály a kenyérért, a holnapért. Mert élni kell, mert az idő szalad, mert az idő nem áll meg az elintézetlen problémák felett, mint egykor Józsua könyörgésére a nap. Élesedik a harc, a gyűlöletet szítja az öregekben való csalódás szele, mert a fiatalság érzi, hogy az idősebb korosztály nem hajlandó rajta segíteni. Bár ennek a korosztálynak lenne kötelessége, hogy a fiatalság útját egyengesse, mert már ők kifelé mennek az életből, s a fiatalság előtt a kaput meg keli nyitniok. Talán érzik is ennek a korosztálynak a jobbjai, hogy a fiatalságnak teret kellene adni, mégis a többség ragaszkodik a maga kényelmes nyárspolgárian jólszliuált hétköznapi élet módjához. A kényelemszeretet, a hiúság, a 65 éves gőgös beképzelés nem engedi észrevétetni azt, hogy a magyar fiatalság begyelemkenyérért gürcöl, vagy állás nélkül és remény nélkül csavarogni kényszerül ahelyett, hogy fiatal energiáját, modern, sokoldalú, széles látókörű tudását hazája szolgálatába állíthatná. Magyarország a vének országa, mondta egy angol politikus, mikor Budapesten járt. Akárhova ment, mindenhol az aggult öregek vették körül bepenészIedett, ósdi világszemléletükkel. Hol van hát a magyar ifjúság ? — kérdezte. Talán a háború alatt a magyar anyák nem szültek gyermeket? De igen. Van fiatalság. De szerep nélkül, de állás nélkül. Egyszerű számok, vagy talán senkik a magyar probléma, mert talán elrontja az glóbusz alatt. ebéd utáni fekete kávés szieszta S a jelszó, hallgassunk róluk, ; meghitt, I913 as hangulatát, mert nem érdemes, mert túl nehéz | Dr. N. I.» Kápolna- és harangszentelós az irgalmasoknál. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, április 4-én dr. Rott Nándor megyéspüspök megbízásából Németh József apát-plébános felszentelte az srgalmasrend pápai rendházának és kórházának új kápolnáját és harangját. A pápai betegápoló rendet már régóta foglalkoztatta, a történelem tanúsága szerint, a templomépítés gondolata, amely szép terv azonban az idők folyamán, de különösen az utolsó esztendőkben mutatkozott gazdasági válság miatt, a maga eredeti elgondolásában nem volt megoldható. A tervezett templomból így lett kápolna, bár a rend érdemes vezetősége nem mondott ie ezzel véglegesen a templom íelépítéséről, hanem azt gazdaságilag nyugodtabb időkre halasztotta. Figyelmezteti különben őket erre a rendház végén emelt torony, amely a pápai kórház alapítóinak: gróf Esterházy Ferenc és gróf Esterházy Károly egri püspök szándékát hirdeti a kórházat fenntartó jelenlegi tulajdonosoknak. Az alapító grófok ugyanis azért építtették a tornyot a rendház végére éa nem közepére, mert azt tervezték, hogy az épületet templom emelésével folytatják majd, azonban mint már az előbb is említettük, ez a terv máig sem valósulhatott meg. A pápai rendház jelenlegi perjele, Piszker Valér, valamint elődei, fáradtságot nem tekintő, igazi szerzetesi buzgalommal munkálkodtak azon, hogy az április 4 iki szép ünnepélylyel örömet és boldogságot szerezzenek rendtársaiknak és a kórház lelki vigasztalást kereső beíegeinek. Nemes fáradozásokat tető alá segített juttatni a világháborúban hősi h alált halt Esterházy Pál gróf kórháztelekalapitványa, amelynek rész jövedelmét a kápolna és harang költségeinek fedezésére fordították. A mostani kápolna a rendház első emeletén foglal helyet, az orvosi rendelők felett. A régi kápolnát kórteremmé alakította át a rend; ez anynyit jelent, hogy 8 ággyal növekedett a kórház befogadó képessége, ami magában véve is nagy jótétemény a várossal és vidékével szemben. A kápolna meleg tónusú, birokkstílusban készült oltárát Piszker Valér perjel utmatatásai alapján, a pápai Kunt Testvérek tervei után készítették el. A festő-munkákat Nagy Ferenc pápai festőmester végezte, igen jól. Az üvegfestést pedig a jóhfifi Ligeti Sándor és Fiai üvegfestészeti és üvegtechnikai mfiintézete eszközölte» bravúros kivitelben. A legnagyobb kép Istenes szt. Jánosnak, a rend alapi« tójának az életéből örökít meg egy jelenetet. * * * A szertartások alatt zsúfolásig megtelt a kis kápolna. A harang és a kápolna megszentelése után papi segédlettel ünnepélyes nagymisét mondott Németh József apát-plébános. Szentbeszédében Istenes szt. János áldozatos életét állította a hivek elé követendő mintaképül. Ä mise alatt a főtemplomi énekkar énekelt Marton Győző karnagy vezetésével. Délben szükkörü házi ünnepély volt a rendházban, amely alkalommal dr. Müller Ödön tartományfőnök nagyhatású beszédben mondott köszönetet Piszker Valér perjelnek és munkatársainak, valamint a szentelést végző apát-plébánosnak. • * * Az ünnepségeken a következő rendi perjelek és tanácsosok vettek részt: Berecz Fidél (Eger), Lóber Imre (Budapest), Mura Fülöp (Budapest), Szabó Laurus (Vác), Sztrapkó Flórián (Pécs), valamint Rozmusz Péter fogorvos és Racsek Kelemen főgyógyszerész Budapestről. HÍREK. ••• Lapunk munkatársát, dr. Ma* gyarász Ferenc bakonykoppányicisztu r. plébánost, kedves megtiszteltetés érte abból az alkalomból, hogy ő tartotta a pécsi Erzsébet-tudományegyetem férfi és női hallgatóinak és a Maurinum-collégiumnak ezidei lelkigyakorlatait. Ugyanis érkezésekor dr. Entz Géza rector magnificus száztagú ifjúsági küldöttség élén üdvözlő beszéddel fogadta őt az állomáson, a lelkigyakorlat végén dr. Scipiades Elemér orvoskari dékán búcsúzott el tőle a lelkigyakorlatozók nevében, dr. Vargha Dámján bőlcsészetkari dékán és a Maurinum intézet igazgatója pedig az új zirci perjelnek, dr. Horváth Konstantinnak és három rendtagnak kíséretében eljött Bakonykoppányba megköszönni lapunk munkatársának fáradozásait. A pápai Jókai-kör 1932 április 10 én, vasárnap délután 6 órakor a nőneveló intézet dísztermében dr. Berecz Dezső, a soproni Franken burg irodalmi kör főtitkára és Vályi Ncgy Géza, a bud pesti La Fontaineakadémia, a nagykörösi — Arany János — társaság, a budapesti Magyar írók és a Katona írók szövetségének tagja részvételével előadó ülébt tart a következő mű sorral: I.