Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-01-31 / 5. szám

Pápa és Ifidého 2 1932 január 31 Megtakarítja a postaköltséget, ha nálam fizet elő a „TÜNDÉRUJJAK"-». mert megkapja az af ándák szőnyeget a hozzávaló összes gyapjúval együtt költségmentesen. Mivel az ajándékok az előfizetés sorrendjében kerülnek forgalomba, ajánlatos minél előbb előjegyeztetni. IFI. STERN LIPÓT Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. 3 Fontos! Minden előfizetőnket bebiztosítjuk az Anker Biztosító Rí-nál 1 évig 100 pengőre. Mandzsúria. Beszélgetés Niyekawa követségi titkárral a bécsi Japán követségen. Bécs, 1932. január. Amint Anglia nagyságának sok kérdésben előfeltétele volt a történelem folyamán az, hogy határkérdések sohasem foglalkoztatták, hisz természetes határait elég világosan és biztosan megállapította a ten ger, — Japán nagyszerű fejlődésének értékes alapja az, hogy szigetország lévén, természetes egységet aikot az ázsiai kontinens államai között. Belső fejlődésének folytonossága, a japán nép nagyszerű jelleme, életereje, fogékonysága érthetővé teszik, hogy az ázsiai népek között kivételes, kedvező helyzetet teremtett magának. Irányító szerepét, de a mai helyzetet ij magyarázza még az a tény, hogy a japán nép számbelileg állandóan gyarapszik. Kínában, elsősorban a már régen annekíált Koreában s a szomszédos Mandzsúriában mindig nagyobb japán koloniák képződtek. Nemcsak a japán állampolgárok kivándorlása, hanem az ezzel kapcsolatban mindig fontosabb gazdasági és politikai érdekek is természetszerűleg követelték Jápán fokozottabb érdeklődését és beleavatkozását a keletázsiai közös problémák megoldásába. A százados európai hatalmi politika nemcsak az európai egyensúlyt bontotta meg, hanem Keletázsiában is mindig erősebb ellenállásra talált. Japán volt mindig az a hatalom, amely a különösen Kinában türelmetlen pánázsiai törekvéseket mérsékelte: hangoztatva, hogy a természetes fejlődés követeli, hogy ne szakadásszerűén végződjék győzelemmel a sárga népek szabadságharca. Ezek előrebocséjtása után szeretném röviden vázolni, mi vezette Japánt arra, hogy fegyveres eszközök kel forduljon Kina politikájával szembe. Niyekawa követségi titkár kérdésemre, hogy miért kellett ily szigorú intézkedéseket foganatosítani a japán kormánynak, azt felelte, hogy Japán természetes kötelességének tartotta külföldön élő állampolgárainak életés vagyonbiztonsága felett őrködni Eltekintve attól, hogy a nemzetközi, méginkább a keletázsiai helyzet szem pontjából a japánellenes propaganda, amely rendszereseti folyt Mandzsu riában és Kínában, káros és megtorlást követelt, Japán — mint erről annyiszor kénytelen volt meggyőződni — őszinte javulást nem várhatott. A sok közül egyik és a fegyveres beavatkozást magyarázó ok az, hogy Kina, mint ez egyébként ismeretes, sohasem talált alkalmat arra, hogy olyan kormánytól kapjon ígéretet a japán érdekek tiszteletben tartására, amely szavának érvényt tud szerezni. Az állandó kormányválságon kívül a felelőtlen, de hatalmas bandavezérek garázdálkodásai okozták ezt. A helyzet megoldást követelt, Japán kénytelen volt az egyetlen célhozvezető módot választani. Niyekawi titkár szavaiban nem említi a Népszövetség szerepét. Ta Ián a „halottakról vagy jót, vagy semmit* elve magyarázza ezt. Minden esetre jellemző, hogy még csak most fognak delegátusok útján „a helyszínen", hónapokig tartó nézegetésben „tájékozódni". Dr. Sakatomo müvéből néhány megállapítást még. (L' affaire de Mandchourie. 1931.) J3pán mindig őszintén hív tagja volt a Népszövetségnek. A mandzsúriai kérdésben döntést kért a Népszövetségtől s az októberi tanácskozásokon mindenféle jogi nehézségeket támasztottak a megoldás keresése helyett. Japán úgy érzi, hogy midőn vele szemben áí Iandóan a kötelességeket hangsújozzák, ügyeit „Genfben nem tárgyalták mindig ügy, ahogy megérdemelné, a mérleget nem mindig részre nem hajló kezek tartják.* „Nincs itt szó megállapodások megszegéséről. Elsőrangú életérdek kívánja, hogy Japán mellett egy békés és rendezett, fejlődő Kina álljon. Sajnos, ma nem állíthatja senki, hogy így van." Japán meg van győződve arról, hogy aki a helyzetet ismeri, a japán álláspontot igazságosnak,megokoltnak ismeri el." Fekete Mihály. NEM ÉRTEM . . . Nem értem, hogy vannak lelkek, Kik a jót úgy elfelejtik, Csak örökké keseregnek És a rosszat emlegetik. Nem látják meg nyitott szemmel A sok apró, kis örömet, Melyet elszór itt is, ott is, Ez a hideg, szürke élet. Mert csak ráfogjuk, hogy szürke, Pedig mennyi álmot ringat, Ifjúságot, bájt — szerelmet Tova szálló rózsaillat. . . A messze ég kék azúrján, Fehér felhők szálldogálnak . .. Harmat csillog virág szirmán, El innen, te — sötét bánat.. . Mennyi, mennyi gyönyörűség Egy-egy hulló falevélben . . . Vagy egy szerény kék ibolya Mosolygó könnyes szemében .. . Vagy a dalban — mely halkan száll Valahonnan — nagyon messze. .. 5 besurran mint kedves vendég, A szívünknek közepébe . . . Nem értem, hogy vannak szemek, Amik sohasem nevetnek, Örök fájó kétkedéssel A sötétbe révedeznek! Fábián L-né. Az illetékesek figyelmébe! Mi, felsővárosi gazdák és földmivesek, mint a keresztény hit és szellemnek élő védőbástyái, várfokát képezzük Pápa városának. Mi egyszerű földmives ek hitünk s keresztény voltunk megvédésében nem ismertünk áldozatot. A megtébolyodott vörösök terrorjának dühöngése, a ránk szegzett Manlicher-csővek s a vörö8 halálosztagok vérfürdői nem ölték meg bennünk a háromszínű lobogó iránt való tiszteletet s a keresztény élniakarást. A keresztény eszmék védelmében mi véreztünk; vértanú halottaink s sebesültjeink örök bizonyságai annak, hogy a magyar földmives önfeláldozásán megtört a vörös Moszkva pribékjeinek hatalma. Egész Pápa város a Felsővárosban bizott, a földmives erős karjában s meleg szívében. Ezt városunkban sokan, sőt többé kevésbé az illetékesek is elfeledték. Uraim, most mi is kérünk egy keveset, egy parányi kis jóindulatot. A felsővárosi birtokosság tulajdonát képező rétek, kaszálók a „Bőről lő" dűlőkben az év legnagyobb részén víz alatt állnak. Mi azokért adót fizetünk, keserves munkánk gyümölcse fekszik bent s ezen régi, jó kaszálókon már csak sás, gaz és dudva terem. A Bakonyér gyári szennyvize tönkretette rétjeinket. Nincs ki kellőleg pártfogolna bennünket s erős kézzel nyúlna ebbe a darázsfészekbe. A Bakonyér alja szép tiszta 8 kavicsos volt valamikor. Soha ki nem öntött. Közben a Perutz-szövőgyár kérelmére a városi közgyűlés megengedte, hogy ipari szennyvizét a Bakonyérbe eresztheti, de köteles annak medrét -tisztántartani. Erről jegyzőkönyvnek kell lenni! A festék, a sok szenny a patakban lerakodott, a víz szabad folyását megakadályozza, klönt s tetemes kárt okoz a rétek tulajdonosainak. Az őszi sarjúszéna rendesen ott rothad, mert kocsival nem lehet megközelíteni. A réteken keresztülkasul kocsicsapások vannak, mert a kocsiút járhatatlan. Kárunk nagy. Gyors, sürgős és igazságos megoldást kérünk. Mert, hogy egy nem is magyar gyárvállalat csak ingyen s könnyen elvezesse szennyvizét ott, ahol nekünk tetemes károkat okoz, valahogy mégis csak nincs rendjén. Kérjük az illetékeseket, hogy figyelmeztessék s ha nem használ, kötelezzék a nevezett gyárérdekeltséget az előírások megtartására. Mi keresztény és magyar földmivesek is élni akarunk. A pápai nyomort és munkanélküliséget a meder tisztítási munkálatai, illetve a Fekete árok mélyítésével járó munkálatok nagy mértékben enyhítenék, a hivatalos város nem kis könnyebbségére. Kalmár N. Ferenc« HÍREK. ••• Halálozás. Holló Jenő nyug. m. kir. áll. kertészeti felügyelő jan. 27-én reggel rövid, de kinos szenvedés után meghalt. Jan. 28 án temették el általános részvéttől kisérve a Kálvárián. Halálát özvegye és két gyermeke gyászolja. R. i. p. A pápai postahivatal folyó hó 30 án a rendestől eltérőleg 18 óráig, 31 én, vasárnap 9—12 óráig tart utalvány- és csekkfelvételi szolgálatot. Előadás. A Felsővárosi R. Kath. Olvasókör Csáky-u. 5. sz. helyiségében jan. 31-én d. u. fél 4 órakor előadást rendez, amelyre az érdeklődőket szerelettel meghívja az elnökség. Az Esterházy-urodalom pápai baromfihizlaldáját az urodalom vezetősége a britt- magyar kereskedelmi társaságnak hosszabb időre bérbeadta. Az új vállalat cégjelzése: Dunántuli Gazgák Baromfikiviteli Szövetkezete. Halálozási statisztika. Pápa város területén az 1931 ik évben összesen 310 ember halt meg. Ebből 164 férfi, 146 pedig nő volt. Vallási megoszlás szerint 207 r. kath., 40 izraelita, 35 református és 28 ev. Legtöbben a 70—80 éves korban haltak meg (59), ezután a 0—6 hónaposak következnek (41), harmadik helyen a 60—70 évesek vannak (36). A legnagyobb halált okozó betegségek a következők voltak: szívbaj (45), tüdőlob (38), elaggulás (34), rák (24), tüdővész (20), bélhurut (15), veleszületett gyengeség (13). Öngyilkosság öt esetben fordult elő.