Pápa és Vidéke, 29. évfolyam 1-52. sz. (1932)

1932-01-24 / 4. szám

Pápa

v 1032 február 24., vasárnap. Ara 16 fillér. XXIX. évfolyam, 7. szán?. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetések miliméteres díjszabás szeriHt: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg kőzött 5 fillér. Felelős szerkesztő: IFI. SÁGHI TAMÁS, Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadóhivatal, Fő-utca 12. Teleíor 151. A Ker.-szoc. párttitkárság, Szentilonai-utca 12. Telefon : 121, A Pax könyvkereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. u: múzeum ko: hetilap. — Megjelenik minden vasárnap A mi polgármesterünk. Tévedtünk: a polgármester nem várt április elsejéig, hanem már a mult heti cikkünk megjelenése után másnap beadta nyugdíjazása iránti kérvényét. Dr. Tenzlinger ezzel a gesztusával lelépett az aktivitás mezejéről, hogy átadja helyét egy új embernek. Egy új embernek, aki az új világ új tipusa, vagy legalább is gondolkozásában, tetteiben megközelíti ezt a típust. A mai kor a vajúdások, a metamorfózisok kora. Alig található olyan ember, aki ennek a kialakuló új világnak megszemélyesítője tudna lenni. Egy azonban már most bizonyos: az érzelmes lírai hangulatok, a szónoki hatásvadászatok, a szépen stilizált frázisok kora már lejárt, mert ezek között a legtöbb esetben elsatnyult a jellem, elveszett az akarni tudás, a tett, mint a gyermek a sok bába között. A lírikus érzelmességet a tökéletes realitás, a szónoki frázisok csengését a tett muzsikája váltotta fel. Szép a pacsirta éneke, de a mai kor emberének kellemesebb ennél még egy teherhajó tülkölése is, mert ez maga a mozgó, „élet"et adó eleven élet! Az élet elméleti síkján elhelyezett ideálok helyébe a gyakorlati életben megvalósítható ideálok léptek, hiszen tömegeket csak ezek tudnak már vonzani. Az új pápai polgármesternek, a mi polgármesterünknek, ezeket a gyakorlati ideálokat kell lelkében hordoznia. Nagy feladatra vállalkozik, akárki lesz is ő: egy recsegő, horhadó hajót kell az új világ kikötő jébe kormányoznia, ahol az alapos tatarozás és javítás munkálatait kell elvégeztetnie az új idők új szellemű munkásaival. És többek között épen ezért sem közömbös reánk, pápaiakra, hogy ki lesz a mi polgármesterünk. A különleges feladatok mindig különös képe-ségü embereket kívántak meg. De e speciális lelkiadottságokon kívül még egy lényeges kivánság is előtérbe nyomul az új polgármester személyével kapcsolatban és ez az, hogy a város megválasztandó első polgára pápai illetékességű legyen. Az idegenekkel való kísérletezései és próbálgatások ideje lejárt, mert minden kétséget kizáróan megbukott a gyakorlatban. Mondják, hogy valami megmagyarázhatatlan átok fekszi meg ennek a városnak lelkét, mert majdnem mindig hibázik, mikor vezetőit megválasztja. Szerintünk ez az átok egyáltalán nem érthetetlen, az oka az egyenetlenkedésben, a széthúzásban leli magyarázatát. (Lásd a legutolsó képviselőválasztást!) Ennek a „varázslatának az eloszlatása egyszerű. Keressük meg azt a pápai urat, aki legnagyobb mértékben bírja bizalmunkat és hordozza magában ennél az állásnál jogosan megkívánható arravalóságokat. A választás küzdelmeiben álljunk egységesen melléje és az ő személyén keresztül juttassuk végre diadalra azt a szeretetet, amely minden pápai szívét eltölti városával szemben. Tegyük ezt meg ennek az igen sokat csalódott és igen hátra maradt városnak szebb jövője érdekében! A hét eseményei. Idehaza. Korányi pénzügyminiszter hazaérkezett Genfből és kijelentette, hogy amig a nagyhatalmak nem készítenek elő megoldást a pénzügyi kérdésekben, addig csak arról lehet szó, hogy elkerüljük a további megrázkódtatásokat. Egyébként az európai helyzetben kedvező fordulatot várnak ebben az évben. A képviselőház jan. 14-én tartotta első karácsony utáni ülését. Károlyi miniszterelnök több felszólalás után kijelentette, hogy a kormány örömmel venné, ha idegen barátaink idegen deviza rendelkezésre bocsájtásával lehetővé tennék sportembereink olimpiai kiküldetését. Saját devizánkat azonban e címen nem engedheti ki a kormány. Jun. 15 én a Ház szenzációs határozatot hozott: felfüggesztette Dréh Imre v. népjóléti államtitkár mentelmi jogát. A Házat ezen a gyűlésen elnöki indítványra február 4 ig elnapolták. Középiskolás kommunisták szervezkedését leplezte le a bpesti rendőrség. A szervezetnek mintegy 160 diák volt látogatója. Az ellenzéki képviselők jan. 26 ra ősszehivták (50 aláirású kérelemmel) a Házat. Dréhr Imre kilépett az egységes pártból és ügyének tisztázására bűnvádi feljelentést tett a népjóléti viszszaélések ügyében. A Nemzeti Bank 8 százalékról 7 százalékra szállította le a leszámítolási kamatlábat. Külföldön. A Popolo d'Italia szózatot intézett Európához és Amerikához a jóvátétel törlésének érdekében. A cikk szerzőjének Mussolinit tekintik. Lausanne felkészült a jan. 25-iki jóvátételi konferenciára, amely azonban a franciák indítványára valószínűleg elmarad. Amerika nem akarja meghosszabbítani a moratóriumot, de Brüning is visszautasította az egyéves moratórium gondolatát és végleges megoldást követel. TÁRCA. ••• A falu rossza. — Visszaemlékezés — (Vége.) A falu rosszának ritkán szokott jó vége lenni. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik, és addig űzi a falu rossza is a maga garázda játékait, míg aztán egyszer csőstül vissza nem fizetik neki. Kerekes Jóskát besorozták katonának. Itt is szerencséje volt: atyja meghalt, anyja „kireklamálta* mint C8aládföntartót. Mikor hazajött, nagy mulatságot csapott és persze megint összeakaszkodott a magyar legényekkel, kik közül az egyiknek, Pulai Mártonnak, dulakodás közben a székkel eltörte a jobb karját. Pedig a Marci olyan áldott jó gyerek volt, hogy a pajtásai csak barátnak csúfolták, mert a modora hasonlított a d ... i zárda kvestáló fráteréhez. De volt a Marcinak egy bátyja a székesfehérvári tízes huszároknál, remekbe termett szép szál iJgény, aki igazán eldalolhatta a fehérvári huszárok nótáját: Nincsen a császárnak Olyan katonája, Mint mikor a tizes huszár Fölkap a lovára. Fölkap a lovára, Rágyújt pipájára, Minden szőke, barna kislány Sírva néz utána. Ez a Pulai Pali egy szép napon beállított a székesfehérvári ismeretes Felmayer kékfestőgyárba, az irodába. — Mi tetszik, fírer űr ? — Festéket szeretnék venni. — Festéket? Mire kell az katonáéknál ? — Hát... tetszik tudni... valami farsangi tréfának. És megpödörte hetyke bajuszát és mosolygott egyet hozzá. — De mi nem árulunk festéket kicsiben. Menjen el a Flitshez, ott kap, amilyen csak tetszik. — Gondoltam, itt van a káderja mindenféle festéknek. — És milyen kéne, firer ur ? — szólt közbe egy másik űr, bizonyára magasabb sarzsi, gondolta a fírer. — Fekete, de olyan, amit a forró víz se vesz ki. Ha kaphatnék... — Persze, hogy kaphat. Egyszer egy szegény leány Buda várában a Dunába ölte magát, a mi festett kartonunkból volt a szoknyája, a Duna levitte a tengerbe ... És azóta hívják Fekete tengernek — szólt közbe az első ur. — Ó dehogy, hiszen még a tengervíz se tudta kilúgozni a szinét. A fekete karton feketébb volt a Fekete tengernél, úgy hogy iz menten Sárga tengerré vált az irigységtől. — Ez kellene minekünk. — És aztán minek? — Hát... hiszen megmondhatom. Van egy cseh őrmesterünk, komisz fráter, a lova hókáját akarjuk befösteni, hogy maga se ismerjen rája. Az ur, ki maga volt a gyáros, nevetve mondta : — No vitéz barátom, ehhez majd csak 2dok egy kis festéket szívességből, jöjjön. És elindult vele a gyárba. De még útközben is egyre hajtogatta: — A praclijára azonban vigyázzon, aki a föstékkel bánik, mert amit ez megfog, azt igazán a viz se mossa le. Ez kell nekem — gondolta a fírer. Kapott is egy kuverta festéket azzal, hogy langyos vizben oldja föl. Pulai Pali ezzel a festékkel szépen hazament szabadságra, farsangra. Senkinek nem szólt egy árva szót sem, csak az öccsét avatta bele a tervébe. Kerekes Jóska farsang szombatján épp a legény búcsúját tartotta. Végigjárta a falu minden kocsmáját, min-