Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-12-25 / 53. szám

100 darab tiszta gyapjú, félgppjií, selyem is pamut kötöttkabáfol karácsonyig a kővetkező egységárakon bocsátók eladásra: Férfi mellény és pullower .... 6-50 P Női smoking és pullower .... 6-50 P Gyermek kabát és pullower . 3*80—4-50 P Saját érdekében használja ki ajánlatomat! Aki jelen hirdetésre hivatkozik, ingyen biztosítom életét ax Anker Biztosító Rt-nál.l évig 100 pengőbe. IFI. STERN LIPÓT Pápa, Kossuth Lijos-utca 13. 265 leíepíiéssel akarja megoldani. Még pedig úgy, hogy az állam egy felveendő nagy kölcsönnel földhöz és a földmiveléshez szükséges instrukciókkai látná el a munkanélküliek hatalmas táborát. A terv az egész világon nagy feltűnést és elismerést váltott ki. Az amerikai képviselőház megszavazta a Hoover-moratoriamot. A kérdés csak az, hogy meg van-e ezzel oldva a Középeurópát fenyegető katasztrófa. Fiatalok, előre! Ha kissé figyelmesebb szemmel szemléljük a mostani társadalmi életet, akkor megállapíthatjuk, hogy annak a nagyfokú idegenkedésnek megszüntetésére, — amely a munkás és földmives osztály, továbbá az intelligens osztály között fennáll — történtek lépések. Hogy miért, mi okból tették meg az érdekeltek ezeket a lépéseket, azt bővebben nem szükséges tárgyalni, mert mindenki tudja, aki nézi az események u'ját. Megtették ezt a lépést egyszerűen azért, mert a történelmi szükségesség parancsolta, mert az érdekek közös célja, s ennek elérési lehetősége kikényszerítette. S ha figyelmesen szemlélődünk, azt is megláthatjuk, hogy csak az első lépés tétetett meg, csak a kezdeményezés gondolata született meg. S ez a gondolat még mindig csecsemő korát éli és néz végérvényesen megmaradt csak gondolatnak, innen a Rubikonon ahelyett, hogy tetté izmosulva merészen átkelne azon. Miért? Kérdik ezt sokan. A felelet nem nehéz. Az ok a társadalmi osztályok történelmi múltjában van elrejtve. Azok a társadalmi rétegek, ame lyek a kurzus alatt könnyes szemmel borultak egymás nyakába, s a felszabadulás mámora perceiben elfelejtették, hogy valamikor szembeszáltak egymással, csak percekig hordták a rózsaszínű szemüveget s utána jött a kiábrándulás. Hogy az a kibékülés ott a bitófák és haíálvonatok árnyékában nem volt igazi, azt bebizonyították a későbbi idők eseményei. S az a szegény néposztály önkénytelenül eltolódott a baloldal felé, mert mi nem törődtünk a bajával, hiába sírta el keserveit. S a baloldal kapva-kapott ezeken az elhagyottakon, mert negatív irányú politikáját ilyenformán pozitív adatokkal tudta még hangosabbá tenni. A baloldal ezen politikai sakkhúzása, azután kissé észretérített bennünket. Rájöttünk arra, hogy nem elég csak saját önző érdekeinkei védeni, mert nem csak mi képezzük a nemzet testét. Rájüttünk, de azután tovább nem is mentünk. Örvendezzünk ennek a síép gondolatnak lelkei zsongító melegében és szónokiunk rendületlenül, mig torkunk ki nem szárad a nagy hévtől. Tartunk bizottsági üléseket hetekig, hónapokig és kerestük a platt[ formát, amely alapján a közeledést megtehetjQk, de nem érünk el érdemleges eredményt. És eiI5gyulás pillanataiban suttogjuk édesdeden, hogy milyen szép lenne, ha így lenne, ha úgy lenne. Hát így bizony nem lehet az ellen tétek szakadékát áthidalni. A szavak bármilyen szépek, bármilyen zsongítók, bármilyen sokatigérők legyenek is, most már nem segítenek. Elmúlt a szónoklatok, a mérföld hosz szura nyűtt oráciciók kora. Tettekre van szükség. És — sajnos de így van — a háború előtti nemzedék, az öregebbek erre nem képesek. A fiatalok — a mellőzött fiatalok —, a szociálisabb gondolkozású fiatalság tudja csak ezt a közeledést végbevinni. Ezt a fiatalságot nem köti a mult, ez a fiatalság a szociális téren nem konzervatív, nem maradi, mert a nyomorúságban megtanult embervezető és szegényt megértő lenni. Ennek a fiatalságnak kellene az együttműködést, a társadalmi kiművelődést megvalósítani. Ez a fiatalság az öregektől nem várhat segítséget, amint a tapasztalatok mutatják. Ennek a fiatalságnak a helye ott van a munkás és földmivesosztály élén, mert ezek adnak neki majd egykor kenyeret. Ennek a fiatalságnak az érdekei közösek a népével, mert mindkettő megélhetést és tisztességes megélhetést akar. Ezt a fiatalságot nem válaszíja el a néptől a multak hibája, s nincsenek meg azok az okok, melyek a köze ledést már előre illuzórikussá teszik. De ez a fiatalság is dobja el azt a koloncot, mely az aranyifjúságoi a szép reményben oly gyűlöletessé teszik. Ne legyen gőgös, fejét az egekbe vágó, ne az álmok honában éljen, s ne az legyen az egész gondja, hogy lesz-e pénze a délutáni vagy estéli kártyacsatákhoz. Ne a kávéházak borgőzös levegőjében élje ki fiatalságának dús energiáit, ne csak a korzón mutogassa meg unott, blazírt arcát és a sarki tereferéken csacsizza le az egész világot. A mostani magyar fiatalságra sokkal szebb, de egyben sokkal nehezebb feladat vár. A mostani fiatalság, ha érvényesülni akar, ha szebb jövőt akar, ilyen komolytalan, jobb időkben még megbocsátható gondolatokkal nem foglalkozhatik. Az üresfejüség, a pökhendiség, a dicsekvő — gesztusok — már ideJÉZUSKA AJÁNDÉKA . . . Álmadozó fenyők között van egy kicsi árva, Zivataros fergetegben, reszket minden ága — Hófehérszín palást alatt mintha gyermek lenne, Dideregve fázik . . . reszket a szegényke. Hogyha a fák sejtelmesen összesúgnak, búgnak, És az égen a csillagok — álmosan pislognak, Boldogan hallgatja öreg fák meséjét, Karácsonyi álmok — legeslegszebbikét... De im . .. hallga, mintha szán csendülne messze . ,. Fehér erdő mélyébe a Jézuska jönne, A nagy égi szánkót kis angyalok húzzák, Nagyon vigyáznak rá, nehogy fölborítsák .. . Fölébred a sok fa a nagy fényességtől, A kicsi Jézuska drága szép szemétől. A nagy rengetegben keresi az árvát, A kicsi reszkető, álmodó fenyőfát. Odalép melléje, csöndben átöleli, Vigyázva, boldogan, a szánkóba teszi. .. Surran a szán gyorsan, int a kis seregnek, „Vigyétek e kis fát — a legszegényebbnek, Égi ajándékul egy kicsi árvának, Kékszemű, lenhajú, szegény Marikának, Díszítsétek majd föl minden drágasággal, Aranyszálakba font finom cukorkákkal." Koldusszoba hideg, kemény szalmaágyán, Lázas, nagybetegen fekszik egy kis leány. Didergő kis testén nincs meleg takaró, Fázik ... és a szeme láztól oly csillogó . . . De im, koccan az ablak és az angyalsereg Vigyázva, csöndesen a szobába lépked . .. Leteszik a kis fát és Marika látja .. . Kicsi szíve dobog . .. mosolyog a szája. Bámulva figyeli a nagy sürgést, forgást, Amint tisztogatják a kis rideg szobát, Az egyik tüzet rak . . . jaj de jó meleg van, A másik ruhácskát adogat rá nyomban. Csilingelő hanggal, boldogan nevetgél, Míg az éjszakában a téli szél mesél . . . Meggyógyult a kis leány, csillog a fenyőfa, Áldassék örökké a kicsi Jézuska I F.-né gRG. Nagy választék: Férfi és női fehérnemüekben. — A legdivatosabb harisnyák, nyakkendők, bőrkeztyűk, sapkák, eső- és napernyők, sétabotokban, — Csipkék, hímzések és szalagokban. — Kötött, szövött és rövidNEUBAUER FERENC ttri ég női dlTatárúháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 32. SZAM. (A postapalotával szemben.) » árukban. — Menyasszonyi koszorúk és fátyo• lókban. — Bőröndök és bőrdíszműárúkban. • S t-t Nagy raktár kalapokban, tt * Szabott árak. — Szolid éa pontos ki• :-: :-: :-: szolgálás. :-: :-: :-: