Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-06-21 / 25. szám

| Marlene Dietrich. a mult választásokon alkalmazott terror segítségével a szolgabírák, bankvezérek s a kartelek képviselői közül, akik a legfontosabb kérdéseket sem merlék megoldani, mert függtek azoktól, akik őket kinevezték. Márpedig a mai politikai élet gerince a gazdasági kérdés, tehát az élet kérdésének a megoldása, amely elsősorban kötelessége a parlamentnek. Nagyon fontos tehát, hogy a nép jól válassza meg képviselőit, mert amikor képviselőt választ, a saját sorsát határozza meg egy újabb •ötesztendős ciklusra. Minden népnek olyan a vezetője, mint amilyen maga a nép. A keresztény ellenzéki politikának az alapja már kéíezeréves, mert az nem más, mint Krisztus programmja. (Nagy taps és éljenzés) Ebben a programmban benne van minden jó, amit a mindennapi élettel kűzködő ember kívánhat magának. Legfontosabb tételét maga Krisztus így fogalmazta meg: „Szeresd felebará tódat, mint önmagadat 1" Ez már maga kész gazdasági programm lenne minden miniszternek és minden államtitkárnak, ha valóban átéreznék az önzetlen szere tet lényegét, amely csak egyedül tud népeket és országokat boldogi tani. (Nagy tetszészaj és — éljen Szabó József — kiáltások mindenfelől.) Szeretni kell az elesetteket, a munkanélkülieket, az árvákat és en nek a szeretetnek tettekben kell megnyilvánulnia. Ez a gazdasági programm nem tűri, hogy ember és ember között különbséget tegyünk, mert Pál apostollal együtt követeli: „Aki nem dolgozik, ne is egyék \

u Aki ellenben dolgozik, annak biztosítson a kormány emberhez méltó megél hetést. Ebből önként következik gazdasági programmjának másik tétele, amely a magántulajdon szentségét hirdeti. A magántulajdon megsemmisítése kháoszt, forradalmat teremtene, márpedig ez a keresztény ellenzéknek nem lehet célja. A magántulajdon alapja a termelési rendnek. Követeli azonban, hogy a magántulajdon mellett a munkásnak is adják meg a kellő tiszteletet, mert a munkás munkájával tud tőkét teremten, de a tőke munkát sohasem. (Zúgó taps.) Hogy ezt a gazdasági programmot megvalósíthassuk, a különböző társadalmi osztályok legteljesebb egyetértésére van szükség. Oiztálygyülöletet ne szítsunk sohasem, ne tűrjük egy pillanatig sem az ilyen állapotot, mert mindenben egymásra vagyunk utalva. Földmíves az iparossal, tisztviselő a fizikai munkással, város a falúval, egyik vallásfelekezet a másikkal sohasem álljon szembe. Giesswein Sándor szavait idézi, mikor azt mondja, hogy olyan legyen a társadalom, mint a jó zenekar, amelyikben minden hangszer a legteljesebb harmóniában egyszerre dolgozik, mert ha csak a nagybőgő hangját halljuk mindig, akkor súlyos bajjal állunk 9zemben. (Tapsorkán, nagy tetszészaj.) A különböző osztályok egyetértése ellenben jólétet teremt, amely azt jelenti, hogy minden polgárnak van egy kis hajléka, boldog családi otthona és tisztességes keresete. A legszebb példa erre, Svájc példája. Ez a boldog állapot, amely a mai kormány uralma mellett csak légből kapott ábránd maradna továbbra is, a legékesebben beszélő propaganda lenne a bolsevizmus ellen, mert nem lenne üres gyomor, munkanélküliség, amely az országokat és társadalmi rendet felforgató eszmék karjába kergetné az embereket. (Ú^y van, éljen Szabó József — kiáltja a tömeg.) Ez azért is elsőrendű kérdés, mert nekünk mindent nemzeti alapra kell építeni. Két közjogi kérdés sürgős megoldását követeli. Az egyikkel a mai választójogi rendszer megváltoztatását, úgy hogy vezessék be az általános titkos választójogot. A nyílt szavazás lealázó a népre. BudapesSz ismeretlen asszon;. ten titkos szavazás van, a vidéken nem, mert nem tartja a kormány a vidéki embert eléggé komolynak és megbízhatónak. De ha valaki a vidékről Budapestre költözik, két évi ottlét után már „megbízhatóivá válik és titkosan szavazhat. Ez csodálatos ellenmondás és nem más, mint Bethlen ügyes választási taktikája. Ez a választási rendszer ugyanis csak arra jó, hogy a kormány szekerét tolja előre. Ennek a választási rend szernek köszönhető, hogy a vidéki állami hivatalfőnökök mint valóságos választási kiskirályok irányítják a kormánypárt akarata szerint a választások menetét. (Mikor a képviselőjelölt ideér beszédében, az ügyeletes rendőrtanácsos figyelmezteti, hogy ne nyilatkozzék így a hivatalfőnökökről. Szabó József egy pillanatra megáll beszédében, amit a tömeg észrevesz és viharos ovációval, éljenzéssel fogad) Nekünk nem kell az ilyen jog, mert minden befolyástól mentes, tiszta valasztást követelünk! (A tömeg szenvedélyesen tüntet a kormány ellen.) A második közjogi kérdés, aminek a sürgős megoldását követeli, a királykérdés. (Percekig tarló taps, éljenzés.) Feltétlen híve a jogfolytonosságnak, mert ennek a végleges elvetése veszedelmes precedens lenne arra, hogy az államnak jogában van ujabb törvényeket is önkényesen elvetni. A Szent Korona tana maga az élő irredentizmus, mert az elszakított területek minden lakójának az eszében ott él az a tudat — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül — hogy ö azon a területen él minden trianoni békediktátum ellenére is, amelyik a Szent István koronájának kizárólagos tulajdona és tehát most is Magyarország. A Szent Koronának tehát ez a varázsa felbecsülhetetlen nemzeti érték. (Ugy van! Ugy vanl Éljen Szabó Józeef!) A megoldásra való kérdések zöme azonban, mégis a gazdasági életünk köré csoportosul. Hat évvel ezelőtt az áliam bevétele 760 millió pengő volt. A mai kormány már 1389 milió pengőt vett be, amit csak úgy tudott elérni, hogy minden lehetetlen címen, a legnagyobb szigorral megadóztatta a polgárait. Ezzel megértük azt, hogy Csonkamagyarország bevétele meghaladja Nagymagyarország bevételét, amelynek pedig a lakossága háromszor annyi volt, mint a mai szegény országé. S ha azt kérdezzük, hogy mire tudja elkölteni az állam ezt a rengeteg pént, nem tudjuk megérteni, csík akkor, ha a túlméretezett állami költségvetést megvizsgáljuk. Azt mondja a kormány, hogy a békebeli állapotokat visszaállítota. Igen, visszaállította, de csak a luxusban, sőt ebben talán le is pipálta a jó békeévek minisztereit és államtitkárait. Mert pl. minek ennek az országnak 240 országgyűlési képviselő, amikor egy-egy fontosabb törvényjavaslat tárgyalásánál csak 15-en 20 an vannak a Házban? Legyen kevesebb képviselő, de az dolgozzék becsülettel azokért, akik odaküld lék, tehát a magyar népért. Minek a halak életével foglalkozó méregdrága halbio'ógiai intézet, amikor az emberek életével nem törődik a kormány? (Derültség, taps.) Minek olyan luxusszálló, mint Lillafüred, amelynek egész Európában nincs párja ? Csak azért, hogy a környező erdőkben vadászgató miniszterek és államtitkároknak helyben legyen szállóhelyük l Egyébként kong az ürességtől. Minek hozat 40 medvét külföldről a kormány a lillafüredi erdőkbe? Csak azért, hogy tagjai medvére vadászhassanakl Pedig nem 40 medvét kell ide behozni, hanem 40 szamarat kivinni. (Hangos derültség.) Ne csináljon a kormány luxuskiadásokat, hanem, ha van pénze, teremtsen hasznosabb murkaalkalmaMarlene Qietricli. kat, mert ebből a szegény nép is hasznot húzhat. Követeli a progresszív adózási rendszert, ami annyit jelen, hogy mindenki vagyonának megfelelő arányban adózzon. Az ország gerince a kisgazda, akit a kormány agyontámogatott a bolettával. Mert igaz, hogy ezzel többet kap gabonájáért a gazda, de az állam ezzel szemben mégegyszer annyi adót kivesz a zsebéből. Kárhoztatja a magas boradót. A bor literje után 17 fii!, fogyasztási adót fizet a ter melő, tehát majdnem többet, mint amennyit összesen kap érte a piacon. Ezzel szemben a sör fogyasztási adója sokkal kevesebb, mer a sörkartel kédviselői benn Ültek a kép viselőházbsn. A kisipar visszafejlődik, mert a kormány által mesterségesen tenyésztett gyáripar és kartelek tönkreteszik. Az állam nem védi meg a kisipart, pedig jövője van, szűkség van reá. Követeli a Kézműves Kamara felállt Csak a könnyelmű ember! Mert 1 gallér: P 120 5 szőri tisztí'ás: á —12 —60 Összesen

: P 1 80 vagyis egyszeri viselet —-30 f. 24 fillérért viselhet azonban mindig új gallért, mióta kapható már Pápán is a legújabb Jupiter-vászongallér, amiből 5 drb. gallér kerül P 1-20 fillérbe. Nem hell mosatni, mindig új! Kapható Pápán: Ifj. Stern lipot cégnél, Kossuth-utca 13. 265 tását, amely hivatva lenne a kisipaparosok érdekeit megvédeni. Munkához kell juttatni őket, úgy hogy a fölösleges közüzemeket meg kell szüntetni. A munkással együtt fel kell őket emelni a polgári sorba. (Zúgó tapsorkán) Követeli, hogy olyan közszállítási szabályzatot állítsanák össze, amelyikben a kis iparos is részt vehet. Bocsássanak olcsó hitelt a kisipiro sok rendelkezésére. Az Országos Társadalombiztosító Intézetet a munkaadó és munkás közösen tartják fenn, azonban nem tudja hivatását betöl eni még sem, mert túlteng benne a bürokratizmus. Annyi lisztviselője van, hogy el sem férnek benne s hozzá még a tisztviselők nagy része soha életében nem foglalkozott szociális problémákkal addig, mig oda nem került, tehát hiányzik belőlük a szakértelem is. Nem tisztviselők ellen beszél, csupán azt kívánja, hogy kevesebb, de jobban fizetett szakértő tisztviselőket alkalmazzon az álllam. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amelyik kü önbséget tesz nyugdíjas tisztviselők között és aszerint fizeti jól rosszul őket. Követeli a hadikölcsön, rokkanthadíárva ügyek elintézését, mert nem szabad engedni, hogy csalódott emberek legyenek ebben az országban. Befejezésül arra kérte a kitűnő szónok a hallgatóságot, hogy szavazzanak lelkiismeretük sugallatára arra a személyre, akire akarnak, de ne hagyják magukat félrevezettetni olyan koitesfogásoktől, amelyek azt mondják úton ú félen nekik, hogy c?ak kormányember (államtitkár) tudja hathatósan képviselni a kerületet a perlamentben. Ha ez igaz lenne, akkor csak 20 olyan kerület lenne az országban, amelyiket jót képviselnek az országgyűlésen. Ezt pedig kategorikusan megcáfolja a magyar parlamentek története. Akik ilyen dolgokat állítanak a nép körében, kormányfőtanácsosi cím, vagy flz Ismeretlen asszony. |