Pápa és Vidéke, 28. évfolyam 1-53. sz. (1931)

1931-05-10 / 19. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések mili­méteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hir­detések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: BOKSÁT Ei\DB£. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadó­hivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttit­kárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121, A Fax könyv­kereskedés, Fő-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Rerum Novarum. ezt a kisded számításaiban megzavart kapitalizmus, amit akkoriban az As­torok, Vandelbiltek, Rockefellerek, Morganok és Rotschildok képvisel­ték. Csak olyan erkölcsi tekintély áll­hatta biztos nyugalommal az ellene megindított rohamot, mint XIII. Leó. Érted most már testvér, miért uszítanak a papság, az egyház, a vallás ellen ? Miért igyekeznek az Istent lerángatni lábánál fogva az égből ? Miért akarnak hitetlenné, istentagadóvá lenni? Hogy az egyetlen erkölcsi tekin­télyt, ami bátran melléd állott, a te szemedben is lealacsonyítsák. , Érted most már, mi volt negyven esztendővel ezelőtt és mi neked ma a Rerum Novarum ? p. N. Két idegen, rejtelmes szó. így ma­gában véve egészen érthetetlen, meg­fejthetetlen talány. És ha magyaráz­zák neked, és elmondják, hogy ez a két szó egy pápai enciklikának két kezdőszava, azután hozzáteszik fel­világosításképpen, hogy a pápai en­ciklikákat mindig a bevezető szavaik­ról nevezik el, hát testvér, még min­dig nem fogod tudni, hogy mi a Rerum Novatum. Majd megkísérlem másként el­mondani neked, testvérem, ha érde­kel a dolog, s ha nem fog untatni a magyarázatom. Mert ennek a két szónak elhang zása óta kerek 40 esztendő telt el, 40 esztendő alatt pedig sok szó ve­szett bele a feledés ködébe, de ez a két szó azóta bejárta a világot és óriási visszhangra találva, félelmetes erővel rázta meg a világot. De ha meg akarod érteni, testvé­rem ennek a két diákszónak magyar jelentését, ne a latin szótárt vedd a kezedbe, hanem jöjj velem vissza a negyven esztendővel ezelőtt volt társadalomba. A technika gyors megindulásának és szédületes fejődésének a korszaka ez. A hirtelen magára talált és tevé­kenységét főként az ipar szolgálatába állító mérnöki tudomány egymásután produkálta a gépeket. A szövőszékek munkáját, amit eddig a háziipar vég­zett, óriási mérelű, komplikált textil­masinák vették át; a kovács- és la­katosipar barkacsolása helyébe a gőzpőrölyök, revolver- esztergapadok lihegő zakatolása, sivítása, dübörgése lépett; az emberek szemébe kápráz­tatóan vágott bele az űj korszak­alkotó találmány, a villanynak fénye; a kohókban forrt az űj anyag, az , acél és a tartályokból sisteregve tört elő az új energia, a gáz. És a csodálatos káoszból, ahol min­den a feje tetejére állott, hangtalanul, de megdöbbentő szaporasággal emel­kedik ki a gyárak kéményei. A gyár pedig két űj társadalmi rendet, két egymással eleinte har­móniában élő, de csakhamar érdek­ellentétbe kerülő osztályt termelt ki: a kapitalistát és a munkást. Csak néhány esztendő kellett és máris halálos gyűlölettel nézett egy­mással farkasszemet a gyáros és a munkás. A harc, ami kettőjük között kitört, rövid volt s eredménye nem lehetett kétséges. A hatalmas tőke lehenge­relte, koldusszegénnyé és alázatossá tette a munkást, aki mögött sem er­kölcsi, sem anyagi támogatás nem állott. Ekkor lett a munkásból proletár. A tőke lelkiismeretlen munkáspoliti­kája csak anyagot látott a dolgozó emberben, akinek egyetlen hivatása és célja a haszon, a nyereség biz­tosítása és emelése. Kiölt a munkásszivekből mindent, ami neki, a ha'.árokat minden tekin­tetben átlépő, magának mindent meg­engedő tőkének céljait zavarta. Még a legtermészetesebb és egyetlen vé­delmi eszköz, a szervezkedés ellen is halalmi fegyverekkel tiltakozott. A munkás, a dolgozó osztály el­vesztette a csatát. És ebben az időben röppent fel a Rerum Novarum fényes rakétája, ami kíméletlen biztonsággal világí­tott be a modern rabszolgatartás fe­neketlen mélységébe. A pápa, XIII. Leó, századának egyik legnagyobb zsenije, a hercegi sarj, a munkásság elnyomásának megszüntetéséért szózatot intézett a világhoz. Egyik mondata a hatalmas szózat­nak: „Csekéiyszámu nagytőkés szinte rabszolgaigát rakott a proletárok végeláthatatlan tömegére." Egy másik villámcsapásként ható mondat: „Nagyon sokan nyomorúságos vi­szonyok között, emberhez nem méltó módon tengődnek." És jőslatszerü a harmadik mon­dat : „Szinte a bizonyosságig fokozódik az a tudat, hogy romokat és pusz­taságokat maga után hagyó vihar fog Európán végigszántani." Talán még egy mondatot írok ide a nagy pápa szózatából: „A munkás dolgozni akar, bért kíván és szerény vagyont. Kis házat szeretne, nem pedig bérkaszárnyát és állami konyháról közlevest. — A békák rábízhatják petéiket a nap­sugárra, a munkás maga akarja ne­velni gyermekét." És most, gondold el, testvér, hogy milyen szikrázó gyűlölettel fogadta A hét eseményei. Idehaza. A Képviselőház e héten is az egyes tárcák költségvetését tárgyalta. A kulturfárca költségvetésével kapcso­latban tünt ki, hogy a kormány 900,000 pengővel akarja a bpesti tudományegyetem kiadásait csökken­teni, ami különösen a klinikákat érinti károsan. Ernszt Sándor népjóléti miniszter zalai körútján a vörös veszedelem elleni szervezkedésre hivla fel a tár­sadalmat. Majd bejelentette, hogy ő is résztvesz Rómában a Rerum No­varum ünnepén. Állásvesztésre ítélte a fegyelmi bí­róság dr. Zavaros Aladár volt szé­kesfehérvári polgármestert és dr. Vargha Elemér műszaki főtanácsost a már közismert visszaélések és sik­kasztások miatt. A magyar—cseh kereskedelmi tár­gyalások megindultak. A két kor­mány megbízottja máj. 1-én találko­zott egymással, találkozásuk alkal­mával a két állam közötti kölcsönös kereskedelempolitikai viszonyt érintő kérdéseket tárgyalták meg. A tárgya­lásokat rövidesen folytatják. A szociáldemokraták május 1-én a Millenáris pályán 0nnep3éget ren­deztek, amelyen kb. 10 000 ember vett részt. Az ünnepség rendben folyt le, különösebb rendzavarás nem tör­tént. Sportesemények. Az olasz-magyar Davis Cup-mérkőzést a magyar ten­niszezők 4:1 arányban Budapesten elvesztették. — A magyar-osztrák futballmeccs Bécsben gólnélküli dön­tetlennel végződött. Külföldön. Az olasz Tribuna feltűnést keltő cikket Irt a legitim magyar királyság helyreállításáról. A lap, amely az olaszkormánykörökhöz közel áll, ki­jelenti többek közölt, hogy Magyar­országon nem mellőzhető a Habs­burg-restauráció s hogy ajánlatos az osztrák-magyar personális unió. Romániában feloszlatták a parla­mentet. Az új választások napja jun. 1 és 4, A francia parlament máj. 13 án választja meg a köztársaság új el­nökét. Meghalt a pápa vikáriusa, Pom­palj Basil bíboros. Hegalakult a Pápai Róm. Kath. Egyház* község tisztikara és intéző bizottságai. Msgr. Németh József apát-plébá­nos máj. 3 án d. u. 5 órára hivta egybe az egyházközségi képviselő­testületet a főtéri elemiiskola torna­termébe. Jelentette, hogy a közszem­lére kitett lista — ellenvélemény nem lévén — a főpásztorhoz ment el és jóváhagyást nyert. Felolvassa a képvi­selők névsorát, akik esküt tettek, hogy minden erejükből dolgozni fog­nak az egyházközség javára. (A tá­volmaradtak később fogják letenni ezen esküt, mely nélkül senki sem lehet képviselőtestületi tag,) A hívei­ért egész lelkével dolgozó lelkipász­tor szeretetével buzdította az apát­plébános a termet megtöltő hallga­tóságot, kérte munkájukat, összetar­tásukat. Majd megválasztották köz­felkiáltásokkal a tisztikart. Di8zelnök: Gróf Esteiházy Tamás. Egyházi elnök: Msgr. Németh József apát-plébános. Alelnökök: Dr. Su­lyok Dezső és dr. Domonkos Géza. Ügyész : Dr. Csoknyai János. Gond­nokok és pénztárosok: Marton Győző (elemi isk) és Horváth István (polg. isk.). Algondnok: Ruip Jenő. Jegyző: Jászay József. Megválasztották aztán az egyház­községi tanácsot, felszólamlási, szám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom