Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-11-09 / 45. szám

VID Politikai hetilap. — megjelenik i minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-utca 12. Telefon 151. :Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések milionéteres díjszabás szeriní: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Felelős szerkesztő: BOKSÁT ENDRE. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadóhivatal, Fő-utca 12. Telefon 151. A Ker.-szoc. párttitkárság, Szentilonai-utca 12. Telefon: 121, A Pax könyvkereskedés, Fö-utca 9. Telefon 171. A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat, Török Bálint utca 1. Telefon: 157. Ma a tomboló vihar megindul s határokat nem ismerő haragjával felkorbácsolja az oceánok mérhetetlen víztömegét, felsírnak a gőgös emberi alkotás semmivé törpülő szirénái. Búgnak, hátborzongatóan sivítanak s közben, bár érzik a kis dióhéjak tehetetlen helyzetüket, pBssivitásra kényszerült állapotukat, mégis reménykednek. Hát ha — bíznak még azok is, akiknek hajóját a tomboló vihar szirthez vágta ; hát ha — bizakodnak még azok is, akiknek hajója mellett megjelentek már az apokalipszis lovagjai. így cselekszik az emberiség most is a rettenetesnek Ígérkező tél előtt. Megfeszített akarattal, Istenben vetett hittel do'gozik, hogy legyűrhesse a közeledő tél minden nyomorát s hogy megmenthesse a pusztulásra szántak lelkeit. Társadalmi akciókat, kormányintéz kedéseket és különféle szereteten alapuló tevékenységeket fejt ki, ínségadót vet ki, segélyakciókat rendez, jobbról és balról össze-vissza feji a polgárokat s a legszükségesebb, eddig adóztatástól intakt dolgokra, mint a kihúzott sorsjegyekre, illetéket vet ki. S a jó polgár mit tehet mást? fizet 1 Fizet még akkor is, ha teljesítő képességét már régen meghaladta nagyfokú adój', — fizet még akkor is, ha szerény, de okos véleménye szerint másképpen is meg lehetne oldani a helyzetet, — és fizet, mert nem akarja, -hogy megszólják, hogy elmaradjon mástól, — de fizet ezért is, mert magyar, akinek vérében őseinek geníry vére csörgedez. Urak, parancsolók, jószívűek voltunk mindig s ezek vagyunk ma is. Adakozunk, mert tudjuk, hogy adni kell! De mikor leadjuk utolsó obulusunkat, felmerül bennünk a kérdés: helyesen fogják e felhasználni szerény filléreinket? Az fogja-e megkapni, aki arra rászorul, vagy azt ís elherdálják-e a mindenütt ottsettenkedő hiénák? De felmerül bennünk egy másik kérdés is : helyesek-e azok az intézkedések, amelyekkel a nagy kérdést meg akarjuk oldani ? Sajnos egyikre sem ad megnyugtató feleletet a válasz. Az első kérdésié azért, mert tény, hogy az melegszik legjobban, aki a tűz mellé került, szóval a tolakodók, a nagyhanguak, akik legjobban tudnak sírni és kiabálni. A szemérmes, az igazi Szent Imréhez. Igriceknek ajkán megnémult az ének, Becsiileti veszett régi regős dalnak, Földet vágyó szemek hivságokra néznek — Uj dalosok jöttek . . . földiekről dalinak. Kopott kobzom én az égiekre tárva Hősi szent időket szedegetek rímre, Kilenc századoknak ős-mesgyéjét járva Idézem a lelked: liliomos Imre. Ne tekintsd gúnyámat — tépett magyar gúnya. Ne nézd a süvegem — sok vihartól ázott, ijfú homlokomra élet gondja, búja Kemény küzdelmekben mély barázdát szántott Árva kobzom húrján együgyü az ének, Mégis bizakodva várom azt a percet, Amikor feltárul kapuja az égnek S felragyog az arcod: dicső Imre herceg Sokan, akik bűnben tévelyegve jártak, Megtérő Konrádként borulnak ma térdre; Ne nézzed a vétket, csak a búzgó vágyat: Szent tüzed lángjában megtisztulni végre. S nézd! magammal hoztam dalos katonáid, Feltárják most szívük forró akarását, Jöjj hát szent Királyfi, magyar ifjú áhit, Megismerhet benne tiszta lelked mását. Nyitnak már az egek.. . látom már az orcád .. Szived liliom, kezedben a kardod. Nézd, itt velem együtt leborul az ország, Segítsd megvívni a Sátánnal a harcot! Gyullaszd fel szivünkben izzó égi lángod, Csókold a lelkünkre liliomos lelked, Hadd tanuljuk meg, hogy csak az a hon áldott, Melyben hős erénnyel él a tiszta nemzet. Királyfi! nélküled fáradt kobzos voltam . . . S most szemed tüzétől tűzbe gyúlt az arcom, Nem hordom már kobzom megnémulva, holtan, A régi húrokat új dalokra ajzom. Csak lángot adjál s gyújtva száll az ének, Riadva harsog erdőn, hegyen át És visszazengi milliónyi lélek A tiszta élet boldog himnuszát! szegények csak nagyon kevés, vagy egyáltalán semmi hesznát sem fogja látni ennek az akciónak. S bár borzasztó, de mégis be fog következni az a lehetetlen helyzet, hogy, amig az utóbbiak tűzhelyéről hiányozni fog a héjában sült krumpli, addig a hiénák sütőjében kövérre hízott libák fognak sülni. Éppen ilyen nyomasztó a válasz a másik kérdésre is. S áll ez különösen városunkra, hol egymásután oly intézkedéseket valósítottak meg, amelyekkel nemcsak nem használtak, hanem egyenesen ártana'* az ügynek, j Merf, kit súlyt legnagyobbrészt a villanyáram árának felemelése, vagy mily fizetésű tisztviselőktől veszik el fizetésük meghatározott százalékát és végül, kitől szedik el azt a 10 fillért, amivel az egyes mozijegyek árát felemelték ? Talán attól a nagyonkevéstől, akinek még van valamije ? Nem I Attól veszik el, aki maga is támogatásra szorulna. Ez az eljárás pedig lelketlenség. Lelketlenség, mert még az utóbbi eset, a moziiátoga'ás sem luxus, hanem a mai agyongyötört embernek olyan szórakozása,, amely mellett művelődik is, de lelketlen! ég azért is, mert így kérdéseket megoldani nem lehet. Ezzel csak egyet lehet elérni: felszaggatni a sebeket, hogy azok később még job • ban fájjanak. Már pedig a nyomorenyhítő akciónak nem az a célja, hogy elvegyük attól a nyakkendőt, akinek van, hanem juttassunk annak is, akinek még nincs 1 Egyedüli helyes és célravezető csak a kivetett inségadó és a közmunka lehet. Előbbit megvalósította a kormány, az utóbbit valósítsák meg a városok. Hiszen minden városnak Budapest, 1930. Kohányi Imre. Jót tesz! önmagával és rádiójáva', ha VALVO csöve

t használ. Ne fogadjon el mástl 542 November 15*én nyilik meg a családias „Elife" Kávéház pazar berendezéssel. VÁCZI KISS KÁROLY muzsikál. Szíves pártfogást kér: SELINKÓ ZSIGA kávés.