Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-08-31 / 35. szám

{Csipkéi k, szalagol k és rövidáruk kaphatókj 1 Legnagyobb választékban női és férfi I fehérnemük, harisnyák, keztyük, erRAIOLFERENCNÉL Pápán, Kossuth-utca 6. Telefon: 174. 16 nyők, botok, sapkák, kalapok nyak- • kendők, ridikülök és bőröndök stb, 1 Munkásmozgalom. Rovatvezetője; Szalay Lajos. ban Lássunk munkához. 6ék Iron ban. 3S3S lyha , vaslaságo: gyortartja, tökéley. Fagyaránt nindenárt és lít. IZ5EF ji-atcfl o ból állet. Lassan vége a nyárnak, mely tikkasztó hőségével nekünk munkásoknak nem sokkal kellemesebb, mint a fagyos tél. A nyár és a tél caak azoknak szép és kellemes, akik nyáron ráérnek és pénzük is van hozzá: vakációzni, akik a forró leheletű füstös, poros városból kimenetül hetnek nyaralni. Mi szegény emberek vagyunk, akik örülünk, hogy dolgozunk, nemhogy nyaraláshoz lenne időnk és módunk. Nekünk télen és nyáron egy a sorunk és még azok érzik magukat szerencsésnek, akik dolgozhatnak és nem kénytelenek tavasztól őszig nyaralni. Mert ettől a nyaralástól melynek munkanélküliség a neve és ki taszitottság a lényege: mindenki fél és irtózik. És mégis hányan kényte lenek nemcsak nyáron, de télen is a munkanélküliség kemény keresztjét hordozni. Mi nem sajnáljuk a nyarat, mert nekünk az sem hozott több örömet a télnél. Nyár vagy tél, ősz és ta vasz, ünnep vagy hétköznap: nekünk egyformán szürkenap. Egyik nap megy a másik után s lassan az örökös gondok és örökös bizonytalanság között felőrlődünk, megöregszünk és munkaképtelenek leszünk. A dolgozók szenvedése, a kiöregedett és koldus sorsra jutott társaink kétségbe*******

******************** J/fe egéöx. éleibjen htl barát SINGEK VARRÓGÉP. .7£edv&zx> /zrzjeié&L /teltételek. yUxucsjo*ruj hjCLvi* r-és-zleÁ&ks. SINGER VARRÓGÉP RESZV TÁRS. Pápa, Kossuth-utca 30. sz Találtatott egy sportsapka és pánztárca, benne pénz. Igazolt tulajdonosaik a rendőrkapitányságon átvehetik. x A nap legkedvesebb órája a kávézás ideje. Vidám hangulat, jó közérzet, a szürke mindennapból való felszabadulás. Mindez a jól elkészített kávé finom illatával együtt elragadja lelkünk. Meinl Gyula Rt. ejtő helyzete késztetett bennünket a szervezkedésre. Egyedül gyengék és képtelenek vagyunk olyan helyzetet teremteni, hogy itt minden arra érdemes munkás megtalálja a mindennapi kenyerét és biztosííva lássa a jövőjét. Ha nem akarunk felőrlődni és nyomorultan elpusztulni, akkor szervezkednünk kell. Minél többen leszünk tagjai a ker.-szoc szakegyesületeknek, annál több lesz az ereje és (ekintélye a munkásságnak ahhoz, hogy enyhítse a munkanélküliséget és biztosítsa az emberi megélhetést nemcsak arra az időre, mig dolgozni tud, hanem öregségre is. Testvéreink, rajtunk senki sem segít, magunknak kell segíteni magunkon I Helyzetünk aszerint javul vagy rosszabbodik, ahogy szervezkedünk, összetartunk. Az ősz közeledtével mindenki kétszeres erővel fogjon hozzá a még szervezetlen munkástársainak beszervezéséhez. A szervezetlen munkás ellensége önmagának, családjának és a dolgozó, küzdő emberiségnek. Meg kell győzni és f 1 kell világosítani őket arról, hogy minden komoly munkásembernek, aki magát magyarnak és kereszténynek tartja, a keresztény szakszervezetben van a helye. Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt hirdette maga XIII. Leó pápa, ezt a pápa legátusa, a megyéspüspök és a magyar közéletnek sok más kimagasló egyénisége. De mintha csak a falra borsót hánynának, a sorainkon kivül álló tömegek nem vesznek róla tudomást. Megelégesznek azzal, amit sokszor szemünkbe mondanak: minek lépjek be a ker.-szoc. szak szervezetbe, hiszen felesleges akkor, amikor már úgyis tagja vagyok a bajuszpedrő egyesületnek. Sajnos, sokan vannak a munkások között, akik így gondolkodnak és öntudatlanul is ellenségünkké válnak. Mireánk vár a feladat, hogy az ilyen és hasonlóan vélekedő munkásokkal megértessük, hogy nem elégséges a legszebb célú társadalmi egyesületnek tagja lenni, mert elsősorban a munkásnak gazdasági szervezetben van a helye. Ez ma nemcsak munkásérdek, de egyszersmind hazafias és keresztény kötelesség is. A programmunk most ís az, mint tavaly. Munkaalkalmat és kenyeret biztosítani a magyar munkásoknak. Ezért folyik a küzdelem, a harc. Vájjon melyik józaneszü munkásnak nem érdeke ezért küzdeni ? Ezért a célért, higyjék el nekünk a munkástársaink, Őszintén és elszántan csak mi küzdünk és megbocsájthatatlan bűnt követ el önmaga és társai ellen, aki még ma sem érti meg az idő intő szavát és még ma is szervezetlenül, összetett kezekkel várja a szájába repülő mesebeli sültgalambot. Csak irtózatos buta, tudatlan vagy gonosz ember állíthat olyan képtelenséget, hogy nincs szükség a szervez kedésre, az összetartásra. Utcai tüntetésre készülnek szeptember 1-én Budapesten és a vidék nagyobb városaiban a szociál demokraták. Hogy mit jelent a munkásság sorsára egy ilyen komolytalan politikai tüntetés, a munkástársadalom sajnos több esetben szomorúan tapasztalhatta. Ha pusztán tüntetéssel meg lehetne oldani a munkanélküliség súlyos problémáját és ha több kenyeret, munkaalkalmat és a szociális helyzet javulását ily módon lehetne biztosítani, érthető és helyén való cselekedet volna az utcai kiruccanás, fölvonulás s ehez hasonló békés megmozdulás. Mi keresztényszociáiisták ilyen tüzeléshez nem csatlakozunk és ilyesmire nem vagyunk kaphatók, mivel a munkanélküliséget sem enyhíteni, sem megszüntetni ezáltal nem lehet. A ker.szoc. szakszervezetek továbbra is sürgetik a közmunkák fokozottabb kiadását és oly kormányhatósági intézkedéseket, amelyek alkalmasak a nyomorúsággal küzdő munkások sorsán enyhíteni. A ker.-szoc. munkásság szept. 1-én dolgozni fog és a szociáldemorata munkásság tüntetési idejére eső órabérükről lemondanak és a munkanélküliek segííségére ajánlják fel. A magyar trikolór, nemzetünk szine, szimbóluma, amire úgy kell tekinteni, mint szentségre, melyre esküszünk, érte tűzbe, harcba megyünk, ha egyszer újra felhangzik: előre, rajta 1 Illő dolog volna tehát, hogy a nemzet színeit becsüljük, tiszteljük, hazafias ünnepeink alkalmával házaink ormát vele ékesítsük s nemzeti öntudatunknak méltóképpen kifejezést adjunk. így van ez minden olyan nemzetnél, akik adnak valamit nemzeti mivoltukra. István király napján körülnéztünk városunk u!cáin és sajnálattal tapasztaltuk, hogy egykét középület kivételével sehol sem díszeleg a nemzeti zászló. Ami még ennél is bosszantóbb, az t. i., hogy láttunk előkelő házon a Főtéren és Póstapalotánk ormán olyan színtelen ruhadarabot lógni, amit bátran ne vezhetnénk rongynak és mindennek, csak nem nemzeti lobogónak. A nemzet ügye mindenesetre megérdemelné azt, hogy annyi tiszteletet tanusitsunk a magyar színek iránt, hogy emiatt ne kelljen szégyenkezni, Kéményseprőmunkások ker.szoc. szervezete vasárnap d e. 11 órakor értekezletet tart. Földmunkások Szövetsége szept. 7-én d. u. 3 órakor a Ker. Munkásegyesület kerthelyiségében földmives és földmunkásgyülést tart, melyre a földmives-munkás figyelmét ezúton is felhívjuk. A cigányzenészek egyesülete szept. 2-án d. u. 4 órakor taggyűlést tart, amelyen a vezetőség beszámol az Országos Cigányzenész Egyesület rendkívüli közgyűlésén hozott határozatokról. Munkaközvetítés. Elhelyezést nyerhet 8 szövőmunkás, egy intelligens nő ügynöknek, egy újságárus és egy 14—15 éves fiú, szobafestő tanoncnak. Állást keresnek: asztalosok, lakatosok, gazdasági cselédek és napszámosok. Cím: Ker.-szoc. szakszervezetek Pápa, Szentilonai u. 12. Teh fon : 121. SPORT. ••• DVE—Kinizsi 1:1(1:0) Bajnoki. Biró: Erdélyi. 1600 néző. Na végre! Sóhajtottak fel a drukkerok azután a bizonyos második SFAC mérkőzés után. Igen, végre bejutottunk az I. osztályba, állapítottuk meg mi is. A bajnoki döntőkkei úgyszólván nem is törődtünk, azóta csak egyért harcoltunk és küzdöttünk, hogy méltóképpen megálljuk a helyünket ott, hova bekerültünk. Érthető tehát, hogy a bajnoki nyitányt nagy érdeklődés előzte meg. Hetekkel előbb másról sem esett szó a sportkörökben, mint az első bajnoki mérkőzésről, mely az elmúlt hét szombatján a maximumára hágott. Mi lesz? Ez volt a nagy kérdés. Egyesek túl optimisztikusan, mások lúl pesszimisztikusan gondolkodtak. Előbbiek nem ismerték a DVE-t, utóbbiak nem ismerték a Kinizsit. Vasárnapra pedig mindkét tábor egészen elalélt. Része volt talán ebben a nagy melegnek, de legnagyobb részét mégis csak az izgatottság, a hatalmas drukk okozta. Most már megszűnt mindenki ilyen és olyan ista lenni, a mérkőzésen már mindenki pápai volt, aki hevesen drukkolt a Kinizsinek, amelyben nem is csalódtak. A fiúk egy remekben szabott küzdelem után, hol pillanatrólpillanatra változott a mérkőzés képe, teljesen megérdemelten hódítottak el