Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-05-25 / 21. szám

1930 május 25 7 Pápa és Vidéke €38 tan ék 911 "n. BS yha vas­L*ágo­or­tja, -le­h­ánt [iden­és EF -a tea ! ál­Tűz Nagygannán. E hó 15 én reggel fél 6 órakor Nagyganna köz­ségben Halbróhr Pál szatócsüzlete belülről kigyulladt és 166 P értékben különböző árúcikk elégett. Biztosítva volt 6000 pengőre. A tűz gondatlan­ság folytán keletkezett. Tüzérségi harcszerű éles fő­gyakorlatok. A siombaihelyi hon­védtüzérosztály a Tevelhegyi lőgya­korlótéren június hó 10—15 között, harcszerű éles lövőgyakorlatot tart. A lőgyakorlat által veszélyeztetett terület a Tapobafő község délkeleti kijáratától a Jári-C3árdáig, onnét a 332 magaslati ponton, a Rókahegyen, a 405 és 327 magaslati pontokon a Durrogós tetőn át Ugod és Homok­bödöge községek déli kijáratánál, valamint Nagytevel község déli kijá­ratánál a 235 magaslati ponton (Tevelhegy) át. A veszélyeztetett te rületre a lőgyakorlat tartama alatt naponként reggel 6 órától délután 2 óráig belépni tilos. Ezen terület katonai őrökkel lesz lezárva, kiknek felszólítására a lakosság engedel­meskedni tartozik, ellen eseiben a kincstár a balesetekért felelőséget nem vállal. Fel nem robbant tüzér­ségi lövedékek és lövedékrészekhez hozzányúlni tilos és életveszélyes, aki ilyen felrobbant lövedéket talál azt érintetlenül hagyni, a helyet ágak­kal, vagy kövekkel megjelölni és azt a legközelebbi katonai parancsnok­ságnak, vagy csendőrőrsnek bejelen teni tartozik. A bejelentők minden egyes fel nem robbant lövedékért 1*50 P jutalomban fognak részesülni. A lőtéren elhelyezett katonai tárgyak rongálása, vagy elmozdítása büntetés terhe mellett tilos. Elégett 500 kereszt szalma. E hó 10 én délután fél 6 óra tájban a város tulajdonát képező ugynevezeit Pokolmaiorban kigyulladt egy kazal­szalma, Tűzoltóink azonnal a hely­színére siettek és hatalmas önfelál­dozásuk folytán sikerült a tűz tovább­terjedését megakadályozni. A tüzet mint a nyomozás megállapította gon­datlanságból okozott gyújtogatás okozta. A kár 500 P, mely biztosítás révén megtérül. Munkásmozgalom. Rovatvezetője; Szalay Lajos. A Dohánygyári Alkalmazottak Orsz. Szövetségének tíz éves jubileuma. A Ker. szoc. Dohánygyári Alkalma­zottak Orsz. Szövetsége e hó 25-én tölti be fennállásának 10-ik eszten dejét. A történelemben 10 esztendő nem nagy idő. Egy munkásszerve­zet életében sem mondható nagynak 10 év rendes körülmények között, de annak elbírálása mégis attól függ, hogy milyenek voltak azok a körül­mények, melyek mellett leteli a 10 esztendő. Sohasem lehet mondani kritikát anélkül, hogy az ember ne helyezné magát azokba a viszonyokba, melyek között le kellett morzsolnia azt az időt, melyről szó van. Ha pedig azt nézzük, milyen volt az WBER PORSZÁRflZ LAKÁSOKAT, HELYISÉGEKET TEREMI FEHÉR SZAGTALAN MIIÖSÉGBEI IS GYÁRTJUK, EZ „BlflER-F" Viszonteladóinknál misdesMt kapható .Blb®r"-mftv«k, kátrányipari rt, Bpest Jókai-tár 8 elmúlt 10 év, melyben a Ker. szoc. Dohánygyári Alkalmazottak Orsz. Szövetsége működött, meg kell álla­pítani, hogy azok nagyon súlyos idők voltak. A történelem majd ha a maga távlatából nézi ezt az időt, szintén megfogja állapítani, hogy a nemzet életében is 'nagyon kritikus idők voltak ezek és nem a mi elfogultsá gunk minősíti azt csak azzá. Újjá kellett építeni az országot. Uj szelle­met kellett belevinni a köztudatba, különören a munkások gondolatvilá­gába az elmúlt 50—60 esztendőnek liberális, szociáldemokrata felfogásá­val szemben. Ki kellett mondani bát­ran és keményen a keresztény erkölcsi alapon álló nemzeti élet szükséges­ségét és keresztül kellett vinni a megujhódásnak ebben a szellemben való megindítását. Igaz, hogy az első időben, különösen a kommunizmus után nagy volt a lelkesedés. Mindenki, aki átélte a megelőző egy két évet, tudatára ébredt annak, hogy ponto­san az ellenkezőjét kell csinálni an­nak, mint azok csinálták, akik az utolsó esztendőkben uralkodtak. A dohánygyári munkások szövet­sége a nemzeti gondolat előretörése után csakhamar fejlődésnek és vi rágzásnak indult. A dohánygyári munkásasszonyok, leányok és férfiak elsők voltak akik belátták, hogy ami­kor nagy munkát kell végezni, ami­kor az alapoktól kezdve újjá kell építeni a hazát, minden becsületes munkásnak és dolgozó nőnek össze kell fogni. Az összefogásnak pedig egyes rétegeknél és osztályoknál kell kezdődni, hogy azután felfelé menve a társadalmi és gazdasági tagozódás legfelsőbb csúcsán találkozzék és egy erőben olvadjon össze. A keresztény és nemzeti megújho­dás felé lörtető nagy munkából külö­nösen kivették részüket a pápai dohánygyár munkásai, akik már a gyászos emlékű Károlyi Mihály-féle köztársasági kormány idején a Ker.­szoc. szakszervezet kötelékébe léptek és a félvörös és egész vörös kor­mányzati rendszer minden terrorjá­val szemben derekasan megállták helyüket és hűek maradtak nemzeti és keresztényszociálista meggyőző­désükhöz. Ezért tisztelet és elismerés illeti meg őket. Hogy mit dolgozott és milyen ered­ményeket ért el a Dohánygyári Alkal­mazottak Országos Szövetsége, e rövid ujságcikK keretében sok volna felsorolni. A munkástestvéreink tud­ják, hogy sokat dolgoztunk az ö érdekükben és bátran megállapíthat­juk, hogy küzdelmünk nem volt hiábavaló. Megmondhatjuk azt is, hogy mi ker.-szoc. munkások nem dicsekedhetünk tulsok jóbaráttal. A szegényeknek, a dolgozóknak vagyunk igazi jóbarátja és ez nem talál min­denütt megértésre. Szent Pált és Szent Vincét a mi kosunk valószínű­leg nem fogadná hozsannával. A mai kor embere jobban szereti, ha tanaikat olvashatják, mert így nem oly veszélyesek. Még messze vagyunk a kitűzött célunktól, de hisszük, hogy Isten segítségével, munkástestvéreink kitar­tásával és vezetőink bölcs irányítása mellett elfogjuk érni kitűzött célja­inkat. A jubileumi közgyűlés alkalmával a pápai ker. szoc. dohánygyári alkal­mazottak nevében meleg szeretettel köszöntjük a dohánygyári és a ker.­szoc. munkásmozgalomnak egyik leg­kimagaslóbb egyéniségét, Székely János nyug. államtitkárt, aki egyszerű munkás léiére magas méltóságba küzdötte fel magát, de sohasem szűnt meg fáradni és dolgozni az ő leg­hűségesebb követőiért, a dolgozó munkásnőkért. A mi megbecsülésünk és szeretetünk legyen az ő igaztalan meghurcoltatásáért a legszebb elég­tétel. Serkentsék őt további mun­kára azok a hálavirágok, melyek a dolgozó munkásnők lelkéből fonód­nak az Ó homlokára. A 10 éves határkőnél rendületlenül hisszük, hogy az újabb 10 esztendő éppen olyan lendülettel fog kezdődni, mint ahogyan kezdődött az 1920-as esztendő és az évforduló elégtételt fog szolgáltatni azoknak, akik becsü­letes törekvéssel és erős hittel állnak a ker-szoc. mozgalom és a mun­kásság szolgálatában. Adja Isten, hogy úgy legyen! Töröljék el a kisiparosok forgalmi adóját. A mult szombaton Budapesten or­szágos iparos nagygyűlést tartottak a régi képviselőházban. A nagygyűlés elé többek közt a turkevei ipartes­tedet érdekes indítványt terjesztett elő. Elmondják ebben, hogy az or­szágos érdekképviseleti szervek min­dent megtesznek a kézműipar sorsá nak jobbrafordulásáért, de eredmény nem mutatkozik. Ez nem az érdek­képviseletek munkásságán múlik, hanem azon, hogy az illetékes kor­mánytényezők, kik állandóan az ipa­rosítással és iparpártolással lömjé­nezik a mai romlott közgazdaságot, nem értik meg vagy nem akarják megérteni a kézműipar jajkiáltását. A tapasztalatok alapján egyáltalán nem veszik komolyan az iparosság megmozdulásit. Rámutat az előter­jesztés arra is, hogy a mult év szép temberében igérte meg Vargha állam­titkár egy nála megjelent küldöttség­nek, hogy a segéd nélküli kisiparo­sok forgalmi adóját eltörlik. Ugyanakkor tettek Ígéretet a kis­ipari hitelt illetően is. Egész (élen hozták a lapok, hogy 10 millió pen­gőt folyósít a kormány a kézműipar részére; már folynak is a tárgyalá­sok. És folynak nyolc hónap óta szakadatlan, közben pedig mennek tönkre az iparosok. A régi jól megalapozott iparosok egymásután szűnnek meg adóalanyok lenni és a legrettenetesebb nélkülö­zésnek vannak kitéve. Ami pedig a forgalmi adót illeti, megállapították, hogy sok a kinnlevőség és a be­hajthatatlan tétel, mi egymagában bizonyftja a kézműipar szomorú helyzetét. Éppen ezért időszerű a fázisrendszerre való áttérés, mert ez már eleve kizárja, hogy valaki hát­ralékban legyen, mert az anyag árá­val, amit feldolgoz, megfizeti a for­galmi adót is. A fázisrendszerre át­térés mentesítené a közteherviselést attól a horribilis összegtől, amibe a kincstárnak a kézműiparosok forgalmi adójának ellenőrzése és behajtása kerül. Negyvenezer aratőt akar szer­ződtetni Franciaország. Francia­ország tudvalevően már esztendők óta nagy munkáshiányban szenved. A vidék mindjobban elnéptelenedik s vannak területek, amelyeket már meg se munkálnak mert nincs mun­káskéz. Még nagyobb zavart okoz az aratási idő. Évről-évre kevesebb a munkás, akit az aratási munkák elvégzéséhez alkalmazni lehet. A francia kormány ennek következté­ben elhatározta, hogy az idén meg bízottakat küld ki különböző orszá­gokba és ezek a megbizottak arató munkásokat fognak toborozni. Öt országot jelöltek ki a megbizottak toborzási céljaira. Ez az 5 ország a következő: Magyarország, Ausztria, Spanyolország, Lengyelország, Cseh­szlovákia. Spanyolországban, Len­gyelországban és Csehszlovákiában főképpen bányászott és iparimun­kásokat keresnek, aratómunkások tekintetében pedig Ausztriára, de leg­főképen Magyarországra számítanak. Magyarországot, mint földmíves or­szágot, Franciaországban kitűnően ismerik és tudják, hogy a magyar főldmíves munkája elsőrangú. A meg­bizottak már el is utaztak s a követ­kező eszközökkel próbálnak sikert elérni: 1. Magas béreket ígérnek. 2. Szabad vasúti jegyet kapnak egész hazáig, ha elvégezték a munkát. A francia kormány azt reméli, hogy ezek a kedvező feltételek legalább 40.000 munkást fognak a francia aratáshoz csábítani. A kisipar és a kormány. Bud miniszter bejelentette, hogyan akarja megoldani a kisipar problémáit. Nem tudna olyan iparpolitikát képviselni, amelynek tengelyében nem a kisipar érdeke állana. Országos hitelszerve­zetet létesít a kisiparnak és pár év múlva egészen más kisiparral állunk szemben. Az ipartestületi székháza* kat amoztizációs kölcsönnel akarja megszabadítani az uzsorakölcsönök­től. A közszállításokból a kisiparnak nagyobb részt ad, mert a vám elő­nyeit a vámipar élvezi. Ujabb igére­tett tett az ipartestületi reform, a központi szerv, a tanonc- és a kontár­kérdés megoldása és a hatósági 0ze« mek törvényes leépítése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom