Pápa és Vidéke, 27. évfolyam 1-52. sz. (1930)

1930-01-12 / 2. szám

TA R C A. ö ŐSZI DAL . .. Elmúlt már a nyár. . . Pereg a rózsa szirma, Az őszi szél tépi, hordja . . . Ki tudja merre — ki tudja hova ? Elszállt már a dal.. . Tűnő mese szárnyon, Nem marad más belőle, Mint egy boldog álom . . . S a száraz avar Varjak serege száll, Tűnő remények vágya .. . Oda a gazdag, forró nyár . .. .Fehér, hervadt rózsa szirma .. . Az őszi szél tépi hordja, .Nem kérdezi, fáj-e neki, Könny harmattal tele hinti, ... . Mégis, mégis — tova viszi.. . 1929. nov. 6. gRG. A forgó kerék. Irta: vitéz Somfai László. ?(A Pápa és Vidéke irodalmi pályázatán dicséretet nyert pályamű.) (Folytatás.) — Mesélj valamit magadról Ilonkám. A kis vidéki városkában hallottam, hogy három éve asszony vagy. Tárlaton látott meg a férjed. Hallom. milyen tehetséges. — Igen, így történt. Bár ne ... Három év ... Azóta idefönt élünk. Tudod kedvesem ... — könnyek jelentek meg szép fekete szemében és kitárta karját, mintha védekezésre nyújtaná vagy közelébe volna a kétségbeesés, — ... azóta élünk ... valahogy, néha elég nehezen ... A másik komoly és sajnáló megértéssel simogatta tekintetével a könynyezö asszonyt. Azzal a ritka nézéssel, amely részvétet fejez ki, őszinte, vigasztaló, nempedig megszokottan udvarias, semmitmondó részvétet. Darabig hallgattak. Messziről ideszűrődött a főváros szivének dobogása, amely löki nagy lármával ki magából a tiszta, friss vért, hogy meg ne álljon pillanatra se az élet. innen, a távolból olyannak tűnt fel ez a csendesen ideszűrődő, idecsapódó életzaj, miníha óriási vízesés pokoli hangjának meglisztult, letompított akkordjai lovagolnának ide a szellő hátán. — Nem sértelek meg, ha én meg a te életed felől érdeklődöm? — Szólalt meg a festő felesége. — Mesélj valamit a falusi levegőről, a szabad levegőről, aifiely könnyűvé teszi a lélekzést és nem fojt... — Jól — Hosszan elgondolkozott Olga., minlha valahova messze tekintene. Vagy talán befelé? Majd folytatta. — Két év óta vagyok aszszony. Amióta tőled elváltam, talán nem is történt semmi egész odáig. Ez is csak olyan váratlanul jött... Kilenc esztendőn keresztül vártam. Hogy kire? Ma sem tudom megmondani. Csak azt tudom, hogy ... — hosszan és mélyen elpirult — valakire, aki... nem tudom milyen, de nem olyan, mint az, aki most betölti, vagy azt hiszi, hogy betölti a helyét. Valaki, aki nem volna nagyobb, erősebb izmú énnálam, aki ha szegény lenne is, de jó s gyengéd és tudna úgy tisztelni, ahogyan én őt szeretni. .. Nem jött 1 Egyszer aztán jött Ő. Negyven éves, gazdag, tekintélyes ember, mindenki nagyon szereti. — És ... és .. . — Igen, hát én is ... lehet, hogy én is szeretem . .. lehet. Mindenem megvan, igazad van. Minden, ami mégis kevés ahhoz, hogy azt mondhatnám, boldog vagyok I Mert kedvesem, ne feledd, a boldogságot nem a dolgok mennyisége adja, nem, csupán azok minősége. A többi csak kísérőjelenség, amely gátolja, vagy elősegíti, de maga nem boldogság ... Lehet, hogy bolondság mindaz, amit mondok, de én így érzem. — Elfelejted Olgám, hogy minél nagyobb valakinek az érzésvilága, annál nehezebben ismeri fel a boldogságot és annál többet szenved. — Ez igaz. Nem állítom, hogy ezzel nem számoltam. Csakhogy 1 Nézz rám! Harminc éves vagyok, tehát nem gyerek. Most kezdjem ki irtani magamból mindazt, ami har minc esztendőn keresztül bennem élt, ami álmodtatott velem, amiért küzdöttem idáig? Nem kedvesem, ezt nem lehat! A nap már itthagyta Pestet. Valahol a Sashegy hátán mászhatott. Alkonyodott. Olga asszony látta, hogy sose fogja meggyőzni ezt a pestit, mert természetük, különösen érzésviláguk nagyon messze áll egymástól. Érezte, hogy amaz sohsem fogja elhinni, hogy lehet valaki boldog sötét, negyedikemeleti szobácskában is és soha nem értik meg azt, hogy panaszkodhat valaki, mert földbirtokos az ura . . . Felálltak és megindultak. Olyan butának, nevetségesnek látszott most körülöttük minden. Visszás, lehetetlen volt a sarki óra, a robogó autóbusz, a sok sápadt ember. A két régi barátnő lelkében ott fészkelt most valami, ami azt rejtegette ma gában, hogy minek találkoztunk? Nem lett volna jobb. ha te sem látsz engem, én se téged ? Nem kavartunk volna fel sok képet, régifényű emlékeket, új gondolatokat. Homály alatt éltünk volna tovább és nem tártuk volna ki a jelent, hogy lássuk keserűséges csalódással. Hogy vigasztalódjunk a múlton, a fehércipós, orgonaillatú gyermekcipőkben járó ifjúságunkon keresztül egészen — idáig; hogy kénytelenek legyünk megállapítani, hogy a boldogság sokrészból álló, sokksrekű óra, amelyből mindig hiányzik néhány, de legalább egy csavar... Most pedig Olga, gyere el hozzánk, látogass meg bennünket. Fáradt, nehéz hangon mondta ezt a festő felesége. A másik szabadkozott ugyan, de látta, hogy megsértené, tehát lehetetlen el nem mennie. Külvárosi bérház falai alatt álltak meg. Rosszarcú, piszkos: kívülről. Belől szintén. Sötét, dohosszagú lép csőkön és folyosókon mászkáltak, amig végre valahol a magas ház teteje körül megállapodtak. Szűk konyha, szűk szoba. Olcsó bútor, rendetlenség, szegénység. Az ablak előtt kerek széken, szemben az ablakkal ült a festő. Ijedten rezzent össze, amikor a felesége a ránézve idegennel, ismeretlennel egyszerűen leleplezi őt, csak úgy munkaközben, piszkosan. Dadogott valami bocsánatkérés félét. A szőke asszony nem erre a képre számított. Talán részeges, szenvedélyes, beteges, nyomorgó alakot várt, aki festő-szemével megfosztja az ő nemes alakját a ruhától és zavartalanul élvezi a jó modellt. Ehelyett szerény, de mégis olyan férfit talált, akinek szemecsillogásából lehetetlen nemlátni a szerénységleplezte határozottságott, akinek nemes szíve lelke a szemen keresztül könyörgi a bocsánatkérést ezért a rendetlen, fölkavart szobáért... Nem, ezt a férfit lehetetlen nem szeretni, ez a határozott, becsületes jóság és tisztaság nem csalhat. Igen, ez az a férfi, ez egy olyan férfi, akiért várni lehet és érdemes féléletig, aki ha eljön: örülünk neki, hogy eljött és kitárt karral várjuk, ha pedig egyre késik, akkor tudjuk, hogy boldogságnélküli életünket nem mi tettük ilyenné, hanem a felettünk lakó Mindenható. Ö forgatja a kereket, az Élet kerekét, mi nézzük a forgó kereket és lelesnénk róla minden boldogságot, mindent önzőén ... És egyre várunk, mert a kerék nem áll meg soh?, csak a végén ... Olga sietve távozott tőlünk. A festőre alig nézett. Minek 1 Barátnője megígértette vele, hogy máskor is meglátogatja őket. Megígérte, pedig tudta, hogy ő ide soha többé nem fog jönni. (Vége) CONTINENTAL SZÁLLODA BUDAPESTEN, Vlí., DOHÁNY-UTCA 42-44. SZ. Táviratcím: Contlnentalotel. A vidéki úri közönség igazi otthona Tisztaság. Kényelem Előzékenység. — Minden szobában hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés. — Egyágyas szobák árai: 5, 6, 7, 8, 9, 10 pengő. Kétágyas szobák árai: 8, 9, 10, 12, 14, 15, 16 pengő. — Szobák telefonnal. Szobák fürdőszobával. M Pápai Keresztény Önsegélyző és Hitelszövetkezet Pápa, Fő-tér 23. szám. (Emelet.) Alapíttatott: 1911-ben. Saját ház: Flórián-utca 12. Legbölcsebb előrelátás: a takarékosság! Mindenkinek módjában áll gondoskodni jövőjéről, ha nem ellensége önmagának, mert a takarékosság útja a jóléthez és boldogsághoz vezet. Ezt a célt szolgálja a Pápai Keresztény Önsegélyző és Hitelszövetkezet, amidőn 1930. évi január hó 1-én megalakította a XX-IK ÉVTÁRSULATOT. Minden évtársulat 5 évre alakul. Egy üzletrész után hetenként 50 fillér fizetendő, mely 5 év leteltével a betétrészekre aránylagosan eső osztalékkal együtt visszafizettetik. Bárkinek jogában áll több üzletrészt is jegyezni. Csak tagok részére: 1. Heti üzletrész-betéteket beszedi. 2. Üzletrész-betétre előleget ad. 3. Takarékbetéteket magas kamatozás mellett elfogad. 4. Házépítésre, birtokvásárlásra stb. kölcsönt nyújt. 5. Váltókat leszámítol. Bővebb felvilágosítás nyerhető az üzleti órák alatt: Kedden, pénteken és vasárnap délelőtt 8—12-ig. Pápa, 1928. évi október hó 26-án. Az Igazgatóság. Üzletrész jegyzést teljesíteni lehet: Pápa és Vidéke „Hangya" Keresztény Fogyasztó-, Termelő- és Értékesítő Szövetkezetben, Keresztény Munkásegyesületben, Ker. Nemzeti Nyomdában, „Pax

u könyvkereskedésben és az Önsegélyző irodájában. 8