Pápa és Vidéke, 26. évfolyam 1-52. sz. (1929)

1929-02-17 / 7. szám

s MP A JÓKAI MOZGÓ e heti műsorai egytől egyig kimondott viiágattrakciók! Február 19., 20. DoSores Del Rio — A táncosnő. 21., 22. Petrovich Szvetifzlav—A nSürwof. 23., 24. Olga Csehova — „ 100 Három nagy név! Három világattrakció! I

•••••••••••• niHWnmi igiamiiiaiiiiiuimiiiMUiliaMtHMiiHiMiaMHiiiiiii a lap hasábjain nem örülsz: a fórumon, ahol sokan járnak-kelnek, néznek-látnak, hallgatnak- hallanak, csak akkor érezted jól Magad, ha oít dolgozni kellett, de kerülted akkor, amikor ott Rólad eshetett sző. De most az egyszer, búcsúzóul viseld el ezt a nyilvánosságot: valahogy ez is a köz szolgálata lesz! Első találkozásunkról Te nem is tudsz. Egy fiatal bencés növendék — régen volt — meleg tisztelettel nézett Téged Pannonhalma ősi, századok nyomait őrző folyosóin. Küldöttségben jártatok a főapátnál, katolikus főgimnáziumot akartatok, kértetek. A pápai viszonyokkal ismerősöktől az ifjú klerikus meghatódva hallgatta, magába szívta, mily lelkesedéssel harcol Okolicsányi igazgató a kat. főgimnáziumért. Aztán hamarosan újra találkoztunk. Akkor én már „pápoi" voltam. Ifjúi lelkesedéssel megalakítottuk a Kat. Munkásnő Egyesületet. Kissé félve közöltük Veled a hírt az újszülöttről. Az újszülöttnek sem kereszt-, sem vezeték-neve nem volt akkoriban a legjobb ajánló-levél még a kat. intelligencia jelentékeny részénél sem. Te, a vezető állami tisztviselő meleg, érdeklődő szeretettel fogadtál bennünket, amely szeretet mindjárt aktív támogatásba ment át. Emlékszem, szerény ünnepélyeinkre is eljöttél. Ugye, emlékszel arra is, hogy kevesen voltatok. Azután kitört a háború. Virágos, dalos vonatok száguldoztak állomásunkon át. Ezek kontra-vonatai kétfélék is voltak. Jöttek karbolszagú, sóhajos, lerongyolódott vonatok. A másik fajta kontra-vonaton sápadt arcú asszonyok, síró gyermekek, megriadt öregek érkeztek hozzánk... Mind a három fajtánál ott szoktál lenni. Ahányszor künn voltam, mindig találkoztam Veled. Osztogattál szivart, cigarettát, s főleg meleg, lelkes, együttérző szeretetet. Talán még emlékszel: az elején sokan voltatok, de azután bizony fogyni, olvadni kezdett a szám ... Te kitartottál. Közben engem is elsodort a nagy vihar Pápáról. Amikor újra találkoz tunk, sötét, nagyon sötét volt. Tizennyolc vége, tizenkilenc első fele. Furcsa divat jött szokásba: vörös kokárdát hordtak kaputos emberek. Akkor is sokszor találkoztunk — pedig akkoriban a velünk való talál kozás nem volt túlságosan divat! — de én a te kabátodon vörös kokárdát sohasem láttam . .. Elmúlt a vihar is. A nagy vérveszteség, a sok és magas láz után lerongyolódtunk, koldús szegények voltunk. Kifordított kabát, lyukas cipő, kaucsuk kézelő, alaposan redukált étrend s hasonlók járták a tisztviselőknél. Elkeseredés, kifakadás, elcsüggedés sötétítették el még jobban ezeket a szomorú napokat. Ki csodálkoznék ezen ! Ennek dacára is a magyar tisztviselők legszebb teljesítménye ezeknek az ólomsúlyú napoknak leélése volt. Ekkor is sokszor találkoztunk, de Téged még kifakadni sem hallottalak. Találkoztunk a munkásnapon a bencés diákasztal első ebédjén, a jó ég tudja hány választmányi és egyéb gyűlésen. Sokszor, igen sokszor ta lálkoztunk. E találkozások célja sokszor az én kérésem volt. Nem magamnak, másoknak kértem. A sok kérésre igen ritkán, nyugodtan mondhatnám, soha sem volt tagadó a válasz. Magam számára, amennyire visszaemlékszem, csak egyszer kértem, azt megtagadtad! Kicsinység, amely sokat mond. Rokonaim látogattak meg, szerették volna megnézni VáBtsa meg előre jegyét e fifimeseményekhez 8 a dohánygyárat. Nem engedted meg, mert a Központ fontos okból ilyen értelmű rendeletet adott ki. Hidd el, ez a „nem" nekem felejthetetlen emlék, a magyar tisztviselő és Okolicsányi József lelkiismerete fénylett ki belőle! Befejezésül — még sokáig tudnék beszélni — hadd mondjam el, hol és mikor találkoztunk legtöbbször. Évek hosszú-hosszú során át a mi templomunkban. Amikor vasárnaponként reggel 7 óra után szokott oltáromhoz kimentem misézni, mindig, bármilyen idő is volt odakünn, a lecke-oldalon a második pad szélén térdeltek 0kolicsányiék ... Igen, a franciskánusoknál is találkoztunk! De ott nem a templomban, hanem a gyóntató helyiségben .. . A sok találkozást egész lélekkel köszöni, meleg, verőfényes örömben, 8 g •• aa gyümölcsben, isteni kegyelemben gazdag, hosszú őszt kíván Pápa, 1929. febr. 12. barátod Blazovich Jákó. KÉRJE AEÜSZERKERESKEDÉ5BEN ,

o A MOST MEGJELENT, V 148 RECEPTET TARTALMAZÓ, SZÍNES KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT D5 OETKER FÉLE RECEPTKÖNYVET ÁRA 30 FILLÉR BUDAPEST,Vííl,CONTMi. 2.5 Rendkívüli városi közgyűlés. — 1929. évi február hó 9-én. — A közgyűlés megnyitása után az elnöklő polgármester Okolicsányi József dohánygyári igazgató eltávozásával kapcsolatban méltatta az ő eredménydús munkásságát, s javasolta, hogy nevezettől a jelen közgyűlésből kifolyólag a város egy jegyzőkönyvi kivonat eljuttatásával vegyen búcsút. Az emelkedett hangú búcsúzó iratot felolvasás után a közgyűlés egyhangúlag, a legnagyobb lelkesedéssel elfogadta. Az elnöki bejelentések során tudomásul vétetett, hogy a minisztérium az ötödik gyógyszertárat nem engedélyezi. Napirend előtt dr. Antal Gáza ref. püspök néhány percet Rákosi Jenő emiékének, mint a nemzet nagy halottjának szentelt. A síri csendben elmondott nagyhatású szavakat a közgyűlés állva hallgatta végig, ezzel is jelét adván mély gyászának. A közgyűlés megbízásából a városi tanács részvét iratot intézett az elhunyt rokonaihoz. Ezután boszorkányos gyorsasággal peregtek le a közgyűlés tárgysorozatának pontjai, amelyeknél az előadók lehetőleg halkan, a képviselők azonban annál hangosabban beszélgettek szomszédjaikkal, úgy, hogy az elnöknek igen sokszor kellett figyelmeztetni a mindenáron beszélgetni vágyókat. Igaz, hogy a jövedéki szabályrendeletéi, a gyámpénztári szabályrendeletnél, a forgalmi tisztviselők fizetésrendezésénéí, s még utána egy egész csomó pontnál hiányzott az a bizonyos valami, ami az érdeklődést ie tudja kötni. így csak egymásután vették tudomásul a tanács javaslatait minden hozzászólás nélkül. Bővelkedett azonban a közgyűiés holmi kisebb nagyobb pénzösszegek megszavazása iránti pontokban, amelyekben, miután mindegyikben névszerinti szavazás volt, volt bőven alkalom igent vagy nemet mondani. Hisz ki tudja, hogy ez az összetételű képviselőtestület ezt a szép jogot meddig fogja még gyakorolni, átadván helyét egy — remélhetőleg — jobbnak és korszerűbbnek. A sok névszerinti szavazás láthatólag emelkedett hangulatot teremtett, mert minden tétel elfogadtatott, így megszavazták a Somlói-úton