Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-11-11 / 46. szám

VÍ?SZ0L00LTY/iNy0K 5ÍMA-É* . „ #V

! 5 CypKEPESVESSZOK "'«• * LLCRÉciKfe BLirEíRÜit. HtiVf. * ffTELEKi * züllesztése, idegen igába hajtása. Sajnos, hogy a magyarok közt elég sokan találkoznak, akik ezt az ellenséges törekvést pártolják. Tehát itt sem volt sikertelen az ellenség züllesztő szándéka. Minden igaz magyar embernek rá kell figyelnie ezekre a jelenségekre, mert ezek életkérdések a magyar nemzetre. Már nagyon sokat vesztettünk, nem sok hiányzik, hogy teljesen tönkremenjünk. Mindennek van férgese, Kívánjuk és reméljük, hogy a magyar nemzet többségének egészséges lelke a züllesztő, ellenséges bacillusokat nem fogadja be. x. A Pápai Kath. Nővédő Egyesület XXIII. évi közgyűlése. A Kath. Nővédő Egyesület XXIII. évi rendes közgyűlését dr. Niszler Teodóz egyházi tanácsadó evangéliumi szavai vezetik be, ki a könyörületes szeretet mindent átható és felemelő hatalmáról elmélkedik, melyet már évek óta zászlójára tűzve dolgozik a Kath. Nővédő. Wolmutné Galamb Hona egyesületünk elnöknője üdvözli a megjelenteket, s mély értelmű beszédének központjába a katholikus asszony magasztos feladatát állítja, amely a krisztusi szeretetnek — a mai dekadens kor ezen elfelejtett erényének — az emberek lelkében történő beplántálásában nyilvánul. Majd felkéri a titkárt a mult évi beszámoló felolvasására, melyből elénk tárul azon eredményes és áldozatos munka, amit a Kath. Nővédő Egyesület szociális, kullúrális, valamint háziipari téren az elmúlt évben kifejtett. ítél a Dnyeszter. Az elnöknő megköszönte a nagy gonddal összeállított munkát, valamint hálás köszönetet mond dr. Weitner Sándornak, egyesületünk orvosának és dr. Sulyok Dezső ügyészünknek, kik fáradságot nem ismerő buzgalommal áltak mindenkor a Kath. Nővédő rendelkezésére, s mindazoknak, kik bármi téren az elmúlt évben támogatásukkal segítségünkre voltak. Bemutatja második orvosunkat, dr. Kalapos Györgyöt, ki már rövid ittíartózkodása alatt számtalan tanúbizonyságát adta nagy szociális érzékének. Filipi Józsa és Piatsek Gyuláné felolvasták az egyesület, illetőleg a jótékony szakosztály évi pénztári beszámolóját. A tisztikarban történt változások során az elnöknő a hat év leteltével megszűnt megbízatását visszaadja a közgyűlésnek, amely ezt egyhangú lelkesedéssel ismét ráruházza. Az elnöknő megköszöni az ismételten megújuló bizalmat, de hangsúlyozza, hogy csak a hölgyek legodaadóbb támogatása és bizalma mellett tud Isten dicsőségére és szegény hazánk javára dolgozni. A lemondott pénztárosnak szintén egyhangú megbízatást adott a közgyűlés, valambt betöltötte a megüresedett ellenőri, illetőleg választmányi tagok helyét. A titkár felolvassa az új munkaév programmját, mely megegyezik a mult évivel, csak a bencés templom oltárának díszítésével és a közvetítő munka intenzívebb felkarolásával bővül. Dr. Kalapos György, magasvonalú beszédében rámutatott azon mai kor pszykhés tévelygésére, mely a nő hivatásának és helyzetének téves megítélésében nyilvánul, s a nevelés fontosságát hangsúlyozza, melynek hiánya nemcsak az egyénnek, hanem a magyar társadalomnak is nagy kárára lehet. Dr, Sulyok Dezső, egyesületünk ügyésze Széchenyi „Hitelének Centenáriuma" alkalmából müvének ajánlásához fűzi szavait, ki művét korunk szebb lelkű asszonyainak ajánlja s főbb pontjait taglalás alá véve vizsgálja, hogy a magyar nők megfeleltek-e azon feladatnak, melyet Széchenyi eléjük tárt, s melyben ő a női hivatás legszebb feladatát látta. Válasz erre különösen a másik jubi leum, az 1918-as forradalom 10 éves fordulója alkalmával feltolakodó reflexiók szerint, csak nemleges lehet, s ezen szellem regenerálódásának az oly körökből keli kiindulnia, mint a a Nővédő Egyesület is. Dr. Niszler Teodóz a család-védelmi eszmét ajánlja a közgyűlés figyelmébe, valamint a szegény diákok támogatásában kéri segítségüket, majd befejezésül köszönetet mond mindazon munkáért, amit e magasztos és szent ügyben a munkatársak végeztek, mert minden egyes letörölt könnyel, minden megmentett lélekkel, Krisztus Urunk szavai szerint, az emberi lelkek halászaivá le szünk. A Mindenható kegyelmét és áldását kéri az egyesület munkájára a jövőben is. A közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. M. L. Elmúlt az őszi szini évad és a kis filmtekercs ismét tovább pereg. Thália papjai a „Régi nyár" utolsó előadásával befejezték őszi évadukat és mint ősszel a vándormadarak, más tájakra költöztek. Itt hagyták dicsőségük színhelyét, a színházi rivaldát, itt hagyták az érettük rajongó pápai közönséget és mint a hűtlen szerelmesek, új dicsőségeik színhelyén már el is felejtettek bennünket. Hiába 1 Múlik az idő I Felejtünk és változunk! Mert jóllehet hálátlanok vagyunk, de be kell ismernünk, hogy nemcsak ők felejtettek, hanem már mi is felejtettünk. Kiűzte őket emlékünkből a hozzánk, pápaiakhoz sohasem hűtlen kis filmtekercs, mely távozásuk után elfoglalva helyüket, kedves pergésével megkezdte régi munkáját, a Dunántúl Athénjének közismert műélvező és művészi lelkű közönségének a meghódítását és a színészek által hátrahagyott sebek begyógyítását. Csodálatos és szinte hihetetlen, de ha belemélyedünk mégis reális, hogy milyen hamar elérte fenti célját a kis celluloid lemez, amely méltán KÉRJE AFŰSZERKERESKEDÉSBEN F

0 A MOST MEGJELENT, 148 RECEPTET TARTALMAZÓ, SZÍNES KÉPEKKEL ILLUSZTRÁLT DB OETKER-FÉLE RECEPTKÖNYVET « ÁRA 30 FILLÉR megérdemli, hogy néha-napján egykét sorban foglalkozzunk vele. Nem ipar többé a fiim és nem is csak technika, hanem művészet is, mely a technikai vívmányok bemutatásán, a kultúra terjesztésén, valamint a közönséges szórakozáson kívül ma már elsősorban művészetet nyújt. Művészet ma már a film a szószoros értelemben. A film celluloid kártyáira a legnagyobb művészek lehelik rá lelküket, legmonumentálisabb alkotásaikat a stúdióba, honnan a kis filmtekercsek kiindulva bejárják az egész világot s itt is, ott is elhelyeznek a művelődés fejlődéséhez egy-két alapkövet, miközben a közönséges. szórakozáson kivül természetesen műélvező érzékeinket is fejlesztik. HA A FŰSZERESNÉL NINCS,FORDULJON KÖZVETLEN HOZZÁNK: DIOETKERAWHOZ BÜDAPEST.VI!I,C0NTI-U.25; Éppen ezen utóbbi körülményben, vagyis a mindenki által való könnyű megtekintésben, valamint a név halhatatlanságán kivül az alkotott mü halhatatlanságában rejlik a filmnek a főérdeme, de ezzel kapcsolatban a főhibája is. A jó, kultúrális és művészi filmeken kivül ugyanis vannak csapnivaló rosszak is, melyek többet ártanak az egyetemes emberiségnek, mint használnak, miért is jobb lett volna nekik, ha meg sem születnek. Védekezni természetesen lehet ellenük, de ez a cenzúrán keresztül is nehéz és éppen ezért minden, de minden attól függ, hogy a mozgószinházak igazgatói hogy viselkednek velük szemben. Nálunk Magyarországon, hála Isten, elég erős a cenzúra. De a cenzúra erősségén kivül mi pápaiak még azzal is eldicsekedhetünk, hogy igaz becsületes munka e tekintetben, talán az egész országban párját ritkítóan, csak nálunk folyik. Hozzánk, hála Isten, sohasem kerülnek a cenzúrát csak éppen megúszott filmek, hanem igazi műértékek, amik a filmnek igazi célját, Márer igazgatónak pedig az amúgy is jól ismert szaktekintélyét és érdemét szolgálják, illetve emelik. Napról-napra igazi filmekben gyönyörködtet bennünket, hetenkint pedig hoz egy-egy olyan műremeket is (ha visszatekintünk az elmúlt hetekre: Királyok királya, Az elsodort ember, Cirkusz), amely felülmúlja az összes vidéki filmszínházak, sőt nem egyszer a pesti nagy filmszínházak műsorát is. Hogy hogyan