Pápa és Vidéke, 25. évfolyam 1-53. sz. (1928)

1928-04-08 / 15. szám

Hogyan olcsón, az árán alul kaphatók a szezonból visszamaradt ÁRUK Ifj. Stern Lipót (Kossuth-utca 13.) üzletében. mely egymagában bőségesen elég lett volna a felállítására, ha az infláció meg nem semmisíti. Nem folytatjuk jótéteményeinek elsorolását. Ő maga tenne szemrehányást érte. Csak azokért tettük, akik érezték jótéteményeit, s esetleg nem is tudtak róla, leróhassák a kegyelet és hála adóját aziránt, akit az Úristen megjutalmazott jóságáért, fogadván az égben: örülj hü szolgám ... mert éheztem, ennem adtál; ruhátalan voltam, felruháztál... mert amit a legkisebbnek cselekedtél, nekem cselekedted. Sz. 1. A pápateszéri földmlves Iskola vizsgája. Gróf JankovichBésán Endre pápateszéri mezőgazdasági téli iskolájának vizsgája e hó 1-én és 2 án folyt le gróf Jankovich-Bésán Endréné igazgató vezetésével és igen szépszámú közönség jelenlétében, melynek soraiban ott láttuk a grófi alapítón kívül Schandl Károly v. állam titkár, az OKH alelnök vezérigazgatóját és feleségét, Nyárády János és Géher Lajos szakfelügyelőt a földmivelési és közoktatásügyi kormány képviseletében, Szigethy háziipari szakoktatási felügyelőt, Nitsmann Jenő győri képző int. tanárt, Mihályi !mre és Kari József nagybérlőket, egyházi részről Stenger Gyula h. esperes, pápateszéri, Bán János O. S. B. kajári, Németh Imre abdai, DraMEÖNYUGVÁS. Szeretem vállamon a keresztet. Szeretem a hulló könnyimet. . . Szeretem a fájó dali szivembe, Mert csak Te, csak Te vagy az [eszembe! Piros rózsát hogyha látok, Az úton csak meg-meg állok, Messze nézek, s várva várlak, Kérdezem a rózsaszálat. . . Fehér rózsák, piros rózsák, Mondjátok meg, merre ment hát? Szólt-e ajka, vagy néma volt, Mikor halkan rátok hajolt? &RG. govich István ugodi, Babarcsik Gyula csóti, dr. Magyarász Ferenc bakonykoppányi plébánost, dr. Somogyi Antal győri theol. tanárt, Moravecz P. Ferenc pápai Sz. F. r., vitéz Füredy József gici vikáriust, helyi lelkészt, Metzger Antal segédlelkészt, Takács Mihály jószágigazgatót, Tétényi János jegyzőt, dr. Vadász Géza körí orvost, Kiss S. és Pintér J. igazgató' tanííót stb., stb. A vizsga — mint azt Schandl v. államtitkár és a kiküldött kormányképviselők egyhangulak elismerték — magasan kiemelkedett a szokásos sablonok keretéből. Schandl államtitkár külön is hangsúlyozta, hogy midőn államtitkársága kezdetén oly melegen karolta föl a mezőgazda sági szakoktatásnak ezt a tipusát, nem hitte volna, hogy a leike mélyén rejtőző eszményt oly hamar és oly magas fokon lássa megvalósulva, mint itt Pápateszíren, melynek iskoláját nem is habozik a típus mintájájának nevezni. Az igazgatói jelentésből kivesszük azokat az adatokat, hogy az iskolának volt beirt 58 tanulója, vizsgát tett 55, köztük csak egy nyert elégséges, a többi mind jeles és jó osztályzatot. Az eddig végzett 266 tanuló összesen kb. 3000 holdon gazdálkodik, közülük 15 van Németországban, a gazd. csereakcióban. Az intézetet Klebelsberg Kunó gróf közokt. miniszter is meglátogatta. Dr. Magyarász Ferenc bakonykoppányi ciszt. r. lelkész szentgyakorlatot tartott az intézet kath. növendékeinek. Árkovica G II. éves növendéknek irredenta költeménye közfeltünést keltett. A tanári kar, Fedora D. Sándor, Czakó József és Fedoráné Bertalan Margit, büszkén tekinthetnek vissza eredményes munkájukra. A közeli napokban most egy női gazdaság és háztartási nyári tan folyam szervezésén fárad a páratlanul agilis igazgatónő. Már előre is fölhívjuk reá kisgazdatársadalmunk leánytagjainak figyelmét. BIZTOS ctobs. ijmntm -ít Keresztény nők zászlóbontása Pápán. Jóleső érzéssel közöljük olvasóinkkal azt a hirt, hogy fehérvasárnapon, azaz ápr. 15 én d. u. 3 órakor az a keresztény női tábor, mely a Kath. Népszövetség keretein belül különösen a vidéki és a falusi keresztény nőknek tömörítésé*, kultúráiis haladását, gazdasági emelkedését tűzte ki feladatául, Jankovich-Bésdn Endréné grófnő vezetése alatt propaganda gyűlést rendez Pápán. Oly földön akar ez a mozgalom vetni és aratni, ahol mindidáig még szántás sem igen történt. Pedig televény a talaj, kövér a föld, s félő, hogy ha nincs, ki idejében jó magot vessen bele, önkéntelenül, észrevétlenül elszaporodik benne az a mindenféle dudva, mely után bizton kiöli a vallásnak, az erkölcsnek és a nemzeti érzelemnek nemesebb virágait. A gyűlésen, melyen többek közt Friihwirth Mátyás orszgy. képviselő, a fáradhatatlan keresztény agitátor ARTO £ tjelme*, OLC Cmttmltcflpjí 189 fUncsheresőfc a Bakonyban. Verőfényesen süt a ienyugvó nap a Bakony lankás levegőin. Mélázva és ábrándokba merülve terelgeti Antal gulyás az apátság tehéncsordáját. Mélázva és ábrándokba merültért — mondom — mert a deresedő Antal bácsi már évekkel ezelőtt eltemette kedves élete párját és a hivatalos gyászév letelte óta folyton azon ábrándozik, kit is kellene újból kivá iasztania oldala bordájául, aki izesebbé tenné sőlalan életét, rendbe hozná szakadozó ruháit és otthonossá varázsolná szerény hajlékát. - Gondolataiba mélyedve válogat a környék becsületes özvegyei között: a gazdag nem megy hozzá, szegénynyel pedig mit csináljon? Egy kol dúsból kettő legyen, azt ő sem akarja. Ha az az istenverte pénz nem hiányoznék, hát szent uccse az özvegy Soósnét vezetné újra a szentegyház qltára elé, hogy vele örök esküt fogadjon. A pénz ... a pénz ... Alig hogy ezen tűnődik, valami láng lobogást vesz észre a távolban az őszi buzavetés és az ugaron maradt szántó közvetlen érintkezésénél. Szive nagyot dobban, reménye valóra válik a tervezgetés kártyavárában. Lesz pénz bőven, futja a lakodalomra, futja új ruhára, új szőrre, no de bőségben lesz ajándék a kiszemelt menyasszony számára is. Messze van a lobogó tűz, szeme tévedhet a távlat megítélésében, leveti szűrét a földre és nagy sebesen vág át a szomszéd dűlőben disznait legeltető Mátyás kondáshoz. Antal bácsi egy csöppet sem irigy és fös vény ember, még a remélt kincset is szivesen megosztja pásztor komájával egy föltétel alatt, ha segíísé gére lesz a kincsnek szinrehozata Iában. A nyugodt természetű Mátyás, | nagy családnak kenyérkereső kanásza, a kincs hallatára nem sokat teketóriáz; kutyájára, no meg a jó Istenre bizza a kondát, hisz így késő ősszel tilosba úgy sem igen mehetnek és nagy sebbel-lobbal lohol Antal bácsi oldalán a kijelölt helyre. — Mátyás komám, te csak állj itt meg, míg aszűrömhöz megyek, mert onnan jobban meg tudom állapítani a kincs helyét. Azzal a szürire áll Antal pár perc múlva és onnan dirigálja Mátyást majd jobbra, majd balra, míg végre a pontos helyet megtalálták. Most azután Mátyás döfi le jó mélyen a földbe görbe kanászbotját. S ezzel a kincslelés előjátéka befejeződött. Egyikőjük se szól egy árva szót sem. Antal, bácsi a tehenekhez, Mátyás a disznókhoz tér vissza. Nem beszéltek össze, de rövid legeltetés után mind a kettő hazafelé terelgeti nyá ját. Ez keil a Kedvesnek, az apátság kolompos vezéítehenének. Felüti a fejét, nem néz se jobbra, se balra: ha/afelé vezeti tehén és borjú pajtásait. Persze neki még ki szabad menni a biborióherre, miért ne hagyná ott szívesen a megszokott és immár avar rétet. Nini. Szemet szúrt azonban otthon, hogy a tehenes is, meg a kanász is oly szokatlan korai időben hazí terelte a nyájat. Mindenki napirendre tért a kérdés fölött, csak a szemfüles Lajos vincellér kutatott az esemény után. Lajos szentül meg volt győződve, hogy a titokban folyton házasodni készülő Antal bácsi ma este tartja kézfogóját, erre násznagynak ott lesz Mátyás bácsi is. Nem sokáig kellett az est homályában várakoznia Lajosnak, mert alig hogy okonodott: Antal bácsi is, meg Mátyás bácsi is valami nyeles jószágot rejtegetnek szűrük alatt és árkon bokron keresztül mennek a j határba. Lajos utánuk lopakodik és tisztes távolból lesi, hova tart a két öreg. Azok a tett színhelyére érnek.; Nagy vigyázással körültekintenek. Egyszer csak lehull vállukról a szűr, hatalmas ásó kerül elő hónaljuk alót