Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-07-10 / 28. szám

Politikai hetilap. egjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 Hllér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: »K. KKRZSEKYI FABIM. Felelős szerkesztő: BOKSJLY £NDRE. Előfizetéseket és hird etéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szentilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő-utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). ifiy halaszthatatlan faladat. Nem először hangzik el a megállapítás a helyi sajtóban, a város képviselőtestületében, vagy bárhol, ahol ez a kérdés szóba kerül, hogy a Tókertek házhelyek céljára történt elfoglalása az utolsó 50 év várospolitikájának legelhibázottabb intézkedése volt. Nem szólva arról, hogy a centrális fejlődés előmozdítása helyett a legnagyobb mértékű decentralizálódást mozdítja elő és olyan belső távolságokat teremt a városban, amelyek egy ilyen kis lélekszámú városban leküzdhetetlen akadályokat teremtenek — gondoljunk arra a katholikus szülőre, aki a külső dűlőkből kénytelen 6 éves leánygyermekéi a zárdába, az egyetlen katholikus elemi leányiskolába járatni — a város gazdasági életének is jelentékeny roszszabbodását eredményezte. Pápán a tavaszi és nyári főzelék és zöldségellátás, amely cikkek az év jelentékeny részében a lakosság főtáplálékát szolgáltalják, azelőtt sohasem volt probléma, mert a Tókertek ezekből az élelmiszerekből elsőrendű minőségűi, olcsón és olyan mennyiségben termeitek, hogy annak egy részét el leheteti a városból szállítani és mégis maradt ití annyi, hogy az egész lakosság szükséglete bőven fedezve volt. Ma ennek az ellenkezője áll, a Tókert megszűnt termelő tényező lenni, ezzel egész sereg kistermelő a proletársorba esett vissza, akik azelőtt a maguk urai voltak s ezzel szemben a város ellátása ezen a téren visszafejlődött, drágán kell megvenni a kevésbbé jó, de a kisebb kínálat folytán magasabbra tartott árút. Hogy mit jelent ez egy város életstandardja szempontjából akkor is, ha csak 5—10%-al teszi nehezebbé a megélhetést, azt a város kis tisztviselő és ipari muriuás osztályai szomorúan érzik. Az ötlet tehát nem volt szerencsés és ezt az is legjobban mutatja, hogy ma már nem akad ennek a korcsszülött gyermeknek szülője: a hivatalos város az igénylőkre, ők viszont a városra engedményezik a kezdés dicsőségét és senki sem dicsekszik azzal, hogy a gondolat tőle pattant ki. Mindez azonban nem változtat a tényen: az új városrész alapjai le vannak rakva, az építkezés ott a mostoha viszonyokat megcáfoló iramban megindult, ami azt mutatja, hogy az embereknek fedél kell, ahol meghúzódhatnak s így a legégetőbb aktualitássá nyomult fel a kérdés, hogyan lehet ezt a területet építkezés céljára alkalmassá tenni? Ezen nem azt értem, hogy olyan értelmű előkészítés volna szükséges, hogy az egyes épületek felépíthetők legyenek, hanem azt, hogy a már felépítettek és a még ezután épülők az időjárás viszontagságaitól függetlenül megközelíthetők legyenek, vagyis, hogy az utcahálózat az első szükségnek megfelelően kiépüljön. Mert ma ezen a területen ebben a tekintetben borzalmasan primitív állapotok vannak, aki azokat nem látta, alig hiszi el leírás után. Ez a terület 300—600 vagy 1000 D-öles parcellákra darabolva kerti művelés alatt állott és részben a mindig erős talajvíz ellen való védekezés céljából, részben pedig, hogy az egyes parcellabérlők területeiket egymástól jól elhatárolják, az egyes részek 50—60 cm. mély árokkal voltak körülhatárolva. Midőn a bérlőknek a kerteket át kellett adniok. az egyes parcellák úgy maradtak, ahogy voltak, amelyek történetesen a megnyitott utcavonalakba estek, azokat sem planírozta el senki és az űt úgy vezet rajtuk árkon-bokron keresztül, ahogy az Isten nevében maradtak. Ismerve a talajviszonyokat és tudva azt, hogy a három-négy éve rendesen ki nem takarított árokok a vizek befogadására képtelenek, nem kell sem a rómaiak útépítő érzékével bimunk, sem Stanley afrikai útleírását ismernünk, hogy megállapíthassuk, mennyire járhatatlanok és menynyire nem közlekedési vonalak ezek az úgynevezett utcák. Pedig már a legtávolabbi részeken is házak épültek, emberek élnek és zajlik, habár egyelőre csak a sárban az élet. Már az elmúlt télen a szó legszorosabb és abszolúte nem színezett értelmében, lehetetlen volt ezeken az utakon a közlekedés, nyilvánvaló, hogy a következő télre a kifejtettek alapján ez az állapot még jobban elvadul. Itt tehát sürgősen segíteni kell A város ugyan bőkezűen és igazán elismerésre méltó áldozatkészséggel megvette a Sült féle telket és gondoskodj a folyó évi köljségyetés terhére két hídnak a Bakonyéren kérésziül leendQ megépítéséről, ső| dr. Kőrös Endre főigazgató indít- • ványára, aki ennek a területnek leglelkesebb szószólója, javaslatot dolgozott ki a Tókert víztelenítésére és útjainak járhatóvá tételére, de ez mind nem elég, mert ennél sokkal többre van szükség. Ezeket az utakat legalább az útárkok kiásásával és . az úttest egyszeri bekövezésével legalább nagy^ jából járhatóvá kell tenni. És itt jön ismertetésemnek az a része, melyet az előzmények után talán nem mindenki várt: erre a város pénzügyileg képtelen. A külföldi kölcsön kamatterhe, a belterület útjainak (Corvin utca) ha laszthatatlan rendbehozása, a piactér elhelyezése, a színház nyakunkon lévő újáépítése olyan terheket rónak a városra, melynek „adóalanyai* egyre jobban elvesztik „alanyiságugukat", hogy ennek a külterületnek a rendbehozásába az összeroppanás akut veszedelme nélkül nem mehetünk bele. Ez megint olyan adott tény, mint a másik, a Tókert beépítése. Nem tadom, hogyan bírja majd el a város a vízvezeték bevezetését, a villany odavezetését, melyek előbbutóbb kikerülhetetlen feladataivá lesznek? Az utak első rendbehozása csak az érdekeltek feladata lehet. Elvégre többszáz Q-öles telkeiket 3—500 pengőért kapták, tisztában kell lenni azzal, hogy 23 ezer lakosú városban ezért az árért építkezésre alkatmas telket Európában sehol nem lehet vásárolni. Úgy kell azt felfogni* hogy a vételár egy részét fizették csak a megváltást szenvedő tulaja donpsnak, a vételár nagyobb felét akkor fizetik, amikor útjaikat anynyire rendbehozzák, hogy házaik megközelíthetők legyenek. A város ebben az akcióban erkölcsileg, olcsó kölcsön szerzésével, esetleges garanciavállalással, * amivei "szemben magát biztosítja, anyagilag is Jáinogathatja itt lakó'polgárait, ez kötelessége is, azonban ezen túlmenő áldozatra nem képes, mert akkor úgy jár, mint a tülspekuláló üzletember, már meglévő értékeit is elveszíti. Ez a városnak nem lehet feladata és ilyen áldozatot józanul senki sem követelhet attól a közülettől, amelynek keretei között megélhetésének feltételeit találja fel. Dr. Sulyok Dezső. Mi történt a héten ? Idehaza. Az állandóan fokozódó drágaság már a felsőbb fórumokat is foglalkoztatja. A békebeli viszonyokhoz képest az élelmiszerek árai 23-szorosra emelkedtek. Egyenlő még csak detektivekkel figyeltetik a vásárcsarnokokat, mig a kormány erős kézzel bele nem nyul a spekulánsok üzelmeibe. Gróf Bethlen István miniszterelnök a hiiek szerint e hét folyamán megj? nyári szabadságra. Előbb meglátó gatja a kormányzót Kenderesen, azuLÁSZLÓ MIKLÓS mlfszaki és szerszám üzlete Pápa, Fő-tér 20. sz. TELEFON: 145. TELEFON: 145. Golyós csapágyak. Autófelsierelések és gumik. Autó, traktor és esyéb gépkenő olajok. I im