Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)
1927-12-04 / 49. szám
Ifj. Stern Lipót PÁ A. 466 ELÖNVOMDB DIVATÁRUK HÉZIMUHKÁH HBRISHVÁK Kossuth-utca 13. sz. fO ÉVE ELISMERT CÉG! tábora méltán elvárt volna. Azután azt sem tudjuk eléggé sajnálni, hogy a város intelligenciája nem volt je len nagyobb számban a gyűléseken. Nagy lelki élmény volt az ottlevökre mindegyes beszéd. Sokat tanultak belőle, még pedig az intelligenciát nagyon is közelről érdeklő dolgokat. A kongresszus gyönyörű beszédei méltán megérdemelnék, hogy teljes egészükben lehozzuk őket. Azonban sajnos ezt lapunk terjedelme nem engedi. Csak a rövid vázlatokat, csak egy-egy kiragadott gondolatot ismertetünk meg belőlük olvasóinkkal. A megérkezés. A kongresszus résztvevői 26 án az estéli gyorsvonattal érkeztek meg városunkba. Eljöttek: Komócsy István pécsi kanonok, a kongresszus elnöke, Tóbler János, Frühwirth Mátyás és Csík József országgyűlési képviselők, dr. Zibolen Endre reálgimn. igazgató, Grenczer Mihály, a VOGE ügyvezető elnöke, Lillin József ker.-szoc. központi főtitkár és velük mintegy 30 an ker.-szoc. titkárok és újságírók. Az állomáson a keresztényszociálista munkásságnak, mintegy 200—300 főnyi tömege vezetőivel az élén fogadta az érkezőket. Boksay Endre pártelnök rövid üdvözlő szavai után a vendégek bevonultak a városba és szállásaikra hajtattak. A Ker. Munkásegyesületben. Este fél 9 órakor a ker. Munkásegyesületben 80 terítékes vacsora és egyben ismerkedési est volt a vendégek tiszteletére. Németh József plébános mint házigazda üdvözölte a megjelenteket és őrömét fejezte ki azon, hogy városunkban tartják a ker.-szoc. szakszervezetek első vidéki kongresszusukat. Komócsy kanonok köszönő szavai után Tobler János mondott nagyobb beszédet. A fővárosi ker.-szoc. munkásság és a szakszervezeti központ üdvözletét tolmácsolta. Megköszönte a meleg fogadtatást. Külön megemlékezett arról a meleg hangról, amellyel az érkezőket a város keresztény társadalma nevében a Pápa és Vidéke mult vezércikkében üdvözölte. (Sajnos, lapunk főszerkesztője gyengélkedése miatt nem volt jel n a Munkásegye sületben s nem köszönhette meg a lapunkról történt kedves és meleg megemlékezést. Tehit ezt ezúttal köszönjük meg azzal az ígérettel megtoldva, hogy lapunk hasábjain mindig készséggel helyet adunk a keresztény munkásság érdekeinek. Bár jutna oly anyagi helyzetbe lapunk, hogy még erősebb támogatója lehetne a pápai keresztényszociálista S munkásmozgalomnak.) A kedélyes ismerkedési est, amelyen jelen volt Okolicsányi József dohánygyári igazgató feleségestől, Varga József postafőnök, Niszler Teodóz dr. igazgató és még számosan a város keresztény társadalmának vezetői közül, éjfélkor ért véget. Meizel apátplébános sírjának megkoszorúzása. Vasárnap reggel fél 8 órakor Komócsy kanonok a nagytemplomban csendes szentmisét mondott a kongresszuson résztvevők számára. Utána a temetőbe vonultak ki Meizel József volt brassói és pápai apátplébános, az erdélyi keresztényszociálista mozgalmak lelkes vezérének sírjához és arra gyönyörű koszorút helyeztek. Azután Lillin József főtitkár mondott emlékoeszédet, kifejezve a keresztényszociálista munkásság kegyeletét elhunyt vezére, jótevője iránt. A városháza nagytermében. Délelőtt 9 órakor kezdődött a kongresszus a városháza nagytermé ben. Az elnöki széket Komócsy István foglalta el, alelnökök lettek Stranczinger Sándor győri Hangya } igazgató, Lengyel János Küisővatról. Jegyzők Boksay Endre, dr. Nagy György és Pala Alajos. Az emelvényen foglalt még helyet a tatai bányászok festői egyenruhás kiküldöttje, az összes előadók, Németh József plébános, Niszler Teodóz dr. igazgató, Jerfy József főszolgabíró, Hermann László dr. főjegyző, Hamuth János rendőrtanácsos és Berzsenyi Fábián dr., lapunk főszerkesztője. Elnöki megnyitó és üdvözlések. Komócsy István megnyitó beszédében vázolta a ker-szoc. mozgalom célját, 25 éves küzdelmes történetét és örömét fejezte ki azon, hogy ma már a hatósági tényezők is jelen vannak a kongresszuson. Üdvözölte a kongresszust, a hatóságok képviselőit, a helybeli társadalmi egyesületek kiküldőiéit. Beszéde után CSAK Mégis csak a Háztartási keverék pörkölt kávé a legkedveltebb, mert a legjobb. Naponta frissen pörkölve kapható : Koréin Vilmos füszernagykeresked ésében. Has m\m\t\\ fearscsoűyi árúkban. 57! EGLEO fogpépet vegyen a fogak 533 célszerű apolására. dr. Hermann László főjegyző a város, Németh József plébános pedig a pápai katho'ikusság üdvözletét tolmácsolta. Dr. Rott Nándor megyéspüspökünk megbízásából bejelentette, hogy a főpásztor hivatalos elfoglaltsága miatt (Karádon harangot szentelt) nem jelenhetett meg a kongreszszuson. Őiltala küldi üdvözletét és őt bizta meg képviseletével. Egyben plébános úr felhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy minden szavukban az evangéliumi igazság alapján álljanak, mert nagy tömrg munkis áll mögöt ük és hallja szavukat. Frühwirth Mátyás beszéde. Az első szónok, Frühwirth Mátyás a keresztényszociálista munkásság és a betegsegélyzö választások kérdései cimen tartott előadást. Beszédében kivánta, hogy a választásoknál megőrizzék a munkásság érdekeit, ne sértsék a katholikusság és a felekezetek érzékenységét. Szalay Lajos párttitkár beszéde. Szalay Lajos párttitkár, kinek nagy érdemei vannak a kongresszus megrendezése körül, bejei entette, hogy a kongresszuson 19 800 szervezett munkás képviseltette magát. Azután a pápai kerület szervezési munkájáról beszélt. Hallatlan nehézségek* * ii T r y ri y nt ny n ru y nnnyif LArnyimmm wuuv A jobb sorsra érdemes Somló. Irta: Dr. Dornyay Bála, a Veszprémvármeeyei Máieura stb. v. őre. (Folytatás.) Az is feljegyzésre érdemes, hogy a Somló körüli falvak kocsmáiban alig, vagy egyáltalán nem lehet jó és igazi somlói bort kapni, pl. nekem is szégyenszemre kellett volna a múltkoriban Somlóról elkullognom a nélkül, hogy Rómában járván a pápát láthattam volna, akarom mondani a Somlót bebarangolva, egy korty igazán hamisítatlan somlait is ihattam volna — ha a véletlen szerencse a derék vásárhelyi esperes-plébános úr képében, fent a szőlőhegyi pincéjében meg nem könyörül rajtam. Egy pár pohár hamisítatlan jó somlaival tudott szolgálni nekem (Vivát in aeternum, qui dat mihi dulce falernum; Oui mihi dat villum, mala passió torqucat illum!) barátságos, vendéglátó hajlékában, de már amiért öt tulajdonképen felkerestem ott a hegyen és amit már előzőleg a szolgálatkész és kedves káplánjával együtt — nagynehezen előkerítve az illetékes kisbíró, harangozó, dékán és hegybíró uraimékat mind egy szálig — mégis mindhiába hajszoltunk: t. i. a hegybéli ősrégi Szent Margit kápolna kulcsait, azokat még magánál a kápolnánál sem tudta előkeríteni, minden jóakarata dacára sem a derék esperes úri Mert amilyen sokan látogatják a környék ájtatoskodói búcsúnapján (július 13) ezt a kis kápolnát, oly nehezen láthatod azt meg belülről — óh jámbor idegen — más időben, ha netalán épen július 15 én kere sed is azt fel, hogy részint egy rövid fohászt mondhass el benne, részint pedig, hogy a már 1511-ben is említett és a Bél Mátyástól is leirt kápolnát, szép oltárképével j együtt, belülről is megtekinthesd. így hát be kell érnem nekem is av val, hogy a kápolna előtt álló és a két nappal azelőtti búcsúra illendően kifestett régi Szent Donát-szobornál mondhassam et rövid fohászomat, | melybe többek között azt is belefog ' laltam, hogy vajha mielőbb adna az Ég jobb és megfelelőbb sorsot és megbecsülést a nagyszü hegyünknek és derék népének! Mindezeket természetesen nem csipkelődésből, vagy — Isten ments! — gúnyból írom itt le, hanem csakis annak gyenge illusztrálására, hogy sajnos az idegenforgalom még eddig tulajdonképen idegen forgalom, mely még eddigelé nincs is a Somlón és ennek következtében csak természetes, hogy nincsenek is ott még az ilyesmire berendezkedve I A Somló árvaságának szanálására elhivatott és fentebb már felsorakoztatott összes tényezők azután egybe fogva — a „Somló Barátok Körébe* tömörülve — azután elérhetnék azt, amit a Somló méltán megérdemelne és amire (a Somló gazdag bibliográfiai repertóriumára gondolva) irodalmilag egy Cseresnyés Sándoron, egy Oyurikovics Györgyön kívül, a Somló megismerésén és megismertetésén dolgozó tudósok (nem is említve most a tudományos-szőllészek, vagyis ampelológusok hoszó sorát), köztük: Bilinek Domokos esztemológus, Lóczy, Hofman, Vitális, fugavics, Freitz geológusok, a botanikus Pillitz Benő és Gayer Gyula; az archaeológus Ádám Iván, Darnay Kálmán, Laczkó Dezső, Rhé Gyula; a historikus Békefi Rémig, Könyöki József, Ráth Károly, Venczel Gusztáv a Lukcsics testvérek stb., a fürgetollu geográfus újságíró Lasz Samu, azután a legújabb íróik közül főleg Porkoláb István is őszintén törekedtek, amiért végeredményképen mindannyian önzetlenül dolgoztak és verejtékeztek: hogy ezt a majd minden oldaláról elég alaposan tanulmányozott és ismertetett, világhírű és azért mégsem kellőképen ismert és méltányolt és még az átkos Trianon után is megmaradt, drága kincsünket a Somló-hegyet valorizaltan menthessük át a „régi jóviíág* romantikus ködéből, a kétségbeejtően
