Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)
1927-04-17 / 16. szám
Pápia, 1927 április 17, vasárnap. II I — Hl —8— Politikai hetilap egjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szerint; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BERZSENYI FARIAK. Felelős szerkesztő: BOK8AY ENDRE. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Főtér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Főutca 9.). A Ker, Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint utca 1. Telefon: 157.). Három sir. Irta: Dr. Magyarász Ferenc. Az egyik régen zárult be, régen ki is nyilt újra. A másikra csak most hullatta hantjait a kegyetlen halál. A harmadik még nincs is tán megásva, de a csontember az élet és halál urának egyetlen intésére vár, hogy belenyomja ásóját a földanya testébe. Az egyik sír a múlté, a másik a jelené, a harmadik a jövőé. Az egyik sírt fegyveresek Őrzik, akik gyáván megfutamodnak; a másik «írhoz egy gyászoló nemzet bánata zarándokolt; a harmadiktól félve fordul el legősibb ösztönünknek legújabb, legmodernebb szerve: az életigenlés. Igen, hisz a sír az élet megtagadása . .. Az egyik sír a Megváltónak sírja volt, aki tán csak annyit órát (öltött benne, ahány évet élt a földön. A A másik sír — hiába, ha sírról beszélünk, mostanság lehetetlen e sírtól elfordulnunk — Prohászka püspöké, a lángleikü apostolé. A harmadik a \ tulajdon sírunk. És e három sír a mai napon, húsvét szent ünnepén olyan szépen, olyan csodaszépen egybeolvad abban a túlvilági allelujában, mely körülzsongja, körülzengi őket. E három sír összefügg egymással, kiegészíti egymást, kívánja egymást, következik egymásból. Krisztus Urunk dícső sírja a föltámadás ténye, Prohászka püspök sírja a föltámadás hite, a mi ismeretlen sírunk pedig a föltámadás reményének vigasztalása. A jeruzsálemi sírból indult ki a világtörténelem legnagyobb pozitívuma, a kereszténység. Az a kereszténység, mely két évezreden át mindig üldözést szenvedett és mindig diadalmaskodott, mely átalakította a világot és az embert újra Isten képére formálta. Az a kereszténység, mely magas erkölcsi piedesztálra emelte a családot, visszaadta a nőnek ősi méltóságát, levette a rabszolga kezéről a bilincset és vétót dörgött a zsarnoki hatalom elé s így az egész emberi társadalomnak erjesztő kovászává lőn. Krisztus sírja, Krisztus feltámadása a kereszténységnek pecsétje, a diadal betetőzése s egyúttal vitázhatatlan történelmi tény. Prohászka püspök sírja egy ideális szép életnek a záróköve. Egy emberélet óta megszoktuk, hogy a lélekmentés nagy munkáját mindig Prohászka nevéhez és tevékenységéhez kössük. Prohászka nem tartozott a síiliták felekezetéhez, benne a kereszténység néni örökös, elvont és elvonult szemlélődés volt, hanem tevékenység és élet. S hogy mekkora tevékenység: a magyar | Sión hegyén csak úgy tudja mindenki, mint völgyeinek legrejtettebb zúgában És most ez az élet, ez a tevékenység, a szónak és a tollnak ez a férfias erejű munkássága csak volt, nincs többé... Lehetetlen gondolat, mely ellen az életösztön, az életigenlés hangosan tiltakozik. Ez a gigászi szellem nem válhatott maroknyi porrá, ebből az egyéniségből többnek kell fönnmarad* nia egy szép, de szüntelen fakuló emléknél, élet apostolából nem lehetett a nirvánának marialékja. Itt, ilyen ember sírjánál érezzük, hogy a föltámadás hite reális valóság, itt, ilyenkor követeli az az anima naturaliter christiana, az az őstermészeténél fogva keresztény lélek a föltámadást, itt, ilyenkor gondolunk vissza Jézus sírjára, hogy a föltámadás ténye megerősítse annak hitét mibennünk. A hit fénye, a tény logikája azután megerősíti bennünk a reménységet, hogy a mi sírunk is bár csendes, de nem örök hazája lesz fáradt testünknek, hogy számunkra is eljő nemcsak a halálnak, de a föltámadásnak órája ís, amikor bennünk és rajiunk is ténnyé válik a hit, mely addig is, míg e változást megéri, a reménység vigasztalásával enyhíti ideiglenes keserveit. A hármas sírnak allelujája hadd járja át lelkünket, hadd teremtsen benne igazi hísvéti hangulatot. Városi közgyfilés. Hétfőn és kedden, e hó II én és 12 én délután folytatólagos ülésen tárgyalta le a város képviselőtestülete az 1924, és 1925. évek zárszámadásait és az 1926. év költségvetését, valamint az ezzel kapcsolatban beadott kérelmeket és indítványokat. Maga az 1925. évi költségveíés tárgyalása anachronizmus volt, hiszen ezt a költségvetést a törvény szerint 1925. év szeptemberében kellett volna tárgyalni és így voltaképen több mint másfélévvel késett a költségvetés tárgyalása. így, minthogy az 1926. év időközben a múlté lett, tulajdonképpen zárószámadásszerű adatok felsorakoztatásából állott a költségvetés, amelyen akár tetszenek az egyes adatok a közgyűlésnek, akár nem, változtatni nem lehetett. Cambridge, a diákváros. A Szerkesztő Űr megtisztelő felszólítására készséges örömmel vállalkozom arra, hogy a ,Pápa és Vidéke" kedves olvasóinak egy kis cikk keretében bemutassam Cambridget, a hires angol diákvárost. A sok-százéves diákhagyományokkal telített város körülbelül öt-hatezer egyetemi hallgatónak az otthona. A mult emlékeivel megnemesített város tele a jövő sok-sok reményével. Éppen ez az a kép, amely legjobban megragadja az ember lelkét, amikor Cambridge utcáit járja. A múltnak j és jövendőnek ez a bájos egybeolvadása talán megkapóbb az őszi hónapokban, amikor az öreg college-ok őszi napsütésben fürödnek. A por* ladozó falakat befutó és hervadásában ezer színben pompázó ampelopszisz még jobban aláfesti a száza dos épületekhez tapadó gazdag emlékeket, amelyek között most gondtalan diákgyerekek surrannak el arcukon és lelkükben a bontakozó tavasz sok-sok ígéretével. Ezek között a faiak között álma™ dozott valamikor Milton, itt születtek első nagy gondolatai Newtonnak, itt mutogatják a kis cellát, amely Erasmus klasszikus búvárkodásainak volt színtere, innen indult ki Darvin, talán már itt tervezte ki nagy munkáját Macaulay, itt ve.odött meg Bacon, Spencer bÖlcseJefének alapja, az itteni öreg fák árnyékában írták első költeményeiket Chaucer, Byron, Tennyson stb. Micsoda gazdag mult! Es ki tudja, hogy a hatalmas brit birodalomnak hány leendő nagy költője, írója, tudósa, államférfia járja most Camb* ridge utcáit. Ki sejtené, hisz — legalább is külsőleg — mind oly egyforma? Minden diákon a jelleg zetes bő, szürke nadrág, a valamivel sötétebb színű kabát; kalapot és feisőkabátot még télen sem hord az angol diák. A hideg ellen csak a meleg nyakvédővel védekezik. Két kezét nadrágzsebébe süllyesztve, hahatalmas lépésekkel méri a hepehupás utcákat, miközben rövidszárú pipájából egykedvűen eregeti a füstfelhőket. A diákok otthonául a 17 hatalmas college szolgál. 14 a reformáció előtti korból való, azóta csak három új épült vagy a régieken bővítettek, Hosszúra nyúlna és képek nélkül unaira«s volna az egyes college-ck ismertetése. Mindmegannyi az angol gothikának egy-egy remeke, még té'en Is üde-zöld pázsitos ud •'araival, hangr^tos folyosóival, csobogó katjaival legfestőibb képet tárja az ember »ié. Sok idegennel megesik, hogy miután megismertették az összes college épülettel, kíváncsian kockáztatja meg a szót: Sokat gyönyörködtem a college-okban, most már azután szeretném látni az egyetemet is. A kíváncsi idegennek, sajnos nem lehet teljesíteni kívánságát, mivel középponti egyetemi épület nincsen. Van egy-két hivatalos helyiségekből álló kisebb épület, de az előadások az egyes college-ok előadótermeiben folynak le, amelyekre az egyik college bői a másikba ki-ki kölcsönösen eljárhat. Az egyes college ok egyébként függetlenek, önállóak; egy-egy college tagjai nagy családot alkotnak a „master"-rel az élén. A diákok viselkedésére, szorgalmára a tudor és a supervisor ügyel. Index, mint nálunk, nincsen. Szükségképpen nem kell minden diáknak college ben laknia. Ellátását megkaphatja az egyetem felügyelete alatt álló családnál is, de valamely college-hoz kell tartoznia, amelynek
