Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-02-20 / 8. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkeszt őség és kiadók Fő-u 12. Tel 151 E iöfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész tsx* 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás szériát; hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 filér. Főszerkesztő: DK. BEBZ8MYI FÁHlÁX. Felelős szerkesztő: BOKSÁT ENDRE. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz: Akiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Főtér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Főutca 9 ). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint utca 1. Telefon: 157.). Dr. Paupera Ferenc beszéde az adócsökkentő javaslat tárgyalásánál. Lapunk mult számában tett Ígéretünkhöz képest teljes egészében leközöljük azt a beszédet, melyet dr. Paupera Ferene a képviselőház pénzügyi és közgazdasági bizottságában a társulati adó csökkentéséről mondott. A beszédben tett módosító indítványokat a pénzügyminiszter is, a bizottság is elfogadta. „Az adó és illeték csökkenéséről szóló törvényjavaslat indokolása szerint a kormány a magángazdaság tehertoentesítése érdekében határozta el magát a közterhek csökkentésére. E helyes szándékkal szemben éppen ellentétben van a 12 § intézkedése, mely, ha változatlanul fentartatnék, nemhogy a társulati terhek enyhítését jelentené, hanem ellenkezőleg, egy meglevő kedvezménytől fosztaná meg a társulatokat, még pedig az 1926, évre kiterjedő visszaható joghatállyal. Megfosztaná a társulatokat attól a kedvezménytől, amelyet a mérleg valódisága érdekében kiadott 7000/ 1925. P. ü. rendelet biztosított a társulatoknak. Ennek a rendeletnek 42. § a második bekezdésében a következő helyes kijelentést teszi: „Az egyes vagyontárgyaknak a megnyitó leltárban és megnyitó mérlegben kitüntetett értékeit a további adóztatás során beszerzési áraknak kell tekinteni." Ehhez a következő garanciát fűzi hozzá a rendelet: „Ez a szabály azonban nem idézheti elő azt, hogy a megnyitó leltárban és megnyitó mérlegben kitüntetett értéknél magasabb áron értékesített vagyontárgyaknál mutatkozó nyereség adó alá vonassék akkor is, ha a tényleges beszerzési, illetőleg előállítási árra való tekintettel a nyereség csak látszólagos.* Ez a törvényerővel biró rendelet tehát biztosította a részvénytársaságokat arról, hogy az ily irányú látszólagos nyereségeik adó alá vonatni nem fognak. Ezzel szemben most a törvényjavaslat kimondaná 12. szakaszában, hogy „a látszólagos nyereséggel az adóalap nem alapítható kisebb öszszegre, mint amennyi a részvénybirtokosok között felosztatott*. Ez valójában nem más, mint a látszólagos nyereségek biztosított adóméntességének visszavonása és az osztalék összegének minimális adóalappá tétele. Ez a rendelkezés a javaslat értelmében már az 1926. évre is visszahatna. Mindez lerombolná a jogbiztonságba vetett hitet és a nyújtott garancia érinthetetlenségét. Különben is adóteher visszahatólagos kreálása lezárt üzleti évre veszedelmes eljárás. Ez egyfelől lehetetlenné teszi a kalkulációt, másfelől pedig sz ítélt dolog jogerejébe ütközik. Jogállamban szinte lehetetlen. Az egy forma mértékkel osztó igazság nem a társulati adó súlyosbítását, hanem a társulati adó enyhítését követeli akkor, amidőn a földadó és a házadó csökkentéséről van szó ebben a törvényjavaslatban. Ezt a méltányosságot a társulatok annál is inkább megérdemlik, mert nekik legkevésbé sikerült vagyonukat a háború inflációs következményein átmenteni ök. Mig a földbirtok és a háztulajdonos 60-tól egész 100°/o ig mentette át, illetve valorizálta a maga vagyonát, addig a részvénytársaságok vagyonértéke országos átlagban a háború előtti értékeknek csak 15'6 j százalékát képezi. Épp ezért, amikor a többi adónem mérséklésének az ideje elérkezett, nem tartható fenn a társulati adónak az 1922. évben, tehát a kunjunktu

ra és az infláció korszakában felemelt adókulcsa sem. Köztudomásu ugyanis, hogy a társulati adó maximális kulcsa az 1916. évi XXXIV. törvény szerint 20% volt. Ezt a legnagyobb kulcsot az 1922. évi XXIV. törvény felfokozta ugyan 30°/o-ig, de egyidejűleg eltörölte az általános jövedelmi pótadót, továbbá az országos betegápolást pótadót, nemkülönben a társulati adók ntán addig kivethető volt helyhatósági pótadókat. Az adókulcs emelése tehát lényegében nem volt más, mint adók összeolvasztása. Az adókulcs felemelésének erről a geneziséről azonban megfeledkeztek akkor, amikor az 1924. évi IV. törvény 6. § ának 2. bekezdésében hatályon kivül helyezték a társulati adónak pótlékolhatatlanságá't, azután pedig rendelet útján ismét visszaállították a betegápolási adót, ha nem is állandó, hanem községi adó alakjában (ami az adófizeiőre nézve teljesen közömbös), sőt még növelték a pótlékokat a gyermekvédelmi adóval is. Ezekkel a rendelkezésekkel — az időközben életbeléptetett tokkantellátási adótól el is tekintve — a társulati adó terhe országos átlagban lényegesen emeltetett. A társulati adó terhének súlyosbítása azonban nemcsak az adó* A magyar asszony a múltban. Irta: Dr. Mlkl6s Istvánná. Ha a magyar asszony léleképítő m unkásságát meg akarjuk ismerni, vissza kell pillantanunk a legrégibb századok homályába. Elsőnek meglátjuk Gizellát, Szent István feleségét. Bajor földön istenfélő szülőktől származott és kolostorban nevelkedett Egy napon császári hírnökök érkeznek a kolostorba, hogy tudtul adják Gizellának, hogy apja Krisztus nevében odaígérte öt a pogány magyarok fejedelmének. Gizella megérti küldetését: a keresztény vallás záloga lesz a pogány magyarok országában és amit a német fegyverek nem tudtak megtenni, azt elvégezte a kereszt: megszelídülnek az ázsiai szilaj harcosok és felveszik a kereszt aéget, A középkori századok távolában meglátjuk továbbá Szent Erzsébetet és Szent Margitot. Mindkét királyleány földi pályája tövissel van tele: jóság, irgalom, alázatosság, odaadás nekik e földön csak bánatot és szenvedést teremtett, erényeikért ök csupán a túlvilág jutalmát várták. Rozgonyi Cecilia már páncélt ölt és kardot ragad, hogy Galambóc ostrománál megmentse Zsigmond király és vitéz ura életét. Hunyadi János környezetéből emelkedik ki Szilágyi Erzsébet alakja. Sok csapás éri: férje halála, Lásztó fiának kivégzése, Mátyásnak fogságba ejtése. Lelki nagyság jele, hogy nem tört meg ilyen csapások súlya alatt. Roppant takarékos volt, hogy férjének költséges harcaihoz a pénzt előteremtse; de nem sajnálta az áldozatot akkor, mikor Mátyás kiváltásáról és trónra jutásáról volt szó. Kanizsay Dorottya eltemette a m ohácsi csata sokezer áldozatát. A XVI. században minden főúri kastély egész sereg ifjúnak és leánynak a nevelő iskolája volt. így a magyar asszonyok első gondja a gyermekek nevelése volt. És mennyi gond nyomhatta a háziasszony vállá*, míg ilyea nagy család számára előteremtette a szükséges dolgokat. E mellett kertészkedett, de az udvari ünnepélyekre nem ment, cifrálkodásra nem maradt ideje. Szárítják a gyógyító füvekst, aszalnak, be főznek, készítik a virágvizet. Nagy gondot fordítanak a szárnyas majorságra. A gazdaasszonykodásban a a legelső asszonpk járnak elő jó példával. H-ihlen Gábor első felesége, Károlyi Zmzsánna legelső gazdarsszonya Erdélynek. Maga igazg^a a fejedelmi konyhát. I. Rákóczi Györgyné, Lórdntffy Zsazsdnna még az éléstárt sem bízta az udvarbiróra, hanem maga kezelte azt. A kastélyokban és az udvarházakban nevelkedő leányok mindezt eltanulták és természetesen ő belőlük is jeles gazdaasszonyok váltak. A gazdaaszonykodás mellett azonban legtöbbször az egész gazdaság, a hatalmas uradalmak ügyeinek intézése a gazdaasszonyokra várt, mert a férfiak folyton a harctéren voltak, háborúskodtak. Udvarházainkban nagy gondot fordítottak a valláserkölcsi oktatásra is. Minden várkastélynak megvolt a maga igehirdetöje. A mély vallásosság volt nagyasszonyaink legjellemzőbb tulajdonsága, amelyet a rájuk bizott fiatal lelkekbe is igyekeztek belecsepegtetni. E mellett nagy volt bennük a szociális érzék: udvarházuk környékén a szegényeknek és betegeknek valóságos őrangyalai voltak. Lórdntffy Zsaxdnna, L Rákóczi