Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-06-05 / 23. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh. Fő-u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egézs évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések miliméteres díjszabás ezer int; hasábmiliméter a hirdetések kifeött 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DB. KERZSKXTI FÁHÚM. Felelős szerkesztő: BOKSÁT EMŐKE. Előfizetéseket és hird etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Szent­ilonai utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő-utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállatat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). A Katholikuf Nap pünkösdje. Németh József plébános. Irta Pünkösd van; a Szentlélek jár közöttünk. Az égből jövő szélnek zúgásában és tűzben jön el hozzánk. A világosság Lelke árad le a földre, hogy vezető szövétneke legyen élet­utunknak. Az erősség Lelke száll le hozzánk, hogy tüzének csodaerejével összeacélozza szét­lazult erőtlenségünket. A vigasz­talás Lelke jön hozzánk, hogy felszárítsa könnyeinket. A szere­tet Lelke száll le ránk, hogy testvérekké szenteljen minket. Ma az élet Lelke árad le az égből és a félelmek, húzódások, álmatag remények helyett szín­vallást, bátorságot, eltökélést teremt. Ilyen pünkösdnek, ilyen Lé­lek-leáradásnak tekintem én a Katholikus Napot is, amely szentháromság vasárnapján, jú­nius 12-én lesz városunkban. Örvendetes jelenség, hogy ezek a Katholikus Napok mind gya­koriabbak, mind sűrűbbek lesz­nek. Valóban a katholikus élet pünkösdjei ezek: a katholikus gondolat, erő és Öntudat reve­lációi. Szükség van ezekre. Hi­szen a magyar katholikus élet­ből az utóbbi tiz évek alatt csak a szél zúgása maradt meg, de kisorvadt belőle a tűz, a Szentlélek pünkösdi tüzének, a katholikus gondolatnak világító, acélozó, vigasztaló és egyesítő ereje. Legyen tehát a mi Katholikus Napunk a katholikus gondolat világító tüzének pünkösdje. Hi­szen korunk egyik legnagyobb baja a sötétség, a tanácstalan­ság, a bizonytalanság, bizony­talanság az élet, a politika, a szociális kérdés legfontosabb mozzanataiban. A politika terén a legszélsőségesebb ellentétek között ingadozik a társadalom ; a szociális kérdés legégetőbb problémáira nem tudunk kielé­gítő megoldást. Az élet meg mint valami sötét sphinx mered elénk; legbensőbb énünk prob­lémái körül csak úgy hemzseg az életmagyarázó művészek vásári zűrzavara. Ki igazít el minket? Ki ad világosságot? A pünkösdi tűz Istene! Accende Lumen! Gyújtsd fel bennünk világosságodat! Ennek a pün­kösdi világosságnak, a katholikus gondolat örök értékű, útmutató fényének felragyogását várjuk a Katholikus Naptól. Legyen a mi Katholikus Na­punk a katholikum acéltkemé­nyítő tüzének pünkösdje. Mert, ha nagy baja korunknak a sötétség, a homály, még nagyobb betegsége a gyengeség, az el­ernyedtség. Szeretjük ócsárolni a középkort, pedig a középkor átlagemberei hozzánk képest az akaraterő óriásai voltak. Egyéni és nemzeti életünkben valami szomorú elernyedtség átka ver minket; tétlenül, pety­hüdten várjuk az elkerülhetet­lennek látszó véget. Betegek és gyengék vagyunk; beteg és gyenge az akaratunk. Vallási téren pedig mély, fájdalmas jelenségeket láthatunk: a hitet, saját maguk és gyermekeik hitét dobják el sokan házasság, anyagi érdek, emberi tekintet miatt. Ki ráz fel minket? A pünkösdi szél zúgása, amely megráz életet, egyént, mindent, amit talál. Ki acélozza össze széternyedt akaratunkat ? A pünkösdi tűz Lelke, akinek ki­áradása apostolokat, hitvallókat, vértanukat teremtett. Ilyen alélt­ságból, letargiából felrázó pün­kösdi szélnek zúgása, ilyen acélozó, keményítő tűznek ereje legyen a Katholikus Nap. Legyen a mi Katholikus Na­punk a katholikus igazság vigasztaló tüzének pünkösdje. Ma annyi a levert, kedvetlen, életunt ember. Nem tudunk örülni. Megértjük azt. Százez­reknek meg millióknak egyetlen gondja és gondolatja: miből élünk. A család pedig, az őröm forrása, mindig kevesebb és mindig lazultabb, a lélek min­dig sivárabb, mindig üresebb lesz. Egy neves publicista szerint a népnek ma nincsenek dalai; csak operettslágereket, meg alacsony kuplékat hall az em­ber, pedig ha a madár nem énekel, akkor vagy beteg, vagy elmúlt már a tavasz. Beteg a népünk, beteg a lelkünk, vagy nem vár már tavaszt ? Ki gyó­gyítja meg a lelkünket, ki hozza el a szép tavasz igéretét? Ki ad újra tiszta, mély, boldog örömöket ? A Szentlélek ! Veni: consolator optime ! Jöjj el édes vigasztalónk! A pünkösd Lelke vigasztaló Lélek, akit Krisztus is a maga örömének mond. Ez a szentléleki öröm fakadjon meg lelkünkben a Katholikus Nap pünkösdjén. Legyen a mi Katholikus Na­punk végül a katholikus testvé­riség egyesítő tüzének pünkösdje. Aggodalmas jelenségek vannak még mindig a közélet terén: társadalmi osztályok, felekeze­tek, pártok viszálya éket ver a nemzet testébe. Az embereket az önzés, a kíméletlen egoiz­mus, a lelketlen profit állítja szembe, azért még a családi életben is sokszor elhidegülés van, haraggal tekintenek egy­másra, akik egy födél alatt élnek, egy asztalnál ülnek. Mi segít ezen ? A demekráeia ? Ez inkább szélesíti a szakadé­kot. A szociálizmus ? Ez meg épen államosítani akarja az osztályellentéteket. Itt nem segít­het más, mint a szeretet Lelké­nek pünkösdi tűze. A pünkösdi Lélek a világos­ságnak, erősségnek, vigasztalás­nak, szeretetnek a Lelke. A mi Katholikus Napunk legyen en­nek a világító, erősítő, vigasz­taló, szeretettel megtöltő Lélek­nek pünkösdi ránkáradása. A hősök gyászünnepe. Bár borús volt az idő vasárnap délután, később pedig igen erősen elkezdett esni az eső, mégis a város apraja-nagyja az alsóvárosi temetőbe sietett délután 3 órára, hogy részt­vegyen azon a gyönyörű ünnep­ségen, melyet a város társadalma % harctéren elesett hősök emlékére rendezett az erre az alkalomra gaz­dagon feldíszített katonasiroknál. Je­lenvoltak az ünnepségen a hatósá­gok képviselői, a cserkészcsapatok, a leventék és a helybeli iskolák növendékei. Már a délelőtt folyamán az egyes felekezetek templomaiban s a fő­templomban isteniiszteletek voltak a harctéren elesett katonák lelki üdvös­ségéért. A temetői ünnepség a Him­nusz eléneklésével kezdődött. Utána a főiskola énekkara énekeit gyász­éneket. Az ünnepség fénypontja dr. Sulyok Dezső ünnepi beszéde volt. Beszédében abből indul ki, hogy a világháborút idegen célokért, lei­künktől és nemzeti ideáljainktól messze eső célokért küzdöttük végig. Jóllehet érdekeink azt kívánták volna, hogy semlegesek maradjunk, beáll­tunk a hadakozók közé, mert fgy kívánta ezt a becsület. Ennek a nagy küzdelemnek áldozatai az itt elteme­tett hősök és az a sok százezer, kiknek holttestei idegen földben nyugosznak. Mindannyian az agg uralkodó legelső szavára siettek, mert hívta őket a haza. S bizony nagyon sok nem jött vissza azok közül, akik elmentek. És ebben az óriási harcban, mely­nek egyik frontja a La Manche csatornától a Rivireáig, a másik a Fekete Tengertől az Északi Jeges Tengerig húzódott, a magyar katona

Next

/
Oldalképek
Tartalom