Pápa és Vidéke, 24. évfolyam 1-52. sz. (1927)

1927-01-01 / 1. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadók Fö-u 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre24000K, egy béra 8000 K. Egyes szám ára 2000 K. Hirdetések miliméteres díjszabás szériát: hasábmiliméter a hirdetések Űzött 450 K, a szöveg kőzött 600 K. Főszerkesztő: BR. BBB28EKTI FÁBIÁN. Felelős szerkesztő: BOKSÁI EIBBE. Előfizetéseket és hirdetéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Tele­fon : 151.). A Ker.-szoc. párttitkárság (Fő­tér 2.). A „Pax" könyvkereskedés (Fő­utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomdavállalat (Török Bálint utca 1. Telefon: 157.). XXIV. évfolyam, I. szám. EKE Az újév küszöbén. Újév napján mindig a jövőre te­kint szeműnk: Milyen lesz az újév, mit hoz az újév ? Boldogságot vagy fájdalmat ? Örömet vagy könnyeket ? Békét vagy küzdelmet? Ámde a jövö fátyolén át nem láthatunk; homály és titokzatos rejtelem előt­tünk az újév. Most pedig különösen sötét homályosság ereszkedett elénk. Nagy dolgoknak, fontos események­nek sejtelme fogja el lelkünket; űj történelemnek közeledését érezzük. De csupa bizonytalanságot látunk mindenfelé. El kell tehát készülnünk, hogy a jövő homályos távlatából elénk dobbanó események készület­lenül ne találjanak bennünket. Vilá­gosságra van szükségünk, amely a tájékozatlanság és bizalmatlanság sötétségén át biztos utat mutat. Ab­szoiui éitckfi mértébe van i?:üksé günk, amellyel megismerhetjük az elvek harcában az elvek értékét. Mi legyen az az elveket lemérő abszo­lút érték ? „Én vagyok a világ vilá­gossága* — hangzik felénk a körü­löttünk terpeszkedő sötétségből; „én vagyok az igazság' — halljuk az elvek és világnézetek harcából. Fényt, világosságot epedő, igazságot kereső lelkünk felfigyel ezekre a szavakra és boldog örömmel látja, hogy ezeket a szavakat az örök Valóság, Isten, Krisztus királyunk mondja nekünk. Ha tehát a jövő bizonytalanságá­ban nem akarunk eltévedni, Krisztus világosságát kell követnünk. Ha az elvek harcában nem akarunk elbukni, Krisztus igazságát kell vallanunk. Ha a jövőt boldoggá akarjuk tenni, Krisztus király mellé kell állmunk. Az ember megkisérelte már több­ször, hogy Krisztus nélkül alkosson magának életeszmét, világképet. De mindannyiszor tragikusan csalódott. Valahányszor eltávolodott Krisztus világosságától: sötétségben tapoga­tódzott és mélységbe znhant. Vala­hányszor megtagadta Krisztus igaz­ságát: elvesztette erejét és elbukott. Mai súlyos tragédiánk is inntn ered. A világkatasztrófa kitörésekor nem volt egyetlen nép sem, amelyet Krisztus világosságával és Kiisztus igazságával kormányoztak volna. A békét is úgy akarták megteremteni, hogy ki akarták oltani Krisztus vilá­gosságát és megakarták hamisítani igazságát így lett a békéből gyűlölet, nyo­mor és kétségbeesés. Innen van, hogy most nagy és súlyos válságban élünk, Ez a válság minden népnél megnyilatkozik csak más formában, úgyszólván az emberiségnek minden intézménye: politikai, társadalmi, gazdasági, stb. egyaránt vajúdik és új formát keres. Emiatt különösen homályos és rejtelmes a jövö. És azért fontos, hogy most, az új világ kialakulásán j nak előestélyén, Krisztus világossá­gával és igazságával várjuk az el­jövendő eseményeket. A mult eseményeiből tanulnunk kell a jövő számára. Csak a keresz­tény eszme segíthet át minket szeren­csésen ezen a krízisen, amelyben a világ most vajúdik. Nem elég azon­ban a kereszténységet ajkunkon hor­danunk, hanem életté kell valósíta­nunk. A kereszténység életprogramm legyen számunkra. Keresztény legyen az egyéni élet minden vonatkozása és megnyilatkozása kifelé és befelé egyaránt. Keresztény legyen a családi élet. Keresztény legyen a társadalmi, szociális, gazdasági élet. Mindent Krisztus világosságánál nézzünk, minden elvet Krisztus igaz­ságához mérjük, minden lépésünket Krisztus szeretetében tegyük. Ménella J6za«f. I Hajnöczky Béla. | Kalácson/ s.&nt estéjén,- őppe** akkor, amikor kigyulladtak a kará­csonyfák kis lángjai, s örömet hir­dettek, kialudt egy mindig hatal­masan lobogó nagy fáklya, végtelen nagy veszteséget és bánatot okozva egy szerető családnak és társadalom­nak egyaránt. Egyenesen a küzdő­térről indult oda, ahova előbb-utóbb j mi is indulni fogunk. Györszentmártonban született 1856­ban és 41 éve pápai lakos. Ide jőve mindjárt átvette Szvoboda Vencel városi tanácsosnak 1835 ben alapi tott péküzletét, s alig egy fél éve vonult csak vissza, hogy az üzletet Ferenc fiának átadja. Most követ­keztek volna a jól megérdemelt nyugalom évei, de a Gondviselés máskép határozott. Ez a 41 év a szakadatlan munka időszaka volt, s családfenntartó és kenyérkereseti fog lalkozása mellett állandóan foglal­kozott a közügyekkel. Akár országos, akár városi közügyről volt szó, min­dig ott volt az ő higgadt, okos irá­nyításaival. 30 éve a város képviselőtestületé nek volt tevékeny tagja, a pápai Ipartestületnek pedig mintegy 15 éve állott a szolgálatában. Ezen ipartes­tületnek ő volt nagy tiszteletnek örvendő elnöke. Hasonlóképen a pápai Polgári Kör is az ő elnök­lésével működött. A politikában mindig a megalku­vást nem tűrő keresztény irányzat­nak voH rendíthetetlen híve. A pápai Keresztényszociális Pártnak mind­végig lelkes vezetője volt, s csak kevéssel ezelőtt lépett be az Egysé­ges Pártba. A Keresztényszociális Ga/dasá^ Párttal az összeköttetést azonban mindig fenntartotta. Legutóbb az Országos Iparkamara elnöksége öt akarta delegálni az országgyűlés felsőházának a főrendi­házi tagságára. Majdnem biztosan meg lehet álla­pítani, hogy az alig lezajlott képviselő­választás izgalmai és veszélyei dön­tötték olyan betegségbe, amit a cukorbajtól amúgy is megtámadott szervezete nem tudott legyőzni. Tüdő­gyulladást kapott. Betegsége tartama alatt nappal sohasem feküdt, minden­nap rendesen felöltözött, a szobában járkált, az orvosok azonban már előre tudták, hogy menthetetlen. A halotti szentségek ájtatos felvételé­vel, tiszta lélekkel borulhatott le a kis Jézus lábainál ott a mennyekben. Temetése 26-án, vasárnap délután impozáns módon folyt le. Ritkán látott nagy tömegek vonultak fel, hogy a nagy halottnak megadják a végtisztességet. A pápai Ipartestület, a Felsővárosi Róm. Kath. Olvasó­kör, a Keresztényszociális Gazdasági Párt, az Iparosok dalárdája testüle­tileg nagy számban, zászlóik alatt vonultak ki. Ott voltak a hivatalok képviselői. Legimpozánsabb számban képviseltette magát a képviselőtestü­let és a város. A gyászháznál az egyházi szertartást Németh József plébános végezte több papi segéd­lettel. Itt az Iparosok dalköre Nagy Julián bencés tanár vezetésével meg­ható gyászdalt adott elő. Ugyan­csak a temetőben is az ö mélabús akkordjaiakkal záródott be a nagy halott felett az anyaföld. A sírnál a rövid egyházi szertartás után dr. Tenzlinger József polgármester a város, Halbrichter Károly hollandi konzul, kereskedelmi és iparkamarai elnök a kamara, Schmiedhoffer Károly a Polgári Kör és az Ipartestület nevé­ben búcsúztak attól a nagy halot­tól, aki itt hagyva ezt a földi életet, maga után olyan pótolhatatlan nagy űrt hagyott. R. I. P. A január 2-lkl és 3-IRi Szent Ferenc ünnepélyről. Annak az ünnepnek, melyről első híradását lapunk legutóbbi számá­ban találja meg az olvasó, nincsen naphoz kötött jelentősége. Az csak utórezgése annak az ünnepi hangu­latnak, mely a végetéle hajló jubilá­ris esztendőben eltöltötte a lelkeket. Az csak olyan lelki visszhang, mely meg-megismétli az október negye­diki jubileum érzelmeit. Az végső akkordja akar lenni annak a har­móniának, mely Szent Ferenc lelké­ből oly varázslatosan áradt kortársai szívébe, de nem hagyja hidegen a messze korok és idegen népek szü­lötteinek lelkét sem. Szent Ferenc jubileumának a záró­ünnepe kétfelé tagozódik, mint már volt alkalmunk jelezni. Január 2-án délelőtt egy matiné keretében, melyet polgármesterünk fog megnyitni, kö­; zönségünknek alkalma lesz hallani néhány részletet a Beretvás- Lányi­féle Szent Ferenc Oratóriumból, ebből a nevezetes nagy kompozíció­ból, mely Budapestről hódító kőr­útra indult és bejárta idáig Közép­Európának számos nagy városát. A MÁV szombathelyi énekkara a vidék ilynemű művészi egyesületei között elismerten előkelő helyet foglal el, nálunk, hol a többszólamú karének­ben ritkábban van alkalmunk gyö­nyörködni, ennek a monstrekarnak föllépte valóságos művészi esemény lesz. De a helyi erőknek puszta neve is már záloga lesz annak a mű­élvezetnek,. mely szintén integráns része egy város kultúrális szintjének. Ebbe a művészi keretbe illeszti bele az ünnepi szónok, dr. Magyarász Ferenc bakonykoppányi plébános az ő oly igen aktuális témáját: Szent \

Next

/
Oldalképek
Tartalom