Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)
1925-03-29 / 13. szám
ES VIDEKE •iilllllBlM""™" SSSflzotésI árak: nagyodévra 24.000 kor., •|y hónapra 8000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. FS-utca 12, szám. Kényszerpolitika és a külföldi kölcsön. Irta: Deme Károly. II. Nem akartam a hangulatot rontani és a külföldi kölcsön iránt mutat kezó bizalmat csökkenteni. Ez okból mindeddig türtőztettem mag mat véleményem nyilvánításában. De hiába; nem vagyok képes aggodalmaimat elnémítva teljesen meghódolni a bizakodó felfogás előtt. Mert a kül földi kölcsön ügyében sem gazda sági és pénzügyi, sem politikai te kintetekből nem találok oly biztosítékokat, amelyek által annak káros következményeit kikerülhetnők. Ezen a lyukas bárkán tehát több okunk van attól tartani, hogy egy pillanatnyi lélekzeivétel után lejebb sülye dünk, mint amennyi okunk lehet ama reményünkre nézve, hogy biztos révbe jutunk. Mert amint látjuk, a külföldi köicsön igénybevétele óta a drágaság csak emelkedett; tehát a pénzünk belső vásárló ereje még jobban megcsökkent, amivel szemben gyenge vigasztalás lehet ránk nézve az a körülmény, hogy a külföldön, ahol nem ismerik a mi ny<>morusá gainkat, a korona értéke stabil Mit ér ez nekünk, ha a belső megélhetési viszonyaink nem javuimk? És mit ér az állami bevételeknél mutatkozó többlet is, ha az csak a nyűg díjasok és az alsóbb kategóriákba tartozó közalkalmazottak illetményeinek redukálása, a drágaságnak eme• lése, a kereskedelmi forgalomnak, az ipari és gazdasági fejlődésnek megnehezítése által volt elérhető? A hibát először is abban követték el, hogy a konjunktúra vnágzásának idejében pénzünk belső vásárló erejének leromlását, amikor még mód jukban lett volna, nem akadilyozták meg. Másodszor pedig, hogy az ál lam háztartásában elmulasztották azoknak a rendszabályoknak alkal mazását, amiket mcsta kölcsönt engedélyező hatalmak ránk parancsolnak. És elmuaszlották a nemzet áldozatkészségének igénybevéte lét is. A 250 millió aranykorona, amit kölcsöi be kapunk, arra való, hogy két és fél évig pótoljuk vele a deficitet. Ez az összeg azonban, mint adósság, amit kamatostól vissza kell fizetnünk, nem jelent a nemzetre nézve vagyoni gyarapodást Az adósságcsinálással való gazdálkodás pedig a legtöbb esetben rosszul szokott kiütni. Mert ha a kölcsönvett összeg szerencsés körülmények közrejátszása mellett emeli is a vagyoni produkció összegét, felemésztik azt a kölcsön kamatai és egyéb terhei, amiktől csak abban az esetben lehetett volna megszabadulnunk, ha a nemzet adta volna a kölcsönt és kikerülve az utánajárásnak, ellenőrzésnek és ki tudja még mi mindennek a költségeit, a kamatokat az állam a nemzetnek fizette volna, amiket azonban így a külföldi tőke fog a nemzet pénzéből zsebrevágni. A kölcsönt engedélyező hatalmak követelése szerint a két és fél év leteltével kötelesek leszünk az államháztartás ügyét oly módon rendbenta^tani, hogy a kiadások a saját erőnkből hiány nélkül fedezhetők, később pedig a kikötések értelmében az adósság is, a jóvátételi összegek is pontosan fizeth tők legyenek. De hát ugyan miből ? Avagy addig talán a mostaninál többszörösen meg fojt nak növekedni az állam bevételei? Aligha, Mert a vámok, tarifák és adók újabb emelése folytán csak még jobban megbénulna az ipari és gazdasági termelés, a nagy drágaság pedig felemésztené a kierőszakolt bevételi többleteket. Amiből tehát az áll m ház tartás pénzügyi nehézségeinek eloszlatására nézve reális értékű, eredményeket lehetne várni az csak a nemzet fizetőképességének, tehát a gazdasági és ipari termelés mennyiségének emelése volna Ez azonban az eddigi módon, vagyis a fejlődés feltételeinek megnehezítésével, a termelő erők munkaképességének csök kentésével nem érhető el. HU tehát a külföldi köicsön tervbevételénél a kereskedelmi forgalom feilendí ésére, az ipa i és gazdasági termelés megkönnyítésére, tehát a forgalmi adózás megszüntetésére, a túlságosan magas tarifák és vámok leszállítására, vagyis az árdrágítás útján ű ött öngyilkos gazdasági poli tikának abbanhagyására nem volt kilátás, a kölcsön csak még jobban meg fog minket gazdaságilag nyomorítani, ennél fogva nem is lett volna szabad azt igénybevennünk. Ha pedig tudva volt, hogy a termelés és forgalom nehézségeinek fokozatos csökkentésével a nemzet önerejénél és áldozatkészségénél fogva meg fogja tudni fizetni az államháztartás zavartalan biztosítására szükséges összegeket, amiket akár kölcsönnel, akár anélkül végeredményében úgyis csak a nemzeti vagyontól kell elvonnunk: akkor miért kellett a nemzeti vagyonosodásnak és az állam reális értékű jövedelmeinek forrásait betömni és helyettük olyanokat nyitni meg, amelyek az árdrágítás üregeibe zuhanva haszontalanul enyésznek el; miért kellett a külföldi kölcsön sokféle terheit is magunkra vennünk és a nemzeti vagyonosodást ezáltal is megnehe zítenünk? És miért kellett a két és ^<é! évre terjedő kisegítésért húsz, vagy talán még egy újabb húsz éven át is tartó lekötöttséggel a jövőre nézve kockáztatnunk politikai függetlenségünket és hát térbe szorítanunk nemzeti ideáljaink felé irányuló törekvéseinket? A külföldi kölcsön tehát valószínűleg nem fog felérni azokkal az anyagi, főképen pedig politikai nagy áldozatokkal, amelyeket a jövendőre vonatkozó céljainknak és törekvéseinknek háttérbe szorításával a nemzettől követelni fog. Mert, miként tudjuk, az adós a hitelezőjével szemben, még ha jó barátja is az illető, mindig alárendelt és függő helyzetben van. Mennyivel inkább függő helyzetbe juthatunk mi azokkal a hitelezőinkkel szemben, akik netn barátaink, hanem ellenségeink, és akik oly arányokban vélik a saját erejöket ellenünk megnöveszteni és velünk szemben hasznosítani, mint amilyen arányokban a mi erőink kifejlődését akadályozhatják és cselekvőképességeink érvényesítésének lehetőségeit semmisíthetik meg. Felfogásom szerint a külföldi kölcsön tehát nem fog egyébnek bizonyulni, j mint a kény szer politika százfejü hidrójanak; mint egy újabb béklyónak megnyomorított testünknek még moz~ gatható részein. (Vége következik.) A hét eseményei. A politika hírei. A múlt héten Meskó Zoltán vezetésével új kis gazdapárt alakúit. A pártnak eddig egy képviselő tagja van. — A vá lasztójogi bizottságban erős viták folynak a titkosság kérdéséről. Támadják a kormányt, hogy hamis, képzelt ürügyeket hoz fel a titkosság ellen. Különben a titkosság kérdéséhez az elszakított magyarság is hozzá szólt. A Szabadkán megjelenő Bácsmegyei Napló „ Üzenet odaátra 4 4 címmel felszólítást intéz Csonka-Magyarország politikusaihoz, melyben rámutat a választójog megszorításának veszedelmeire. — Azok, — mondja többek között a cikk, — akik ma Budapesten a közjogok megszükítése mellett és a választójog általánossága és titkossága ellen harcolnak, az elszakadt magyarság kisebbségi küzdelmeinek sírját ássák meg. Az utódállamok kormányai a magyar kormányjavaslat hivatalos indokolására hivatkozva fogják nyilttá tenni a szavazást és mi lesz a kisebbségi mozgalmakkal, ha a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat nyílt szavazásra kényszerítik? A győri püspök tízéves ju* bileuma. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján ünnepelte Fetser Antal győri püspök 10 ik évfordulóját annak, hogy a győri püspökség kormányzását átvette. A jubileum alkalmából sokan üdvözölték az egész országból agyőriek szeretett püspökét. Vasúti szerencsétlenség. Múlt csütörtökön este a 1318. sz. személyvonat Gyömöre állomáson hibás váltóállítás miatt kisiklott. A szerencsétlenségnek 2 súlyos sebesültjét Szombathelyre vitték ugyanazon vonaton, melynek csak utolsó négy kocsija ! rongálódott meg. 3 könnyebb sebesültet Hírt Miklós vasúti orvos részesítette segélyben. A vizsgálat megindult, hogy kit terhel a felelősség. kűrák otthon. — Hosszú élet — jó kedély — munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándí keserűvíz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel.
