Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-01-18 / 3. szám

Kfflicliil árak: negyedévre 24.000 kor., egy hónapra 80C0 kor. Igyes isim ára darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Fő-utca 12. Kiadóhivatala Fő-utca 12, szám. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint A Léderer-ügyhöz. Napról-napra a legkegyetle­nebb gyilkossággal vannak tele az újságok. Gyermek szülőjét, szülő gyermekét, testvér test­vért küld halálba. S nincs senki biztonságban, mikor új ismeret­ségekre tesz szert, a kedves, barátságos új ismerős nem la­tolgatja-e anyagi viszonyait, amelyekért érdemes, a lehető­ségeket, amelyekkel könnyű lenne őt a másvilágra küldeni. A háború az erkölcsöket, a felebaráti szeretetet illetően nem kényeztetett el bennünket. Lát­tuk, mint támadt fel egész tömegekben az állat, a jobb életmódra, a könnyű pénz- és élvezetszerzésre való mohó vá­gyakozás hogyan irtott ki so­kakbóí minden nemesebb ér­zést, hozta felszínre az emberi lélekből a mélyen szunnyadó piszkot, sárt. Hozzászoktunk a háború és az azt követő időben, hogy sokan mások korgó gyom­rán, ruhátlanságán vagyonokat szerezzenek, s verjenek el él­vezetekre, de hogy ilyen mély sűlyedés lehetséges, azt nem hittük. Mikor megdöbbenve olvas­tuk a németországi emberhus­árulókról, az iszonyodás érzése után megnyugtató érzés vett rajtunk erőt: Mi még minden szerencsétlenségünk mellett se jutottunk ennyire. S ime, a rend őre, köztiszteletben álló egyén a legelvetemültebb gonoszság­gal, bestiáiitással gyilkolt, mi­után kiszámított ravaszsággal hurokra csalta áldozatát. S utána mintha semmi sem tör­tént volna, undorító s rettene­tes hidegvérrel marcangolja szét áldozata holttestét, hogy bor­zalmas és ocsmány bűnének nyomait eltüntesse. Az egész ország lélekzete eláll ekkora elvetemültség hal­latára, s azután szívszorongva kérdi, mi lehet az oka az ilyen Mértékű lealjasodásnak? Talán, mert a világháborúban közön­séges dolog lett az embervér látása? Vagy az összeomlás, a gazdasági helyzet nyomorúsága viszi az embereket a kétségbe­esett, állatias kegyetlenségre? Igaz, a világháború nem erkölcs­szelidítő intézmény, társadalmi, anyagi felfordulás mindig fölö­sen tenyészti az élettel, de fő­kép a más életével nem törődő cinikus bűnösöket. De végre is a háborúval, a gazdasági hely­zettel nem magyarázhatunk meg mindent, mert minden bűn, minden hiba mégsem a viszo­nyokban leli a magyarázatát, hanem főkép és első sorban önmagunkban, a mi erkölcsi egyéniségünkben. Mert hiszen a történelem, az egyesek élete tud felemelő, megtisztító szen­vedésekről, megpróbáltatások­ról, mikor a közösséget, az egyest nem lehúzta, hanem ma­gasabb erkölcsi nivóra emelte, ami legfőbb eszköze lett, nem egyszer szabadulásának is. A vizsgálat a Léderer házas­párról is sok mindent ki fog deríteni, s az újságok többet is fognak róluk közölni, mint arra szükség lenne, többet bi­zonyára, mintha az embersze­retet hősi cselekedeteit gyako­rolták volna, de azt már előre megmondhatjuk, hogy ebben a brutális gyilkosságban sokkal nagyobb felelősség terheli azo­kat, akik évtizedeken keresztül tudományoskodó, s népszerű jelszavakkal dolgoztak az er­kölcsök megrontásán, mint a világháborút. A het esemenyei. Mennyibe kerül a nemzet­gyűlés. Az idei év aranyköltségve­tésében a nemzetgj ülés összes ki­adása, a képviselők és alkalmazottak fizetésével együtt 1,663 733 arany­koronát tesz ki, ami a 17 000 es szorzószámmal szorozva 28,283 461 ezer, vagyis 28 milliárd 283 millió 461OCO papirkoronának felel meg. Radikális képviselők küiföl dön árulkodtak. Négy radikális képviselő: Farkas István, Rupert Rezső, Nagy Vince és Propper Sán­dor az Emberi Jogokat Védő Ligá­hoz táviratot küldött, melyben a Magyarországon uralkodó viszonyok­kal indokolja a nemzetgyűlésről való távolmaradását s tiltakoznak a ma­gyar kormány politikája ellen s Her­riot francia miniszterelnök támoga­tását kérik. — Úgy látszik, nincs külföldön még elég rágalmazónk, azért vállalkoznak hazulról egyre többen bepiszkolásunkra. Bokányi Dezsőt elítélték -Oroszországban. Bokányi Dezsőt Oroszországban 10 évi kényszer­munkára ítélték, mert még ott is meg­sokalták, hogy mennyit harácsolt össze az egykori pesti háztulajdonos munkásvezér. Akik kíváncsiak voltak a ha­lálra. A máit évben óriási szenzá­ciót ét felháborodást keltett kit amerikai milliomos fiúnak gonosztette, akik tanulmányozni akarván a hal­doklást, rokonuk kis fiát halálra kínozták. Most ismét ilyen Őiült kí­sérletről kapunk hireket Amerikából. Bostonban az egyik leányiskola két növendéke megmérgezte magát, hogy megtudják milyen a halál érzése. Az orvosoknak sikerült őket megmenteni. — Nagyon jó dolguk lehetett, hogy ráértek ilyesmire gondolni. 70 éves korukban bizonyosan nem lesznek ilyen kíváncsiak. Gyilkosságok. Léderer Gusziáv csendőrfőhadnagy és felesége a ve­lük jó viszonyban levő Kodelka Fe­renc hentesmestert, akit üzletkötés végett nagyobb pénzösszeggel laká sukra csaltak, orvul meggyilkolták s hogy a gyilkosság nyomait eltün­tessék, feldarabolták s a Dunába akarták dobni. A nyomozó hatósá­gok azonban felfedezték vadállatias tettüket, mielőtt a nyomokat eltün­tethették volna. Az oroszok lovakat vásárol­nak Magyarországon. A múlt héten orosz lókereskedök jelentek meg Pesten, akik tekintélyes számá lovat akarnak Magyarországon vá sárolni kormányuk számára. Beava­tottak 6000—8000 darab lóról be­szélnek, de fannak kik huszezret is emlegetnek. Zita királyné Estei h$zy Sándor gróf elhányta alkalmából Esterházy János grófhoz, a megboldogult leg­idősebb fiához a következő részvét­táviratot intézte: A legmélyebb rész­véttel osztozom bánatukban kedves atyjuk halála alkalmával, kiben egyik leghívebb barátunkat vesztettem el. Az Úristen vigasztalja önt és test­véreit. Zita. Hangverseny. Kedves, nagyon kedves volt — mondotta valaki —, aki Pápán nem az utolsó zeneéftő, mikor sok tap­solás után szerdin este a bencés reálgimnázium dísztermében a Ben­cés Diákegyesület által rendezett hangverseny után megkérdeztem vé­leményét. Szerény ember, amit mond, jól megmondja. Inkább kevesebb jót, mint rosszat mond Pápáról. És igaza volt. Mert kevés ilyen esetben van része a pápai publikumnak. A dalok dalosának, Schubertnek áldoz­tak, egy kitűnő mesternek, a szinte szuggesztív erővel lenyűgöző magyar Schubert speciálistának, K. Pikéthy Tibor v. nemzeti zenedei tanárnak vezetésével. A lélekből fakadó, a lélek legmé* lyebb hú'jain soká visszazengő, im­pulzív erejű, lehelletszeiü poézis min­denkit lebilincselt. De nem is csoda. A mester játéka szines fantaziától telített mélységes élmény; billen­tése meleg, puha, valóságos skálája van a pianisszimók felé, futamai gyöngyözök, ha meg erőt akar ki­fejezni, szinte dübörög a zongora kezei alatt. Méltó társa volt a zon­goránál is a kedves pápai, vissza­vágyó ismerős Schneider- Szelénvi Stella, kinek csengő, hajlékony, tiszta mezzója, üde, bájos közvetlenséggel varázsolta elénk a dal lenge szár­nyain a zielizi szép molnárleány és a dalos vándor molnárlegénynek öl­tözött Schubert idiljét. Köszönjük ezt a kedves estét, me­lyet a bencés reálgimnázium ének­karának szépen kidolgozott száma nyitott meg, mindazoknak, kik meg­teremtéséért oly sokat — nem hiába — fáradoztak. Az est hatása nem ért véget a kialudt villannyal. Mindenki tovább élő, meleg emléket vitt magával a Bencés Diákszövetség első kultúr­estélyéröl a hideg téli estbe. Remél­jük, hamarosan viszontlátjuk egy­mást. —H. — e. Olvassa a „Pápa és Vidékét":

Next

/
Oldalképek
Tartalom