Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-03-22 / 12. szám

/ / >í r Si»flxetésl árak t negyedévre 24.000 kor

H POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőségi Fő-utca 12. Kiadóhivatal i egy hónapra 80öO kor. . r Fő-utca 12, szám. Igyes szám ár a darabonként 2000 ker. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szérlnl Kényszerpolitika és a külföldi kölcsön. Irta: Deme Károly. Magyarország most, azt hiszem, kény széf politikát űz, A magam megnyugtatására legyen szabad reménylenem, hogy csakugyan úgy van, shogy gondolom. Ha ennek a politikának meg aka rom ídni a definícióját, hasonlattal kell élnem. Tehát azt kell monda nom, hogy a kényszerpolitika egy olyanforma átlapol, mint amidőn a tisztességes és békés embert az á ónállók mindenéiől megfosztják, levetkőztetik, azután pedig lárcra verve az útszélen hagyják. Előbb azonban figyelmeztetik, hogy még „jóvátétellel" is tartozik; ennél fcgva mindazokért, amit vele tettek, ne merjen panaszkodni. Amidőn tehát ennek a szerencsétlennek a legnagyobb düh tői tajtékzik az epéje, alázatosan és nyájasan *Jhüi, meg sKussücridníf

rot is keil a mi-grablóinak mondania, sehogy még nagyobb baja essék, kne, tiszteit olvasó, ilyen a kényszerpolitika ! A kényszerpolitikának elve: meg menteni, amit még lehet; ilyen most a magyar állam politikája. Engedelmeskednie és önérzete megsértésével cselekednie keli olyasmit is, ami a saját kárára van, hogy megment* hesse az életéi, idővel pedig, amidőn rabláncait leszakíthatja magáról, torkonragadhassa az uíonállóit és visz szavehesse tőlük az elrabolt javait. Ennek az állapotnak szempontjá ból ítélem én meg a magyar állam mostani politikáját, amiben egy oly nagy tévedést látok, melyet a kényszerítő körülmények latba vetése mellett sem tudok elhallgatni. Meglehet azonban, hogy amit én hibának vélek, nem is hiba, csupán az én agyam rémképe. Bárcsak az is lenne I Bethlen grój po itikájának elévülhetetlen nagy érdemét én főképen abban ismerem el, hogy felkeltette Magyarország iránt a külföld jóakaratú figyelmét, — amiben gróf Apponyi volt a leghathatósabb segítőtársa, — itthon pedig a kormányzat tartósságának biztosításával a legnehezebb körülmények között lehetővé tette az állami rend fenntartását, ami ágy a beteges belső állapotaink orvoslásának, mint a külföld előtt az ország respektálásának alapfeltétele. Ezek mellett azonban sokan az ország szerencséjének és Bethlen hálára kötelező érdemének tekintik a külföldi kölcsön megszerzését is. Teljesen távol áll tőlem annak a szándéka, hogy Bethlen heorikus küzdelmének, melyet a kölcsön megszerzése ügyében jóhiszemüleg kifejteit, érdemét kisebbítsem. Aggodalmaimnak tehát csakis abból a célból adok itten kifejezést, hogy a kölcsönügy káros eshetőségeit, amennyiben még lehetséges, elháríthassuk magunktól. Mert kezdettől fogva mindezideig úgy tűnt fel előttem a dolog, mintha a repardclós zálogjogok felfüggesztésének és a jóvátétel elhalasztásának állítólagos gazdasági előnyeinél sokkal nagyob' baknak mutatkoznának azok a hátrányok, amelyek a külföldi Hólesőn révén politikai, sőt talán még gazdasági tekintetekből is érhetik a nemzetei. Még egy oly nemzet életében is, amely hosszabb idők óta rendes viszonyok között a fokozatos fejlődés útjain halad, nehéz az eligazodás a jövő azon fejleményeire nézve, ame lytktől sorsa ftt^g. Mert nem csak a nemzeti élet körén belül eshető elváltozások, hanem a további világ • események is, amiknek idítóokai a legtöbb esetben el vannak a szemei elől rejtve, befolyásolhatják és meg is változtathatják azokat a perspektívákat, amelyek előttük a jövőre nézve mutatkoznak. Annál nehezebb az eligazodás reánk, magyarokra nézve, akik egy ezeréves küzdelem alán alighogy ráléphettünk a békés fejlődés Ajaira, már az első lépé seinknél lesodort azokról a vi ág háború. Lesodort róluk úgy, hogy küzdelmeink legnagyobb eredményét, jövőnk legszebb reményét: az integer Magyarországot rombolta tzét. Pedig nekünk, ha mint nemzet tovább akarunk élni, ki keil gázolnunk az örvényből, melybe belesodortattunk és Szent István széttört koronáját erősen egybe kell megint forrasztanunk. Vissza kell szereznünk országunk elrabolt részei?, mert ez nemzeti fejlődésünknek, fajunk életbenmaradásának most is a legfőbb feltétele. Ezért kell nekünk már mostan is minden lépésünket jól megfontolnunk, nehogy a jév őre vonatkozó céljaink sikerét kockáz:.$ukélUüuk. Elismerem, "hogy a visszaszerzés ez idő szerint nem lehetséges. Mert — amint azt a Magyarország Katasztrófája c. munkámban is (143. old.) nyomatékosan kifejeztem — nekünk mindenek előtt ezen a megmaradt kicsi földön kell megszilárdítanunk lábunk alatt a talajt. Ami azonban most még lehetetlen, lehetségessé tehetjük azt a jövőre nézve. Teljesen lehetetlenné csak abban az esetben válnék, ha mostan belenyugodnánk a történtekbe és nem egyengetnők az ország jövendő újjáépítésének az útjait. (Folytatása köTetkezik ) A hét eseményei. A politika hírei. A máit héten a nemzetgyűlés befejezte az apro priációs javaslat tárgyalását, melynek során érdekes volt a félévi londoni tartózkodása atán először felszólaló Nagy Emil volt igazságügyminiszter beszéde. Többek közt kifejtette, hogy a magyarországi szociáldemokrácia nem egyéb, mint a szegény munkás felelőtlen kihasználása. Nagy beszédet mondott Huszár Károly alelnök is. Hangsúlyozta, mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a trianoni Magyarország életképtelen. Mindent el kell követni arra, hogy a Népszövetség ne a népnek kinzókamrája, hanem a beteg nemzetek szanatóriuma legyen. Minden baj abból származott, hogy a forradalmárok felrúgták a királyi trónt és beengedték az ellenséget a batáron. Bud János pénzügyminiszter nagy beszédet mondott a vitában elhangzottakra adott válaszában. Kijelen tette, hogy ebben az országban többé bolsevizmus nem lehet. Az állami élet egész terére ki akarja terjeszteni a takarékosságot é3 ezért olyan tisztviselő-státust kell teremteni, amelyet az ország elbír. Az adózásnál a bevételek fokozásáról szó sem lehet. A bevételeket a kiadások csökkentésévei kivánja fokozni. Kétségtelen, hogy nehéz helyzetben vagyunk, sok akadályt kell még elhárítanunk, de fciie és meggyőződése, hogy át fogunk vergődni az akadályokon, hacsak terveinket egy-két rossz termés fel nem borítja. Ismeri az ország gazdasági erejét és bízik abban. A kereskedőket nyolc hónappal ezelőtt figyelmeztette, hogy ne halmozzák fel áruikat. Nem hallgattak rá. A kereskedők száma is 30—50 •/» al több, mint. békében volt. Ea is krízist idéz elő. A nehéz helyzeten a kormány igyekszik könnyíteni. A kényszerkölcsönkötvényeket a kormány most már kibocsátja. A választójogi bizottság iiega? kuiasan résztvett a passzív ellenzék is. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a bizottságnak két hét áll rendelkezésére és amennyiben ez nem volna elég, m:g lehetne hosszabbítani a tárgyalás idejét a Ház engedélyével március 31-én túl is. A miniszterelnök hozzájatúlt, hogy az érdemleges tárgyalást csak ezen a héten kezdjék meg. Vázsonyi bejelentette, hogy ők csak próbafúrásokat végeznek a bizottságban, ha azt látják, hogy nem tudnak elérni semmit, otthagyják a a bizottsági tárgyalást is. A felső házról szóló javaslatot a kormánypárt letárgyalta és elfogadta. A miniszterelnök kijelentette, hogy a felsőház nem a régi főrendiház folytatása, hanem új intézmény, amelyben a jelenlegi államfő nevez ki tagokat. Ezért a régi főrendek nem lehetnek automatikusan tagjai az új felsőháznak. Természetes, hogy ha a királyi trónt betöltik, akkor a most kinevezendő felsőházi tagol| szintén nem követelhetnék azt, hogy egy előbbi államfő kinevezése által szerzett jogaikat respektálják. Az egységes párt, különösen a kisgazdák azt követelik, hogy azon kerületekben is nyílt szavazás legyen, hol a javaslat titkos szavazást tervez. kúrák otthon. — Hosszú élet — jó kedély — munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-íéle Igmándi keserűvíz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb fttszerüzletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keser&vizekkel. Igmándi