Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-03-08 / 10. szám

StOflzatésI árak: negyadévre 34.090 kor., POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőségi Fö-utca 12. Kiadóhivatalt •|y hónapra 8000 kor. Fö-utca 12, szám. Így «s szám ára darabonként 2000 kor. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Nemzetgyűlési Mpviseíőnti, dr. Paupera Ferenc A múlt számunkban már jeleztük, hogy nemzetgyűlési képviselőnk a költségvetés tárgyalása alkalmával, a mult csütörtökön nagy beszédet mondott. Mivel csak lapzártakor ér­tesültünk dr. Paupera Ferenc beszéd­jéről, a múlt számunkban már nem közölhettük, azért most adjuk olva­sóinknak a nagy szakszerűséggel s megértéssel elmondott beszédet. * * * T. Nemzetgyűlés! A pénzügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. Nem hallgathatom el azonban azokat a súlyos aggodalmakat, amelyeket az ország jövője, gazdasági sorsa szem­pontjából táplálok. Súlyosak az én aggodalmaim, mert sem a múlt pénz­ügyi politikájában, sem abban a költségvetésben, amelynek számaiból a jelenlegi pénzügyi politika kris­tályozédik ki, nem látom azon utak megjelölését, amelyeken a polgárok magánháztartásának és az állam­háztartásnak érdekei találkozhatná­nak. Hogy a múlt pénzügyi politikája ebből a szempontból nem viselte egészen szivén a magánháztartás érdekeit, azt tátjuk a múltak pénz­ügyi eseményeiből. Nem viselte szi­vén a magánháztartás érdekeit az a kormányzat, amely a hadiköícsönöket elejtette és ezzel együtt elejtette a magyar középosztály egyik leghaza­fiasabb részének vagyoni helyzetét. Nem viselte, vagy nem viselhette szívén a magánháztartás érdekeit az a kormányintézkedés, amely a kész­pénz 50 százalékát lebélyegeztette és ezáltal a mobil tőke legpregnán­sabb formájának, a készpénznek fe­létől fosztotta meg a magángazda Ságokat. Nem viselte eléggé szivén a magángazdaság érdekeit az a va­gyonváltság, amely tárgyi ismérvék alapján állapíttatott meg, anélkül, hogy tekintetbe vették volna az egyes adózó polgárok teherviselő képes­ségét. De nem viselte és nem viseli eléggé szivén a magánháztartás ér­dekeit az a kormányzat sem, amely aranyalapon való adóztatást hozott be, nem pedig azért, mert az egész aranyalapon való adóztatás abból a falsumból Indult ki, mint hogyha a magángazdaságnak sikerült volna 1923-ról 1924-re aranyban átmenteni a maga jövödelmét, a maga vagyonát. Ezek az intézkedések lassan el­szivták a magángazdaság erejét és míg egyrészt örömmel állapítom meg a jelen költségvetésből az államház­tartás egyensúlyának rendbehozását, addig másrészt szomorúsággal keli megállapítanom a magánháztartások egynémelyikének — nagyon sokak­nak 1 — egyensúlya felbomlásának első jeleit. Azt hiszem, visszhangra találnak szavaim, ha rámutatok ezúttal a múlt pénzügyi politikájának eddigi ered­ményeire, arra a szánalmas állapotra, amelyben, a hitel szempontjából a magyar kereskedelem, a magyar ipar és a magyar mezőgazdaság van. Ami a magyar kereskedelmet illeti, lehe­tetlen nem látni a csődönkívüli egyes ségeknek a nagy sorozatát. Lehetet­len nem látni azt a nagy kielégítet­len hiteligényt, amelyben már keres­kedőink legjobbjai szenvednek. A legjobb kereskedő cégek február 1. körül csak azért, hogy bolíbért fizet­hessenek, s hogy munkásaiknak meg­adhassák azt, ami a lakbérre szük­séges, 2—3 milliárdnyi vagyon mel­lett kénytelenek voltak 50—60 mil­liónyi hitelért koldulni, de amelyeket nem érhettek el. Hasonlóan szomorú az ipar hely­zete is. Annak idején, amikor kon­junktúra volt, amikor lehetséges lett volna, hogy mobil tőkéket szerez­zenek, a korona lolytonos esése visszatartotta az embereket attól, hogy pénzben gyűjtsék a rezervát. Nem tették ezt, mert hiszen másnap el­vesztették volna egy részét annak, amit előző nap gyűjtöttek. Valutá­ban gyűjteni a rezervákat meg volt tiltva. És míg Németországban a billiós papírpénzekből, a billiós ron­gyokból újból felépítették és rekon­struálták a hadiiparból a békeipart, amig ott újból felszerelték a vasuta­kat úgy, hogyha az ember ma Német­ország állomásain keresztülutazik az esti vagy éjjeli órákban, minden egyes vágánynál ott csillognak a lámpák, mint megannyi brilliánssal a jólét­nek, míg Németország — mondom — az inflációból vagyont, ipart terem­tett, addig nálunk megállították a bankóprést; míg Németország valu­tát gyűjtött az ő papirrongyaiért, nálunk szigorúan megtiltották a kül­földi valuták beszerzését. Az ipar ilyen előzmények után ma már nem rendelkezik azokkal a forgótőkékkel, amelyekre szüksége van, mert a konjunktúrában a pénzét belefektette vagy beruházásba, vagy áruhalmo­zásba, amelytől a mai fogyasztási krízis idején alig tud szabadúlnl. Hasonló a mezőgazdaság helyzete is hitel szempontjából. A magyar mezőgazdaság évtizedeken keresztül be volt arra rendezve, hogy zálog­levélkölcsönök formájában a jelen­ig népszövetségi kölcsönhöz ha­sonló összegű hitelt élvezett a kül­földtől évenként Erre a hitelre be volt rendezkedve egészen a háborúig és most a háború kitörésétől szá­mítva, már tíz év óta kénytelen nél­külözni ezt a hitelt. Tapasztalatból mondhatom, hogy a magyar föld mindig hálás volt annak, aki neki hitelt nyújtott. A magyar mezőgaz­dánál hálásabb adóst alig lehet kép­zelni. Mikor én a-háborút megelő­zőleg 65 évre adtam hitelt, s azt a hitelt a vételárak, az értékek 75 szá­zalékáig adtam, akkor a magyar gazda azt a hitelt nem 65 évr alatt, hanem két év alatt fizette vissza s amellett még felépítette arra a földre a maga majorját, a maga házikóját. Ez a mezőgazdaság megérdemli, hogy hitellel támogassák. Nem lehetséges az, hogy ne töröljünk olyan intéz­kedéseket. amelyek a mezőgazdát a külföldi hitei megszerzésében gátol­ják. Meg kell tenni, még pedig a leggyorsabban ahhoz mindent, hogy épágy az árverezhetőség, valamint az uzsoratörvény módosítása tekinteté­ben bekövetkezzenek azok az eny­hítések, amelyek a külföldi hiteinek Magyarországon való térfoglalását lehetővé teszik. Örömmel hallottam az igen t. pénzügyminiszter ur eddigi kijelenté­seiből, hogy akkép akarja vezetni az adó- és illetékpolitikát, hogy ennek a külföldi hitelnek térfoglalását itt lehetővé tegye. Ehhez való teljes bizalommal szólok hozzá a pénzügyi költségvetéshez, még pedig ha a t. Nemzetgyűlés megengedi, a múltak pénzügyi tanulságainak szemüvegén keresztül. (Folyt, köv.) A Foederatio Emericaita megalakulása Pápán. Febr. 8-iki számunkban a főiskolai hallgatók Szent Imre szövetsége győri és veszprémi csoportjának megala­kulásával kapcsolatban már meg­emlékeztünk a Foederatio Emericana­ról (Szent Imre szövetség). Azóta majd minden számunkban jelent meg kis hír arról, hogy nálunk is folynak az alakulás előkészületei, míg végre a múlt vasárnap a budapesti kikül­döttek közreműködésével a lervez­getés valósággá vált. Mit is akar a Szent Imre Szövet­ség? A katholikus főiskolai hallga­tókat egy erős, hatalmas szövetségbe tömöríteni, mely tagjainak anyagi és erkölcsi támogatást is tud nyújtani, hogy a családi fészekből, a közép­iskola gondos neveléséből a főisko­lára kerülő ifjú ne álljon egyedül, magárahagyva, hanem szerető ba­ráti kör fogadja magasabb tanul­mányai helyén, ahol útbaigazítást kap tanulmányaihoz, anyagi segít­séget, ha rászorul. A háború előtt is volt néhány életképtelen főiskolai diákegyesüle­tünk. Azonban ezek működése ren­desen csak elnök és tisztikar válasz­tásból, no meg néha-néha népszerű politikai tüntetésből állott. A hallga­tóknak útbaigazítást, segítséget csak a Gallilei-kör adott, de cserébe tönkretette világnézetüket s a ke­resztény ifjúságból n3gyon sok har­cost nevelt a destrukció, az 191Ő as forradalom számára. A kommunizmus után kezdtek többet foglalkozni a főiskolai hallgatók ügyével. Egymásután alakultak a különböző diákegyesületek. Ezek közül az egye­sületek közül messze kiemelkedik a Foederatio Emericana, a katholikus főiskolai hallgatók szövetsége. A főiskolai hallgatóknak a kath. er­kűrák otthon. — Hosszú élet — jó kedély — munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándí keserűvíz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserűvizekkel. Igmándí

Next

/
Oldalképek
Tartalom