Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-12-25 / 52. szám

Másnap reggel egy félórával előbb celt föl a kis gimnázista. Zsebében így darab száraz kenyérrel útnak ndult. Az idő még gorombább volt, uint előző nap. Mintha próbára ikarta volna tenni a fiu akaratát. > jaj de illatos volt a friss zsemlye i többi tanuló kezében a tízórai izünet alatt! Karcsi a folyosó egyik arkába húzódott s rágcsáltafa száraz tenyerei Gondolt anyácskájára, nenyire fog majd örülni a kará:sonyi ajándéknak I Multak a napok, borongós, fázós lapok. De Karcsi nem tágított. Kiiértett a friss zsemlye, de Karcsi llentállt. Közelgett a karácsonyi vakáció, beköszöntött a szent est. A miniszeri tanácsos nagy ebédlője egyik arkában égett a karácsonyfa sok pró szines gyertyája. Mindenki >rült a kapott és az adott ajándékoknak. De legboldogabb volt Karcsi, nikor a keservesen megszerzett karötőórát rácsatolta anyja karjára. Vagy talán a mama volt még bollogabb, hogy ily akaraterős, figyelmes, jó fia van? Gamerra Alberta Mária bárónő. Foederatio Emericana. rla és i pápai Conventus 1925. évi dec. 5-iki ülésén felolvasta : Deme Károly nyug. igazgató. Igen tisztelt Gyülekezet! Méltóságos Prior Úr! Amidőn a Prior Úr őméltósága zsves volt felkérni, hogy a pápai "onventus egyik legközelebbi ülésén elolvasást tartsak, csak feltételesen ehettem e megtisztelő felszólításra lézve ígéretet. Gyakori betegeskeésem volt ennek az oka, nem pe!ig az, mintha nem volnék hajlandó Conventus iránti kötelességeimnek lármikor a legszívesebb készséggel leget tenni. Most, amidőn^Isten keyelméből módomban van a felölásást megtartani, mindenek előtt szies elnézésöket kell kérnem; mert az n felolvasásom nem terjedelmes éríkezés, hanem csupán a Foederatio éljaira és üdvös hatásaira vonatkozó gypár gondolatomnak rövid foglaltja lesz. Áttérve felolvasásom tulajdonképeni ágyára, egy hasonlattal kell azt beezetnem. Ha egy községet elhamvaszt a jzvész, azután meg elönti az árvíz, lakosság kétségbeejtő helyzetében em tudja, mihez fogjon előbb. Sok mnkaerőre volna szüksége, hogy romokat és a háza helyén összeyülemlett szennyes iszapot eltisztoaíhassa; sok új anyaghoz kellene itnia, hogy űj hajlék építése által 2gílhessen magán. De akármibe fog, ehézségek gördülnek az útjába, s e liatt határozatlanság és kapkodás illemzi a munkáját. Körülbelül ilyen helyzetben van lost az ország, illetőleg a nemzet is. nnek a kínos helyzetnek pedig a áboru elvesztése folytán beállott fel* >rdulás volt az okozója. Mert ez a felfordulás a nemzetnek nemcsak a pénzügyi és gazdasági helyzetét rontotta meg, hanem a lelki életben is sok eszme- és fogalomzavart idézett elő, miáltal rombadöntötte az ország 8A részét, és hozzá még fertőző miazmákat is hagyott hátra maga után. Ez idő szerint a materiálizmus a legelterjedtebb társadalmi epidémia; ami annál a körülménynél fogva, hogy nagyon ragadós és sokakat hatalmába ejt annélkül, hogy az illetők a kóros tüneteket magukon észrevennék, szellemi és erkölcsi életünkben igen sokat rombol. Keletkezése abból származik, hogy eltompult érzékeinknél fogva kizökkentünk a humánus és nemzeti ideálok világából, most pedig mi sem tudjuk, hogy hol és mihez kezdjünk. Felfogásom szerint az intelligens magyar társadalom kultúrális és morális törekvései több sikerrel járnának és nemzeti céljainknak is jobban egyengethetnék az útjait, ha a sokféle egyesületekben nem forgácsolnák szét az erőket. És itt megvallom, kezdetben a mi Conventusunk működését illetőleg is attól tartottam, hogy a határozatlanság hibájába fog esni, minélfogva elsekélyesedik és a külsőségek szalmalángja mellett csakhamar el is alszik. Amint azonban több és több alkalmam nyílott arra nézve, hogy jobban beletekinthessek a vezetésnek, főképen pedig magának az intézménynek szellemébe, azt látom, hogy a Foederatio Emericana az ember magasabb rendeltetésének minden tekintetben megfelelő hatalmas kapcsoló erőt és soha el nem hamvadó tüzet rejt magában. Ez a kapcsoló erő a katholicizmus világrendet fentartó ereje; ez az éltető tüz pedig a magyarság érdekeiért, az emberiség javáért lobogó szent tüz. Ebben a tisztelt gyülekezetben fölösleges dolog, rám nézve pedig csekély erőimet meghaladó feladat volna, ha a katholicizmus üdvös hatásait terjedelmesen akarnám méltatni. Erre nézve elég, ha hivatkozom arra a körülménye, hogy a régi múltban, midőn a keresztény vallás felekezeti különbségek nélkül még egységes volt, a katholicizmus nemesitette meg a lelkeket. Mert az Isten dicsőségére a katholicizmus magasztos eszméi létesítették azokat a csodás szépségű templomokat, amelyek lelkünket a fenség érejével bilincselik le. Ezek az eszmék teremtették meg azt a gyönyörűséges egyházi zenét, amely vallásos áhítatot kelt bennünk és lelkünket az Istenhez emeli fel. És ezek az eszmék kölcsönözték azt a su gallatot és ihletet is, amely a középkor költőit, festőit és szobrászait egyházi vonatkozású és örök szép ségü remekeik megalkotására képessé tette. A renaissance-kori műveltség úttörő munkásai a katholikus szerzetesek voltak. Ők voltak a nemzet első tanítói és történe írói. ők másolták le és örökítették meg részünkre a régi költői és tudományos munkákat. Az ellenreformációban pedig ők voltak Pázmánynak a legbuzgóbb munkatársai. Tehát a hitélet ápolása mellett nagyon sokat köszönhetünk nekik és a katholicizmusnak a tudományos műveltség terjedésére és annak a szellemnek kialakulására nézve is, amely szellem a legfőbb hatalommá tette nálunk a Szent Korona és az apostoli magyar király fogalmát. Ebben a fogalomban rejlik ránk nézve az a kapcsoló erő, melynél fogva a nemzet, amidőn belátta a veszedelmet, mely az országot fenyegeti, eltüntette a hiífelekezeti és pártpolitikai különbségeket és gondolkozásában, érzelmeiben és cselekedeteiben életre és halálra eggyéolvadt. Ez az az erő, amely a kaíh. horvátokat hozzánk csatolta és 800 éven át a magyarok bajtársaivá tette, most pedig őbennök is, az elszakított katholikus németekben és tótokban is ez az erő élesztgeti azt a vágyat, hogy a Szent Korona aegise alatt velünk újból egyesüljenek. Eredetileg tehát a katholicizmus eszméiből származott mindazon művészeti és ethikai szépség, amely a lelkeket az eszményiség régióiba emelte fel és az emberiség civilizációját erkölcsi alapokra helyezte. Mindezeknél fogva pedig az általános emberszeretet elveinek hirdetésével a katholicizmus juttatta a kereszténységet arra a hatalmas sziklára, amelyen a pokol kapui soha sem fognak győzedelmeskedni. Szent István idejében a katholicizmusnak köszönhettük a magyar állam megalakulását és megszilárdulását, később pedig azt a dicsőségét és hatalmát, amelyhez legjelesebb magyar királyaink, tehát Szent Lászió, Nagy Lajos és Igazságos Mátyás uralkodása alatt jutott. És reméljük, hogy sokat fog még köszönhetni az ország a katholicizmusnak abban az idóban is, amidőn a mostani romjaiból Isten segítségével dicsőségben és többé meg nem dönthető erőben feltámad. Ehhez azonban nem elég annyi, hogy a mostan uralkodó felfogás szerint a formalitásoknak elegettéve jő katholikusok legyünk. Mert ehhez a társadalmi békeség útjait egyengető, és ha kell, nagy tettekre és áldozatokra is képes vallásosság, tehát a Zrínyiek és Rákócziak mély\ séges isten- és mélységes hazaszeretetétől áthatott lovagias vallásossága szükségeltetik. (Folyt, köv.) Gő elcktrc villái Telef Szeri vi I berd TE VAGY A SZONETTEM. A hangja: lágy, puha, mint rózsa-bársony, mely illatosan testedet borítja: a forró bőr... S oly rikongató, mint tiszta csalogánydalnál holdas esti álom. A tartalom: a lelked: édes vágyak és szűzi titkok mesebeli kelyhe, mely szirmot bontva áll egy csodakertbe', hol lázongó, nagy ifjú vágyak szállíak. És benn a tűz: a két szemednek fénye, szívdobbanásod: ritmus, mely csak félve s olykor zavartan mer felzengeni... S az összefont sorok aranyhajadnak halk omlásával egymáshoz tapadnak ... ... Kacajaid pedig a rímei. Bődás János. A Ker. Munkás-Otthon, mely a közel napokban nyilt csak meg, sokoldalú, hasznos tevékenységgel kezdte meg mftködését. Egy nap sem múlik anélkül, hogy valamely szakmai munkás-csoport értekezletet, gyűlést vagy megbeszélést ne tartana, melyeken gazdasági kérdésekkel foglalkoznak. Az új tagok tömeges jelentkezése mellett az eszmének régi ügybuzgó katonái is gyakran keresik fel megszokott, régi helyiségüket és mindenki örömmel, lelkesedéssel dolgozik azon a téren, ahová a közbizalom és az Olthon vezetősége állítja. Elmondhatjuk, hogy a közös cél megvalósításának munkájában a keresztény demokráciának mélységes megnyilatkozását látjuk. Osztályellentétnek, vagy gyűlöletnek nyoma sincsen ott, ahol a keresztény ügyvéd a földmunkással, mérnök az alkalmazott kereskedővel, tanáremberek a gyárimunkással elférnek egy teremben, egy asztal mellett, mert lelkükben Krsztus szeretete és fajtájuk megbecsülése él. És ha mégis akadnak a ker. társadalom körében olyanok, akik a ker.-szoc. mozgalomban is az osztálygyűlöletet szító tömegmozgalmat látják, azoknak azt feleljük: nem ismerik a keresztényszociálizmus lényegét, különben nem állítanának olyant, ami a ker. szoc. mozgalom félreismerésén alapul csak. Az evangéliumi megállapítás alapján, hogy .méltó a munkás a bérére*, igen is követeljük a tisztes munkáért kijáró bért, a nagyobb darab kenyeret, a kultúrális javak megosztását. És akik a munkásnak az élethez való emberi jogát kétségbe vonják, vagy tőle elvitatják, azokkal mint ellenség állunk szemben. Amig a ker. társadalom, főleg a magyar intelligencia körében akadnak (mint ahogy sajnos, vannak) olyanok, akik helytelenül gondolkod • nak és a keresztény munkásságban is ellenséget látnak, addig mindig lesz osztálygyülölet, de ezen gyűlöletet nem a ker.-szoc. munkásság fogja szítani, hanem a vörös szociálizmus, vagy ha jobban tetszik, a kommunizmus, mely egyszer már pozdorjává zúzta a mindig későn ébredező polgári társadalmat s vele együtt a régi Nagy Magyarországot. Egy keresztényszociálista. Szerzett-e már előfizetőt a „Pápa és Vidékéinek? Mim ági a leg árba Meghi^ Mii Pápa. E Cser tűzbe bárl é HREli Pápa, S 1 Kályhá átalakít és ju e Mi PAPA ol A világ legízletesebb hashajtója. Gyártja; DR. BAYER ÉS TÁRSA BUDAPEST, IX. Kapható minden gyógyszertárban.