Pápa és Vidéke, 22. évfolyam 1-52. sz. (1925)

1925-12-06 / 49. szám

DEKE ÜSflzetésI árak: negyedévre 24.060 kor., egy hónapra 8000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Fő utca 12 Telefonszám: 151. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Paupera Ferenc dr. nemzgy. képviselő nagy beszéde a Ker. Munkás-Otthon felavatásán. A Ker. Munkás-Otthon felavatásán Paupera Ferenc dr. nemzetgyűlési képviselőnk sürgős külföldi útja miatt nem mondhatta el ez alkalomra tervezett beszédjét. Mull vasárnapi szinházi estélyen a város polgármestere olvasta fel megbízásából s lapunk hasábjain közöljük olvasóinkkal e mélytartalmu beszédet. (Folytatás és vége.) De szolgák is vagyunk, szolgák, mert az egyre hatalmasabb arányokat öltő állam egyúttal ama kötelesség szolgáivá is tesz bennünket, hogy egyéni életünk érdekeit összeegyeztessük az egyetemesség érde kével. Szolgák vagyunk mindnyájan abban az értelemben, hogy meg kell hajolnunk az összesség javára szolgáló törvények előtt és korlátoznunk kell önmagunkat ott, ahol az állam és az emberiség érdekei kívánják. Más szóval, amig egyoldalon uralmi tényeket gyakorolunk, addig a másik oldalon alázatos szolgái kell hogy-Jegyünk azoknak a végső céloknak, amelyek felé az emberiség évezredek óla munkával, fáradsággal, inaszakadó sietéssel tör előre. Ám tisztelt Hölgyeim és Uraim I sem kormányzó fejedelemnek, sem szolgának lenni nem könnyű dolog. Azt a méltóságteljes uralkodói kötelességet, amelyet a haladó világ ránkmért, éppúgy tanulnunk kell, mint azt a lemondást, amelyet a modern élet kötelessége képez. Uralkodni ép oly nehéz, mint engedelmeskedni. Ezeket a képességeket pedig a mai ember a közéletben, azokon a helyeken tanulja meg és gyakorolja, ahol, mint a ma felavatott Otthonban, polgártársaival találkozik, eszmét cserél, vitázik, fejleszti szemét, hogy az emberiség végső céljait és útjait minél jobban lássa, s ahol egyszóval kifejleszti és kiformálja az államrendezés feladataihoz szükséges képességeit. íme Hölgyeim és Uraim, ilyen értelemben van a modern embernek egy második otthona is a családi otthonon kivül. Ilyen otthon az, amelyet felavattunk. Én tehát joggal neveztem otthonnak, aminthogy joggal neveztem iskolának is. Munkás- Otthonnak is nevezzük ezt az iskolát. Mit takar ez a szó, hogy munkás? A modern szociológia, amely tisztán gazdasági fogalmak alapjára helyezkedik, munkás alatt azt érti, aki bizonyos gazdasági formák közt végzi feladatait. Nsnkás alatt a bérmunkást érti. Ám abban a felfogásban, amelyben én ennek az Otthonnak rendeltetését meghatározni próbáltam, a munkás fogalmának meghatározásánál, más eredményre is jutok. Én ez Otthon munkája alatt mindazt értem, ami az emberiség említett végcéljainak eléréséhez csak egy porszemnyivel is tovább visz bennünket. Én ez Otthon munkája alatt minden olyan erőkifejtést értek, amely előbbre visz bennünket Istenhez való hasonlatosságunk űlján és amely emberi tökéletesedésünket szolgálja. A gazdasági tudomány alapján való meghatározása a munkának egészen más eredményre visz a „munka

6 fogalmának tekintetében is. Az én felfogásom is más eredményt hoz létre. A gazdasági alapú szociálpolitika munkása, a bérmunká?, egy osztály fogalmához juttat el bennünket, következményeiben pedig sokszor oda, hogy ez az örökös harcban és küzdelemben áll a többivel. Mig az én felfogásom szerint a munkás fogalmának köre óriási módon kibővülvén, nem az osztályharchoz, hanem ellenkezőleg, az emberiség egységéhez, az emberiség céljaiban való egybeforradáshoz kell hogy vezessen. A ma felavatott Otthon munkájának lényege az, hogy az emberi haladás és fejlődés érdekében működvén, szolgálja a végső céit: az emberiség halaiását. Csak ennek a célnak szolgálata övezi koszorúval a munkát. Az én értelmezésem szerint munka csak ez és munkás mindenki, aki a célért bármely gazdasági formák között dolgozik. Ilyen értelemben válik tisztelt Hölgyeim és Uraim, a munka, a világ és az emberiség egységének bizto sítékává, egyúttal céljává is. Amikor tehát Munkás-Otthonról beszélünk, szeretnénk, ha a munka és munkás szétválasztó felfogása helyett, ez a felfogás élne bennünk, annál is inkább, mert csak ilyen értelmezésben válik a munka a demokrácia igazi alapjává, a munkás pedig annak hordozójává. A demokrácia nem jelenthet egyebet, mint az emberiség egyetemének érdekében kifejtett munkának uralmát a világ felett. Nem jelentheti azoknak uralmát mások fölött, akik munkát ilyen vagy olyan gazdasági formák között végeznek. Másfelől azonban az, aki így érti a munkát és munkást, az nem gondolhat arra, hogy bárkit is, aki az emberiség végső céljaiért dolgozik, kizárjon az emberi jogokból, mert hiszen ezzel fogalmilag az élet és az emberiség végcéljait zárná ki. így nyer a demokrácia sokkal magasabb, vagy ha úgy tetszik, mélyebb jelentőséget, mint azokban a csakis tudományos elméleteken nyugvá megállapításokban, amelyek az osztályharc álláspontjára vannak felépítve. A munkának és munkásnak olyan értelmezése és ezzel együtt a demokráciának olyan felfogása, mint amilyet vallok, az az emberiség egységéhez fog vezetni, ellentétben azzal, ahol ma az emberiséget látjuk, a széthúzás és visszavonás útjain. Ez a felfogás szükségképen azt fogja eredményezni, hogy egymásban mindenki, minden közület és minden egyén segítőtársat lát az emberiség végső céljainak ki küzdésében. Ez az, ami egységbe tömörít osztályokat, fajokat, felekezeteket és ez az, amely ha kell egységes hadsereggé fogja összekovácsolni az emberiséget azok ellen, akik egy hibás elmélet kedvéért romba készülnek dönteni mindent, amit az emberi elme és emberi munka évezredeken át alkotott. Abban a házban, amelyet tehát a munkásnak emeltünk, az ilyen értelemben vett munkának hivatását akarjuk tanítani és az ilyen demokrácia győzelmét akarjuk előbbre vinni. Ilyen értelemben értjük e helyen a munkást és annak Otthonát. Ám találkozzanak az új otthon falai között a legkülönbözőbb felfogások. Szólaljanak meg akár ilyen, vagy amolyan gondolkodás irányának szószólói, Ütközzenek bár komoly és méltóságos ilyen vagy amolyan világnézetek, de legyen mindig mindenki áthatva attól a gondolattól, hogy itt más érdekből sem tenni, sem szólni nem szabad, csak abból az egyből, hogy mindig az emberi kultúrát és annak igazi célját, az emberi lélek fenkölt tisztaságával akarjuk szolgálni a nemzet és ezen keresztül az emberiség egyetemének javát. Ilyen értelemben legyen az a ház, amelyet ma felavattunk, az egyetetemes emberiség szolidaritásának háza. Necsak a bérmunkás, hanem az emberi haladás munkásainak otthona legyen, annaff a hitnek a háza Iegyen

v^ogy földi nlímkásságunkért cseh akkgr kapjuk meg a jutalmunkat, ha ezekért a célokért hullattuk verejtékünket és feszítettük meg izmainkat akár mint magánemberek, akár mint a közélet emberei. Legyen ez a ház a társadalmi békének, a hazai szülőföld tiszta szeretetének és az emberiség szolgálatának egy olyan temploma, mint aminőket egy hosszú utazás folyamán minden faluban és minden vá* rosban Iát az utazó ember és amelyek jelzik az emberi élet igazi végső céljait. Legyen temploma a hitnek és erkölcsi életnek és iskolája a tudománynak és emberszeretetnek. És hirdesse majdan késő utódoknak is

f hogy mi, akik a világ legviharosabb korszakában éltünk, mi, akik arcunkra borulva, sirva néztük borzalmas har• cok pusztításait és félve tekintettünk körül, hogy vájjon osztályok borzasztó ütközéséből miféle újabb romok lesznek még a világon, hogy mi, akiket mint nemzetet sújtó balszerencse kicsinnyé törpített hatalomban: lelkünkben mégis méltók maradtunk a nagy nemzetek fiaihoz, mert egy borzasztó világégés közepette is megértettük az emberiség rendeltetésének magasztos szépségét. Legyen hirnöke utódaink előtt is e ház annak, hogy megértettük korunk szellemét, mert szerettük és megbecsültük a munkát és kívántuk az emberek egyenlőségét, mert szivünkben hordtuk azt a tudatot, hogy mindnyájan egy Istennek gyermekei vagyunk és hogy földi rendeltetésünket Isten iránti alázatossággal,