Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)
1924-06-29 / 26. szám
• SNietéil iraks negyedévre 0000 kor., e|yhónapra 60C0 kor. Sgyes szám éra darabonként 2000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal! Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Iskolai évzáró. Ez is esemény. Kultúréletet élő népnéi nagy esemény. Hiányzik belőle a politikai hullámverések, tornyosuiások izgató ereje, nem hoz oly széles, nagykiterjedésű rétegeket mozgásba, mini a gazdasági vagy kereskedelmi élet egy-egy nagyobb stílű eseménye, de aki ezeken túl is ismer, lát értékeket, arra nézve ez is ünnep, talán az előbbieknél nagyobb ünnep. A csendes visszavonultságban dolgozó iskola a társadalom elé lép, eléje tárja a tiz hónapon át féltő gonddal, meleg szeretettel érlelt termést, s azután szerényen visszahúzódik a szürke . polgárházak sorába, kicsi, de zajos, demokratikus társadalma fölbomlik. Van poezise is: örömtől kipirult gyermekarcok, könnytől csillogó szülői szemek, kenyérillatu édesanyai csók... Könnyfakasztásig megható, szép a két hónapra búcsúzó iskola képe. De ne pengessünk ilyen érzelmes, lágyan rezgő húrokat. Rosszmájú vagyok, szeretem a dolgokról és eseményekről lekaparni a poézis-rárakta mázt s reális mérleggel mérlegelni őket. Az új generációnak a kiiltúrélet folytonosságába való beillesztése, a kultúrélet emelése, tökéletesítése: ugyebár ennek a célnak elérését várjuk az iskolától ? Lelkeket, puha fiatal lelkeket gyúró, alakító műhelyt látunk mi az iskolában. Hogy teljesen hűek legyünk az igazságokhoz, utolsó mondatunkhoz csak egyet kell még hozzáfűzni: in theoria. Mert a praxisban igen sokszor másképpen fest. Valljuk csak meg magunk között, hogy az iskolát túlságosan merkantilista szemekkel nézzük. Amolyan vegyeskereskedés, vagyis inkább speciálitás, hol szellemi munkáért bizonyitványt s ezzel kenyeret árulnak. Azzal szoktam magamnak hízelegni, hogy nem kergetek utópiákat. Tudom nagyon jól: Primum vivere, deine philosophari. Tudom azt is, hogy mindegyikünknek természetadta joga van az etika korlátain belül úgy vezetni útunkat, hogy minél kevesebb bogáncs és kóró szegélyezze, hogy minél kevesebb legyen rajta a szúró tövis, éles kő; de odáig már nem tudok elmenni, hogy az egész élet centrumává a kényelemre éhes, érzéki embert tegyem meg. Pedig a mi praktikus fölfogásunk mögött az iskoláról ez az elv lappang ám. Középiskolába adjuk gyermekeinket, mert nem szeretjük a kék zubbonyt, a műhelyt. Ez a materialisztikus célkitűzés szegi szárnyát annak a sokat emlegetett elvnek: a társadalom, a család neveljen együtt az iskolával. Ez izolálta, ez sáncolta el az iskolát a társadalomban. Nem. Az iskola nem minél könnyebb járású, kényelmesebb szerkezetű gépeket akar szállítani az életnek, hanem öntudatos, az imponderabiliákkal szemben nem színvak, hanem fogékony, gyorsan reagáló embereket, akiknek az anyagon túl is vannak igényeik. A fél úton való megállás az, mikor az iskolának a didaktikai, tanulmányi munkában segédkezet nyújtunk, de már a szorosan vett nevelői munkában magára hagyjuk, sőt talán itt is, ott is, gáncsot vetünk neki. Ismeretekkel megtömni azt a fiatal lelket anélkül, hogy megtanítanók élni, hogy szilárd, ingadozást nem ismerő világnézet alapjait raknók le benne, végzetesen elhibázott pedagógia volna. Pedig vannak ám ilyen szabású pedagógusok is. Több idealizmust az iskoláztatás célkitűzésében! Álljunk arra az egyedül helyes elvi alapra, hogy az iskoláztatás célja nem merülhet ki a könynyebb keresetű pályákhoz való juttatásban, hanem, hogy az kultúrmunka. Ne csak fehérebb, omlóbb, könnyebben tördelhető kenyeret akarjunk adni gyeimekeinknek, hanem minél jobban kidolgozni, kicsiszolni a lelkét! Több, gazdagabb, intenzivebb, öntudatosabb élethez juttatni az új generációt, megközelíteni a tökéletes ember ideálját: ez hozzánk méltó vágy, cél! Ha erre az alapra helyezkedünk, akkor meg fog szíinni az a sokszor, még pedig jogosan fölpanaszolt baj, hog/ az iskolát nevelői munkájában magára hagyjuk. Ha ilyen látószög alatt nézzük az iskolát, akkor nem fog elszigetelődni. A legnemesebb, legszentebb munka, amelyet emberi kezekre bizni lehet! Kesernyés, epés gondolatok. Cáfoljon rájuk a jövő s egy óriási lépéssel jutottunk előbbre! Y. A másfélheftes szövőgyár! sztrájk véget ert. A munkások kölcsönös megegyezés alapján felvették a munkát. A magyarországi munkásmozgalmak és bérharcok sorozatos törté nelméhez fűződik azon elkeseredett küzdelem, mely a Perutz-féle szövő gyárban időről-időre megismétlődik. A kenyérért folyó harcnak sztrájk formájában való kirobbanása s az elégedetlen tömegek sötét nyomora, a tőke elbizakodása és cézári hatalma mind arról tanúskodik, hogy itt valami nincs rendjén, hogy a dolgozó nép szociális érdekeinek becsü'etes védelme hiányzik. A iiberálizmustól megfertőzött kormánypolitika bűne ez, hogy húzza, halogatja a szociálisreformok megvalósítását a gazdasági életben, mely határt szabna az embertelen tőke lúltengéseinek. Az egész gazdasági élet úgy van berendezve, hogy az csak a tőkének kedves, az ő érdekeit védi, mig ellenben a munkásság bajainak, panaszainak orvoslására úgy vélekednek, hogy elégséges a csendőr, a rendőr és szolgabíró, az aranyközéputas po litikának egyetlen szociális módszere. A Perutz-gyár munkásai, kiknek heti keresete 120.000 K tó! 180.000 K-ig terjedhet, két héttel ezelőtt azon kérésüket terjesztették elő Küttel gyárigazgatónak, hogy fizetésüket 50 százalékkal emelje fel, hogy maguk és családtagjaik részére emberhez méltó életet tudjanak biztosítani. Miután a munkásság jogos és méltányos kérése meghallgatásra nem talált, a gyár Összmunkássága 16 án beszüntette a munkát. A bérharcban álló munkásság csakhamar meggyőződött az eddig követett mulasztásáról és belátta azt, hogy szervezetlenül áíl a küzdelemben és hiányzik a fegyelmet és céltudatos vezetést megjelölő szakszervezet, amelynek segítsége nélkül gazdasági harcot megvívni nem lehet. Ezért elhatározták, hogy belépnek a ker.-szoc. szakszervezetbe, mely az elmúlt pénteken tartott nyilvános gyűlés keretében megtörtént és ettől kezdve a szakszervezeti titkárság vette kezébe a munkásság vezetését és irányítását, mely azonnal érintkezést keresett egyrészt Küttel gyárigazgatóval, másrészt pedig a Gyáriparosok Orsz. Szövetségével és a Ker -szoc. Textilmunkások központjával. Molnár Mihály, a munkaadószövetség titkárának közbenjárásával, Madarász és Szalay szakszervezeti titkárok a munkásság megbízásából megkezdték a tárgyalásokat Küttel igazgatóval, hogy tisztességes feltételek alapján az egyezség létre jőjön. A gyár igazgatósága azonban a munkásságot megalázó feltételekhez ragaszkodott és ennek következtében a tárgyalások több izben megszakadtak. Szerdán folytatott újabb tárgyaláson aztán megegyezés jött létre az igazgatóság és a munkásság között, melynek alapján a gyár összmunkássága újból felvette a munkát. Külön megemlítést érdemel Leipnich és Társai oamutszővőgyár részéről megnyilvánuló szociális megértés a munkásság igazságos ügye iránt, hogy 55 munkást felvettek azok közül, akiket Küttel igazgató elbocsátottnak jelentett ki. Dacára, hogy ezzel az új gyár bizonyos áldozatot is hozott, a munkásság elismeréssel adózik ezért, •mivel Leipnich gyártulajdonosban megértőbb munkaadót találtak és tiszteségesebb fizetést, jobb bánásmódot nyertek, mint a Perutznál. A gyár szirénájának hivó szavára csütörtökön megkezdődött a munka és a gépek zakatolása hirdeti tovább a munka fenséges Himnuszát. ** * ********** ** * ******** ** ' A bencés főgimn. igazgatósága' ez úton is közli az érdekeltekkel, hogy a beiratások nem juliusban, hanem szeptember 1., 2. és 3 án lesznek. Értesítés. Kultuszminisztert engedéllyel a Pápai Magánpolgári Fiuiskola I.és II.osztályát a Zimmermannutcai elemi népiskola épületében szeptember elején megnyitom. A beiratások julius 1., 2., és 3-án lesznek a Zimmermann-utcai elemi népiskolában. Horváth István tanítóképző-intézeti tanár.
