Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-06-15 / 24. szám

A szanálási törvény szerint meg­álfapitandó vagyonváltság fizetésére, előírására és beszedésére vonatko­zólag közelebbi szabályok lesznek megállapítva, de az erre vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet eddig még nem lett közzétéve. Az iparostanonc-szerzödés kellékei. Irta dr. Karikó Imre győri kereskedelmi és iparkamarai titkár. Az 1921 évi XII. t.-c.-ben foglalt új ipartörvény már 1923. évi január 1-óta éietbe lépett, mégis különösen vidékről állandó sok vitás ügy ke­rül eldöntés végett a kereskedelmi és iparkamarák elé az iparostanonc­szerződések kérdésében, miért is kí­vánatos, hogy az új ipartörvényt, továbbá az időközben megjelent keresk. miniszteri elvi jelentőségű határozatoknak tartalmát az érdekelt iparosok kellőképen megismerjék. Az új ipartörvény legfontosabb rendelkezése az, hogy a mindennapi elemi népiskola látogatására kötele­zett gyermeket ipari üzemben és vállalatban sem tanonci sem egyéb minőségben nem szabad foglalkoz­tatni, általa bárminő munkát akár csak kisegítő minőségben is végez­tetni nem szabad. Az e tárgyban ho­zott legutóbbi 54.975/1924.: XXII. sz. alatt kelt keresk. miniszteri elvi je­lentőségű körrendelet részletesen megvilágítja az űj ipartörvénynek idevonatkozó szakaszát, amikor ki­mondja, hogy a mindennapi elemi népiskola látogatására köteles koron — ezidőözerint a 12. életév — túl levő gyermek bármely ipari üzem­ben vagy vállalatban alkalmazható, még pedig képesítéshez kötött ipar­ban csak tanoncként tanszerződés alapján, képesítéshez nem kötött iparokban ellenben akár tanoncként, akár munkásként. Tanoncként a gyer­meket a képesítéshez nem kötött ipa­rokban is csak tanszerződés alapján lehet alkalmazni, munkásként pedig csak munkakönyv alapján. Nem le­het kétséges az sem, akit a képesí­téshez nem kötött iparban tanszerző­dés alapján, tehát tanoncul alkalmaz­nak, a tanviszony tartama alatt ugyanúgy, miként a képesítéshez kö­tött iparokban alkalmazott tanonco­kat, tanonciskolái oktatásban kell részesíteni. A tanszerződést az iparhatóság előtt az előirt alakiságok megtartá­sával kell kötni. A tanszerződést a munkaadó, vagy annak kellő meg­hatalmazással ellátott képviselője és a tanonc, illetőleg ha kiskorú, a ta­nonc törvényes képviselője kötik. A törvényes képviselő beleegyezésé­nek hiányát a gyámhatóság engedélye pótolja. Ha a munkaadó saját gyermekét alkalmazza tanoncnak, ebben az esetben a tanszerződést az ipar­hatóság közbenjöttével szerkesztett írásbeli nyilatkozat helyettesíti, amely­nek mindazokat a szerződési kellé­keket tartalmaznia kell, amelyek a szülőt a tanszerződésből folyőlag mint munkaadót terhelik. A 18. életévet be nem töltött fiatal­korú egyén kiképzésére tanszerződés csak abban az esetben köthető, ha a fiatalkorú egyén hatósági orvosi bi­zonyítvánnyal igazolja, hogy a kér­déses foglalkozásra alkalmas. Képesítéshez kötött iparban ki­képzés céljából tanoncot csak az az iparos tarthat, aki a tanonc által el­sajátítani kivánt iparra előirt szak­képzettséggel saját személyében ren ­delkezik és akinek erre az iparra iparigazolványa, illetőleg iparenge­délye van. Ezen általános rendelke­zések alóli kivételeket az új ipar­törvény 80. §-a tartalmazza, mely kivételek szerint jogosan tartja ma­gánál az 1923. év november előít felvett iparostanoncokat az az iparos, aki az új ipartörvény hatálybalépése előtt erre jogosult volt. Ugyanilyen jogok vannak fenntartva a gyáripar­ban továbbá az iparos özvegyének, stb. is. Az iparhatóság méltánylást ér­demlő rendkívüli esetekben meg­engedheti, hogy olyan egyént is al­kalmazhassanak tanoncul, aki az előbbi bekezdésben említett követel­ményeknek megfelelni nem tudnak. Az ily tanoncot azonban megfelelő előkészítő oktatásban kell részesíteni és részére tanidőül az illető szakmá­ban szokásosnál, illetőleg megsza­bottnál fél évvel hosszabb időt kell megállapítani. Ott, ahol ipartestület van., a ké­pesítéshez kötött iparban alkalmazott tanoncok tanszerződést — hacsak az ipartestület ezen jogról le nem mon­dott, avagy a tőle, mint alkalmatlan­tól ezen jogot meg nem vonták — az ipartestület elöljárósága előtt kell kötni. Fentidézett kereskedelemügyi elvi jelentőségű miniszteri határozat kifejezésre juttatja azon tényt, hogy a képesítéshez nem kötött iparokban alkalmazott tanoncokra nézve a tan­szerződést minden esetben, a képe­sítéshez kötött iparokban foglalkoz­tatott tanoncokra nézve pedig csak abban az esetben kell az iparható­ság előtt megkötni, ha az il'ető he­lyen ipartestület nincsen, vagy ha a fennálló ipartestületet a keresk, min. ezen teendők végzésének kötelezett­sége aló! felmentette és az említett teendők végzését az I. fokú ipar­hatóság hatáskörébe utalta. A képesítéshez nem kötött iparok­ban — ideértve a képesítéshez nem kötött kereskedelmet is — foglalkoz­tatott tanoncok tanszerződésének meg­kötése tekintetében felmerülő ható­sági teendőket nem az ipartestületek­nek, hanem maguknak az iparható­ságoknak kell ellátniok. A konvenciős iparosok tanonc­tartása tárgyában — bár az új ipar­törvény e tekintetben már rendelke­zett — több konkrét kérelem alapján a keresk. miniszter 67 511/1924. K. M. sz. alatt kelt elvi jelentőségű határo­zatával olykép rendelkezett, hogy konvenciős iparosok tanoncot semmi­kép nem tarthatnak. Ezen szigorú elvi jelentőségű tilalmi rendelkezés alól csak a gőzmalom van kivéve, amelyet kizárólag a gazdaság termény­szükségleteinek előállítására tartanak Üzemben, ellenben kizárólag vala­mely gazdasági célokat szolgáló bog­nár, kovács és géplakatos műhelyek semmiképen nem tarthatnak tanoncot. HÍREK. ••• Személyi hír. Dr. Zoltvány Irén bakonybéli apát a múlt héten néhány napot városunkban töltött. A polgármester szabadságon. Dr. Tenzlinger József polgármester jun. 12 én kezdte meg idei szabad­ságát, amely jul. 10 ig tart. Felvétel a bencés főgimná­ziumban az 1924—1925. Iskolai évre. A helybeli bencés fögimná- g ziumban a jelentkezés az I. osztályra a jun. 23 és 24-én történik. Az I. osztály felvételi vizsgálata jun. 25 én reggel 8 ófakor kezdődik. A beirat­kozások az 1924—25. iskolai évre P jul. /., 2. és 3. napjain lesznek reg- ! gél 8 órától déli 1 óráig az igazga­tói irodában. Évzáró ünnepély. A Dunáníuli Református Egyházkerület pápai Nő­nevelő-intézete f. hó 14 én, szom­baton délután háromnegyed 6 óra­kor az intézeti díszteremben nagy­nevű néhai világi gondnoka Beöthy Zsolt emlékének szentelt ünnepet, egyszersmind évzáró ünnepet rendez. Bt Modern német könyvekről és áramlatokról. Irta: Gamerra Alberta Mária bárónő. „Das Volk der Denker", a gon­dolkodók népe, ahogy a németeket szokás nevezni, kezd eszmélni. Gaz­dasági, s főleg erkölcsi romjai közt, kezd észbe kapni. Körülnéz a költő, minden jó és rossz kornak előhírnöke. Olyan a költő, mint az első tava­szi madár, megérzi a föld keblén át az újjászületés pihegését, az ibolyát rejtő rög illatát, a szellő enyhébb fu­valatát, s örömében elkezd énekelni. Hétköznapi ember még csak sötét pocsolyát lát és szürke felhőt. Vannak madarak, varjaknak hívjuk, azok is jövendőt mondók, beleriká­csolják az enyhe őszi naparanyozta tájba a zord tél közelgő havát, hi­degét, dermedtségét . . . Érdekes egy-egy új és legújabb költőt meghallgatni. Mit hirdet? Mit jósol? Mit érez ki a föld zamatából, a levegő ózonjából? Romokon állunk, Nemcsak mi ma­gyarok, fegyvertársaink is, s az úgy­nevezett győzők is. Hogy romhalmaz a világ, s nem a legszomorúbb ro­mok az összeomlott épületek, letapo­sott földek. Szomorúbb romok az összeomlott jellemek, a letiport lel­kek romjai. Boldog költő, aki virá­gokat lát, nem szénát, mely ma vi­rul és holnap letörten, hervatagon az éhező állatok elé dobatik. Boldog a költő, aki a romok közt virágokat lát, melyek hervadhatatlanok a te­remtő érintésétől. Ezek a virágok fognak a földre újra paradicsomot varázsolni, ha hozzáértéssel ápoljuk. Találomra nyissuk fel a „B!u­menlegendé-t". Az almafáról szól, mely Éva csábítójának eszköze volt — s évezredek múlva az Üdvözítő keresztfája lett, mert... „allém Tod zum Trotz aus der Liebe immer wie« der das Leben brichst." Minden ha­lálnak dacára, a szeretetből csak élet fakad. Ez az a vezérmotivum, mely átcsendül Weismanteí egy má­sik könyvén is „Der Totentanz 1921". A háború utáni éra alakjai a mirakel és misztériumok külső for­májában jelennek meg. Olykor Dante ­szerű magaslatok és mélységek. Ta­lálkozunk korunk egész jellemtelen társaságával, a világ és félvilág leg­szembetűnőbb reprezentánsaival. A „Kétfejű halár-ban fának nevezi a halált, mely kétféle gyümölcsöt te­rem, aszerint, hogy a szeretet vagy a gyűlölet talajában gyökerezik. Megkapó fejezet »A halál árverése." A világháború katonái egy elesett tisztnél nagyértékü gyémántot talál­nak, kezdődik a szédületes árverés érte. Ház, földbirtok, gyár... Mikor a licitáció tetőpontját elérte, egy má­sik katona kiragadja az értékes ék­szert társa kezéből, magasra tartja s egy kolbászért ajánlja. „Mit érnek nekem a messzi kincsek, éhes va­gyok r Ágyúdörgés szól bele a za­jos árverésbe s a haldokló ajkak eg/ Miatyánk-ért kínálják a gyé­mántot! A földi értékek relativitásá­nak és értéktelenségének gondolata megrázkódtatja a lelket. Mesterien van megfestve a „Bauern­tod"-ban a háború utáni pénzsóvár paraszt, ki nem lát semmit, .csak pénzt, pénzt, pénzt. A „Sajtókirály" egy kis műalko­tás. Csak az ideális, tiszta irodalom válthatja meg az emberiséget a „Sajtókirály" molochjától. Weismanteí végigvezet az iszonyú A romhalmokon, de a mulandó romok között hervadhatatlan virágokra utal. 9 Németország egyik legmodernebb, legolvasottabb, legkedveltebb költő­jének egy kötete került kezembe: „Neue Gedichte" von Rainer Marié Rilke. Igazi „l'art poúr Tart" költő. Klasszikus forma, gyönyörű gondo­lat, de kong a belső ürességtől, tar­talmatlanságtól. Talán paradoxonnak hangzik, de mégis létezik, szép, nagy és mégis üres gondolat. Üres az Aeternitas hatalmas tartalmától. Csak múló szép gondolatok, a mulandó­ság melancholikus gondolatai. Ke­resi a szépet, s ha megtalálja földi, elhaló alakban, megsiratja, hogy amit megtalált, megszeretett, az holnap már por és hamu lesz. Aeternitas! Az emberi lélek olthatatlan szomja, mely a költőben még mélyebb, még bensőségesebb, még gyötrőbb, mert mélyebb a gondolata, mélyebb az érzése. Egy ilyen kereső, kesergő poéta Rilke, aki nem orientálódik az Aeternitas felé, s mégis csak az után fáj a lelke. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom