Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-01-20 / 3. szám

Szülés volt 25. Újszülöttek közül 13 fití, 12 ieány. A szemészeti megbetegedések a külső szem betegségei voltak. A bőrbetegségek nagy részét a nemi betegek (54 a 84 közül 64 5

d/o) teszik. Bejáró beteg 6202 részesült gyógykezelésben, mi a következőképen oszlott meg: belgyógyászati 1090, sebészeti 1672 nőgyógyászati 545, szemészeti 109, fülgyógyászati 169, bőr- és nemibetegek 654, foghúzás 1963. Bejáróbetegeken végzett műtétek száma 129. Az így nagy vonásaiban ismertetett kimutatás fényes bizonyítéka annak, hogy kórházunk nagyfontosságú hivatásának felszerelési hiányai mellett is, a legteljesebb mértékben tesz eleget. Mű'íödése nagy kórházak möködésével tart lépést és annak dacára, hogy igen sok esetben a vidékről került elhanyagolt esetet kell gyógykezelésbe vennie, gyógyeredményei a legjobbak közé sorolandók. Méltán megérdemli a kórház a város és a nagy környék betegeinek érdekében, hogy a társadalom minél hathatósabb támogatásban részesítse. A ker.-szoc. párt kul túr estélye. F. hó 13 án tartotta meg a ker.szoc. párt kultúrestélyét, amely gazdag és változatos műsorával magas nívójánál fogva nagyobb publikumot érdemelt volna. Az országos központ Kóródi Katona János v. nemzetgyűlési képviselőt, íb. főszolgabírót, a párt országos adminisztratív főtitkárát küldte ki ünnepi szónoknak, ki a hozzáfűzött várakozásnak fényesen meg is felelt, mivel több mint egy órás beszédében kiterjeszkedett a keresztényszociálizmus minden vonatkozására, Beszéde legelején nagyon frappánsul hatott, hogy a hallgatósággal közölte, hogy ugyanazzal a gyorsvonattal két szociáldemokrata is érkezett Pápára, kik valószínűleg a szociáldemokratizmusnak az alapjait jöítek ide nem is megalapozni, hanem tovább építeni, mert ők már itt tartanak. Csak tovább a keresztény közőnynyel s akkor egy szép reggel majd vörös lesz az égbolt megint. Beszéde további folyamán követelte a népszavazást a megszállott területeken, mert bebizonyította, hogy különösen a Felvidék a keresztény szociálizmus és a magyarsághoz való csatlakozás alapján áll. Beszédét a kevés, de megértő közönség sokszor közben is viharos tapsokkal honorálta. Boksay Endre pártelnök megnyitói beszédében az áldozatos hazaszeretetről, elv- és hithűségről beszétmeggyőző erővel. Kifejtette, hogy a legközelebbi választásokon a ker.szoc. zászló alá gyűjtjük mindazokat, akik szivükön viselik a hazának a sorsát. Síkra szállunk majd a községi, megyei választásokon. A programm többi pontjai mind elsőrangú ékezetet nyújtottak. Harsányi József énekszámai Pálinkás László szép zongorakiséretével tökéletest nyújtottak. Metzger Ödön, Szabó Imre szavalatai nagy lelkesedést váltottak ki. Szerepelt a mű soron két egyfelvonásos is, amelyek nek szereplői még a kis szerepekben is igyekeztek a hatást fokozni. A Nyugta, falusi történet főalakjai Horváth István igen jól felfogott falusi parasztjával, Horváth Mancika ennek felesége, Szabó Imre szolga és Buday Ferenc ügyvéd mind kitűnően ala kitoltak s sok jókedvet varázsoltak a nézőtérre. Az Inkognitó szereplői szerepeiket mind jól megoldották. Horváth István, mint polgármester, Andi Engelbert, mint álmos szolga, Szedlaesek Lajos és Závory Gyula, mint karagos korcsmárosok, Metzger Ödön mint trónörökös, Szabó Imre, mint polgárőr parancsnok, Molnár József, mint rendőr, Menyhárt Dezső és Mikőczy Alajos szintén igen jók voltak. A kultúrestély előtt a párt választmánya is ülést tartott a belvárosi Kath. Körben s ezen is felszólalt Kóródi Katona János. Több fontos pártügyet intéztek el. A Kath. Leánykör estélye Rendkívül kedves estéllyel kezdte meg a Kath. Leánykör ezévi szereplését jan. 12-én a bencés főgimnázium dísztermében. Az estély programmja három pontból állott. Az előadást Sulyok Dazső dr. kezdette meg szellemes, mindvégig lebilincselő felolvasásával, melyben a mai irodalmi, politikai, társadalmi élet korruptsága helyébe egy egészségesebb kor hajnalhasadását jósolja. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után Zachradniczky Ödön énekelt kellemes férfias hangján Pálinkás László ügyes zongorakisérete mellett -először irredenta dalt, majd a közönség szűnni nem akaró tapsára és hívására szellemesen összeállított népdalegyveleget. Gyönyörű hangja még sok művészi sikert igér neki. Ezután adta elő a Leánykör P. Bangha Béla 2 felvonásos vígjátékát az Apróhirdetést. Nagyon sikerült volt a vígjáték kiválasztása is. Szellemes, mindvégig lebilincselő darab. Ügyes helyzeteivel, de még inkább jellemkomikumával a női nem hatalmát veszélyeztető férfiak ellen tett, férfi szivére mégis rezedaverésként ható megjegyzéseivel csak úgy ontotta magából a jókedvet. Ehhez járult a szereplők jó disponáltsága és rendkívül ügyes játéka. Talán a legnehezebb szerepet, a vénkisasszony szerepét játszotta Fa Emmus, aki nem rég, mint Cigány Panna, épen üde fiatalságával hódította meg a közönséget, most meg •a vén lány szerepében kapott eleven, nívós játékáért szűnni nem akaró tapsokat. Nagyon kedves és ügyes volt Steiner Manci is a zsörtölődő Bábi szerepében. Mintha csak a tavasz perdült volna be, midőn beléptek Domonkos E, Erdős I., Darány R, Kolbe I. a Verébfi lányok szerepében. Csinos táncuk láttán sok fiatal tenyér verődött szívbéli gyönyörűséggel össze. Pados Cini Rebella szerepében csak úgy sugározta magából a fiatalságot, derültséget, életkedvet, nagyon vonzó játéka volt még Mátz Ilonkának Kleopatra és bájosan szende Mayer Iduskának Manci szerepében. Nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez ügyes játékukkal Venczdk Lenke a kegyeímesasszony, Pereszteghy Annus Dusi és Pék Manci a marna szerepében. A közönség egy rendkívül kedves szórakozás emlékével gazdagodva távozott az estélyről. A legnagyobb elismerés illeti meg Lachmann Mariskát, aki rengeteget fáradozott a darab betanításával, továbbá Erdős Irénkét, Kristóffy Bözsikét és Szűcs Mancikát, akik a rendezés nehéz munkáját látták el. —y —n. HÍREK. • • • A Kath. Leánykör mai szombatdéíutánján dr. Szalay Semjén bencés tanár tart fölolvasást „A nők élete az Árpád korban" cimen. Kezdete este fél 7 órakor. Vendégeket szívesen látnak. Szabadelőadást tart vasárnap este fél 8 órakor a ref. elemi iskolában Németh Jenő főldmives iskolai igazgató a baromfitenyésztésről, vetített képekkel. Szerdán, 24 én este pedig Sághy Tamás áll. tanítóképző intézeti tanár a történelem köréből. Az Evang. Leányegylet vasárnap, f. hó 20 án d. u. 5 órakor a gyülekezeti tanácsteremben nagy műsoros estélyt rendez. Helyárak 2000, 1000, 600 és 400 K. Jegyek előre válthatók szombat és vasárnap d. e. 11 —12-ig a lelkészi irodában. A Ker. Alkalmazott Kereskedők Orsz. Szövetségének pápai helyi csoportja szombaton este 8 órakor a Bauer féle vendéglő nagytermében hivatalos órát tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az Elnökség. TÁRCA. ••• Az olvasásról. Irta és a Kath. Nővédőegyesiilet irodalmi estélyén felolvasta Alszeghy Zsolt, az „Élet" szerkesztője. (Folytatás.) Olvasmányaink harmadik csoportja független etttől a gyorsan vett ismeretközléstől : a célja nem az, hogy általában műveltséget adjon, hanem a műveltségnek egy speciális faját: irodalmi műveltséget. Ez az irodalmi műveltség korántsem annyit jelent, hogy az ember a világirodalom nagyjait, azoknak életét és gondolkozását megismeri. Ha csak ennyi lenne, hasonlítana annak az utazónak az egyoldalúságához, aki végigjárja a világ minden természeti szépségét, Baedeckerrel a kezében, és amikor a Rhone jeges vizének rohanását látja, jóindulatúan bólint a fejével, mert igazat irt az útikönyv, amikor a Genfi tavon a Monté Blanc homlnkának a ködből való kibontakozását nézi, egyedül az a megállapítás foglalja el, hogy ezt híven mesélték el az előtte már itt járt utazók. Ahogy a természeti szépség szemlélője át kell hogy engedje a lelkét a szépség varázsának, az olvasó is erre köteles, ha irodalmi műveltségének gyarapítására indul a könyvek hatalmas őserdejében. A gyorsan vett ismeret ajándékán felül valami egyénibb lelki gazdagodásnak is be kell következnie: az érzésvilág gazdagodásának. Aki nem vak a szépség iránt, az a Louvre végigjárása után nemcsak azzal tér pihenőre, hogy látta Rubens, Rembrand vagy Corot képeit, nemcsak a festmények tárgyi és technikai megismerését leltározza el magában, hanem érzi a saját szivének erősebb lüktetését is, az örök szépségnek a magasba vezető útjának frissebb és éltetőbb levegőjét, amely az élet, a földi élet alig sejtett ér/ékeinek tudatára ébreszti, szeretetére gyullasztja. A lélek energia készlete nő a szépség szemléletével, gyarapszik az irodalmi műveltséggel. Nagy emberek életsorsa az egyéni élet kibontakozására nyit perspektívát, a történelem rajza az egyes és a társadalom viszonyának, a fejlődés során a kettő egymáshoz-alkalmazkodásának a titkáról veszi le a leplet; a bölcselők írásai az élet legkínzóbb kérdésének, az élet céljának tudatára ébresztik: mind egy-egy ablakot tárnak fel, amelyen át a mindennapi életben elposványosodott levegő frissül fel a szellemóriások gondolaterdejének friss illatától. Csak az, aki a szellőzetlen lélek-lakás dohosságában fejlődésének minden lehetőségét elfogyasztotta, csak az idegen kedik a történelem és bölcselet klaszszikusainak olvasásától. Igaz, hogy van olvasmányainknak még egy csoportja, amely az előbbinek kincseit osztja — és mégis szívesen látott minden asztalon: a szorosan vett szépirodalom. Aki Byron Káinját, Goethe Faustját és Madách drámai költeményét olvassa, bennük az örök emberi kérdések bölcseletében merül el. Victor Hugónak vagy Kemény Zsigmondnak egyegy regényéből egy-egy történelmi korszak mélyére látnak. Csakhogy azt, amit szépirodalomnak veszünk, közönségünk nem ezért az ismerettartalmáért olvassa: pihentető gyönyörködést vár tőlük. Azt szokták mondani, hogy minden kor mást vár, mást kiván a szépirodalomtól; hivatkozni szoktak arra a görög közönségre, amelyet Chateaubriand a Vértanúk lapjain rajzol: amely a hősmondák kultuszában éli fel a lelkében visszamaradt nemes hajandóságokat; idézik a középkori várak asszonytermének a gyönyörködését, amelyet a Peirre Vidal-ok Iantpengetése vált ki; emlegetik a renaissance társasági együttlétének Shaparola novelláit; rámutatnak a lutheri otthonra, ahogy azt megfestette; emlékünkbe hozzák a pietista Arndt fordításán fáradozó Petrőczy Kata bárónőt, és a társadalomesztétikai problémákon elmélkedő Staehl bárónőt; megemlítik a fáradhatatlan Pichler Karolina románjait és Ellen Key forradalmi erőfeszítését, amely Ibsent ihleti... A szépirodalmi termésnek ízlésben és felfogásban mérhetetlen különbségei tá-