Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-06-01 / 22. szám

MHBMBMMMBIB^^ fisrtselésl árak: negyedévre 0090 kor., egy hónapra 6000 kor. Igyci szám ár a darabonként 2000 kor. POLITSKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. v f. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Ránk vár a uüag... Korhadt eresztékeiben ropog a világ. A fürkésző emberi szellem, minden okoknak kutatója felfigyelve szemlél, les, honnan ez a kísérteties háborgás? Talán a sziklaalap, amely a századoknak, évezredeknek szolgált tartó Atlaszul, készül homokszemekre esni ? Vagy az az önriadásra kárhoztató, botor homlokkal égre egyre fenyegető társadalmi rend, művelődés, amely erről az alapról szökkent az életnek, kezd magába görnyedni, erős összetartás hijján összeborulni ? Nehéz elhinni, hogy az enyészet kalapácsa az elsőt, a sziklaalapot mállasztja. Minden nagyra hivatott nemzet nagysága épületét azon az alapon emelte, amelyen kivül más alap nincs, s ez az erkölcsi világrend, mely örök, elmállhatatlan, mint mindennek alkotója: az Isten. A megrázó felzúdulás nem az alap rendíthetetlen mélységeiből csap fülünkhöz, már csak azért sem, mert az akkordok szörnyen emberiek! Feljebb, az emberi kéz alkotta modern társadalom épületéről viharzik felénk ez a nyugtalanító zúgás. Az építő mestereknél, a kontároknál a hiba, akik elvetve maguktól erőt lehelő hitet, hagyományt, a lélek mélységeiből fakadó tudást, rútul, szemeknek tetszőn, szemfény vésztőén építették meg hitvány anyagból, fércragasztóval rozzant palotájukat. így dőlnek rakásra sorjában a romoknak indult, büszke otthonok. Fogakkal teli szájas, gyökértelen modern építők nagy garral hirdetettprogrammok megvalósítói, finnyás különcködők, örök értékre, az alacsonyak lelkére berzenkedők, jertek, csak néhány percre szemléljétek csúfos elbizakodottságtok düledezésre kárhozó gyümölcseit, a < „modern" életnek, az átértékelt j értékeknek üszkös gerendáit, j kormos törmelékeit. Nézzétek, mennyire panaszosan sír az erős élet! Koldus sorsában, görhes mankón vonszolja magát a becsület s nagyúri gesztussal a fennhéjázó gőg, meg a feslett bűn hajít feléje keserű alamizsnát. A szent és tiszta fájdalom egyszerű otthonok meghitt melegén rejtőzik, a szemtelen, cudar gyönyör, az élet nyilt színpadán gyöngyözően kacag s hajrá, legényesen kurjongat. Sápadt arcú árvák zokogva buknak felejtett sírokra! Modern élet, átértékelt értékek hullafoltos hazája, ványadt öregek vattásfülü, bóbiskoló cinizmustól patinás gyülekezete, immár fordulok tőletek s felneszelve várom a szent új pirkadatot, mely a lelketek felől közeledik felém. Öreg szemeknek furcsa látvány. Kis emberpalánták, ifjú gyermekek, akik férfimunkára vállalkoznak, mert kidőlt, elfáradt apák helyét foglalják el. Építők, mert tudnak járni a ledőlt roncsokon. Emberek, mert szivüket hasogatja a mások árvasága. Magyar leventék, kiknek a hazának tépett sebe fáj. Magyar cserkészek, felétek fordítom a kókadt lelkek, csüggedt homlokok szánalmától agyongyötört arcomat s úgy hívogatlak benneteket : Építsünk új világot, az elhervadt örökség romjain teremtsünk új életet! Legyünk emberebb emberek, s magyarabb magyarok! Félre a lógó fejekkel, árnyékos homlokokkal, nádszálgerincekkel ! Érezzétek meg hivatástokat, s feleljetek meg ennek hittet és lendülettel! Érzitek- e, hogy egész embereknek kell lennetek, olyanoknak, amelyek csak az evangélium kenyerén tudriak felnövekedni ? Egész embereknek, mert a haza egészet követel bennünk. EgészMagyarországot csak egész emberek fogják visszaszerezni. Légy tehát egész ember, a krisztusi forrásokból fakadó tetterővel. Tudj akarni szép, tiszta életet. Életet, amely örül a munkának, életet, amely diadalmas magáraébredéssel öleli magához a tisztaságot testben és lélekben. Magyarabb magyarságot egész életetekbe! Átkozzatok ki körötökből minden kesernyés, fajt, nemzetet gáncsoló, fitymáló, fekél>es szellemet, mert ez nem magyar. Gyökértelen ez a szellem, mert nem magyar talajból fakad, mert nem nyúlik ie vágyainkhoz, hagyományainkhoz. Haladás, % progresszió", csúnya kitartottja, amely mohón odaveti magát minden újnak látszó eszmének, gondolatnak, amely beszajkózván a nemzetközi tolvajnyelv széllel bélelt frázisait, lelegyint nemzeti magyarságot, ideált s gúnyos ajakkal, vastag állkapocscsal lemosolyog, megrág minden „vénhedt" nemzeti értéket. Azonban ne ejtsen meg benneteket a zsinóros magyarság kényelmes, dörgedelmesen szavaló lelke sem! Ez már szomorúan magyar élet, amely elzárkózik a fejlődő élet problémái elől. Letűnt idők sarkantyús, sújtásosmentés világát idézgeti, festetlen álmok országát szövögeti megingathatatlan fennmaradással, ambitusi látókörrel, amely nem volt képes felfogni a magyar élet nagy vajúdásait, amely mély sirok szélén cigánymuzsikaszó mellett harsogta túl a föld alól viharzó dübörgéseket s kis semmiségekben derült eget látott. Ezért köszöntelek benneteket magyar cserkészfiúk, az emberebb emberség, s magyarább magyarság harcos leventéi, mert lelketekben új tavon, új élet dalol, mert minden ősi tagadásnak tagadást üzentek ! Lobbanjon fel lelketekben vajiídó mindenségek világokat rázkódtató tüzes hite, tetre kész akarata! Villózzék fel szemetekben a szűz erőket életre keltő diadalmas lélek! Ropoghat eresztékeiben a világ, össze is dőlhet, ti majd újakat építetek helyébe, hiszen ti abból a forrásból táplálkoztok, amely a lelkek Szaharájára oázist varázsol az akaratos Hit Áron vesszejével. Építsetek az apáitok rontotta rom-otthonok helyébe szebb fészkeket! Keltsétek új életre a meghalt életet, hiszen ifjú életetek elől haldoklik a halál. Valóban rátok vár a világ, mert vesztett szenvedésében látja, hogy ti nem a romok istenének mutattok áldozatot. Ezért gyúl ki a régi tüz, elmúlt nyarak perzselő heve kókadt fejű apák fénytelen szemében és üdvözöl titeket mint a rosszul harcolt csaták szomorú tanultja az Ígéretesebb csaták felkent harcosait. Igen, tegyetek, építsetek, most gyászolás, sirás helyett! Százados park vénhedt faóriásai! Ha majd vasárnap árnyas tereteken fel döng a magyar jövő Ígéretet dobogó menetelése s tiszta játékotokba belecseng tavaszi lelkek férfi fogadása, szűnjék meg néhány pillanatra leveleitek álmatlan suttogása, s figyeljetek fel halkan, s áradozó templomi tisztelettel! Mert új kürtszó rivall kövesedett világok sirján, pattognak a pecsétes sirok pecsétjei, halott világok sirján új eszmék kelnek! Fehér álmotok ime valóra vál, új rügy fakad a régi korhadt fán, mely tud naparcra nevető lenni, s nem lesz ifjú erők bátor tavaszán borús őszimádó ! H» Eljegyzés. Gregorowits Klárikát eljegyezte Virág Mihály, a mezőgazdák raktárnoka. ö&zintén gratulálunk.