Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-04-13 / 15. szám

XXL évfolyam, 15. szám. jglffflxetésl árak: negyedévre OOOO kor., énhónapra 5000 kor. figyel szám ár a darabonként 1500 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség s Liget-utca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Foederatio Emericana. Ezzel a névvel egyre sűrűbben találkozunk a keresztény lapok hasábjain. A név mögött a kath. főiskolai hallgatók hatalmas, erősen fegyelmezett tábora áll. Erről a táborról, amely felé annyi reménnyel nézünk, nekünk, .akik e helyen annyiszor irtunk a magyar ifjúságról, kell beszélnünk! Hivatalos neve „Foederatio Emericana", azaz a Színeket Viselő Kath. Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége. Azon célból alakult, hogy szövetségbe tömörítse azokat a kath. ifjakat, akik mint a róm. kath. Anyaszentegyház hü fiai akarnak élni és az élet egész vonalán kathoíicitásukat meg akarják vallani. Megalapítása akkor vált időszerűvé, midőn a keresztény kurzus ereje elgyöngült és nyilvánvalóvá lett, hogy van ugyan katholicizmus, kálvinizmus, lutheránizmus, de krisztiánizmus nincsen. Ez a tény a politikában is először protestáns politikai klubbot, úgy a diákszervezetek közt is először keresztyén diákszövetséget, azaz Protestáns Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szövetségét s ezzel párhuzamosan Kath. Magyar Diákszövetséget eredményezett. Mindkettő a kereszténységet nem puszta jelszónak, nem cégérnek, hanem meggyőződésnek tekintette. A foederatio szelleméből áradt ki a közvéleménybe az a tudat, hogy hatékony működése, amily mértékben hasznára válik a katolicizmusnak, ugyanoly mértékben önt friss erőt a mai enervált társadalomba. Azzal, hogy erkölcsi alapon álló, öntudatos, a keresztény békét és a keresztény erkölcsi szokást a világba átvivő kath. ifjakat nevel, a haza erejét gyarapítja Minden ifjúban, minden Emericanásban egy-egy Zrinyi példáján lelkesedő, minden áldozatra kész, az összefogás erejét felértő és össze is tartó harcosát állítja a haza szolgálatába. A foederatio nem engedi elfelejteni a közelmúlt tekintélyrombolását, tagjainak állandóan hangsúlyozza és megköveteli tőlük a tekintély következetesen keresztülvitt, okos, de nem szolgai tiszteletét. Elitéli a fitymáló modort, amely legtöbbször a lovagias ügyek okozója. Elveti a párbajt, melyet az Anyaszentegyház kiközösítéssel sújt és. amely miatt a művelt Nyugat bennünket a Balkán színvonalán emleget. A szövetség a saját terrénumán tiltja a politizálást, hívják azt pártpolitikának, legitimizmusnak vagy szabadkirályválasztásnak, azon szomorú magyar tényből kiindulva, hogy a politika nem összehozza, hanem szétbontja a társadalmat, inkább gyűlölködésre, mint szeretetre vezet. Az Emericana nagy, komoly céljait kedvessé teszi azokkal á mulatságokkal, melyet tagjai szórakoztatására rendez. Bensőség, családiasság, régi magyaros jókedv a modern keretban a mulatságainak hangulata. A csillagok — a lányok — büszkén viselik a corporatiojuk színeit s leventék közt nemes vetélkedés indul meg: melyik corporatio csillagai szórakoznak a legjobban? Örömmel jelezzük, hogy a szövetség keretein belül megalakult a pápai csoport is Boconia név alatt s április 22-én be is mutatkozik, mint hírrovatunkban olvasható. Csak egy kívánságunk van : Vivát, floreat, crescat! A szegény magyar ügy lesz a nyertes! Keresztény polgári fiúiskola városunkban. Kaptuk a következő cikket. A Pápai Hírlap két hét előtti száma igen erős és nyomós érvekkel azt fejtegeti, hogy a helybeli zsidó polgári fiáiskola mellett feltétlenül fel kell állítani akár állami, akár községi, akár egy magán polgári fiúiskolát. Állítását való tényekkel igazolja. Hivatkozik arra, hogy kultuszminiszter 62718—1922. szám alatt felszólította a várost, hogy zsidó polgári fiúiskola mellett más jellegű polgári fiáiskola szervezéséről gondoskodjék. Kimutatja, hogy a zsidó polgári fiáiskola növendékeinek 70 százaléka keresztény. Rámutat arra is, hogy a polgári iskolát, mint a polgárok iskoláját, még tömegesebben látogatná a tanuló-ifjúság, ha keresztény jellegű volna; a zsidó polgári iskolától, annak felekezeti jellege miatt, a legtöbb szülő idegenkedik. TÁRCA. ••• Oberammergau. Irta : dr. Bánhegyi Jób. (Folytatás és vége.) Az előjáték megalázódásra, töredelemre hivja fel az egybegyűlteket. Szétválik a kar, a függöny felgördül s a háttérben művészi szépségű élőkép tárja elénk az első emberpár kiűzetését a paradicsomból. Mi is nyithatná meg stílszerűbben ezt a komor drámát? A bűntudat nyomasztó súllyal nehezedik a nézők lelkére. De már a megnyitó jelzi a vigasztalást, a szabadulás át ját is. Messze, a Kálvária magaslatairól hajnali pír tör keresztül a bűn éj szakáján. Ezt a vigasztalást intonálja most a zene, énekli a kar, miközben újra megnyílik a függöny és feltűnik az isteni igéret záloga, a megváltás jele, a Szent Kereszt; eközben a karvezető megkapó szavakban köszönti a világ minden részéből egybegyűlteket, s imádságra hivja fel őket. De úgy sincs itt már közömbös sziv, szárazon maradt szem. Az élőképekben megnyilatkozó fenséges gondolatok, az ének megkapó szövege és dallama, a percnek ünnepélyessége megkapja a lelkeket, ellágyítja a sziveket. Nincs itt taps, tetszésnyilvánítás ; az égő tekintetek, a könnyes szempárok, az itt-ott önkénytelenül felcsukló zokogás mindennél világosabban beszélnek. Krisztus van közöttünk, s rabul ejtett bennünket. Tizenkét részletben lepereg most előttünk a Kálvária fenséges tragédiája, a Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulástól elkísérjük Krisztust dicsőséges mennybemeneteléig. Minden részlet előtt prológus és stílusos zenekisérettel kombinált karének ringatja bele a következő cselekmények hangulatába és az ószövetségből vett előkép utal mint szimbólum, az újszövetségire. A szent történet, amely halvány képekben, eleven gondolatokban élt eddig a lelkünkben, itt életté, kézzelfogható valósággá elevenedik meg előttftnk. Az Úr beszél, jár, cselekszik, szenved; halljuk hangját, látjuk mozdulatait, érezzük közelségének, isteni személyiségének vonzó erejét. Résztveszünk fájdalmában, melyet a bűnös ember nyomorúsága miatt érez szivében. Reszketve figyeljük azt a félelmes harcot, melyet az emberi lélekért folytat a gonosznak sátáni erőfeszítéseivel szemben és megdöbbenünk a magára hagyott ember gyöngeségén. Imádattal érezzük, micsoda isteni öntudattal jár hivatásának tövises útjain. És milyen meghatóan nyilatkozik meg emberisége; mennyire szereti édesanyját, tanítványait, barátait; micsoda szomorúságot érez Péter hűtlenségén, Júdás árulásán; miként roskad össze az Olajfák hegyén a magára vállalt bűn terhe alatt és mialatt Ő fenékig üríti a szenvedések keserfi kelyhét, tanítványai nem birnak vele egy órát virrasztani, s a pálmafák ágain gondatlan madárkák csicseregnek ... És mennyire maguk fölé emelkednek a többi szereplők is. Ki gondol itt arra, hogy az Istenanya alakítója Veit Mária, a kedves, kowoly fiatal nevelőnő? Hogy Péter, Júdás, Kaifás és a többiek — egyszer* falusi iparosok, kézművesek, mesteremberek? Nem szinészek ezek, hanem a Biblia életre kelt emberei, oly természetesek, annyira igazak és élethűek. De vájjon csodálkozhatunk-e ezen ? Hiszen Krisztus ilyeneket választott ki tanítványainak: a gyengéket, hogy megszégyenítse az erőseket, a tudatlanokat azért, hogy megszégyenítse a világ bölcseit. Erősek ezek az emberek a hitben és szeretetben, ez képesíti őket csodákra . . . Néha egy-egy percre ki tudom