Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-03-16 / 11. szám

*f$flzetésl árak: negyedévre 0000 ker., egyhénapra 4080 kor. fgyes szám ár a darabonként 1000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősége Llget-uíca 42. Kiadóhivatal Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. i Március Idusa. Megdobban a szivünk erre a szóra. Régi reminiscenciák ébredeznek bennünk, amikor a béke boldog óráiban hatalmas kokárdákkal a mellünkön vonultunk a szabadságszobrokhoz, eldörögtük haragunkat Bécs ellen, az uralkodóház ellen és szinte extázisban szavaltuk, hogy rabok tovább nem leszünk. Régi szép idők! Amikor még a vezényszó, közös vámterület, Gott erhalte körül forogtak legkinzóbb problémáink. Aminek a hiánya akkor annyira fájt, ime mind megkaptuk, de vájjon tudunk-e örülni nekik? Szabad már a magyar vezényszó, csak épen hadsereget nem szabad tartani, az uralkodócsaláddal sincs már bajunk s szomszédaink oly gyengéd előzékenységgel vigyáznak, hogy egyhamar ne is lehessen. Bécs befolyásától sem kell már fé-ini, csak ép^n hogy Páris, Prága, Belgrád, Bukarest parancsol most helyette. Forradalmakban is volt részünk, de ezek is csak álkot hoztak minden magyar szivben. Ezek a régi márciusi ünnepléseink jutnak eszembe koldus magyarságunk mai Március idusán. Ezért volt hát elhullása annyi magyar vérnek, héroszi küzdelme egy magyar ezer évnek, koldussorsot, rabszolgaságot érdemeltünk azért a sok kábító szépségért, ami a magyar történelemből kiárad, azért a hősiességért, meleg magyar vérért, mellyel Nyugat nyugodt álmait őriztük ? Ezért volt a márciusi ifjak szent lelkesedése, izzó magyar fanatizmusa, a világháború magyar hőseinek csodákkal határos vitézsége ? Nem ilyennek képzeltük mi el a jövő Március Idusait, nem bilincsek közt akartunk mi szabadságot ünnepelni! De azért ünneplünk ma is. Kell egy ilyen nap a megalázások esztendejében, hogy el nefeledjük, milyen úri fajtájúak vagyunk, hogy erőt adjon a múlt szava, dicsősége a jövő küzdelméhez. Megnézegetjük szépségeinket, de megmutatjuk ellenségeinknek is! Nézzétek, a mai koldusbotja mellett mennyi kincse is van a magyarnak. Nézzétek, mint ostorozták végig az első magyarok a Nyugatot, nézzétek Árpádkirályaink bölcseségét, hadvezéreink lángeszét, Hunyadiak önzetlenségét, hazaszeretetét, a Szécsi Dezsők, Szeredaiak, Pázmányok, Zrínyiek király hűségét, nézzétek a minden korban, jólétben, háborúban előtörő izzó magyar hazaszeretetet. Nézzétek és büszkélkedjetek, hogy ilyen csodás múltú népnek parancsolhattok. De kell ez az ünnep másra is. Egy kis számvetésre. Mert akarunk mi még boldog márciust is, akarjuk azt a béke boldog éveiben elképzelt, kirajzolt szabadságünnepet. De erre készülnünk kell, ezért dolgoznunk kell. Először is ismernünk kell önmagunkat, ismernünk kell a nagy magyar célt és az ehhez vezető eszközöket! Széchenyi István, midőn reformüködését megkezdte, először a magyar nép lelkületét vizsgálta meg. Mik a hibái, mik az erényei. És sok nemzeti bünt állapított meg, melyek ha megmaradnak, romlásba, pusztulásba viszik a nemzetet. Ezeket a hibákat akarta kiirtani Széchenyi, azért nem kellett sokáig az ő vezérsége, akkor oíyan embert akartak követni, aki a nemzetnek hizeleg. A nemzeti bűnök megmaradtak és Széchenyi óta is rengeteg kárt okoztak már a magyarságnak és okoznak még ma is. A szalmatüzü lelkesedés, nemzeti hiúság, restség, különösen pedig az irigység, pártoskodás. A Báthori-, Verbőczi-párt okozta jórészben a mohácsi vészt s nagy oka volt jórészben az erdélyi rész gyűlölete a katholikus nyugati magyarság ellen, a török hódoltság 150 évre nyúlásának. A kiegyezés után a kuruckodó, csak Bécsben és a királyban ellenségét látó ellenzék vak gyűlölete a kormánypárt ellen, a magyar szenvedélyeknek állandó tüzelése, nagyban hozzájárult a mai rabság megteremtéséhez. És a mai csonka hazánknak talán a réginél is nagyobb pártoskodása, hazafias pártoknak a hatalomért való marakodása vájjon mit készít elő? A 150 éves iörök hódoltság helyett most szociáldemokrata uralmat, ami azután bizonyára végleg eltemeti az integra Hungáriát. Pedig akarunk mi még boldog Nagymagyarországot. Kell jönni egy izzó nagy magyar akaratnak, mely rabságunkban, megaláztatásunkban állandóan fülünkbe dörgi a nagy magyar cilt, mely megtanít arra, hogy ezt a nemzeti bűnök helyébe plántált nemzeti erényekkel érhetjük el, meiy megtanít arra, hogy ha koldussá tettek is bennünket, önérzetünket el nem veheti semmiféle balkáni náció. Kell jönni egy vasmagyarnak, egy Hunyadinak, Zrínyinek, aki látja a nagy magyar célt és elsöpör mindent, ami útjában van a magyar akaratnak. Elsöpör mindenkit, aki tetteiben, érzéseiben nem akar magyar lenni ^ben az országban, aki megalázott helyzetünkben

1 iá arra törekszik, hogy hazánk becsületét külföldön is aláássa, aki besugással, rágalmazással, titkok elárulásával hizeleg ellenségeinknek, aki nemzetközi, hitetlen elvek, osztály ellen izgató tanok hirdetésével megfertőzteti a magyarságot, aki bizonytalan helyzetünket arra használja fel, hogy mások könnye, nélkülözése árán ördögi manipulációval miliárdokat szerezzen. Kell egy minden magyart összefogó vezér, hogy eltűnjék végre a pártoskodás közülünk és megtanulja a magyar a magyart szeretni^ annyit vérzett fajtáját védeni. Eljön-e egyszer ez a vezér, akit annyian várunk? A márciusi ifjak fanatikus hitével hiszszük, hogy eljön. Talán bölcsőben ring még, talán kis diákjaink közt készül konok magyar fejében a jövő hivatásra. De eljön. Mert egyszer meg keit szűnni a magyar könnynek és vérhullatásnak, egyszer már ránk kell virradni a magyar feltámadásnak. Ha majd erőre kap a magyar élniakarás, magyar erő, kihajt a diadalmas magyar fajszeretet, azt le |iem fogja semmiféle ántánt marok, az nő, dagad, túlterjed a trianoni határon és újra egyesíti a széttépet hazának minden polgárát. Az lesz még csak a szabadságünnep ! Ha majd nem pihen áiván a magyar korona, bz majd magyar kürt harsan Kassa utcáin, magyar ló táncol magyar huszár alatt kincses Kolozsvárott, magyar táncot ropnak a temesvári, szabadkai szépek. Az lesz majd az ünnep, ha elalszik a turáni átok és élet lesz a turáni álom, a nagyjaink, szentjeink, hőseink álmával álmodott független Magyarország. <-y -n.) Szimfónikus hangverseny. Nagy műélvezetben lesz része március hó 22-én városunk zenekedvelő közönségének. Ugyanis a nagykanizsai 6. m. kir. honvéd gyalogezred teljes zenekara monstre hangversenyt rendez a Városi Színházban. A hangversenyen több klasszikus mü kerül előadásra, mégis az est fénypontja lesz Kartner Gitta, szombathelyi kitűnő zongoraművésznő játéka, ki Mozart 20. Zongora- hangversenyét adja elő a teljes zenekar kíséretével. Ez a szám oly ritka műélvezetet igér, melyhez foghatót még nagyobb városok közönségeinek sem volt módjában élvezni, sőt még a fővárosban is ritkaság számba megy. A zenekar nagy zenei tudásának és képességének már a műit évben is tanujeiét, adta, mikor egy igen kellemes és emlékezetes estét szerzett a városunk közönségének. Épen ezért a jelenlegi hangverseny iránt is rendkívül nagy az érdeklődés és minden zeneértő és zenekedvelő iparkodik kivenni a részét a rendkivüli művészi élvezetből. A zenekar március hó 23-án, vasárnap délelőtt 10 órai szentmise alatt játszik, majd délelőtt fél 12 órakor térzenét ad a Főtéren mindkét főgimnázium cserkészcsapata javára. A 22 iki hangverseny után a Griffszálloda nagytermében ismerkedési est les2, hol a teljes katona-zenekar szolgáltatja a zenét. A hangversenyre jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyvkereskedésében, részletes programm a hirdetményeken. •••