Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-02-24 / 8. szám

Hl j'il^ftVjHMf^*

1^*^*^ 1 iffiWIlf^MffMifllii^ ilfflfclfffW^ff^^IBHIHIiMMUMiBli ^IIIWMIIIIIHB HffPBBMiilP^^l^^^^^^^lt^B^ WH^^BAIMMÉhllíti H^tfiHHHBBBmB/HIIMI^ItkiUl ^HUmiBUBB SEfcflietési árak: negyedévre 0000 kor., egyhónapira 4060 kor. Igyes szánt ár a darabonként 1000 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-uica 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres dijszabás szerint. Érettségi a háztartásból. Érdekes hirt olvasok a Magyarság február 17-iki számában. Az osztrák közoktatásügyi miniszter elrendelte, egyelőre kísérletképpen a trauni leánygimnáziumban, hogy a leányérettségi tárgyai közé fel kell venni a háztartást, a gyermekápolást és gyermeknevelést is. Ezek a vizsgák nemcsak elméleti hanem igen helyesen gyakorlati részből is állanak. Az érettségiző diákhölgyeknek két személyre való három fogásos ebédet kell főzniök, még pedig a meghatározott összegből. Továbbá egy óra alatt, meghatározott korú és súlyú gyermek számára, megfelelő ebédet kell előállítaniok, az alkatrészek, áruk és tápértékük pontos kiszámításával. Nem vagyok kiváncsi arra, hány diákkisasszony távozik el e rendelet hatása alatt a trauni intézetből. Nem szándékozom rosszmájúan felvetni azt a kérdést sem : hányan buknának meg a mi leánygimnázistáink közül, még nyolcadikosok is, ha ezekből a tárgyakból „hirtelen megvizsgáztatnák őket". Nem merészkedem azt az indítványt sem javasolni, hogy menesszünk sürgősen küldöttséget a kultuszminiszterünkhöz azzal a kéréssel, kegyeskedjék a műveit nyugatnak ezt a legújabb pedagógiai vívmányát a mi szegény kis országunk javára mentül előbb nálunk is meg honosítani. Nem teszem ezt azért, mert sajnálnám a jó pedellusokat, akiknek halálozási százalékát az érettségi idején e rendelete kétségkívül jelentékenyen emelné, a kisaszszonykák főztjét ugyanis valószínűen rajtuk próbálnák ki, minthogy a tanár nénik és bácsik közül aligha merészelne valaki erre vállalkozni. Égyelőre teháí nincs okuk félni tanuló leánykáinknak attól, hogy ez a veszedelmes intézkedés a mi szűk trianoni határaink között is visszhangra talál. Várjuk csak meg. miként válik be odakint; s ha a jónak bizonyul, ám valósítsuk meg esetleg itthon is. Most csak az iránt kíváncsiskodjunk egy kevéssé, miért e rendelet? Mi hozta létre? Mi lehet az oka és célja? Ez a rendelet egyik orvossága akar lenni egy olyan bajnak, amely nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is megvan. És ezt a bajt nem látom egy pusztán kultuszminiszteri rendeletekkel meggyógyíthatnak. Csakis a magyar asszonyok, a magyar anyák orvosotszóval hatják, akikhez e néhány elsősorban fordulok. Először is egy kérdést: előbbre van-e korunknak egyik legnehezebb problémája, a női kérdés azóta, hogy az egyetemi fakultások a nők előít is megnyíltak, s a szavazati jog kiterjesztésével nagy lépést láttunk az „egyenjogosítás" felé. Azt hiszem, nem nehéz a válasz: az élet küzdelmeiben a nők diplomával a kezükben sem tudnak versenyezni a férfiakkal, hiszen gyengébb szervezetük, finomabb lelki berendezettségük hamarosan hajótörést szenved, mint amazoké. A tudós nők nagyrésze közömbössé vagy érzéketlenné vált természetes hivatása, az anyaság iránt, idegenné lett a család nemes eszméjével szemben. A politikai jogok gyakorlásával együtt járó harcok sokszor csorbát ejtettek női méltóságán, bántó helyzeteknek és durvaságoknak tették ki. Töbü ismeret, szélesebb jog, nagyobb szabadság nem teszi boldogabbá a nőt akkor, ha emelkedett kedéiyvilága, érzelmi élete, lelkisége hiányt szen ved, kielégítetlen marad. A kifelé élés, a férfiaknak való pályák keresése, a közéleti szerep egycldaiuságra és így boldogtalanságra vezet nálunk. Igenis szerezzenek a nők mentül nagyobb folú szellemi és lelki kul túrát és gyakorolják társadalmi szervezeteik révén politikai jogaikat is, de szeressék elsősorban és legfőképen női hivatásukat. És midőn a magyar aryák nagy gonddal taníttatják, neveltetik leányaikat, készítsék elő arra a kötelességre is, amelylyel mint honleányok hazájuknak tartoznak. De a fő gondjuk a családi éleire, a háziasságra való nevelés legyen, amire úgy látszik, lassankint az érettségi vizsgálat mumusával kell kényszeríteni a leányokat. Van-e szomorúbb látvány, a magyar jövő szempontjából aggasztóbb tünet, mint egy rosszúl nevelt leány ? És az ember sokszor értelmetlenül áll e téren bizonyos jelenségek előtt. Lát anyákat, akik maguk megtestesülései a háziasságnak, mig leányukat érthetetlen hiúságból divatbábunak, elkényeztetett zsúr leányoknak nevelik, akik otthon a „Színházi Élet" és „Crocker regények" kalauzolása mellett alakítsanak ki maguknak mondvacsináltéletnézetet,szeszélyeikkel, igényeikkel kiüldözik a világból környezetüket, a társaságban királynf ite pópal várják a hódolatot dilíettáns zongoraművészetükért, közepes énekükért, műkedvelő szinészkedésükért. És talán elvégezték az Erzsébet nőiskolát, vagy kivallottak egy egy terhes évet valamelyik divatos külföldi nőnevelő intézetben, de járatlanok maradnak a háztartás legelemibb dolgaiban, magukhoz méltatlan foglalkozásnak tartják a főzést, varrást, hímzést és más kézimunkát és kellemetlen kölöncnek a gyermeket. Mit várjon az ilyen leánytipustól a család, a társadalom és a nemzet? Nem akarok torzítani vagy nagyítani. Ezek a jelenségek még nem oly sürűek, hogy általánosíthatnák Ítéletünket. A nagyváros egészségtelen levegőjében gyakoribbak, mint a vidéken. De a hasonló bajok járványszerüek és nem lehet elég korán védekezni ellenük. Az osztrák példa pedig egyenesen felhiv bennünket az óvatosságra, elővigyázatra. Mennyi házassági elválásnak, milyen sok boldogtalan életnek okozója lesz az, ha a nő csak hiúságot, fényűző hajlamot, pazarló természetet, telhetetlen szórakozási vágyat visz magával hozományul és nem ismeri a családiasságnak meleg, ezernyi lemondással járó, de nem kevesebb örömmel és boldogsággal fizető művészetét. Ezt a művészetet és tudományt pedig nem adhatja meg sem a leánygimnázium, sem a tanítónőképző, sem egyéb iskola, hanem csak az otthon. Kell, hogy a női iskolák is ezekre neveljenek, de a családi nevelés hiányát, fogyatkozásait sohasem fogják pótolni. Gyermekeik boldogsága, nemzetünk szebb jövője, a társadalom jóléte érdekében kérjük tehát a magyar asszonyokat, a magyar anyákat, akik most a tánctermek ragyogó, vidám világában jogos anyai büszkeséggel gyönyörködnek leánykáikban : akkor legyenek leányaikra a legbüszkébbek, ha ezek még a báli ruhájukat is maguk készítik és ne is vigyék el őket addig bálba, amig a háztartásból s az otthon művészetének minden ágából a leghivatottabb tanárnő: az édesanya megelégedésére le nem tették az érettségit. Dr. Bánhegyi Jób. A ker. szoc. párt pápai pártszervezetének választmánya ma, szombaton este 7 órakor a Bauer vendéglő nagytermében a vármegyei bizottsági tagválasztás tárgyában ér. . let tart. A Kaffiolikus Leánykör mese-előadása. Nagy várakozással néztünk a közönség számára mostanában annyi kedves meglepetést tartogató Kaib. Leánykörnek a Városi Színházban febr. 18. és 19 ére hirdetett meseelőadása elé. Gondoltuk, hogy ez az előadás sem fog elmaradni az eddigiek mögött, de ennyi kedvességet, szint, ügyességet, bájosságot még sem mertünk remélni, Egy-két órára elringattak bennünket valami csodálatos mesevilágba, hol Jégcukor királyfi küzd Marcipán császár leányának kezéért, hol varázsfazekak zenélnek és titkokat mesélnek, hol pici babák ébredeznek a bábukereskedésben és a kis huszár szerelmet vall a kis japán babának, hogy azután könnyezve búcsúzzanak el egymástól. Mint a gyermek, tágranyitott szemmel hallgattuk a mesét és elhittük, mert szépen meséltek, mert igazi tündérek játszottak tündérruhában. De tartsunk egy kis sorrendet! Két mesével gyönyörködtettek bennünket. Az első Marcipán hercegnője öt képben. A függöny felgördültekor mindjárt láttuk, hogy bűvös mesevilágban járunk. Csodásan szép, a mese varázsához igazi hozzáértéssel összeválogatott ruhákban jelentek meg a szereplők. Marcipán császár szerepét Fa Emmus játszotta komoly méltósággal, a tőle megszokott nagy intelligenciával. Főszereplők voltak még Eráőss írén, Domonkos Emma, Fa Ilus. Mindhárman bájos játékkal gyönyörködtették a közönséget. Nagyon ügyesen, kedvesen játszottak még Szűcs Manci, Keményffy Cici, Grátzer Vicu, Mészáros Ilus az udvarhölgyek szerepében, továbbá Pék Manci, Pelczer Edit, Pereszteghy Piroska a császár hivatalnokai szerepében. Nagyon szépen illett e bájos környezetbe a két kis apród : Takács Béíus és Szeleczky Józsi alakja. A játékban előforduló táncok csak fokozták a sikert. A második darab egy daljáték volt, a Két bábu históriája. Sok szép bábut látunk a bábukereskedésben, ezek közül négyet bemutat a bábukereskedő, kik táncolni és dalolni is tudnak. Majd midőn távozik a kereskedő, megelevenedik a bábuk népe és kedves ismerkedés, majd szerelem szövődik két bábu, a huszár és a kis japán Narancivirág között. \ főszereplők, Kummer Mici és Zách"