Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-10-26 / 43. szám

flilíflaetésl árak: negyedévre 0060 ker., egy POLITIKAI HETILAP. Szerkesztőség: Fö-utca 12. Kiadóhivatal hónapra 8020 kor. ... , Fő-utca 12, szám. tgyes szám ár a darabonként 2000 kor. lilefgjeSenife minden vasárnap. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint A keresztény sajtó. „Csodálatos az ember találé­kony sága, mellyel magukat men­tegetni, a munka alól kivonni tudják, ha a kereszténység, a magyarság egyik legfontosabb ügyéről, a sajtóról van szó", mondotta Hindy Zoltán, az Orsz. Kath. Szövetség igazga­tója a múlt vasárnapi sajtóna­pon. Szavai a keresztény sajtó szomorú helyzetére vetettek fényt. Mikor néhány évvel ezelőtt lelkes emberek összehozták a keresztény sajtó alapját, mi­csoda lázas izgatottság, aggó­dás vett rajtunk erőt, mennyi kint szenvedtünk, hogy annyi áldozat eredményekép az or­szág vezetőinek vaskalapossága miatt nem indulhatott ország­mentő útjára a keresztény sajtó. Láttuk az országrombolást, s nem védhettük ki. Felkészü­letlenül, sajtó nélkül ért ben­nünket az 1918-as felfordulás. Büntetlenül, ellensúlyozás nél­kül mérgezhetett, teremthetett közvéleményt a felforgató sajtó. S hogy újra lélekzethez jutot­tunk, eiső dolgunk volt meg­teremteni a hatalmas keresztény sajtót. A sok disszonancia kö­zepette hittük, hogy egyetlen eredménye mégis van a keresz­tény kurzusnak. Van már ker. sajtó. Azonban egy kis körülnézés 1924 őszén, alaposan kiábrán­díthat bennünket ezen féltve őrzött, aggódva melengetett hie­delmünkből, s szomorúan kell elismernünk, mennyire igazak Hindy Zoltán fentidézett szavai, A keresztény sajtót nem támo­gatja a keresztény közönség. Nem támogatja egyik része, mert nem tud annyira felemel­kedni, hogy annak fontosságát átérezze, s ha törődik is a ker. sajtóval, annak ügyét csak egyik, nem tudom én hányadrangú feladatnak tartja. Minden másra előbb gondol, előbb áldozik, mint erre a legeslegelsőre, leges­legszükségesebbre. A másik rész pedig csak fitymálással, meg­nemértéssel beszél a ker. sajtó­ról. Ennek a résznek mindig csak kifogásolni valója van a keresztény sajtón. Ügyét soha elő nem mozdítja, munkájában részt nem vesz. Lesújtó össze­hasonlítást végez a keresztény lapok és az ellenség lapjai kö­zött annélkül, hogy a keresz­tény lapokat ismerné. • A tekintélyt, erkölcsöt rom­boló, magyarságunkat kikezdő sajtó újra az egész országra közvéleményt tud kényszeríteni. A közgondolkodás, s ezzel a közélet irányítása hovatovább ismét azok kezébe kerülj kik­nek közömbös a kereszténység, a magyarság ügye. Az 1918-as országrontók már nyiltan han­goztatják, mire törekednek, fenn­hordják fejüket, mintha nekik az ország 1918-ért hálával tar­tozna. S mi züllesztett bennün­ket újra idáig ? A sajtójuk, mely naponként százakat hódít el a keresztény gondolkodás útjáról, mely megmérgezi a közvéleményt s készíti nekik az utat. S mi még mindig, vagy in­kább újra az ellenséges sajtó­tól terjesztett közvélemény rab­jai vagyunk. Egyik résaről le­szóljuk azt a sajtót, melyet nem is ismerünk, melyet pedig fáradhatatlan munkásai igazán magas nívón tartanak, másrészt pedig kevés intelligenciát el­áruló könnyelmű megjegyzések­kel rábízzuk ügyét azokra, kik­nek mint mondani szokták, van miből. Nem jut eszükbe, hisz rem is gondolkodnak a kér­désről, hogy sajtót lehet alapí­tani bőkezűséggel, de fenntar­tani csak a közönség áldozat­készségéből lehet. A hét eseményei. A politika hirei. A képviselőház a múlt héien a fővárosi javaslatot tárgyalta a tőle megszokott finom tónusban. — A képviselőházi ülé­sekkel párhuzamoson folytak azok a tárgyalások, ms.lyek a már hetek óta huződó válságot akarják elsimítani. Nagyatádit és híveit iparkodik Beth­len kielégíteni, s amint látszik el­megy a végső határig. Feláldoz em­bereket, minisztereket, lesz kisüst De mintha evés közben jönne meg az étvágy, Nagyatádiék egyre többet követelnek, úgy hogy már felmerültek olyan hírek, hogy Bethlen lemond, s helyette Vas József alakít kormányt. Külföldi választások Ugy lát­szik, külföldön sincs valami nagy békesség és megértés a pártok kő­zött. Az angol parlament után a német birodalmi gyűlést, majd a porosz országgyűlést oszlatták fel. Elkeseredett küzdelmet vívnak a pár­tok, hogy a december 7-én lezajló választásokon többséget szerezzenek maguknak. A szociálisták a demok­rácia megmentését hangoztatják, a hazafias pártok jelszava pedig: Soha többé szociáldemokrata uralmat. November 1 én emelkednek a lakbérek. A november elsejével kezdődő évnegyedre a lakbér an áp­rilis 30 án kiadott 3333/1924. számú rendelet alapján az 1917. évi lakbér 15 százaléka, az üzletbér pedig az 1917-ikinek 34 százaléka lesz, Ez az emelkedés az előző negyedévi bérek hez képest a lakásoknál 50, az üzlet­béreknél pedig 32 5 százalékos drá­gulást jelent. Életrevaló javaslat. Zala megye őszi közgyűlésén felirattal fordult a nemzetgyűléshez, hogy a létszám­csökkentést ne csak ott hajtsák végre, ahol az gyakran a köz hátrányára szolgál, hanem ott is, ahol a létszám­csökkentés minden fontosabb nem­zeti érdek sérelme nélkül végrehajt­ható. Indítványozza a felirat, hogy a jövő országgyűlés tagjainak számát az ország területének és lakossá­gának megfelelően állapítsák meg. Ugyanis Csonka Magyarországon a mai képviselői létszám fele is ele gendő volna. — Igazuk van a jó zalaiaknak. Arra a munkára, amit most a képviselőtestület végez, még a fele is sok. A jelek válságos időre mu­tatnak. A keresztény és keresz­ténytelen, a magyarság és a nemzetköziség között hamaro­san összecsapásra kerülhet a sor. S mi lesz akkor, ha szá­zak, ezrek, kik hozzánk tartoz­nának nem állanak a zászló alá, akik ott vannak is, meg­mételyezve az ellenséges sajtó­tól teremtett közhangulattól, megbízhatatlanok. Gondoljunk 1918-ra, arra a sok elképpesztő zászlóhajlásra, gyáva árulásra. Gondolkodjunk s tegyük meg kötelességünket a keresztény sajtóval szemben. A Kath. Nővédő­egyesület közgyűlése. Csütörtökön délután a katholikus hölgyvilág élénk érdeklődése mellett tartotta meg a Kath. Nővédő Egye­sület évi rendes közgyűlését. Külö­nös jelemőséget adott az idei köz­gyűlésnek sz elnöki szék betöltése, mely Blazovich Jákó reálgimn. igaz­gató távozásával megüresedett. A gyűlés megnyitása után Boldoghy Máriusz tígyv. elnök előterjesztette a választmány javaslatán mely az elnöki tisztre dr. Niszler Teodóz reálgimn. igazgatót jelölte. A közgyűlés egy­hangú lelkesedéssel járult hozzá a javaslathoz, s nagy szeretette!, lel­kes éljenzéssei fogadta az új elnö­köt, akit a tisztikar és választmány­tagjaiból áiló küldöttség hivott meg a közgyűlésre. Wolmuthné Qalamb Ilona szivből fakadt szavakkal üdvö­zölte az egyesület nevében, melyre válaszában az új elnök meghatottan köszönte meg azt a szeretetei és bizalmat, melyet oly bőkezűen elő­legeztek személyének ígéretet tett, hogy minden gondja oda irányul majd, hogy lehetőleg vaióra váltsa a reményeket, melyeket működésé­hez fűznek, s tovább fejlessze azt a szép munkát, mely a Nővédőt eddi is jellemezte. Bizik benne, hogy tagok lelkes támogatására mindig számíthat, s az isteni kegyelemtői is segítve, harmonikus munkával eí­éri az egyesület azt, hogy mind tag­jaiban, mind pedig pártfogoltjaibars megvalósul a Nővédő ideális célja. Ezek után kegyeletes szavakkal em­lékezett meg elődjéről, Blazovich Jákóról, a lankadatlan munka embe~

Next

/
Oldalképek
Tartalom