Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-10-12 / 41. szám

Ugyanilyen kirívó nagy ellentéteket láthatunk a való tényállások és a híresztelések külföldi vonatkozásaiban is. íme, egy pár bizonyító példa: Herriot szerint ugyanis ,a franciák a legforróbban óhajtják, hogy a béke égi virágát végre egyszer kivirulni lássák;" de azért „a szerződések szentségét meg kell óvni/ A gyilkos szerződések szentségének megóvása pedig — amelyhez Herriot is, beletévedve elődeinek gonoszindulatu érzés- és gondolatvilágába, annyira ragaszkodik — azt jelenti, hogy a békediktátum ok által megnyomorított, kirabolt és letiport népek soha többé talpra ne állhassanak. Mussolini elismerte, hogy „Magyarország nem felelős a világkatasztrófa előidézéséért." Da azéit a cseheknek és a szerbeknek szerződésileg lekötötte Olaszországot arra nézve, hogy Csehország és Jugoszlávia területi integritását velünk szemben megvédi. Ez se jelent egyebet, mint „a szerződések szentségének megóvását", tehát ránk nézve lemondást arról, hogy országunkat a régi határai közé a maga egészében valaha viszszaáliíthassuk. Ugyancsak Olaszország részéről hallottuk azt a kijelentést is, hogy Jugoszlávia és Csehország területi integritásának megvédésére — tehát Magyarország integritásának meghiúsítására — vállait kötelezettsége mellett nekünk is tesz egy kis szívességet azáltal, hogy meg fogja akadályozni, hogy a Magyarországot ellenőrző bizottságokban a kisántántállamok is képviselve legyenek. Az Epoca is, amidőn vezércikkében üdvözli a magyar képviselőket római útjok alkalmából, Közép-Európában Magyarország fontos szerepéről és Olaszország támogatásáról szólva amellett kardoskodik, hogy a katonai ellenőrző bizottságban a szomszéd államok ne legyenek képviselve, azt frja, hogy „Olaszország, minthogy Jugoszláviának és Csehországnak területi integritását szerződésileg garantálta, ezt meg is követelheti.* Most meg a genfi híradásokból megtudtuk az újabb megaláztatásunkat, azt t. i., hogy a népszövetség tanácsa a leigázott országok katonai ellenőrzésében közvetlen szerepet juttat a kisántánt-államoknak is. íme, így támogatnak minket minden oldalról! A finomabb érzésfi embernek könynyek szoktak a szemében megjelenni, amidőn oly dolgot hall vagy lát, amely ethikai szépségénél és erkölcsi nagyságánál fogva a legtisztább öröm érzetével tölti be felmagasztosul lelkét. Akkor pedig, amikor mélységes fájdalom szorongatja a szivét és nyűgözi le a gondolatait, se sírni, se szóhoz jutni nem tud. Nekünk, magyaroknak, ha országunk jelenlegi sorsára, nemzetünk jövőjére gondolunk, csakis arra volna okunk, hogy sírjunk; fájdalmunk és haragunk nagysága azonban erre minket is képtelenné tesz. Mert mindazok, amiket ez idő szerint a megerősödésünkre, befolyásunk és jólétünk emelkedésére, igazságunk elismerésére vonatkozólag itthon vagy a külföldön hallunk, nem egyebek, mint semmi reménnyel sem kecsegtető üres biztatgatások, amik abból a célból történnek, hogy elhitessék velünk, miszerint az óhajtott feltámadás részünkre már megtörtént, tehát lemondva Magyarország szuverénításának és területi épségének visszaállításáról, a mostani megalázott és megnyomorított állapotunkban rabláncok között meghunyászkodva, nemzeti önállóság nélkül az ö kegyelmükből és alamizsnamorzsáikból csendben tengődjünk tovább — bé kében!. . . Altató dalok ezek a biztatgatások mind, jó magyarom! Narkotikus hatású altató dalok. A lágyan csengő szirénhangok nemzeti méltóságod és igazságoá érzetét akarják öntudatodban örökre elaltatni, hogy az örvényből, melybe belesodortattál, soha többé ki ne menekülj. Mi csak a saját erkölcsi erőinknek latbavetésével, szilárd akaratunknak épségbentartásával remélhetjük a jobb jövőt és igazságunk győzelméhez a népek őszinte szinpátiáját. Ez idő szerint az elvek és cselekedetek között uralkodó ellentmondások korszakát éljük, mert az immorális tendenciákkal szaturált elveknek nincsen a közéletben érvényesítő és vezető hatásuk. Mindazáltal meglehet, hogy a mostani léleknélküli türokrata rendszert, mely rosszindulatulag nagyképűsködik, a közei jövőben egész Európában oly •kormányzat fogja felváltani, amily nem csillogó frázisokkal, hanem nemesebb emberi érzésektől sugallt őszinteséggel és becsületes cselekedelekkel fogja a nípek javára a béke ügyét szolgálni és az igazság útjait keresni. Addig is, amig ez bekövetkezheük, jól vigyázzatok, magyarok, nehogy elaluájatok! Devne Károly* A Faluszövetség kiállításán kitüntetést nyertek. (Folytatás és vége.) Kézműipar. Aranyérmet: Jamnitzky Károly elektrotechnikus, Riedl Rezső hangszeripáros, Klebovits Béla rézműves, Horváth László lakatossegéd, Gősy Ottó elektrotechnikus, Hegedűs Sándor kötélgyártó, Engel József kefegyártó, Kreizer József cserépiparos, Csuti János rézműves, Pápai Asztalosiparosok Szövetkezete, Eibensütz Lajos asztalossegéd, Hcfckhold Ferenc pék, Rosenberger Hugó mehanikus, Selinkó Hermann cipész, ifj. Stern Lipót szőnyegmühelye, Stern Vidor nyomdász, Pék József és fiai bognár, Vasváry Gyula kocsifényező és kárpitosnak, Schneider Ferenc hentesnek, Vágó Dezső szabónak, Tuboly Lajos vesszőfonónak, Kecskés Testvérek hentesnek, Drach Adolf asztalosnak, Gaál István lakatos segédnek, Kluge Ferenc kékfestőnek, Koritscho ner Testvérek cipészeknek, Berta Márton kaptafakészítőnek, Cipész Szövetkezetnek. Pápai Szabóiparosok Szövetkezetének, Hagy Ferenc kovácssegédnek, Steigauf Károly tímárnak. Ezüstérmet: Horváth litván lakatos, Keresztes Gábor asztalos, Majer Elemér kocsigyártó, Horváth Kálmán mű'<öiparos, Örsi Ferenc női szabó, Pollák Ferenc üvegfestő, Mácsai József varróárkészítő, Sulyok József és Horváth Elek molnár, Bujáki Jolán és Horváth Józsefné női szabó, Főisk. nyomda, Stern Ernő nyomdász, Németh Imre szabó. Nagy oklevél: Özv. Goldstein Józsefné lakatos, Balogh Gyula cipészsegéd. Női kézimunka és háziipar. Aranyérmet: Szijj Etelka tanítónő, Nyárád község háziipara, Ref. nőnevelő intézet, Á 11 polg. leányisk. kézimunkatanfolyama. Ezüst érmet: Irgalmasnövérek tanítónőképzője, dr. Tenzlinger Józsefné, özv. Véghelyi Kálmánné, Molnár Imréné, Baráth Mária, Istvánffy Mikiósné, Varga Jánosné. Nagy oklevelet: Dákai háziipar, Kath. Nővédőegyesület, Kath. Leány kör, Pápai Ref. Leányegylet, vitéz Peterdy Arthurné, Rácz Ilonka, Szent Ferenc III. rendje, Szente Jánosné, br. Gamerra Oízkárné, Baumgarter Malvin. Kis oklevelet: Ev. Nőegyesület és Leányegyesület, KarloIovitz Adolfné, Baranyay Zsigmondné, Kutassy Erzsébet, Havas Ernőné, özv. Martonfalvay Elekné, Rupprecht Taszilóné, Szente Elza, Gaöbsl Ilona, Horváth Gyuláné, Simonits Gyuláné, Venczák Zoltánné, D arány Ágostonn é, Mihály Sándorné, Nagy Gabriella, Nigy Margit, Somogyi Ilonka, Singer Berta. Mezőgazdasági háziipar. M. kir. földmivelési miniszter díszoklevelét Somogyi Pál kisgazda, Erdős Sán dor kisgazda, Kath. Nővédőegyesület. Aranyérmet: A téli gazdasági iskola Dáka, Téli gazdasági iskola Mezőlak, Mansz. pápai csoportja, Tuboly Lajos. Ezüstérmet: Szabó István kisgazda, Véber Zoltán tanítójelölt, Téli gazdasági iskola Békás, Szenesi Matild. Oklevelet: Tankovics Károly kisgazda, Perepatics Zsigmond, Készler Gyula, Vörös József, Ref, Leányegylet Tata, Mezőlaki szövőtanfolyam, Hauptmann Emilia, Páhán János tanító, Mics Ernő tanító. Szövetkezet. Nagy oklevél: Hangya ipari rt. likőrgyára Budafok, vegyészeti gyára Albertfalva, kefe és meszelőgyára Sopron. Kertészei. Aranyérmet: gróf Esterházy Tamás várkertészete, városi kertészet. Ezüstérmet: Áll tanítóképző intézet, Takács Ferenc, Kernya József főkertész, Bergmann József tanár. Méhészet. Aranyérmet: Knipfel Ferenc százados, Gyenes Gyula nyug. máv. felvigyázó. Ezüstérmet: Ifj. Horváth Miklós földbirtokos, Áll. tanítóképző intézet, ifj. Sz. Végh József. Nagy oklevelet: Szűcs Lajos kisgazda, Sőth Kálmán, György Mihály, Neupor Miklós, Pápai Asztalosiparosok Szövetkezete, Sári József. Szőlő- és bortermelés. Aranyérmet: gróf Esterházy Tamás devecseri pincészete, Pannonhalmi főapátság pincészete. Ezüstérmet: Sült Lajos. Elismerő oklevelet: Böröczky Géza, Ötvös Sándor, Sipitzky János és Hindler József vendéglősök. Borkezelésért elismerő oki.: Kondor István, Kereskedő József pannonhalmi pincemester. Erdészet és vadászat. Aranyérem: M. kir. madártani intézet, Lengyel Gyula tanár. Ezüstérmet: Loydold János föc törzsállatorvos, Pápai ref. főgimrt., Ajkai kőszénbánya. Nagy oklevelet: Schőnvizner János tanár, Erdős Imre borászati felügy., Kakas Ödön, Kiráff Iván, Mihály Sándor. Kis oklevelet: Bergmann József tanár, Horváth Pál* Tüzoltóverseny. Aranyérem : Pápakovácsi i tüzoltő egylet. Ezüstérem: Bakonytamási-i tűzoltó egylet. Nagfoklevelet: Takácsi-i tűzoltó egylet Kis oklevelet: Külsővati tűzoltó egyf. Versenyen való részvételért a pápai önkéntes és a győri városi tűzoltóságnak elismerő oklevelet. A kiállítás szervezése körüli érdemeikért díszoklevéllel lett kitüntetve: Dr. Tenzlinger József polgármester, kiállítási elnök, Szokoly Viktor v. tanácsos, ügyv. igazgató, Király Iván tanár, kiállítási titkár, Szarka Lajos tanítóképző int. igazgató és Mihály Sándor m. kir. gazd. felügy. urak. A kiállítás berendezésében való kiváló buzgó közreműködésért Zala István képezdei tanár, Losonczy Jenő főgimn. tanár, Kapciándy Sándor és Ruip Jenő kisgazda, Skublics Viktor bérlő, Loydold János ny. alezredes, állatorvos, Vaszary Gyula nyug. állategészségügyi főfelügyelő, Pápai Lajos v. állatorvos, Rend Tihamér főállatorvos, Kállay Ödöi gazd. főtanácsos, földmives isk. igazgató, Németh Jenő földmiv. isk. igazgató, Rósinger Lajos urad. számtartó, Hajnóczky Béla ipartestületi elnök, Böhm Samu esztergályos, továbbá báró Gamerra Alberta Mária, Pongrácz Józsefné, Bocsor Istvánné, Szijj Etelka tanítónő, özv. Wolmuth Dezsőné, dr. Tenzlinger Józsefné, Vargha Gyuláné, végül Szigeti Ödön m. kir. háziipari főfelügyelő, Páhán János tanító, Varga János urad. főkertész, Kiss József v. főkertész, dr. Sümegi László földbirtokos, vitéz Magyar János tanító, Véber Jácint pannonhalmi főkormányzó, Illés Vidor nyug. fő-, erdőtanácsos, Lengyel Gyula képezdei tanár, Berkes Ágoston urad. számtartó, tűzoltóparancsnok, Wolmuth Lajos v. alszámvevő, tüzoltóalparancsnok, Horváth Endre főgimn. tanár, Vértes Zoárd főgimn. tanár, cserkészparancsnokok, Karlovitz Adolfné, dr. Weltner Sándor v. tiszti orvos, Hamuth János rendőrtanácsos, államrendőrség pápai vezetője, pápai m, kir. államrendőrség és Szőllősy Miklós v. gazda. Póruljárt tolvaj. A pápai postán ismét levélfosztogatót csiptek meg. Az egyik levélhordó több levelet nyitott fel, hogy a pénzt kivegye. Szerencsére pénzt nem talált, de őt mégis elcsípték, s most kenyérvesztetten elmélkedhetik arról, hogy jobb lett volna a becsület útján megmaradni. Egyébként ez az eset már a hatodik a pápai postán. Szomorú jele az erkölcsök elvtdulásának.