Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-08-24 / 34. szám

illHisfisI árak: negyedévre 0068 kor., egy hónapra 60C0 kor. Igyes síim óra darabonként 2030 kor. POLITIKA! HETILAP. fiSegjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-utca 42. Kiadóhivatal* Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint Cserkészolimpiászra. Álomban, heje-hujás dáridózásban, mámorban nincs valódi vigasztalódás. Ez is, az is ideig-óráig tart s a vége keserű valóra ébredés, Mindegyik rosszabb a betegségnél: betegítő orvosság! Dehát betegek vagyunk ? Bizony betegek, szörnyen betegek! Valahonnan az idők méhéből, valahonnan temetett századok felszínre került fertőzetéből valami nagy nyavalya rohamozott reánk! Ez ver, bomlaszt, ernyeszt, fertőz, halaszt ernyedetlenül. A lemondás, kishitűség, multunk fényeinek szőrös rabló kezekkel eltakarása, ez a mi bajunk! Folyik a lelkünk vére! Ez a mi nyavalyánk! Sok magyarnak lelke megsötétlik s nem tud hozzáfordulni a napfényes jövőhöz. Szenvedtünk, szenvedünk s mint' már annyiszor, most is tört tagokkal terültünk el a történelem népeket nyelő szakadékaiban. Azonban, ha nagy elemi csapás, áradás, rengés, tűz emészti az emberi kéz alkotásait, az erős kezű és szivü emberek nem siránkoznak, hanem mentik a menthetőt. A romok takarítása után nem boros pohárba dohogják a fájó jajt, hanem nagy hittel, férfi karral új élet építéshez fognak. Ez az erőtől duzzadó élni akará?, ez a holtakat elevenítő hit csap át lelkemen a tanult okosok okoskodásával, a keserű szájú hitetlenek gyöngeségével, bánatot, szenvedést feledésbe, gyönyörbe, szórakozásba temető mámorosak tengődésével szemben. Ismét ujjonghatunk, magyar feltámadás hirdetői, akiket a ránkzúduló sok sorscsapás nagyon elszoktatott az élet e derűjétől. Csak nem régen szedtek hirt, dicsőséget gyöngyös koszorúba a pártos Párisi olimpiászon bajnok véreink s ma ismét magyar dicsőségtől hangosak szerencsés nyugat országai. Két hete vágott neki a kopenhágai cserkészolimpiásznak száz kemény vágású magyar cserkészifjú, hogy hitet tegyen életrevalóságáról s a népek reményeinek nagy versenyén hirdesse a magyar feltámadást! Vitézi próbára gyűltek össze a világ cserkészei, 33 nemzet fiatalságának legjava szállt egymással testvéri küzdelemre. Büszkeségünk, aggódó reményünk kisérte a messzi idegenbe jó fiainkat. S ők nem árulták el a magyar becsületet. Bevonulásuk diadalmenet volt! Zenéjükkel, dübörgő lépteikkel, szomorkás, bánataltató dalaikkal, pattogós nótákkal „rohammal vették be Kopenhágát". Azonban a rátermettséget, leleményességet követelő komoly versenyszámokban adták legszebb jelét tudásuknak, fegyelmezettségüknek. Csak meghatódottan gondolhattunk a magyar fiuk teljesítményére, akik technikai tudás tekintetében legyőzték a világ összes cserkészeit az egy Anglia kivételével Legyőzték a gazdag szerencsés nemzetek cserkészeit, kiket nagy hazájuk a modern technika minden vívmányával felszerelt, nyomorult, kirabolt hazánk árva fiai, kiket megértő magyarok adakozása szerelt fel a legszükségesebbel. S magyar virtus tüze lobban vállalkozásukban, mikor a nehéz canoe versenyben, ahonnan tengerész népek gyermekei visszalépnek, a magyar fiúk helytállanak. Magyar fiuk éjjel a tengeren, akik itthon a városligeti tavon rozoga bárkáikkal kísérletezhettek! Magyar lélek, magyar merészség, mely akar, tehát célt ér. Ez a lélekkel végzett munka a mi nagy örömünk, reménységünk! Dicséret nektek fiúk, akik az ermelundeni százados tölgyesben félrevontátok a vonagló csonka országra terített szemfedőt, megmutattátok önmagunknak s pompázó elmúlásnak fittyet hányó, tavaszos-lázas formáját dübörögtétek, harsogtátok bele a világ nemzeteinek élet-koncertjébe! Harmadiknak érkeztetek be a népek nagy versenyén! De kikkel előtetek ? A százmilliós gazdag, gyermekeit becézni tudó Amerikával s világot biró Angliával, ahol a cserkészet már régen nagy volt, mikor nálunk még csak gyermekcipőben kezdett tipegni sokak lemosolygása közepette! Ezek mellett harmadiknak lenni elsőség! A győztes palaestrán tetemrehivón kiáltjuk: Hol vannak mártir husonkon pöffeszkedő, kövérre hizott. arcátlan szomszédaink? Mi-haszna, cseh náció, dudás oláh, orgyilkos szerb, be messzire mögöttünk maradtatok a komoly erők szabad érték versenyén? Mindig is így volt, mikor a becsület és ftrfi-erő fegyverével szemtőlszembe kerültünk egymással, szégyent sohse vallottunk. Ezért djbban össze ma sok ezer magyar cserkész szive szerte, a hazában. Arcunkat pirosra festi az ujjongó öröm bibora s mellünkön feszülni kezd az egyszerű cserkész bluz a büszke öntudattól! E győzelem szertefeszíti a szűk kereteket, amelyek közt tud megmaradni, mert hatalmas arányaiban nemcsak a magyar cserkészek diadalát hirdeti, hanem egy hullamezőre dobott nemzetnek talpraszökkenését, mely nagy nemzetek részvétlenségén, sunyi lopakodó kis sakál nemzetek üvöltésén keresztül hazádnak vigasztalón, ellenségnek hátborsóztatón diadallal dörgi: Újra élek, mert élni akarok! Igen lesz még feltámadás, mert van jövőnk, erős ífjuságunk, mely parancsoló légyénél új időt teremt! Hej Zrínyi úr, nagyságos férfiú! Balfátumú lethargiás időknek őrálló, ébresztő magyarja, ki az áfiumtól mákonyos magyarnak halálos közönyét karddal űzted el, kelj fel három százados marasztaló sírodból, világold fölénk mártir vértől csillogó vezéri homlokod, hogy minden poklok, tagadások s fantomok csalásán át veled kiálthassuk: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!" A hét eseményei. A főváros új kormánybiztosjelöltje. Bethlen István gróf miniszterelnök Ripka Ferencnek, a gázgyár igazgatójának ajánlotta fe! a főváros kormánybiztosi állását. Ripka Ferenc gondolkodási időt kért. ügy látszik, mégse olyan könnyű feladat a főváros ügyeinek vezetése, mini azt radikális oldalon állítják. A londoni konferencia az egész világ ideges figyelése közben végre befejeződött. Az első tárgyalás a győztesek és a vesztes Németország között, mely nem feneklett meg, melyen Németország mint egyenrangú fél jelent meg. Többször állott azon a ponton, hogy eredménytelenül feloszlik, de a tárgyaló államférfiak közül senki sem merte magára vállalni a felelőséget az eredménytelenség miatt. Kiszámíthatatlan következményekkel járt volna ez bármelyik félre nézve. Franciaország a magárahagyatottságtól, az elszigeteléstől rettegett, Németország a további gúzsbakötés tői. Mindegyik félnek nagyon sok volt a vesztenivalója sikertelenség esetén. Így tehát megegyeztek, bár mindegyik többet remélt az értekez•• le tői, s teljesen egyik fél sincs megelégedve. Az angolok és a németek Ruhr-vidék azonnali kiürítését, a franciák pedig a szövetségesek közti adósságok rendezését s tartozásuk jelentékeny részének elengedését várták. A konferencia fontosabb határozatai: „A jóvátételi bizottság és Németország megállapodtak abban, hogy közreműködnek a szövetségesek és Németország közötti olyan pótszerződések végrehajtásában, amelyek egye * bek között a Dawes-tervezet módosítását illető megállopodásokra vonatkoznak. A jóvátételi bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy mindent megtesz a német kölcsön előmozdítására. Több eshetőség tekintetében döntőbírósági eljárást tesznek lehetővé. Németország gazdasági és pénzügyi egységének helyreállítása okt. 5-én befejeződik. A zárójegyzőkönyv tartalmazza továbbá a német közigazgatási hatalom helyreállítását a megszállott területeken, addig a mérvig, amely 1923 január 11-ike előtt érvényben volt, valamint a Ruhr- vidék gyárosainak és más vállalkozóinak tulajdonukba való visszahelyezését A Dawes tervezet szerint létesítendő vasúti társaság * szeptember 20 án átveszi a német vasúti hálózatot^ mig a francia-belga igazgatás aiatt álló vonalak november 20-án mennek át a társaság kezelésébe. Szankciókat csak nyilvánvaló mulasztás esetében fognak alkalmazni". A Ruhrvidék kiürítéséről a határozatban nincs szó. Ezt Herriot csak levélben