Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-01-27 / 4. szám

£18 fizetési árak: negyedévre 4500 kor., egy hónapra 1500 kor. Igyes szám ára darabonként 500 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Lfget-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Lenin halálára. Lenin Ulyanov Wladimir, az új kori világtörténelemnek a legvéresebb kezű Nérója, akinek ^uralma vérten gerbe stílyesztette Oroszországot, s akinek a nevét mi magyarok még külön borzalömmal is emií.jük, az elmúlt hét folyamán Moszkvában meghalt. A történelem itéleie már minden becsületesen gondolkodó és jóérzésű ember szivében mc;g van írva: emberi mivoltából teljesen kivetkőzött fenevad volt, aki a marxista és szociáldemokrata elméletek és taktikák legvégső következéseit is tigiisi kegyetlenséggel levonta, vágóhidra hajtotta az orosz népet és szerencsétlen hadifoglyainkat, az éhhalál gyötrelmeinek odadobott százezreket, köztük magyar véreinket, s a világmegváltás jogcímén borzalmas rabságba és vészes pusztulásba sodorta nemzetét. Idehaza pedig az atyamester vérszomjas tanítványai, a Kunfiak és Számuellyk, proletárdiktatúrát, rablóuralmat, devecseri vérfürdőket és akasztásokat végeztek. Most, hogy a vezérdiktátort elérte a halál végzete, csak utalunk röviden ez alkalommal arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy amióta a szociáldemokrácia Oroszországban és Magyarországon annyira megmutatta a foga fehérét, amióta oly me zítelenre vetkőzött s annyira leleplezte igazi mivoltát, amióta tényekben igazolta, mit akar és mit tud, azóta a napnál világosabbá vált, hogy a szociáldemokrácia és a legteljesebb anarchia a rémuralom és bolsevizmus voltaképen azonos fogalmak. Mert a bolsevizmus nem egyéb, mint tiszta marxismus, következetes szociáldemokrácia, nem bizonyult egyébnek szervezett forradalomnál minden emberi és isteni jogrend ellen, nem bizonyult másnak, mint vér és terror, anarchia és szabadalmazott rablás, a minden morált és jogot lábbaltipró diktatúra őrjöngés sének. A boldog Eldorádó, a szociálista jövő állam a valóságban ily rémesen és szomoiúan fest s valóságos tatárjárásként egész országokat, köztük Magyarországot is, a teljes gazdasági csődig és összeomlásig juttatott. Épen az anarchia és erkölcsi vakság elterjedtségének óriási mértékére vagy pedig a társadalom elemeinek itéletképtelenségére vall nálunk, liogy azok után, amiket a bolsevizmussá fejlődött szociáldemokrácia Oroszországban és nálunk müveit, még mindig annyira graszszálni engedik azokat az u. n. mér sékeit szociáldemokratákat, akik az elvekhez konokul ragaszkodva csak az időpontot iesik-várják a dikía tura megvalósítására. Vajha hatalmas sziklafal állna ez országbomlasztó áradat elleni Pápai nevek a nemzetgyűlésben. A január 23 iki ülés alkalmával Drózdy Győző után Saly Endre szólalt fel s többek kőzött a következőket mondotta: „Frisch József, volt államrendőrségi tiszthelyettes, jelenleg pápai városi kézbesítő, a bolsevizmus ideje alatt Singer Ferenc pápai órástól elkommunizált egy fali órát, ameiyet saját céljaira használt fel". Hogy a jelenleg oly nagy hévvel megindult szociáldemokrata, szabadkőmives és destruktív elem minden eszközt megragad, hogy a kommunizmus szereplőit ártatlan bárányként tüntesse fel, ezt értjük. Nem értjük azonban, hogy az alábbi nyilatkozat alapján — amelyet fővárosi lapoknak is elküldöttek közlés végett — hogyan merészelnek vádaskodni, rágalmazni továbbra is. ítéljék meg olvasóink is a helyzetet az alábbi nyilatkozat alapján: „Nyilatkozat. Folyó hó 23-án egy képviselőházi felszólalás keretében egynémely reggeli újságban egy olyan közleményt olvastam, amely szerint Frisch Ferenc nyug. rendőr-tiszthelyettes tőlem a kommün alatt egy fali órát állítólag elkommunizált volna. Miután pedig a fentnevezett nyug. rendőr-tiszthelyettes sem a kommün alatt, sem a kommün után nemcsak tőlem, hanem tudomásommá) egyik szaktársamtól sem kommunizált el semmit, ennélfogva a leghatározottabban megcálolom eme reám és őreá vonatkozó közleményt. Singer Ferenc/ A fenti képviselő megemlékezett még Mógor Imre rendőrről is, aki jelenleg ténylég Pápán szolgál a rendőrségnél. Ezt azzal vádolja, hogy a szegény ártatlan ifj. Viczai János kommunista bal combját megszúrta volna. Ez is a legnagyobb valótlanság. Az igazság csak annyi, hogy bizony a kommunistákkal, amikor a jóérzésű polgárság őket lerázta magáról, senki sem bánt keztyüs kézzel s így Mógor Imre sem. Elvégre ennek a nem keztyüs kéznek köszönheti az ország, hogy megszabadult a kommunistáktól s azok megrettenve httződtak meg. Mindezekből csak annyit láthatunk, hogy nagy az erőlködés odaát egyrészt a kommün szereplőit fehérre mosni és ártatlanoknak feltüntetni, másrészt a kommün megbuktatóit bemocskolni. Kuliuránk veszedelme. Ki tagadhatná, hogy a kultura értékes anyagának lehetőleg fejlesztve való átszármaztatása a következő nemzedékre nemcsak a pápaszemes tudós pedagógusokat érintő kérdés, hanem e kérdésnek nemzeti jövőnk szempontjából is beláthatatlan következményei vannak? Minden társadalmi alakulat, de főleg minden nemzet fenáilásához, fejlődéséhez, virágzásához ugyanis kétségtelenül nemcsak anyagi és technikai eszközök, nemcsak a civilizációra valló törvények, társadalmi szerveződések jogrendje és nyers erő. szükségesek, hanem elsősorba értelmi és ethikai tényezők, erők és kapcsolatok is, amelyeket a nemzet a maga törvényhozói testületével vagy katonai apparátusával meg nem teremthet, hanem csak védhet, körülbástyázhat és fejleszthet. Az is lépten, nyomon tapasztalható igazság, hogy amikor e nemzetfentartó haladásról és kulturáról beszélünk, az emberek legnagyobb része rendesen csak az anyagi és technikai kulturát érti rajta Mert még mindig az a felfogás járja, hogy egy nemzet előrehaladottsága elsősorban a külsőségekben, a technikai és gazdasági élet kiválóságában áll, hogy egy nemzet annál előrehaladottabb minél több vasútja, gyára, mozija és színháza van. Felejtik, hogy az igazi haladásnak és kulturának ezeken kivül más kellékei is vannak, sőt hogy a legfőbb kellékek nem is ilyen anyagi természetűek. Ezzel a felfogással szemben a leghatározottabban hangsúlyozni kell, hogy egy nemzet kultúrájának foka époly lényeges, sőt még lényegesebb részben a szellemi és erkölcsi javainak mennyiségétől is mértékétől függ. A mi egészségesen gondolkozó és erkölcsileg még nem annyira mételyezett falusi népünk anyagi és technikai kultura dolgában bizony elég szegény, de mégis ki mondhatná, hogy ez a mi egyszerű népünk kulturátlan és nincsenek oly lelki kincsei, amelyek mindig, de főleg a legválságosabb pillanatokban a leggazdagabb erőforrásai a nemzetnek? Nem láttuk-e a háború, de főleg a kommunista tatárjárás letörésében ennek a népnek értékes lelki kincseit? Nem ezek a lelki kincsek bizonyulnak-e egy ország életében az erkölcsi erők legtisztább forrásainak ? És nem kell-e minden eszközt hálásan felkarolnunk, melytől magasabb értékeink fokozása, emelése és lelki egyensúlyunk helyreállítása remélhető? Már most épen ezen célbavett értelmi és ethikai kultúránkat fenyegeti a komoly veszély, amikor akár a szegény egyetemi hallgatóink kiáltó nyomorára gondolhatunk, akár azokra a szörnyű, nem is csekély számban történő erkölcsi eltévelyedésekre, amelyekről egyik zalamegyei újság csak a minapában beszámolt. Vájjon volna-e tehetségük bankárainknak és nagybirtokosainknak akár tandíj, akár könyv vagy élelmezés (menza), szóval legszorosabb igényeik körül nyomorgó egyetemistáinkat valami támogatásban részesíteni? Ráébred-e kulturális feladatának tudatára a társadalmi klasszis, melyet történeti és vagyoni presztízse elsősorban jelölne, mint a múltban, a nemzet vezetésére és az országos érdekek fölkutatására?Versenyre kelhet-e ilyen körülmények között különben tehetséges fajunk bármely nyugati ország népével az elméleti és gyakorlati tudás bármely terén ? Pedig ezt akarjuk! De másfelől az erkölcsi részen is veszély fenyeget. A csak félemlítő és megtorló törvények paragrafusaitól e téren nem sok várható, hanem igenis az erkölcstelen szennyáradat elleni gátvetést a családi tűzhely tiszta levegőjében és rendezettségében, az iskolában és templomban kell keresni, azután nem utolsó részben a lelkek pásztorainak rátermettségére és apostoli buzgalmára vezethetők vissza. De le kell álcázni a tömegmérgező marxiz-