Pápa és Vidéke, 21. évfolyam 1-52. sz. (1924)

1924-01-06 / 1. szám

Trváíh Mihály ur faragó Nagjnatr ifgfizetésl árak: negyedévre 4560 kor., egy­hónapra 1500 kor. Sgyei szám ára darabonként SCO kor. POLSTIKAI HETILAP. NSegjeEenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Lijet-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hol a bal? Nem tartozunk sem az Éb­redő Magyarok Egyesületébe, sem a Fajvédőkhöz, így tehát senki sem vádolhat meg azzal, hogy az ő álláspontjaikat kép­viseljük. A múlt évi bomba­merényletekkel kapcsolatban azonban épen pártatlanságunk­nál fogva feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy erről a dologról a mi szempontunkból egy kis lélektani megfigyelést tegyünk. Hogy ezek a merényletek, kik ellen irányultak, azt mind­nyájan jól tudjuk. Kevesen vannak azonban, akik arról is gondolkodnának, hogy ezeknek a merényleteknek mik is az indító okai. Mindaddig, mig ezek az in­dító okok fennállnak, mindig lesznek egyesek, úgynevezett túlfűtött emberek, vagy ha úgy tetszik, rongyos életüket fel­áldozók, akik ezt a balkáni módszert is alkalmazni fogják céljaik elérésére. Mik ezek az indító okok? Ez az ok első sorban a ki­áltó gazdasági ellentét az egyes társadalmi osztályok és annak egyedei között. Ezt az indító okot persze megszüntetni má­ról holnapra nem is lehetséges, de még hosszú időn keresztül sem lenne lehetséges, mert sze­génység és gazdagság, szerencse és balsors, tehetség és tehetség­jelenség velejárója az életnek. Gazdag kereskedők és elbocsá­tott tanítók, fix fizetésű fő­hadnagyok és gazdag bankárok voltak, vannak és lesznek, amig élet lesz a földön. Ezt bombá­val elintézni nem lehet. A dolog orvoslására három tényező áll rendelkezésünkre. Először meg­rendszabályozni azokat az Egye­sületeket, ahol az elégedetlen­séget szítják, ahol mintegy ki­oktatják az eddig békésen tűrő embereket, s vadállatokat nevel­nek belőlük. Másodszor magu­kat ezeket a mindenre elszánt embereket is a legszigorúbban kell büntetni. Harmadszor ne tobzódjék a jólét nyilvánosan. Igen, állíthatjuk, hogy az elégedetlenségnek, az elkesere­dettségnek nagy mértékben el­vennők a méregfogát, ha a gaz­dagok, a szerencsések nem jön­nének ki fényesen kivilágított utcai termekbe, hanem meg­rendeznék mulatságaikat olyan helyen, ahol a szegénység ezt nem látja. De úgy-e mit ér akkor a meg­szerzett vagyon, ha azt fitog­tatni nem lehet, mit ér akkor ha ezzel a földi paradicsomot nem tudom elővarázsolni, ha nem úszhatom az élvezetek tengerében. Pedig ez kellene, hogy a szerencsések, gazdagok eléged­jenek meg a polgári szűkös élet kereteivel, s feleslegeiket a szegénység, nyomor enyhí­tésére használnák fel. Egész biztos, hogy ilyen berendez­kedés mellett elnémulnának a bombák, s helyette áldás fa­kadna. S még egyet! Tisztességes krisztusi erkölcsöket az élet minden vonalán, az üzletben, a gyárban, a műhelyben, az irodákban, a sajtóban. Meg­értést, szeretetet minden téren, s akkor a baj önmagától meg­szűnik. Elitéljük a sajtó féktelen iz­gatásait is, ami szintén oka az elkeseredettségnek. Itt is rendet kell teremteni. Szűnjön meg az áldatlan sajtó harc, mert addig mig a sajtó egyik része a krisz­tusi lemondást, szeretet hirdeti, a másik pedig az élvezetek hajhászását tűzi ki, addig min­dig lesz elégedetlenség. íme tehát a vak is láthatja, hogy valóban ez az ügy nern politikum. Ez az ügy társa­dalmi megoldásra vár. A gaz­dagokra, a szerencsésekre hárul tehát a feladat, hogy ehhez a szanálási munkához minél ha­marább fogjanak hozzá áldo­zatos lélekkel, krisztusi erköl­csökkel, sok lemondással. Egész biztos, hogy így el­hallgatnának a bombák, s he­lyette jólét és áldás fakadna. Városi rendkívüli közgyűlés A város 1924. évi január 3-án dél­után 3 órakor rendkívüli közgyűlést ártott. Az elnöki bejelentések során az Slnöklő polgármester meleg hangon negemlékezik dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselőnk páratlan karácsonyi akciójáról. Ugyancsak ^eleg hangon elparentálta Kiss Móric h Martonfalvay Elek elhunyt városi íiszfviselőket. A tárgysorozat első pontjaként a városi tisztviselők fizetési ügye akként nyert megoldást, hogy a miniszteri tisztviselők segé­lyének 75 százalékát fogják meg­kapni a városi tisztviselők. A vadászati bérszerződések be­mutatása tudomásul vétetett. Az inségadó tárgyában úgy dön­töttek, hogy a jövedelmi adó 10 százalékát fogják kiróni inségadó cimén. A gyámi és alapítványi pénztárak pénzfeleslege az 1924 évben a leg­gyümölcsözőbb módon helyeztetik el a pénzintézeteknél (koszira). A kéményseprő mesterek díjfel­emelési kérelme eiutasíttatott. Kiss Móric elhunyt városi pénz­tárnok temetési költségeire 9CQ ezer korona szavaztatott meg. Több kisebb illetőségi és ingatlan­szerzési ügy elintézése után az el­nöklő polgármester a rendkivüli közgyűlést bezárta. A pápai bomba, mely robbanás nélkül is megölt egy — mulatságot. Pápának is van tehát, vagy inkább így, volt tehát bombaszenzációja. Hisszük is, hogy csak volt, mert nem szeretnőnk, ha a mi ki* Athénünk is balkáni nivóra süllyedne le. A rémhir futótűzként terjedt a vá rosban s a P.F.C. óvatosságból be is szüntette hirdetett mulatságát. A pápai bomba azonban inkább csak vaklárma volt, de azért alább látni fogjuk, hogy valamelyes bom­bához mégis volt köze, habár ez a bomba olyan volt, ami csakugyan csak játékszámba megy. A rendőrség bizalmas értesülést nyert, hogy Cziller Géza postatiszt fiánál a padláson bomba van. Bi­zonyára arról is szólt a fáma, hogy ez a bomba valahová szánva van s talán így kerülhetett bele a kombi­nációba a P.F.C. is. Cziller Géza valóban szerzett a csóti fogolytáborból már régebben egy úgynevezett iskolagránátot, s mi­kor már jól kiszórakozta magát vele, valószínűleg felkerült ismét a pad­lásra. Az ilyen gránát amúgy kiné­zésre olyan, mint egy rendes gránát, azonban gyujtózsinórja nincs, s be­lül papirossal van kitömve. £zzel tanulták a bakák a dobást. Amikor Cziller Géza ezt a gránátot a fogoly­táborból annak idején megszerezte, még a táborban a földön is lehetett ilyeneket találni, s ő is csak játék­nak hozta el. A szemfülesek azonban, kik Pápa jó hírnevére is őrködnek, ezt a bombát is feljelentették. Megindult tehát a széleskörű vizsgálat. A vizs­gálat a következő adatokat derítette ki: Cziller Géza a bombát pajtásai­nak is mutogatta s egy izben talán azt a tréfás megjegyzést is tehette, hogy milyen jó heccet lehetne ezzel az ártatlan jószággal csinálni. A tár­sai azonban azt tanácsolták, hogy dobják a vízbe. Tehát csak ez a két terv merült fel, se a tréfás hecc, se a vizbe való bedobis nem történt meg, hanem a gránát Czillernél maradt s valószínű­leg felkerült volna megint a padlásra, ha a feljelentés miatt a rendőrség el nem kobozta volna. így most már a bomba jő helyen van s pápaiak is nyugodtan alhat­nak és bálozhatnak akár kivilágos kivirradtig, mert Pápa most ezzel az egy bomba felderítésével és elkob­zásával valóban bombamentes lett. A tetteseket természetesen, akik valami 9-en is lehettek, mind el­engedték, lelkükre kötve, hogy még bombához hasonló valamivel se szó­rakozzanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom