Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-05-27 / 21. szám

1 -——-—— — - • - ) Előfizetési árak: negyedévre 300 kor., egy­hónapra 100 kor. Egyes szám ára darabonként 25 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Ba XK'^'l WlltWW A feeresztényszociáEisták kétnapos országos kongresszusa. Pünkösd ünnepén, verőfényes ta­vaszi napon, ünnepi hangulatban és bizó öntudattal jöttek össze Buda­pesten a magyar kereszíényszociális­ták, hogy országos kongresszusukon a régi elvek szerint uj mesgyéket, uj szociális munKaprogrammot jelölje­nek ki és seregszemlét tartsanak táboruk felett. Megkapóan szép testvériességben vonultak fel e kongresszusra a fe­kete ruháju nagy asszonyok, méltó­ságos urak és más közéleti előkelő­ségek ép úgy, mint az egészséges napbarnított arcú földmivesek és ipari munkások százai egyaránt. A kongresszust az egyetemi templom­ban Veni Sancte nyitotta meg, melyen a keresztényszociálista szer­vezetek zászlók alatt vettek részt. Szentmise után P. Bangha Béla beszélt arról, hogy a szociális kérdés alapja csak Krisztus lehet. Ha a kereszténység, Krisztus csak huszon­négy órára valóban uralkodó lenne, minden szociális kérdés megoldód­nék. A templomból a régi országházba vonult a tömeg, ahol tíz órakor kezdődött a Keresztényszociálista Földmunkások és Földmivesek Szö­vetségének kongresszusa. A gyűlést Kocsán Karo'y szövet ségi elnök nyitotta meg. U.ána Csik József nemzetgyűlési képvsielő fő­titkár jelentésében huszonnégyezer szervezett ker. szoc. földmivesről számolt be, a jelentés azonban el­panaszolta, hogy a keresztény alapon való szervezkedés elé a hatóságok indokolatlan ellenszenve akadályokat gördít. Majd a tisztikar választása következett. Elnök újból Kocsán Ká roly, főtitkár Csík József nemzetgyű­lési képviselő lett, aki a földreform­ról és a mezőgazdasági szociális kérdésekről tartott tartalmas beszédet. Délután 3 órakor a régi ország­ház zsúfo t termében kezdődött a Ker. Szoc. Párt országos kongresz­szusa, amelyen a csonka ország 48 pártszervezete képviseltette ma­gát. A magyar Hiszekegy elmondása után Haller István v. kultuszminisz­ter, az országos párt elnöke nyitotta meg a gyűlést. Pünkösd ünnepe — mondotta — a keresztényszocializ­mus szimbóluma és ünnepe. Pün­kösd a keresztény szeretet, de az igazság ünnepe is és annak a do­kumentálása, hogy ezen a világon csak a keresztény igazság győzhet. A megnyiíó előadás után Somogyi József v. nemzetgyűlési képviselő a keresztényszociálizmus és a föld­míves társadalom helyzetével foglal­kozott. Müller Antal a keresztény iparosok képviseletében mondott be­szédet. Végén határozati javaslatot nyújtott bi a képesített magyar ipa­rosok megmentése érdekében. Félórás szünet után nyilvános ülés kezdődött, melynek első szónoka Szabó József képviselő, a munkás­kérdésnek törvényhozás utján való rendezését sürgette. Griger Miklós a társadalmi és gazdasági élet bajait tette szóvá. Hétfőn reggel 9 órakor folytató­dott a kongresszus. Az elnöki meg­nyitó után Záborszky István dr., a Munkásbiztosító Pénztár főorvosa a mum.ásbiztosításrói, dr. Lakatos Géza a pártprogrammrói tartott előadást, Koródi Katona János pedig az új párti zabályzatot ismertette. Ezután megválasztották az új pártelnöksé­get. Pártelnök lett Haller István, fő­titkár Szabó József képviselő. Vá­lasztottak 15 tagu párt vezetőséget. Griger Aladár, Haller József és dr. Zibolin Endre előadásai után Haller István mondott záróbeszédet. A nevezetes pártkongresszus, mely a ker. szoc. mozgalomba eleven, lüktető életet vitf bele, csak jó ha­tással lehet a jelen sivár, magyar közéletre. Akik ott vDltunk, azzal a szent meggyőződéssel teltünk el, hogy jó és ig«z ügyet szolgálunk és bármi­lyen keserves és tövises is az ut, a mi biztos győzelmünk nem marad­hat el. A HANSz. ünnepségei. Pünkösd vasárnapján rendezle a Mansz. pápai fiókja évi rendes köz­gyűlését. A közgyűlés azonban messze túlnőtt a szokott kereteken, a lelkes, magas r.ivóju ünnepségek egész so­rozata fogta körül. A közöny, apathia helyett, ami sok mozgalmunkat foj­togatja, elszánt, céltudatos' munkát, üde, idealizmussal átfűtött lelkesedést látunk. A. két napon sok remény csillogott, s ennek mi, akiket meg­megkisért a csüggedés, úgy tudunk örülni . . . Az ünnepségekre megérkezett a fővárosból a Mansz. országos elnök­nője, Tormay Cecil is, akinek kísé­retében voltak Horváth Gézáné, Ágoston Gézáné, Gregerson Lujza és Kiss Ida, a győri Mansz. elnök­nője. Az ünnepségek sorozatát a Kaszinó nagytermében rendezett magyar ipar­művészeti és háziipari kiállítás meg­nyitása vezette be pünkösd első nap­ján délután fél 4 órakor. Gamerra A. Mária bárónő, a pápai Mansz. lelkes, fáradhatatlan elnöknője üd­vözölte a budapesti vendégeket, majd ismertette azt a célt, amelyet a ki­állítás szolgál. A magyar munka és tehetség bizonyítéka a kiállítás. Erre nekünk, akiket lélekben és vagyon­ban megraboltak, oly nagy szüksé­günk van 1 A magyar műit hatalmas, gazdag kincstár, amelyhez nem fér­het még az áníánt jóvátételi bizott­sága sem, s ameiyből sokat kell át­hoznunk a jelenbe, hogy megteremt­sük a jövőt. A. magyar asszonyok leikök nagy hitével dolgoznak an­nak ' az aranyhidnak fölépítésén, amely a múltból a jobb jövőbe ve­zet. A kiállítás nagy biztatás akar lenni: nem vesztettünk el mindent... A lelkes, mély gondolatokat föl­karoló beszédre Tormay Cecil vála­szolt. Megköszönte a kedves meg­lepetést: a kiállítást. Meghatódva néz körül a sok szép munka között s mindennünen biztatás, remény mo­solyog feléje. De a legnagyobb öröm­mel a pápai Mansz. által kiállított munkákon pihen tekintete. Csak egy hónapja, hogy megindultak a szövő­székek s ime már kész ruhákat is látunk. Büszke örömmel hajtja meg az elismerés zászlaját a pápai lelkes, munkás elnöknő és buzgó munka­társai előtt. A szép beszéd után a vendégek részletesen is megtekintették a ki­állítást. Délután féi 6 órakor kezdődött meg a közgyűlés a városháza nagy­termében nagyszámú és előkelő kö­zönség részvételével. Gamerra Albería Mária bárónő elnöki megnyitójában üdvözölte a" vidéki vendégeket s í megjelenteket, meghatódva mond hálát mindazoknak, akik az elmúlt évben a szövetségben dolgoztak. A munka, amelyet a pápai fiók végzett, statisztikailag nem nagy, de nagy értékű volt lélek szerint. Mély ér­telmű, szép szavakban mutatott rá a magyar asszony missziójára a jelen­ben. A @o!goíát járó szegény nem­zetnek nagy szüksége van a magyar női lélekre. Nekünk, magyar asszo­nyoknak, úgymond, ott a helyünk a magyar Golgotán, a magyar kereszt körü| Szeretetre teremtett női lel­künk minden ereje, lelkesedése, áldozatossága legyen a tépett ma­gyar hazáé. A gyűlölködés romboló, pusztító tüzét elfojtani s az egymást megértő, áldozatos, nagylelkű szere­tet tüzét kigyújtani a magyar vi'ág­ban: ez a magyar asszony nagy küldetése. Magyar húsvétról csak úgy álmodhatunk, ha küldetésünket betöltjük. Lelkes taps zúgott föl a szép be­széd nyomán. Majd Pongrácz Jó­zsefné ügyvezető alelnöknő olvasta föl szép szavakkal, meleg, finom lélekkel megirt jelentését, amelyben vázolta a páp3i fiók múlt évi mun­káját. A Mansz. elsősorban azokat a munkatereket kereste föl, amelyek számára a helybeli agilis buzgó egyesületeknek már nem voit si-:n munkásuk, sem idejük. Az év 1-. g­foníosabb eseménye a szövőszékek felállítása volt, amelyektől oly sokat várunk. Megemlíti, hogy kevés a tagok száma s kéri a pápai nőket, hogy soraik közé ne engedjék be­férkőzni a közönyt. A magyar ESZ­szonynak, ha valaha, úgy ma a munka asszonyának kell lennie! A kerekded, finom jelentés után, amelynél szebbet ritkán hallottunk, Tormay Cecil emelkedett föl szólásra. Nem szónokolni akar, csak a fajáért rajongó léikét kitárni. Az alelnöknő szép jelentéséből egy szám, a tagok száma, sirt ki. Ez a szám megütött. Ním hiszek neki. Nem hiszem, hogy Pápán ne volna kétszáznál több asszony, aki magyarnak vallja ma­gát. Ne engedjük, hogy a fespedés, közöny legyen úrrá a magyar női világban. Lássuk meg, hogy a Gond­viselés nekünk nagy szerepet szánt Európa életében. Elmondja, hogy a napokban egy előkelő angol úrral beszélgetett. Büszkén mondotta az angolnak, hogy a magyar fajt Európa egyik legértékesebb népének látja. Az angol kétkedéssel fogadja a meg­állapítást. Mi lenne önökkel, ha nem is országuk, de tartományaik 7lVa •/• át elvesztenék ? Elpusztulnánk, volt a felelet. Lássa, mivelünk az történt s mégsem esünk kétségbe, sőt bizunk a magyar jövőben ! Ezt a hitet ébren tartani, növelni a férfiak­ban, ez a mi nagyszerű hivatásunk! De e munkához az kell, hogy ez a hit elsősorban a mi lelkünkben lo­bogjon. " . A hatalmas, szenvedélyesen ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom