Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-10-14 / 41. szám

Nagyon kívánatos volna, hogy egyesületeink vezetői érintkezést keressenek egymással. Eddig azt tapasztaltuk, hogy egyesöleti életünkben hiányzott a koncentráció. Az egyik egyesület nem igen vett tudomást arról, hogy a másik milyen cél szolgálatába állította munkáját. Túlságosan elhatároltan, izoláltan folyt a munka az egyes egyesületekben, ami által sok erő marad kihasználatlanul. Pedig ezt a hibát könnyen ki lehetne küszöbölni, ha a vezetők néha-néha találkoznának, megbeszéléseket folytatnának. így nagyon könnyen lehetne egységesíteni az egyesületek munkáját. Majd minden egyesületünk egy-egy íinnepélyt, előadást rendez, amelyeket társadalmunk szívesen látogat. Ezeknek az előadásoknak egyik céljak a szórakoztatás, de nem lehet ez az egyetlen cél! Éppen nagy látogatottságuk miatt nagyon alkalmasak arra, hogy bizonyos értelemben továbbképző iskolák legyenek. Nem nehéz programmjukat úgy összeállítani, hogy az az ismeretszerzés, továbbképzés céiját szolgálja. Most ez kétszeresen fontos, mert könyvhöz, folyóirathoz a magas árak miatt vajmi nehéz jutni. Ebből a célból természetesen az is szükséges, hogy sz egyes előadók ne általánosságban mozogjanak. Szükséges továbbá az is, hogy minden egyesület már előre megállapítsa, milyen tárgyú előadásokat akar tartatni. Nagyon kívánatos, hogy egy-egy fontos akcióból minden egyesület kivegye a maga részét. S itt nemcsak jótékonysági akciókra gondolunk. Nagyon fontos volna például a sajtó kérdése, E téren napról-napra szomorúbbak az állapotok. Ezt nem lehet csak a gazdasági helyzet számlájára írni, itt más ok is működik. Résen kell lennünk, mert a magyar társadalom igen könnyen felejt, nem akarja a sajtó végtelen nagy fontosságát megérteni még a szomorú tapasztalatok után és árán sem, s így a szomorú magyar tragédia egyik legnagyobb bűnöse, a destruktív sajtó igen könnyen újra kizárólagos hatalommá lehet. E téren bizalommal várjuk különösen a női egyesületek munkáját. Ezt a néhány gondolatot szükségesnek tartottuk elmondani most, amikor az egyesületi élet megindul. Reméljük, hogy minden egyesületünk komoly, eredményes munka szintere lesz. Sok a tennivaló, hisszük, lelkes, buzgó munkások is lesznek! HIRE K« • • • Szerkesztő változás. Kiss Szerafin, aki hosszabb időn át fáradhatatlan ügybuzgalommal, nemes ambícióval és ritka szakavatottsággal végezte lapunk szerkesztését, mint már jeleztük, bakonybéli segédkormányzóvá neveztetett ki, A lap felelős szerkesztését Boksay Endre főgimn tanár vette át. Az új szerkesztőség cime : Liget-utca 42. szám, ahová a lap szellemi részét illető közlemények, kéziratok küldendők. A lap kiadóhivatala, ahová az előfizetések, reklamációk, hirdetések küldendők, a régi helyén marad. Személyi hír. Folyó hó 11-én városunkba érkezett Hanauer A. István váci püspök. Mint értesültünk ugyanazon délután keresztelte meg a főtemplomban dr. Tóth István volt pápai rendőrkapitány kis leányát, aki a keresztségben a Zsuzsánna nevet kapta. Áthelyezések. Tar Gyula pápai földmives iskolai igazgatót, az Urikaszinó elnökét Békéscsabára helyezték át. Helyébe Pápára kerül Kállay Ödön gazdasági főtanácsos, ki Kállay Tibor pünzügyminiszternek testvére. Ugyancsak elhelyezték Csete Endre tanárt Pápáról Karcagra. Hlyébe Németh Jenőt helyezték Pápára a földmives iskolához. Magyarország ünnepli Amerikát. A kultuszminiszter elrendelte, hogy az összes hazai iskolák Kolombus Kristóf Amerika felfedezőjének jubiláris ünneplésére iskolai ünnepélyt tarsanak. A Képző- és Iparművészeti Társulat f. hó 10-én tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy a legközelebbi kiállítását dec. 16 án nyitja meg. E szerencsés időpontban kitűzött kiállítással a társulat alkalmat akar szolgáltatni úgy a helybeli, mint a nagy kiterjedésű vidéki publikumnak, hogy valóban művészi értékű tárgyakat vásárolhasson akár saját számára, akár karácsonyi ajándékul. Részletesebb tudósítást későbben hozunk Apunkban. A Kath. Növédő Egyesület ma, vasárnap délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését a bencés főgimnázium dísztermében, melyen az Egyesület különböző szakosztályai beszámolnak munkásságukról. A gyűlésen részt vesz a budapesti anyaegyesület propaganda-osztályának elnöke, Bod Péterné is. Az egyesület tagjait s mindazokat, kik szociális munkásságát jóakaró érdeklődéssel kisérik, tisztelettel meghívja az elnökség. Haller István ünneplése. Az Orsz. Kereszlényszociálista Párt a Kath. Nagygyűlés keretében Haller István pártelnök 20 éves közéleti működése alkalmából pártértekezletet tartott, amelyen megjelent Székely Gyula püspöki helynök, dr. Strommer Viktorin pannonhalmi főmonostori perjel, Bozóky Géza egyetemi tanár, Ludvig Ernő főkonzul, Török Miklós v. kormánybiztos, Törökné Kovács Hermin űrnő, a Ker.-szoc. Párt parlamenti csoportja és a nagygyűlés igei számos résztvevője. Haller htván megnyitójában kijelentette, hogy a meg nem alkuvó keresztényszociálista poiitlka óriási akadályok dacára, önerejéből lankadatlanul erősödik. Szabé József képviselő a pártnak a pünkösdi kongresszus óta kifejtett tevékenységéről számolt be, mely idö óta 41 agitációs népgyűlést tartattak. A pártkonferencia után 120 terítékes vacsora volt Haller István tiszteletére. Az első pohárköszöntőt dr. Csepela Lajos kápolnai esperes mondotta, aki a kath. papság nevében mondott köszönetet az Egyház érdekében végr zett munkájáért. Haller István — mondotta — Zichy Nándor gróf eszméinek méltó hordozója, kifejlesztője. Bozóky Géza egyetemi tanár az intelligencia nevében üdvözölte Haliért. Dr. Strommer Viktorin a numerus clausus megalkotóját ünnepelte, mig Horváth Gergely a munkásság, Aba János (Kassa) a felvidéki keresztényszociálisták ragaszkodását fejezte ki. Haller István meghatva köszönte meg az üdvözlést, melyre nem tartja magát méltónak, mert csak lelkiismerete szavát követte és kötelességet teljesített. Visszatekint az elmúlt 20 esztendő sok nehéz napjára, melyet keresztül éltek azok a publicisták, akik koplaltak, de nem mentek el a liberális lapokhoz kenyérért. Bíztak a lelki erőben. Munkaközben sokszor hintettek konkolyt a vetésbe, voltak olyanok, akik segítettek letaposni a vetést. Amit 20 évvel ezelőtt megkezdett, azt abba nem hagyja, munkáját csak a halál akasztja meg. Gyenge sohasem leszek, — mondotta — az egyenes útról le nem térek, kivetni valót soha sem fognak találni Megegyezett az iparosokkal, s midőn elutazott, azonnal el kezdték bontani a régi, rossz tetőt. Lázasan folyt a munka, hogy mire az urnő visszaérkezik körútjáról, a kis tündérlakás készen várja. De másképpen történt. Janka annyira belemerült a gyönyörűséges életbe, hogy jövőjéről, az üzletről, az otthonáról teljesen megfeledkezett. Csak költekezett s mulatott a vig társaságokban. Örökké mámoros volt a lelke. A legszemernyibb józanság is elhagyta. S így történt, hogy az alig két hónapos túra teljesen kiforgatta vagyonából. Nem maradt egyebe, mint a teljesen leromlott üzlet s a félig lerombolt ház. A leány rossz hire miatt mindenki a konkurens céget kereste fel rendeléseivel. Csak nem segítik elő keserves pénzükkel ezt a nagy cifrái kodást. Az iparosok pedig a munkát hagyták abba, amikor a munkára adott előleg elfogyot. A báró úr is elillant, a vig társaság pedig igyekezett őt elkerülni. A báró úrról egyébként az is kisült, hogy csak Jankával szemben volt cimes és rangos, egyébként azonban éppen olyan egyszerű származású és rangtalan tisztecske volt, mint a legtöbb földi halandó. Csak egy ember nem hagyta el a szerencsétlen, megtévelyedett leányt s ez a becsületes ember Ferenc segéd úr volt. Mikor látta, hogy az üzlet a végső ponton áll s csak a nagy összeomlás következhetik, régi elhatározását akarta megvalósí ani. Eddig még csak álmodni sem mert volna róla. Hisz a léhűtő társaság szellemi fölényével, társalgási finomságával nem birkózhatott volna meg. De ez a rettenetes helyzet s a leánynak teljes elhagyatottsága, bátorságot öntött szivébe. Egyik vasárnap szépen kiöltözött s bement abba az egyetlen ép bolthajtásu szobába, hova Janka visszahúzódott. Janka éppen az elhasznált, értéktelen takarékpénztári könyveket nézegette, (talán még felfedezhető ezreseket keresett) s azokra az adósságokra gondolt, amelyek uton-útfélen kiáltoztak feléje, amikor Ferenc mondókájába kezdett. Kedves Janka, ne haragudjon és ne nevessen ki azokért az egyszerű szavakért, amiket tőlem hall, de higyje el, hogy csak a javát akarom. Ne vesse meg bennem az egyszerű, tanulatlan iparossegédet, akinek két erős karja, szorgalma és érző szive van. Legyen a feleségem. Szent esküvel fogadom, hogy felvirágoztatom az üzletet s olyan jövőt biztosítok Jankácskának, amilyen jó mód kevés asszonynak adatott meg ebben a városban. Az öreg Kovács ha hallotta volna, bizonyosan sírt volna őrömében s megölelte volna ezt a hűséges, derék embert. — Miii? . . . Miii? ... — hökent fe! elképedve Jankácska ezekre a nem várt szavakra. — Ferenc, maga azt hiszi, hogy itt az idő, most vagy soha?... Itt a kedvező alkalom. Hogy talán akárki is jó lesz férjnek?... Azt hiszi, annyira sülyedtem ? . . . Nem! ... Ebből semmi sem lesz! Erről ne is álmodjon! .. . Különben is olyan szemtelenség volt ez a kihivó magatartás a részéről, hogy ezennel felmondok, s jól jegyezze meg, elsején elmehet ahová akar l... Megértette! ... Mehet Ferenc 1.. . S a szegény Ferenc, az arculcsapdosott, becsületes lélek kitámolygott a szobából. Azt sem tudta, hogyan ért ki a műhelybe. Ott aztán ráborult egy félig kész koporsóra s a munkában megedzett segéd úgy sirt, mintha a legkedvesebb hozzátartozója feküdnék abban a még gyalulatlan tölgyfakoporsó formában. Janka kárörvendően kacagott fel, amikor az öreg, hűséges, kidobott segéd után becsukódot az ajtó. — A Ferenc ?!... A vén segéd l... Milyen érdekes !... Hát ennyire szemtelen is lehet valaki ? . . . Báró után koporsóslegény ? .. . Jól festhetek, mondhatom l. .. Nem, enynyire nem alázhatom meg magamat. Az egész város rajtam mulatna. Még a holnapi szent napon eladok mindent s itt hagyom ezt a várost. Ha éhen pusztulok is, még akkor sem leszek koporsóslegénynek a felesége l S másnap nagy hirtelen csakugyan elkótyavetyélt mindent. Ferencet és a hitelezőket kifizette, s úgy eltűnt a városból, mintha a főid nyelte volna el. Csak úgy másfél esztendő múlva tudták meg tartózkodási helyét és hogylétét, amikor a gyámja hivatalos irást kapott egy másik megyebeli főszolgabírói hivatalból, amelyben arról értesítették, hogy Jankát bevezették azon dolgozni nem tudó és beteg szegények lajstromába, kik a város konyháján máról holnapra tengetik nyomorult életüket. .. A gyám elszomorodva látta a szerencséilen leány végét. De most már semmit sem tehetett. Hisz éppen ezekben a hetekben szűnt meg gyám lenni a törvény értelmében. Janka ekkor huszonnégy éves és teljesen nagykorú volt. így elérte régi vágyát, teljesen független és önáló lett. (Vége.)