Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-06-10 / 23. szám

PHPH ES VIDEKE MlllilWilillW AttilBBIiMMBMM^ Előfizetés 1 árak: negyedévre 300 kor., egy­hónapra 100 kor. Egyes szám ára darabonként 35 kor. i • n POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda, telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A falu népéhez. A háború által sújtott ország nagy nyomorúságba jutott. Elvesztette sok kincsét, főként azokat, amelyekre a mai viszonyok közepette nagy szük­ség volna. Ellenségeink megfosztot­tak bennünket életfeltételeinktől és ma is arra törekednek, hogy telje­sen megfojthassanak bennünket Ez a helyzet legsúlyosabban a gyereket sújtja, de ezek között leg­jobban a város rossz levegőjében élőket. Siralmas képet nyújt az a sok apróság sápadt arcával,,sovány testével. Milyen lesz ezen ország jövője, ha ezen gyermekek testi fej­lődéséről nem gondoskodunk? Egy egészséges generációt kell nevel­nünk, mely hazáját szereti, mely tes­tileg erősebb, mint a mai s mely majdan jobban megállja a helyét ott, "hol apáink gyöngeségükben mindent elvesztetlek. A semleges külföld volt az, mely gyermekek ezreit magához véve egy időre megsegítette Őket. Sok-sok milliót áldoztak a jó hollandusok, a svájciak és egyéb országok pol­gárai gyermekeink számára. Meg­ható volt az, mikor az idegen állam­polgárok, kiknek nagy része föld­mives, munkás, vasutas, postás és sok sok egyéb szegénysorban levő emberek voltak, hálái adandó az Istennek, hogy őket a háború bor­zalmaitól megkímélte, egy-két ma­gyar gyermeket vettek magukhoz, hogy azokat feltáplálják és keresz­tény erkölcsökben neveljék. Ezen államokban nem divik az egyke­rendszer, 12—16 gyermekes család nem tartozik a ritkaságok közé, ott nagyobb a drágaság, nagyobb a munkanélküliség, de kevesebb az Önzés és sokkal több az Isten- és emberszeretet. / Megindító volt nézni, mikor a vendéggyermekek vendéglátóiktól bú­csúztak. Könnyek árasztották el az arcokat, mert tudták, hogy a gyer­mek hazatérve családja körébe, is­mét nyomorúságba jut s hogy a gyermek visszatérve hazájába, ismét a részvétlenség és szeretetnélküliség hónába tér. S miért mindez ? A kommün elválasztotta a falut a vá­rostól, gyűlölet szállta meg a vidék szivét a várossal szemben. A város gyermeke szintén nélkülözi a sze­retetet, melyet csak a külföld tar­togat számára. Hát odáig jutott a magyar, hogy gyermeke egy jó szóért, egy falat kenyérért a külföldhöz men­jen könyörögni ? Nincs már meg a magyarban a fajtája iránti megbe­csülés ? Hol vannak a nagyasszo­nyok, kik a gyöngék istápolói vol­tak ? Kihaltak egészen ? Nincs már magyar sziv, mely a magyarért do­bogjon ? Ez az állapot több ember­életet pusziit, mint a háború, mely dicső múltjától fosztotta meg a nem­zetet, de a mai helyzet még sötétebb időkre és eseményekre enged kö­vetkeztetni, mert ez jövőjétől, az ifjú Magyarországtól veszi el az életet, a roménységet. Mert mit ér a va­gyon, ha nincs ki megvédje? mit ér a föld, ha nincs senki, aki meg­munkálja ? mit ér az ország erős karok nélkül ? A gyermekről, a város gyermekei­ről van szó, kiknek nem adott az élet oly sok örömet, mint a falu gyermekeinek. Nyissuk meg ajtain­kat nekik, helyezzük el őket az él­tető magyar levegőn, hol kékebben ragyog a magyar ég, hol a magyar szivből nem veszett ki a szeretet a gyermek iránt, hol nem idegen, hanem magyar adja a kenyeret, melyre a gyermeknek szüksége van. Gondtljunk érra, hogy mindezt ma­gunkért, a kis magyar családért, a haza jövőjéért tesszük. Háztartási iskolában. Gicz, 1923 junius 2. Az esőcseppek még ott rezeglek a fák levelein, amikor a kucsi befor­dult a parkba. Buja, ózondus levegő áramlott felénk és keményen mar­kolt szivünkbe; fogynak a főúri par­kok, melyeknek rendben tartása sok keresztény magyar családnak adott kenyeret azelőtt. A fogadás és ismerkedés után meg­indultunk Jankovich Bésán Endréné grófnő vezetésével tulajdonképpeni célunk: háztartási iskolájának vizs­gájára. Kis konyhakerten visz keresztül az utunk, ahol virágzik a paradicsom, a paprika. Balra tőlünk a baromfiudvar­ban kacsák, csirkék szazai, a ház­tartási iskola növendékei szorgos munkájának eredményei. Az iskolába lépve Sztepankó Ilona gazdasági szaktanítónő fogad ben­nünk ít közvetlen előzékenységgel. Az asztalok mögött tizenkét egyforma csinosan és tiszten öltözött kerek arcú hadiárva leányka. Tekintetük belénk is megelégedést szuggerál. Németh József pápai kamarás fő­tisztelendő áll ki és kérdezi a gyer­mekeket a katekizmusból. Valahogy meglep a módszeie. Hittant tanultam és tanítottam is és mégis erősen kellett gondolkoznom, ha kérdésére a feleletet tudni akartam. Ugyanis nem ragaszkodik a formákhoz, hanem a kath. vallás törvényei szerint gon­dolkozni tanítja növendékeit. Óriási horderejű ezen újítás, mellyel leg­először itt találkoztam, mert az élet minden vonatkozásában benne lesz az így neveltekben az igazán becsü­letes keresztényi alapokon való el­gondolás. így válik a hit vérré és Krisztus tanítása osztatlan sajátunkká. Ezután Sztepankó Ilona lép a gyermekek elé és anyai hangon kér­dezgeti őket. A gyermekek szeme felcsillan, imikor egy-egy gyakorlati­lag is látott anyagról számolnak be. Ezek a ieányok jó gazdaasszonyok lesznek. Nem kell majd szégyenkez­nünk a hollandusok előtt, a mi asszonyaink is milliókat fognak össze­főzni, kézimunkázni és gazdálkodni. Csakhogy ehhez sok olyan érzésű asszonyra volna szükségünk, mint amilyen jankovich Bésán Endréné grófnő, aki messzelátón vett magá­hoz 12 kis hadiárvát, hogy feled­tesse velük a kisded lélek legnagyobb veszteségét: at>juk hősi halálát. Cselekedetének nagy jelentősége pe­dig abban csúcsosodik ki, hogy a kis leányok késő jövőjéről is anyai­lag gondoskodik. Ezek a kis leányok munkára ne­veltetnek, tudják, hogy a Pápen fa­zék minő nagy jelentőséggel bir a mostani nehéz életviszonyok között, amikor férj és feleség egyaránt küzd a kenyérért. Öntudatos háziasszonyok, öntuda­tos anyákká lesznek, akik tudják, hogy gyermeküket első sorban a ha­zának kell, hogy neveljék. Az iskolateremből a munkaszo­bába mentünk, ahol tizenkét klőpli­párnán készségesen mutatták meg a kis leányok csipkeverési tudományu­kat. Sok jó nehéz magyar valuta marad majd benn megszükített ha­zánkban és ahogy nézem, nézem a gyorsan mozgó kis kezeket: elém tűnnek a beváltó helyek s a kül­földre induló magyar csipkék ország­szerző utjokra. Eszembe jutnak a belga nők és nagy megértések ro­hannak át rajtam. A falon lóggó térképre esik tekintetem, ahoí régi Magyarország van csonkítatlanul; a régi határok vastagon piroslanak ki az összefolyó zöld és barna foltok közül. Ezek a kis leányok nem is­merik a csonka-országot, munkájuk még a régi határokon túl is hirdetni fogja kulturális fölényünket és van-e, lehet e ezelőtt sorompót áliílaní bocskoros őrökkel ? Szaniner Emil népjóléti miniszteri tanácsos mondott köszönetet a gróf nőnek megható gondoskodásáért és fejezte ki elismerését Németh József főtisztelendőnek és Sztepankó Iloná­nak szép eredményű munkájáért. Amint a kocsi elindul velünk, ön­kéntelenül visszafordulok, hogy meg­maradjon lelkemben a kép és sajgó szívvel kérdem, miért nincs sok-sok ezer jankovich Bésán Endréné gróf­nőnk ? Keve. Cserkész ünnepély. A magyar jövő villogó szemű, ígéretes kis kato nái lába dobbanásától, felharsogó énekétől lesz hangos az ősi Eszter­házy park. junius 17 én az évszáza­dos titán fák, amelyek már oly sok és annyi fajta emberöltőt láttak, sír­tak és vártak vissza, pár percre talán kizökkennek halott álmokat őrző nyugodt szemlélődésükből s ez új világ zengésére elhalkulnak suttopo lombjaik. Árnyas utain, pázsitos terein fürge, tisztaszemü, pattanóizmu cserkészek festőien szép csapata dübörög majd végig. A pápai bencés főgimnázium cserkészei tartják ez évi nyári ünnepélyüket. Aki íud hinni jobb jövőben, aki e jó fiuk szebb jövőt akarásában, lelkes munkájában a jelennél különb jövő zálogát l'áiji, ak{ tud lelkesedni a tiszta ifjú örö­mökért, jöjjön el erre a cserkész­ünnepélyre. A kedves s erősen hisz­szük, gyakran visszajáró emlékek bőségesen kárpótolnak majd minden jelenlevőt a ráfordított időért. A részletes programmot különben a következőkben közölhetjük: 1. Morse­jelzéssel a csapat hivása a bevonu­lásra. Felvonulás a cserkészinduló­val : Fiuk fel a fejjel ... 2. Tann­hciuser induló. (Részlet a Wagner­operából) cserkész-szöveggel Énekli a csapat. Vegyéskarra alkalmazta Ntmsits Eíekné úrnő. 3. Magyar cserkész dala. Irta Radváryi Kálmán. Szavalja Jankó Péter VI. o. t. A szövegnek a kar által énekelt egyes részeit megzenésítette Nemsits Elek né úrnő. 4. Első segélynyújtás. (Külön­böző kötözések.) 5. Ünnepi beszéd. Mondja dr. Tenzlinger József polgár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom