Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-01-21 / 3. szám

A Kath. Uányfcdr estélye. Magas színvonalú, ériékes estélyt rendezett a mait szombaton a Kath. Leánykör. A mfisort dr. Sulyok Dezső Prológja vezette be telve tnéfy reflexiókkal a mi nehéz életűnkre. Okolksányi Juliska szavalta e

f, akinek előadásában már sokszor gyönyörködtünk. A műsor második pontja Szabó Sándor kir. táblabíró hegedüjátéka volt. Vieuxtempstól a a Ballade et Polonaise t és Tschajkowszkytól a Barcarollet játszotta. Ilyen élvezetben nekünk ritkán van részünk. Az első* darabnak nagy technikai nehézségeit bravúrosan győzi le. Bámultuk a perfektséget eláruló vonókezelését. A második darabnál gyönyörködve néztük mély beleélését Nem reprodukál, hanem az ő művészi lelkén át hallatja Tschajkowszkyt Az elegáns, finoman simuló zongoraíiséretet dr. Hermann László adta. A kővetkező szám RűUerné Tóth Annus éneke volt. Először a Cigány operából énekelt, majd ráadásul magyar dalokat adott efő saját zongorakisérete mellett. Közvetlenül, póztól mentesen énekel, mint akinek lelkéből születik meg a dal, mint aki nagyon szereti az éneket. A hangja bámulatosan csengő, lágy, meleg. A fölzúduló taps mutatta, hogy szép, nagyon szép volt az éneke. Kohányi Imre Vörösmarthy Szép Ilonkáját szavalta el. Sokszor hallottuk, élveztük szavalatát, de a szombati est volt egyik legszebb sikere. A bájos költemény minden szépsége ott csillogott szavalatán. Ráadásul a saját költeményeiből szavalt el kettőt. A közönség lelkes tapssal üdvözölte a sok reménnyel kecsegtető fiatal poétát; Majd újra Szabó Sándor játszott. Cigánykiséret mellett saját szerzeményű magyar dalait adta elő.

% Mestere a magyar dalnak. A magyar nóta egy szét Őségében rejlő báj csillog a játékán. Minden dalán érezzük, hogy művészi magyar lelkéből gyöngyőznek föl. Mialatt kellemes, kedves hangon énekel egy-egy bájos dalt, nem egy hallgatója szemében könnyek csillannak meg . .. S mig átsír a lelkűnkön a nóta, sokszor eszöukbe jut, mennyi értéket réjt magában a mi nehéz napokat élő birói karunk. Gyönyörű élőkép zárta be a mű sort. Karczaghy Béla festőművész rendezte finom hozzáértéssel, művészi érzékkel. Az élőképet Porpdczy Irén, Taaber Jolán és Torma Steff alakították. — Az ünnepély rendezői Szente Elza és Horváth Terus méltón büszkék lehetnek az estélyre. Az estélyt bál követte a Griff nagytermében. Az arany ifjúság jókedvvel ropta a táncot egész reggelig. A Magyar Nemzeti Szövetség megalakulása Pápán. A Területvédő Liga feloszlása után alakult és Magyarország integritásának helyreállításáért küzdő Magyar Nemzeti Szövetség helyi csoportja a múlt vasárnap, január 14 én tartotta még ujjáalakuló Közgyűlését a városháza nagytermében. Elég nagyszámú és városunk társadalmának vezető egyéneiből alakult közönség előtt Oyardtz Ferenc evangélikus nyug. püspök, ítint kor elnök nyitotta meg a gyűlést. Felkérésére dr. Kőrös Endre, a már feloszlatott Terülelvédő Liga volt ügyvezető elnöke ismertette a Liga megalakításával kapcsolatosan Pápán kifejtett ilyen irányú mozgalmat és röviden vázolta a Területvédő Liga helyi csoportjának kifejtett tevékenységét, amelyet sajnos az antant felhívására történt kormányintézkedés, nie y a Ligát feloszlatta, teljes kífejlésében megakadályozott. Utána dr. KőrÖssy Endre, a Szövetség központi főtitkára ismertette azt az alig méltányolható és jelentőségében ma még kellőleg meg sem világítható hatalmas méretű propagatonus mozgalmat, amelyet a Szövetség külföldön a magyar igazság érvényrejuttatása érdekében kifejt. Adatokkal illusztrálta a Szövetség munkásságát és e munka eredményeit. Ismertette a Szövetség belső programmját is, mely a magyarság benső és tökéletes egyesítését kívánja a mai vallási, társadalmi és gazdasági szétforgácsolódás helyébe diadalra juttatni. Gyönyörű okfejtésekben gazdag, élvezetes előadását feltörő helyeslés és hatalmas lelkesedés kisérte. Beszédének végeztével a közgyűlés megválasztotta a Szövetség helyi csoportjának vezetőségét, mely a következőkből áll: Elnök: Gyurátz Ferenc; ügyvezető elnök: dr. Kőrös Endre; társelnökök: Blazovich Jákó, Bélák Lajos, Csizmadia Lajos, Faragó János, Sarudy Ottó, dr. Tenzlinger József; titkár: dr. Sulyok Dezső; propaganda-osztály vezetője: Sághy Tamás; jegyző: dr. Kun Sándor; pénztáros: dr. Kiss Gábor. Ezenfelül választottak 40 tagu választmányt azok közül, kiktől legtöbbet várhat az integritás eszméje várostinkban. Dr. Kőrőssy Endre lelkes szavai után Gyurátz elnök zárta be a gyűlést. — Dr. KőrÖssy vasárnap délután a MANSZ. helyi csoportjában, előző napokon pedig az iskolák növendékei előtt tartott kitűnő előadásokat. Fehérgombosok bálja f. évi január hó 25 én lesz fél 10 órai kezdettel a Griff nagytermében. HÍREK. •4 A Kath. Nővédőegycsület választmánya február hó 2É3 án műsoros estélyt rendez, melyre az előkészületek már lázasan folynak és az érdeklődés után ítélve igen fényesnek Ígérkezik. Bővebbet a jövő számunkban ! Ünnepély a ref. nönevelőintézetben. A dunántúli református egyházkerület pápai nőnevelö-intézeté 1923. évi január hó 21-én délelőtt 11 órakor Tisza István gróf arcképének leleplezése alkalmából az intézeti díszteremben ünnepet rendez a következő műsorral. 1. XC. Zsoltár. Énekli a közönség. 2. Megnyitóbeszéd. Mondja Németh István püspök ur. 3. Himns Énekli a tanítónőképzői énekkar. 4. Vargha Gyula: Tisza Istvánhoz. Szavalja Mester Mária III. é. tk. n. 5. Ünnepi beszéd. Mondja Czeglédy Sándor főiskolai gondnok. 6. Beethoven: Sonata pathétique. Zongorán előadja Nádossy Erzsébet I. é. tk. n. 7. Petőfi: A ledőlt szobor. Szavalja Kőrös ílona IV. é. tk. n. 8 Gáty Zoltán: Emléküunepen. Énekli a tanítóképzői énekkar. 9. Zárószó. 10. Szózat. Énekli a közönség. Hálás köszönet annak a jókedvű társaságnak, mely gondnélküli mulatozása közt sem feledkezett meg mások nyomoruságairól, hanem a jókedv között, 1923 január 6 án önkéntes gyűjtést rendezett és a gyűjtés eredményét, 521 koronát szegényeink fel segélyezésére küldte el hozzánk. A Kath. Nő védő-egyesölet elnöksége. Adományok a Népkonyhának. A városi népkonyhának ujabban a következő adományok érkeztek : Gyurátz Ferenc Pápa 50 kgr.' rozs, Kolossváry Lajos Vaszar 2 zsák TÁRCA. Mese egy kis zsebkeitclör&l. Irta: Demény RexsÖ. (Folytatás és vége.) Felém is idegen nőt sodort az élet, akit ugyan nem tudtam azzal az első bohó, bolondos sztrelemmel zeretni, de aki mégis hamarosan jrvosa lett beteg szivemnek. Szerelmével harmóniát teremtett lelkemben és a régi szenvedély helyét elfoglalta a megnyugvás, kibékülés csendes érzete. S ha nem is tudtam azzal a régi ábrándos szerelemmel a nyakába borulni, idővel megszok tam. Megértettem minden mozdulatát és most rnár nem hazudok, ha azt mondom, hogy ennyi év után nem tudnám többé nélkülözni. A megszokás később vonzódássá alakul át és aki ezelőtt idegen nekünk, az később nélkülözhetetlenné válik szivünknek. Hiába fújdogál odakünn a csipős téli szél, mégis örömmel megyek kis fészkembe haza, „feleségemhez'". Mosolyogsz? Hátha a jóleső érzést ismernéd, mely ezen szavakat bensőnkben kiséri. Lám, lám, ezen érzést te is meg fogod isnfferni, ha érzelmeid tisztulnak, ha elalszik a tüz, mely kelleténél jobban szítja a meleget bensődban és melynek lángja fényében sok mindent hamis szinben látsz. Az igazi boldogság csak oít kezdődik, atioi azt komo lyan vesszük és félre tudjuk' dobni férfias elhatározással azt, ami ben nünk gyerekes, elérhetetlen és fantasztikus vágy. Hiába, örökké álmodni sem lehet. Egyszer fel kell ébredni annak a felismerésére, hogy az élet boldogsága nem ábrándképek hajszolásában merül ki. No de tovább nem untailak, most már haza megyek. De mielőtt szándékát megvalósíthatta volna, régi szokása sztrint, a szobában levő gyüiüs hintához közele lett, hogy egy kis tesigyakorlatot végezzen. Hogy azonban gyakorlás közben ki ne hulljon valami a zsebéből, elébb onnan mindent kirak, a zongora fedelére. Vámos Gábor pedig ez idő alatt le és fel járkát, fejében ezer és ezer. gondolat és talán szórakozottságból oda lépett az apró kirakott holmihoz. Mosolygott egyes tárgyakon. Szemléli. Egy négylevelü lóher aranyból, ráírva, hogy „emlékezzünk*, egy kis gyerek fénykép, amint egy csacsin fordítva ül és még sok ha sonló apróság. De mi az? A feje szédülni kezd, a szoba forog vele, megkapaszkodik a nehéz zongorá ban, hogy el he vágódjék, mert amit lát, megfagyassza ereiben a vért. Kezébe kerül egy kis tüll zsebkendőcske, mely egészen olyan, mint az a másik, mely az ő szekrényében gondosan elzárva van. Olyan a színe, a nagysága, a monogrsmmja és még az a szó is azonos, *me;y be van itva, hogy „örökké*. Berci, édes, drága Bercikém, jajdűlt fel fájdalmasan. Az Istenre kérlek, mond gyorsan, hol vetted ezt a kendőt. A másik hirtelen félbeszakítja a tornát és rendet akar csinálni a sok holmi között, közben feddőleg néze végig barátját. Azután kaczg. Azt kérded, hogy én honnan vettem. Bár titokként őriziem, most azonban, hogy megláttad, nincs menekülés, hát elárulom. Nekem is ő adta. Én is hittem annak a lánynak, nekem is az eszményképem volt, nekem is csak azt hazudta,'hogy csak engem szeret. Lásd, lásd Gáborkám — ez a nő — szólott most már gyengébb nevetéssel, amelyen meglátszott mégis a visszaemlékezés fájdalmas érzése. Vámos Gábor mint egy örült ugrik oda szekrényéhez, onnét mindent kiszór, mig végre megtalálja a gondosan őrzött és rejlett második'kis kendőt és már darabokra akarja azt tépni, mikor barátja kezéből azt kiszakítja. Szembe néznek. Gábor arca egy pillanat alatt * más formát ölt, mintha kicserélték volna. Mintegy vidoran, megfiatalodva borul barátjára és ezeket mondja: Látód, most már nem fázom annyira, most már el tudom felejteni azt a csalfa lányt, ki egyszerre, egyforma szívvel ad két férfinak szerelme zálogául keszkenőt. Ezek után most mar könnyű szívvel megházasodom. Na-na Gábor, csak ne olyan gyorsan azzal a kiábrándulással, azért te is, én is megőrizhetjük továbbra is a kis keszkenőt, de amellett boldog férjek is lehetünk. Mert ami volt, az nem szokott visszatérni többé, de ami jön, az elé vágyódással tekinthetünk. A feleség csendes, nyugodt, hétköznspias szerelme mégis csak elég napsüiés ahhoz, hogy mindketten kissé megmelengessük fáradt testünket. A zsebkendőt zsebbe gyűrte és elrohant. Jól esett forró fejének a hideg téli levegő. A havas járdán léptéi kopogása sem hallatszott, mig vala honnan muzsikaszó elfoszló hangjai szálltak feléje. Megállt, felnézett, a most már csillagos kék égre. Ismerte a nótát és valami különös, rég elfelejtett érzés vett rajta erőt, gondolkodott, vájjon igazat mondott-e akkor, mikor azt állította és nem-e csak mese az, ,hogy az élet nem ábrándkéoek hajszolásában merül ki.-