Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-05-20 / 20. szám

PHPH lltf fizetési árak: negyedévre 300 kor., egy* hónapra 100 kor. Igyes sxém Ara darabonként 25 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik mimlen vasárnap. Szerkesztőség és kladókivataf Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen." Pünkösd a nagy akarások, erőfeszítések ünnepe. A kis, reszkető, nagy missziójáról csak sejtelmekkel biró Egyházra leszállt a Szentlélek. Kegyelemzáporától a halászokból, vámosokból apostolok lettek, akik megkapták az evangélium ekéjét és fölhasították az első barázdát. .. Esengve, fáradt lelkünk pislogó reményével nézünk ma föl az Égre: kering-e fölöttünk kegyelem-felhő, amely piros pünkösd ünnepére megöntözi a fölrepedezett, kiszikkadt magyar földet ! ? Óh nem az áldott magyar anyaföldet értem, — abban és afölött kacag most az élet, dús aratást ígérve — hanem a magyar lelki világot, amely oly szegény . . . Átzúg-e rajtunk a pünkösd viharja, amely szárazgalyat tördel és tüzet szít ? A sok-sok halászból, vámosból, akik itt kontárkodnak, tördelnek nagy értékeket, hány apostolt szül a pünkösd kegyelme ? Mert azt kérjük Tőled, apostolavató nagy Lélek! Meg nem roppanó magyar gerincet, tiszta magyar vért, szikrázó, lobogó, nagy eszmék, valóságok szeretetétől izzó magyar lelkeket küldj e szegény népnek! Magyar apostolokért imádkozunk beteg lelkünk minden erejével, akik megváltoztatják a magyar föld színét. . . Bizom a sikerben. Bethlen István gróf miniszterelnök a magyar sajtó londoni képviselőjének a hét elején azt a megbízatást adta: „Táviratozza meg haza, bizom a sikerben." Mindnyájan tudjuk, hogy az a küldetés, amelyben a magyar miniszterelnök és pénzügyminiszter Francia-, Angol- és Olaszországban járnak, rendkívül nagy horderejű. Ha a jóvátételi kötelezettségek alól legalább ideiglenesen föl nem oldanak bennünket s hosszabb lejáratú nagyobb külföldi kölcsönhöz nem jutunk, ipari, gazdasági életünk egyre mélyebbre zuhan a züllés lejtőjén. Épen azért jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy a miniszterelnök teljes bizalommal várja fáradságos missziójának sikerét. Ám tévedés volna azt hinnünk, hogy a nagy-ántánt vezető politikusai egytől-egyig megértéssel tárgyalják a magyar ügyet. Franciák, olaszok és angolok között egyaránt vannak olyanok, akik minden erejükkel el akarják gáncsolni a talpra állni készülő magyar nemzetet. A francia kamara hadügyi bizottságánák alelnöke nyíltan kijelentette, hogy a legnagyobb esztelenségnek tartaná, 'hogy Franciaország a legyőzött magyarság segítségére sietne. És egy percre sem szabad felednünk, hogy román, cseh és szerb politikusok, fizetett ujságirók és felpénzelt képviselők rettenetes agitációt iiznek a magyar kívánságok teljesítésének meghiúsítására. Ezekkel szemben azonban jól esik olvasnunk azokat a nyilatkozatokat, melyek Magyarország mielőbbi talprasegítését szorgalmazzák. A Iegtisztultabb, legideálisabb s egyszersmind legigazságosabb felfogás a hágai törvényszék egyik szenátorát jellemzi, aki hivatkozva a magyar nemzetnek Nyugat védelmében ezer éven át hozott nagy áldozataira, Magyarországnak legmesszebb menő támogatását szorgalmazza. Ma tehát nyilt kérdés, melyik felfogás fog győzedelmeskedni. Bethlen miniszterelnökkel együtt mi is bizunk a nagv-ántánt megértésében, ám ha küldetését nem koszorúzza is a várt siker, akkor sem esünk kétségbe. Mert a mi legerősebb bizodalmunk az ősi magyar erényben van. Induljon meg csak a szorgalmas termelő munka, a spekuláció és a pénztől való szabadulás helyét foglalja el a bölcs takarékosság, hasson át mindenkit az a tudat, hogy a magyar nemzet még nem töltötte be Istentől rendelt magas hivatását s akkor Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. TÁ RCA. ••• Oláh fogságból... — Kerék Péter. — Bene Károly főhadnagy is fölkerült a földszinti, 17. számú cellába, melynek szűk ablakán csak délután tévedt be egy kevéske napsugár, minthogy a vár nyugati oldalára nézett. Szomorú helyiség, vaspáncélos ajtóval. Nem is kulccsal zárták, hanem — valaminő fortéllyal — gombot kellett kivül forgatni meghatározott számszor jobbra és balra. Az ajtó felső negyedében nyolcad iv nagyságú nyílás, amelyen keresztül — a záró vaslemez eltolódása után — nyújtották be az avas tengeri lisztből készült puliszkát, már annak, aki érte nyúlhatott, elhagyhatván a cella jobboldali falánál lévő deszkapriccset; a többinek csak belökték. Fejük alja tegnap óta tollpárna. Benének pokróca is volt, hoztak a brassói asszonyok. Borzasztó kínokat állott ki eltört karjával, ami eddig még rendesen be sem volt kötve. Az ingéből tépett ronggyal volt úgy, ahogy átcsavarva. Ma azonban várta az orvost, aki nemsokára, ahogy a puliszkát belökték, meg is érkezett. Zavartan állt meg az ajtóban, nem tudta merre fekszik a beteg. Az őr már türelmetlenkedett, mire szemei megszokták a cellában uralkodó homályt. Meleg részvéttel lépett az ágyhoz és tompított hangon kérdezte: — Mi a baj ? — Azt hiszem eltörött a karom, gipszkötés kellene rá és aztán . . . — válaszolja Bene. — Csendesen — figyelmezteti a kint lévő flrre az orvos — mutassa csak. Bizony alapos volt a törés. A doktort azonban az asszonyok küldték, mindennel felszerelve érkezett — Egy kis viz kellene — kéri az őrt; mikor az — bezárva az ajtót — eltávozik, mutatóujját a szájára téve, balkezével átnyújt egy éles, lapos vasreszelőt Benének, aki azt maga alá rejtette. Megjön a viz, kimossa a sebet, sinbe rakja a karját és: — Holnap is eljövök, megnézem, hogy van —- már búcsúzik is az orvos. Bene Károly hálásan pillant fel rá, ép kezével megszorítja a doktor feléje nyújtott kezét. Meleg áramlat vonul át testén, mintha nem vesztett volna semmi vért. Az asszonyokra gondolt, akik kitalálták legtitkosabb gondolatát és gondoskodtak lehetővé tételéről. Pillanatig sem kételkedett abban, hogy nem asszonyi leleményesség juttatta a reszelőhöz. Tőle függ, hogy visszanyerje szabadságát. Igen, de hogyan ? Ha megmozdul: a karja, de még a feje is szétmálik atomjaira. Balkezével maga alá nyúl, megtapogatja a reszelőt. Mintha villamos ütés érné, az őr eltolja a lemezt és benéz; üres tekintettel bámul a mennyezetet vastagon borító salétrom só által képzett fantasztikus formákra: Magyarország határaira egy mesebeli szörnyeteg, óriás kigyó csavarodik és szoií'ja, szűkíti a lélekzete is elál és önkéntelen — Jaj I — szakad kebléből, mire eloszlik a kínos látvány. Hirtelen megkapja a reszelőt és belecsúsztatja a gipszkötésbe; éles fájdalom vonul át egész testén; fogait összeszorítja és tűri, tűri Alig várja, hogy egészen sötét legyen. Lassan felül, mereven figyel, leereszti egyik lábát... Az őr tolja