Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)
1923-04-15 / 15. szám
PHPH ES VIDEKE in i i'ii i II 1" 'iii i 1 11 r" ^rurrmvmmmmm ftlttflzetésl árak: negyedévre 300 kor., egy* hónapra 100 kor. Egyes szánt ára darabonként 25 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Kiadóhivatal Keresztény Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres Nemzeti Nyomda díjszabás szériái. IV. Károly apostoli királyunk tragikus halálának első évfordulóján impozáns módon nyilatkozott meg a magyar nemzet kegyelete. Országszerte gyászistentiszteletet tartottak a kath. templomokban a szomorú évfordulón, ám a magyarság vallásos és hazafias érzülete leghatalmasabban a fővárosban, a koronázó templomban bemutatott gyászmisén fejeződött ki. A királyi jelvényekkel ékesített katafalk körül ott állottak Horthy Miklós, az ország kormányzója, a magyar kormány képviselete, a nemzeti hadsereg tábornoki kara, közéletünk minden ágazatának kitűnőségei, az arisztokrácia s az egyszerű polgárok hatalmas tömege. Velük és bennük együtt sirt, zokogott fel a magyarság mérhetetlen fájdalma a nagy veszteségen, mely a fiatal száműzött koronás kiráiy gyászos elmúlásával a nemzetet érte. Nem merő külsőség és nem is legitimista tüntetés volt a szomorú évforduló kegyeletes megülése — miként azt a szabadkirályválasztók sajtóorgánuma e hét folyamán annyiszor emlegette. A nagy nemzeti fájdalomnak spontán megnyilatkozása a szentül elhunyt jó embernek, a megdöbbentő tragédia nagy hősének, a békétlen ország békés fejedelmének szólt. Eggyé olvadó, égbe szálló imája volt a megemlékezés azoknak a lelkeknek, amelyekben mindig glóriás fényben él a király. Fölsír a lelkünk, valahányszor a funchali sir felé fordul tekintetünk, mert az az ezeréves nemzeti egység visszaállításának leghatalmasabb zálogát temette el. Ám az elhunyt király emléke iránt egyre fokozódó kegyeletben lehetetlen meg nem látnunk, hogy mégis az ő tragédiája, az ö sirja lesz hamarosan a jogfolytonosságnak, a legitimizmusnak egyetlen erőforrása. Zichy János gróf a szomorú évforduló alkalmából kegyeletes sorokat irt az elhunyt király emlékére, melyeket itt szószerint köziünk : Április 1-én egy esztendeje mult annak, hogy Magyarország apostoli királya, Nagy-Magyarország uralko dója, ellenség kezeire adva, idegen földön, az Atlanti-óceánnak egy kis szigetén örök álomra hunyta le a szeméi. Ezen a keserves évfordulón minden érzésünk és minden gondolatunk odaszál! Maderia szigetének magányos sirja felé, melyre mikor ráborult a kripíafedél, úgy éreztük, hogy a történelmi Nagy-Magyarország harcokban, győzelmekben, bukásokban telt életének egy sötét periódusa zárult le. Az emberi mulandóságot jelentő sirbolt" iölött azonban ott ég pislogó lángjával az ölök mécses feltörő fénysugaraival föllobogva az ég felé, ahova megtéit a száműzött király, hogy felemeltetvén, könyörögjön ott nemzetéért, amely 3z ő kihűlt testével együtt zuhant le a porba. És ezen a szomorú évfordulón mi is meggyujtjuk a hit, a remény és a bizalom örök mécsesét, a trianoni kriptába zárt sziveink fölött. .. Emlékezzünk S És szomorúságunkból kisugárzik az öröm. Az öröm és a bizalom jövendő reménységünkben, a koronás király serdülő fiában, a mi örökös királyunkban, II. Ottóban, aki tőlünk messze idegenben, nemcsak hazájától, de még királyi apja sirjától is elszakítva él, de aki erősödik magyar szellemben és magyar nevelésben, mint ahogy egyre növekedik és erősödik a száma azoknak, akik feléje hittel és bizalommal tekintenek és várják, egyre várják azt a napot, amikor egy ragyogó reggelen teljes fényében csilloghat meg Szent István koronája a 'még száműzött gyermek, de a királynak, a mi királyunk homloka fölött. Szövőszékeink történele. „Nincsen annyi tengercsillag az égen, mint ahányszor eszembe jutsz t£. nékem." Elmondhattam én is az utolsó hónapokban S mikor eljött az első, oly örömmel kiáltottam föl: „Megérkezett !*, hogy kíváncsian kérdezték tőlem: „kicsoda?" — „A szövőszék!" Soká vártuk, nehezen vártuk, keservesen vártuk. Már december végére voltak beígérve. November havában fölkerestem Veszprémben a jó öreg Gácser bácsit, mert reméltem, hogy abból az ötven szövőszékből, melyet a Mansz a Dunántúl részére nála megrendelt, csak meglátok valamit. Egy kedves veszprémi ismerösöm odakalauzolt a héthalmos magyar Róma egy ódonszerü utcájának régi házába. Benyitottunk (az udvarra, láttunk felhalmozott fakészletet, de sehol élő lényt. Csak egy kis fekete cica sirt az ajtó-küszöbön. Megsajnáltuk, kinyitottuk számára az ajtót; kíváncsian benéztünk. Sehol senki. A csipkerózsa váza mély álomba volt merülve. Másnap újra visszatértünk. Behatoltunk az udvar hátsó sziklafaláig. Végre a magasban megnyílt az ajtó. Fiatal asztaloslegény nézett le ránk, majd megjelent maga az öreg mester. Kezdettük faggatni, s ő igért. ígérte a lehetetlen Ígéretet, hogy még decemberben Pápán lesz niind- az öt szövőszék. Ugy néztünk rá, mint a gyermekek a mesemondó bácsira. Félig hittünk, félig kételkedtünk, de — reméltünk. Csak rajzokat mutatott, szép rajzokat, melynek tervezetei szerint készülendenek el a szövőszékek, nemcsak Pápára, de Budára a várba is. Ezekre kerül az a sok szép faragolt nemzeti szimbólum. Hazajöttünk s váriunk. Vártuk a karácsonyi ajándékot, de hiába vártuk. Január havában újra Veszprémbe mentem. Uja el-el járogattam a kakaslábon forgó várba, újra hallottam szép ígéreteket: február 10-én biztosan elkészülünk, 12-én ott lesznek Pápán. Elmúlt ez a dátum is. Nem jöttek. Csak azt sajnálom, hogy meg nem számláltam azt a sok sürgöny- és levélváltást, azt a sok szóbeli üzenetet, mely ezután következett. Március 6 án érkezett Budapestről egy szövőszék, melyet e földmivelési minisztériumtól kaptunk. Az első fecske 1 Jön majd csak a többi is I S csakugyan jöttek. Március 22 én hozta őket a jóságos püspökünk fogatja. Naplót vezettem az eseményekről. ^ Április 5 én megérkezett a minisztériumtól kikfild&l ,, szövőmester a szövőszékek- lükére lésé re és megindítására. De — hiányoztak még a bordák és nvüstök és a központtól igért anyag. Fürge kis szövőmesíerünk, Faa tmmus, nyomban fölutazott Budapestr* Takács szí} vő mesteri nem sikí&i* \ ki többé, ne hogy elmenvén, tö.^bé vissza ne térjen. Április 6 á r\ Megérkezett Szigeíhy iparfelügyelő a megnyitásra. Délután megkezdődött a munka. Nagy érdeklődéssel állták körül a hölgyek a mestert. A legtöbb közülök még nem látott szövőszéket. Április 7-én folyik a felszerelési munka. Április 5-én mégindult a szövés. Ott áll a hat szövőszék az állami polgári leányiskola négy helyiségében. Meleg hálával mondok köszönetet Nagy Gabriella igazgalónőnek. ki annyi szívességgel adott neKik hajlékot. Csak buzgó munkatársnőm, Pongrácz Józsefné nagytiszteletü aszszony tudná Isten után megmondani, menn>it aggódtunk, mennyit jöttünkmentünk ködös, nedves téli időben hajlékot keresni kedvenceink számára 1 Április 22-én délelőtt 11 órakor lesz az ünnepélyes megnyitás, melyre már most hívjuk meg hazafias melegséggel az érdeklődő közönséget És ugyan ki ne érdeklődnék a pápai szövőszékek iránt, hisz ők vannak hivatva a város iparának föllendítéséhez hozzájárulni. Magyar szövőszékeken magyar asszonyi kezek magyar fonálból magyar vásznat fognak szőni, s ezzel hozzájárulni Nagymagyaroszág ujjászövéséhez. Mert nemcsak a pápai asszonyok ás leányok^ szövik a boldogabb magyar jövőt, velünk szőnek csonka hazánk más városainak leányai is, mind ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal a gondolattal, ugyanazzal a törekvéssel, míg átdobják túl a demarkációs vonalon elvált testvéreinkhez és azok félfogják s befejezik az Integra Hungária térképe szövéséi elszakíthatatlanul. Győri testvéreink vasárnap szép ünnepség keretében bemutatták eredményes munkájukat. Földíszített szövőszékeknél ültek a magyar pártás leányok. Nagy közörség előtt fejezvén be az első véget a kormányzóné jelenlétében. A társadalom minden osztálya képviselve volt. Ott láttuk Tormay Cecile mellett, — ki zseniálitással párosult eréllyel szervez
