Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-01-14 / 2. szám

igényjogosult közszolgálati alkalma­zottak részére a saját személyüket illetőleg, az eddigi korlátlan számú utazás helyeit évenkint mindössze 12 oda és vissza való kedvezményes utazás engedélyeztetik. Emellett az illetők ép űgy, mint a tényleges közszolgálati alkalmazottak a sze­mély- és vegyesvonatokaí a tiszt­viselői kedvezményes menetjegyekkel, a gyorsvonatokat ellenben a tényleg használt kocsiosztály fél menetjegyé­vel vehetik igénybe. 5, A család­tagokra — éspedig űgy a tényleges, mint a nyugdíjas közszolgálati al­kalmazottak családtagjaira — nézve, akik eddig is évenkint csupán 6 oda­és visszautazásra birlak ígényjogo­suitsággal, csak annyiban állíttatik fel korlátozás, hogy a gyorsvonato­kat a családtagok is a tényleg hasz­nált kocsiosztály féimenetjegyével vehetik igénybe. A kezelési dij, mely a kimutatásra vagy folyamodványra ragasztandó m. kir. posta bélyeg ben rovandó le, az I. kocsiosztályra is érvényes igazolvány után 50 K, a H. és III. kocsiosztályra érvényes igazolvány után 30 K, a III. kocsi­osztályra érvényes igazolvány után 20 K Azon igényjogosul laktól, akik részére áj arcképes igazolvány első ízben állíttatik ki, a fenti felemelt összegnek kétszerese, azon igény­jogosultaktól pedig, akik az arcké­pes igazolványok érvényességének meghosszabbítására f. évi március hó l ében megállapított határidő le­telte után utólag kérik az érvénye­sítést, avagy elveszett vagy haszna* vehetetlenné vált igazolvány helyett kívánnak új igazolványt, a fenti alap­illeték (20, 30 és 50 K) háromszo­rosa rovandó le. Az új igazolványok kiállítására és az eddigieknek 1923. évre való érvényesítésére ,Tolna-, Baranya- és Somogyvármegyék ki­vételével a többi dunántűli várme­gyékben lakó igényjogosultakra nézve a szombathelyi űzletvezetőség illeté kes. A közhivatalokat felkérjük, hogy az alkalmazottak igazolványait ösz­szegyüjtve, az előirt záradékkal el­látva, küldjék be érvényesítés végett, a nyugdíjasok pedig a községi elöl­járóság záradékával ellátott kérvény­hez az érvényesített igazolványok visszaküldése céljából megcímzett és ajánlati díjjal ellátott borítékot mellékeljenek, H i R E Hm Tisztelettel közöljük t elő­fizetőinkkel, hogy lapunk elő­fizetési árát január !-tői kezdve egy hóra 60\ negyedévre 170 koronára, az egyes lappéldá­nyok árát 15 koronára emeltük fel A kiadóhivatal. Megyéspüspökünk az ifjúsá­gért. A Dunántúli Blokk pápai cso­portjának elnöksége f. hó 3-án adta át dr. Rott Nándor megyéspüspök úrnak, a Dunántúli Keresztény Fő­iskolai Hallgatók Szövetségének disz­tagjává választásáról szóló dísz­oklevéléi. A megyéspüspök űr ez alkalommal Mező Imrének, a Dunán­túli Blokk pápai csoportja elnökének a szegénysorsu főiskolai hallgatók segélyezésére 40 ezer koronát adott át, amiért a pápai csoportba tömö­rült főiskolai hallgatók ezúton is hálás köszönetet mondanak a ne­mes lelkű megyéspüspök urnák. A főispán Pápán. Dr. Magyar Károly, a vármegye főispánja 5-én „ délután városunkba érkezett és részt vett a Horthy-inségenyhítő akció helyi bizottságának ugyanezen nap délután 5 órakor tartott Ülésén, hol a polgármester beszámolt az akció eddigi menetéről, a főispán ur pedig a további teendők és felsőbb intéz­kedések felől tájékoztatta a bizottsá­got. Az ülés után a főispán az ipar­testületbe ment a polgármester kí­séretében, hol résztvett a kamara által kitűntetett iparosok kitüntetésé­nek átadásánál. Este 8 órakor a Griff éttermében társas vacsora volt Arcképes igazolványok érvényesítése Az érdekelt közszolgálati alkal­mazottakkal és nyugdíjasokkal kö­zöljük, hogy a kedvezményes uta­lásra jogosító arcképes igazol­ványod érvényesítését és kiállítá­sát (megkezdették. Miheztartás cél­jából közzéadjuk, hogy a köztiszt­viselői menetdíjkedvezmény 1923 évi január hó 1-től azon szűkebb keretek közé szoríttatott vissza, ame­lyek az 1921. évet megelőzőleg ér­fényben voltak. Ennélfogva a menet­kedvezményre a közalkalmazottak és nyugdíjasok közül a folyó 1923. évi lanuár hó J-től számítandólag mm bírnak ígényjogosultsággal: a) a rendezett tanácsú városok nyugal­mazott tisztviselői, továbbá úgy a tényleges szolgálatban álló, valamint a nyugdíjazott tisztviselők család­tagjai; b) a tényleges szolgálatban áltá községi és körjegyzőknek és élethossziglan megválasztott okleve­les segédjegyzőknek családtagjai, valamint a községi és körjegyzők, nemkülönben segédjegyzők és mind­ezek családtagjai ; c) (a nem állami) községi-, felekezeti- és magánisko­lák nyugalmazott tanszemélyzete és ágy a tényleges szolgálatban állók­nak, valamint a nyugalmazottaknak családtagjai; d) a megyei és városi törvényhatóságoknál, nemkülönben a rendezett tanácsú városoknál rend­szeresített állásban véglegesen alkal­mazott altisztek és szolgák, valamint azok családtagjai; e) az állami hiva­taloknál, továbbá a törvényhatósá­goknál és a rendezett tanácsú váro­soknál alkalmazott és értesítővel el­tötott állandó dijnokok, kezelök és kezelőnők; f) a magyar királyi posta­mesterek, postamesternők; g) a lel­készkedő papság. Ugyancsak nem bírnak a raenetkedvezményre ígény­fogosultsággal a magánintézetek kö­telékében álló és ténylegesen mű­ködd tanárok, tanárnők, tanítók, taní­tónők és óvónők saját személyüket illetőleg sem. 4. A nyugdíjazott a főispán tiszteletére, melyen a ka­tonaság, a hivatalnok világ és a tár­sadalom előkelőségei vettek részt. Több felszólalás hangzott el, melyek mindegyikére válaszolt a főispán, magas pártfogásáról és jóindulatáról biztosítva a város egyetemét. A Magyar Nemzeti Szövet­ség közgyűlése. A Magyar Nem­zeti Szövetség (a volt Területvédő Liga) f. hó 14 én délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében tartja újjá­alakuló közgyűlését, melyen a köz­pont képviseletében főtisztelendő Kő­rössy Endre főtitkár ár fog meg­jelenni és beszédet mondani. E köz­gyűlésre a tagokat s az irredentiz­mus minden hívét tiszteiette! meg­hívja az elnökség Küldöttség a törvényhatóság ügyében. F. hó 12-én a minisz­tériumba a polgármester vezetése alatt ÁCs Ferenc, Blazovich Jákó, Hajnóczky Béla, dr, Kende Ádám, Mesterházy László, Szakács Dániel és dr, Uzonyi Kálmán városi kép­viselőkből álló küldöttség járul a törvényhatósággá való átalakulás ügyében. A küldöttséget dr. Paupera Ferenc képviselő fogja az illetékes fórumokhoz vezetni* Műkedvelő! színielőadás. A Kath. Legényegylet műkedvelő gár­dája f. hó 22-én és 23-án a Városi Színházban mükedvelői| színielőadást rendez. Színre kerül Csepreginek nagy sikert aratott, hires népszín­műve a „Piros bugyelláris*. Akik a Legényegylet kipróbált műkedvelőit már egyszer látták a színpadon, azok sietni fognak megváltani az előadásra a jegyeket, amelyek kaphatók lesz­nek 18 ától fogva a plébánián Zsig­mond elnöknél az előadás napjáig. Előadás napján pedig a Bauer-féle dohánytőzsdében (Főtér) és este a pénztárnál. Az előadások mindkét este pontosan fél 8 órakor kezdődnek. Szereplőkről, helyárakról, stb. bő­vebbet a színlapok. 22-én d. u. 3 órakor diák-előadás lesz. TÁRCA. Mese egy kis zsebkendőföl. Irta: Demftny Rezső. A virágos kerteket rég beszedték a kávéházak elől, az ólmosan nehe­zedő köd lassacskán felszáll, mely mintegy halotti iepel borult a vá­rosra és lassú pelyhekben hull a bó. A balkáni virágok is levándo­roltak a szobába téli álmukat aludni, a természet már utolsót vonaglott és a nap csak bágyadtan löveli fakó, színtelen sugarát. Tél van. Az egy­szerű tegényszoba izzó kandallója dőlt egy révedező szemű férfi ül és álmodozva, holdkóros letárgiában társalog barátjával: Fázom Bercikém! ÁtkozoU fur­csán érzem magamat. Ne mosolyogj és ne tekints az izzó kandallóra, nem fizikai hidegségről beszélek, íianem itt benn a keblemben, ahol egykor égett, izzott minden fiatalos füzzei* ott fütyörész most a der­mesztő hideg szél. Brr. .. Fázom Bercikém és szeretném, ha most egy nagy káiyha volna az egész világ. Pedig egykor tavasz volt lelkem­ben is. Fakadtak rügyek, pompáz­tak virágok és lelkemben, mint a templom oltárán, ott diszlett ezernyi pazar virág. A virágokból gyümöl­csöt érlelt a perzselő nyár, vigyáz­tam nagyon azokra és most mégis mintha téli borult volna rám, mely minden örömét elvon tőlem. Eletem sivár. Öröm, keserv, bú, gond, nincs semmi már. A szenve­délyek parázsai rég elhamvadtak és az oltárkép virágai durván letarolva, földön hevernek szerle szét. Mi tart hát e léthez engem? Minek örüljek és minek sírjak? Mi az ami még reménnyel tölthetne el, ami még fel villanyozhatna. Vagy Ián annak örül jek, hogy nemsokára engem fog bá­mulni a világ, mikor a gazdag leány ­nyal elhagyom az anyakönyvi hiva talt és feleségemnek mondhatom? Ennek örüljek, ez adjon életkedvet? Ezért éljek még éveken át ki nos vergődések között? Hidd el Berci­kém, hogy szenvedek. Amit itt e szerény szobában látsz, a szép visz szaemlékezés holt tanúit el kell hagy­nom és átköltözködöm egy másik í lakásba, ahol kényelemben élve, sze­retnem kell egy idegen nőt. Szegény bútoraim sírjatok velem. Elmegy a gazdátok máshová innen, idegenbe, messze. Mert az a hely nekem ide­gen lesz. Össze fog omlani egy „igennel" minden. Olt már nem kell suttogni, nem kell reszketni, hogy rajta ne csípjenek, ha feleségemmel visszavonulok, mert mindenki tudni fogja, hogy most szabad és kell szeretnem. Kacsintó bűvös nász­napok, de sok szépet zengtek már rólatok. Nekem ezek azonban gyász­napok. Fájni fog rémesen minden abban a házban, én nem arról a házról, nem arról az asszonyról ál modoztam. Szivembe nem az a lány lopta be a boldogságot, ami ezután következik, az hazugság és csalás, mert míg azt Ölelni fogom, érzem, hogy álmodozva arra a másikra fo gok gondolni és annak a másiknak a homlokát, az arcát, az ajkát fo gom keresni, akivel régóta eggyé lett a lelkem, aki a lelkemhez nőtt, aki maga az élet lett részemre és feleségül mégsem vehetem el.., Tovább nem beszélhetett, mert a másik férfi is elkomorodott, annak a lelke is megtelt keserűséggel és közbevágott csendes vigasztalással. Édes Gáborkám, végig hallgatta* lak, most én jövök. Hidd el kedves barátom, nekem is vannak ilyen em­lékeim, gyötrő, vergődő visszaemlé­kezéseim. Engem is meggyötört az élet, belőlem is darabokat szakított ki az idő foga és lásd mégsem hal­tam bele. Az ilynemű fajdalomtól még nem halt m?g senki. Bár el lehetne pusztulni idő előtt, de az ilynemű fájdalom azért született, hogy szaggasson, tépjen, hogy annál tisz­tultabban) élvezhessük a boldogságot. Én is nagyon szerettem, nekem is tusakodni kellett a léiért és minden lépést a boldogság felé űgy kellett kiküzdenera. De kiverekedtem. Kissé beleöregedtem ugyan, vállaim meg­görnyedtek, hajam megfehéredett, térdeim megroskadtak ezen küzde­lem alatt, de azért nem tudott le­teperni a csalódás. Tiz erős kör­mömmel kivájtam a boldogsághoz vezető utat. Ujjaim véreztek, de azért elértem a csendes boldogság szi­getét. Folyt köy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom