Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-10-28 / 43. szám

PHP llfflpmHMIIIiM 9Kifizetési árak: negyedévre 3000 kor., egyhónapra 1000 kor. Igyei szám ára darabonként 300 kor. P0L1T5KAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-ucca 42. Kiadóhivatal: Ker. Nemzeti Nyomda. Hirdetések milliméteres díjszabás sserlnt. Mibe került és mibe fog még kerülni nekünk az ántánt barátsága 1 Vegyük csak kronologikus sorrendben s látni fogjuk, hogy a front összeomlása után minden igyekezetünk azon volt, hogy megnyerjük az ántánt barátságát. Az őszirózsás forradalom, — ez a magyar nemzetre nézve olyan gyászos hónap — nyitja meg a sorozatot, s azóta úgy látszik, az október következetes önmagához, mert mindig rejt valami katasztrófát a nemzet számára. (Lásd Budaőrs.) Az őszirózsás forradalom az első felkinálkozásunk az ántántnak. Igaz, vagy nem ? Ha próbáljátok cáfolni, meggyőzlek azzal, hogy az egész őszirózsás forradalom Károlyi Mihály kótyagos fejében született meg, aki pedig tudvalevőleg már a háború kitörése elején akart volna ántánt-politikát folytatni. Mivel azonban akkor még nem volt módjában terveit nyiltan keresztülvinni, keresztülvitte a front fölbomlásakor s ahelyett, hogy derék csapatainkat — amelyek közül még igen sokan teljes harci felkészültségben állottak — a határok megvédésére küldte volna, kiadta a jelszót, hogy tépjék le a tisztek csillagjait, kikiáltotta, hogy elszakadtunk Ausztriától, a magyar nemzet most fog kezdeni élni a nagy nyugati kulturnemzetek mintájára önállóan, függetlenül, a francia szociálizmus hű lekópizálásával. Ebbe a nagy ántánt felkinálkozásba, amelyen a franciák csak jót nevethettek, jött be a cseh, a román, a szerb s szépen elfoglalta az országot. Az ántánt csak később szankcionálta ezen államoknak benyomulásait. Jött azután a még nagyobb felfordulás, a kommunizmus, amikor már egy-két elvadult népbiztos a kommunizmussal sem volt megelégedve, hanem már anarkizmusról ábrándozott. így volt bizony mindez csak tisztán azért, hogy tessünk az ántántnak. Hála a gondviselésnek, a kommunizmust a magyar faj örök dicsőségére, leráztuk. A nemzet mozdult egyet, s a paraziták lehullottak testéről. A megcsonkított ország megfosztva minden erejétől, széjjel nézett a romokon. így nézhetett valamikor végig IV. Béla is a magyar hazán a tatár-járás után. S most ebben a pillanatban, amikor koronás királyunkkal vállvetve kellett volna a bajokat leküzdeni, csak tisztán ántánt hizelgésből megtagadtuk koronás királyunkat is, s ellene hadat indítottunk, amely hadjáratban magyar magyar ellen ment. Azt hisszük, teljesen megnyertük ezzel az ántánt barátságát ? Dehogy! Kivetik reánk a hadisarcokat, a jóvátételeket, a reparációs költségeket, stb. Ez a második felkinálkozásunk. Az elsőnél elvesztettük Magyarország kétharmadát, elvesztettük hadseregünket, a tekintély tiszteletét, a másodiknál elvesztettük a becsületünket is. Sokan persze azt állítják, hogy koronás királyunkkal szemben muszáj volt így eljárni, mert akkor beláthatatlan bajok származtak voina! Volna-volna, ha ez a sok volna nem volna, talán elfogadható is volna! Nagy árak ezek uraim, nem is beszélve arról a nagy marhakontingensről s egyébről, amiCsend é

s ny

ugalom! Az arany középút politikája. — Csend és nyugalom helyett inkább hr cra vari kilátás. A kormány kiadta a parancsot, | hogy az országban csend és nyuga \ lom legyen. Evégből még a parlamentet is elnémíttatta s nem hallun k mást, mint amit a kormány által engedélyezett gyűléseken lehet hallani. Itt pedig nem hallunk mást, mint öndicséretet. Csendet és nyugalmat kívánnak az országtól, amely ezer bajban leledzik. Ebben a megparancsolt csendben és nyugalomban azonban liberális újságokban napról-napra jelennek meg közlemények, melyek a keresztény nemzeti politikát és annak vezéreit pellengérre állítani próbálják olyan stílusban, amelyet csak sarki hordárok és fiakkerkocsisok élvezhetnek, de müveit emberek nem. Az ilyen sajtó képviselői ne csodálkozzanak azon, ha zártkörű keresztény összejöveteleken őket gummi* botokkal verik ki. A kormány, valószínűleg külföldi parancsra, megnyitotta a liberalizmus, szabadkőmivesség kloakájának eddig annyira, amennyire zárva tartott zsilipjeit s ezzel maga borította fel a csendet és nyugalmat az országban, mert hogy ezt az ország keresztény milliói sokáig tétlenül nézni nem fogják, az egészen bizonyos. A folytonos támadások és a rendszeres gunyolédás csatasorba állítja majd ismét a keresztény milliókat. S habár a kormány jól szervezett tábora és hatalmi eszközei mind a liberalizmusnak tesznek is szolgálatokat, a keresztény öntudat, amelyet ellenségeink teljesen kiveszettnek tartanak, máról-holnapra mint futótűz jelentkezni fog s akkor erejével elsepri, leperzseli az útjában levőket. Harcra és nem nyugalomra van itt kilátás, mert ha a kormány valóban csendet és nyugalmat akar, akkor elsősorban a keresztény érdekek szolgálatába kell szegődnie. Mert hogy lehet egy par excelence kath. országban nyugalom és csend akkor, amikor ez a túlnyomó többség látja, hogy minden szennylap nyelvét öltögetheti intézményeire, az elveire és vezéreire. Arany középút politikájának nevezték el legújabban a kormánypárt politikáját. Talán majd a kormánypárt nevét is erre a címre keresztelik át, hogy „az arany középút pártja". Az elveihez, intézményeihez hithű keresztény tömegeket azonban a lábáról levenni nem fog sikerülni, bárhogy kivánja a külföld és bárhogy is szorgalmazza a kormány, akár hatalmi eszközeinek felhasználásával, akár a megengedett sajtótermékek istápolásával. Erőlködhetnek egy darab ideig, addig, mig ez a futótfiz az ország valamelyik zugában el nem indul hódító útjára, amelyet aztán megakadályozni nem áll módjában sem a külföldnek, sem a kormánynak, mert túlnyomó számbeli fölényünk mellett miénk az út, igazság és az élet. ket már eddig is már le kellett szállítanunk. Jön a harmadik is. A külföld rossz szemmel nézi, hogy Magyarországon rosszul megy a sorsuk a liberálisoknak s szemet szúr nekik az a keresztény fellendülés is, mely csak a kezdet kezdete akart lenni. Nosza ezt is fel kell áldozni, s beledobni az ántánt gyomrába csak azért, hogy étvágyát még jobban fokozzuk. Jöhet tehát a destrukció, a keresztgyalázás, a Mária énekek kigunyolása, a szent korona anachronizmusa stb. . . . Hisz ezzel csak érdemeinket növeljük az ántántnál, amely ennyi áldozatért. majd gavallér lesz. örülhetsz magyarom a most oly nagy hanggal kiplakatirozott kormánysikernek holmi külföldi kölcsönökről, de vesd össze, ha még tudsz összevetni, hogy ez a kis életeiixir, amely csak arra lesz jó, hogy még egyideig facsarhassanak, megéri-e amit már feláldoztál és még talán ezentúl feláldozni fogsz. Marad-e még erőd visszaszerezni az elvesztetteket, mert minden eddig nyújtott kedvezmény koránt sincs arányban azzal, amit a nemzet már feláldozott. Feláldozni valónk ezzel már ki is merült. A koronát a magyar élet termékeivel súlyosan megrakott, végeláthatatlan hosszú tehervonatokkal tudjuk csak hónapról hónapra tartani. Ez sem a legegészségesebb állapot, mert a korona belső és külső vásárló ereje sehogy sincs arányban azzal a nagy értékkel, ami ezekben a tehervonatokban van. A statisztika pedig, amely azt mondja, hogy csak a felesleget visszük ki, nagyon sokszor számításon kivül hagyja a Nagy Jánosokat és Pálokat, akik így kenyér nélkül maradnak. (Lásd az export után beálló árdrágulásokat). Ezt tehát a negyedik, amibe az ántánt-barátság belekerül. Jól kell tartanunk, etetnünk kell Európa népeit azért, mert kegyesen engedélyez még valamilyen korona kurzust. Hogy fogja ez a nemzet ezt a nagy ántánt-barátságot majd elbírni, azt a jó Isten tudja!