Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-10-21 / 42. szám

Pápa, 19

23 oktéber 21, vasárnap. Ara 300 ko r. XX. évfolyam, 42. uáai, gfS fizetési árak: negyedévre 3000 kor., egyhónapra 1000 kor. 1 S y • s szám ára darabonként 300 kor. POLITIKAI HETILAP. megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőségi Llget»iicca 42. Kiadóhivatalt Ker. Nemzeti Nyomda. Telefon 11. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Keresztény nemzeti Magyarország. A jelszavak korszakát éljük, amelyek máról holnapra gombamódra szaporodnak. A kigondolt jelszavakat egypár ember magáévá teszi s kész a párt. Mihelyt párt lett belőle, máuralomra vágyik. Ennek az elérésében az eszközökben sem válogatós, mert a jól kigondolt cim a fontos, az u. n. rovarcsalogató. A hangzatos cimek alatt aztán vigan burjánzik sok minden. Ezt a sok mindent azonban csak kis adagokban adják be a beugrottaknak, hogy a változást meg ne érezzék. Később úgyis beletörődnek sorsukba, s egész derék fiukká lesznek. Mi ez ? kérded te. Ez a magyar politikai közélet rövid dióhéjban. Meri-e valaki tagadni, hogy ez nem így van. így van bizony sajnos, hisz ezt látjuk, tapasztaljuk, mindnyájan. Csodálatos faj ez a magyar! Nem okul semmin. A háború utáni egész politikai pályánk a jelszavak kutatásában merült és merül ki. Amelyik hangzatosabb cimet gondolt ki és több embert birt beterelni, az boldogabbnak érzi magát a többi címkeresőknél, akiknek ez kevésbbé sikerült. Igazán, majdnem azt lehetne mondani, hogy a nemzet elfásult, mert ez így egyideig még tarthat, de sokáig nem. A nemzetnek végre vissza kellene térni a nem ma, sem tegnap, sem egy-két éve kigondolt jelszavakhoz, hanem ahhoz az egyedüli biztos alaphoz, amely fennállását 1000 éven keresztül biztosítani tudta és biztosítani tudja. Ez az alap, ez a jelszó: a keresztény nemzeti jelszó. Tudom, hogy sok olvasónak, akik nem a mi táborunkból valók, mosolyra áll a szája arra, hogy ez az ország a keresztény nemzeti alapon rendezkedne be, mert hisz valahogy papiroson ennek szerepelünk úgyis — de, csak papiroson, mert hogy a keresztény nemzeti Magyarországtól és annak megvalósításától mily távol vagyunk, azt akik látnak, érezzük eléggé. Merjük állítani, hogy Magyarország milliói ma is ezt a jelszót állják, s csak akkor lesznek a kedélyek nyugodtak, ha ilyen kormányzás jön. Ennek a kormányzásnak azonban a magyar közélet minden vonalán a keresztény nemzeti jelszót kell keresztül vezetni minden félreértés, minden hátsó ajtó nyitva hagyása nélkül. S ha ezt a mai közéletet egy beteges narkotizált áíomnak tudjuk be, végét jelentő sóhaj, a megmozdulás, s kezdődjék meg a keresztény nemzeti élet igazán, hamisítatlanul. A mosolygóknak pedig — ha ugyan ismerik a történelmet — elég csak annyit megjegyeznünk, hogy vitán felüli tény az, hogy Magyarország eddigi élete folyamán azok az évtizedek, századok voltak a legdicsőbbek, amikor a nemzet a keresztény nemzeti életét élhette. A keresztény nemzeti jelszó Szent István jelszava, bizony elég régi, azonban sokszor bevált és modern marad, amig nemzetek fognak élni. így tehát a magyarnak sincs ettől mit húzódoznia. A magyarnak is nagyon, de nagyon elkelne egy Mussolini, aki odakiáltaná mindenkinek, hogy: „In hoc jöjjön már egyszer az álom j signo vinces". A kormány utjai. Az eddigi burkolt liberalizmus már megjelent a nyilt színen. A keresztény nemzzti irányzat teljes háttérbe szorulása. Wolfék, Ernszték már résen állnak. Amit már oly régen sejtettönk, ime most valóra vált. A kormány, amely eleinte néha-néha hangoztatta keresztény jellegét, levetette álarcát és megmutatta igazi arculatát. A szolnoki gyűlés már ennak jegyében folyt le, már ott lehetett látni a bekövetkezendőket. Megtörtént tehát a liberális Heinrich-pártnak a benyomulása, amely egész természetes, hogy maga után vonja a többit is. A mi szempontunkból talán jobb is igy, mert legalább tisztán látunk s az ország is láthatja, minek néz elébe. Kíváncsian várjuk, hogy a magukat kereszténynek valló politikusok, akik magában a kormányban is helyet foglalnak, ezután mit fognak tenni. A liberalizmust ugyanis nagyon megtanultuk, mit jelent. Jelenti ez a destrukciót, a szabadkőmivespáholyok feltámadását, a párbajmániát, jelenti ez a magyar szent korona fényének teljes elhomályosítását, jelenti továbbá a házasság szentségének letipróit s jelenti legfőképen minden keresztény nemzeti eszme halálos ellenségét, jelenti a kaíholikus állam teljes felborulását. Hogy adhatja magát oda eszközül mindezen felsorolt és még felsorolható erkölcsi mételynek keresztény ember, arra kíváncsiak vagyunk. Jól esik hallanunk, hogy Wolf Károly, a budapesti keresztény községi párt elnöke és Ernszték csoportja siettek oda nyilatkozni, hogy a kormányt csak addig támogatják, amig a keresztény nemzeti alapon marad meg. Lehet hogy majd a kormány igyekszik egy-két nyilatkozattal a keresztény lelkiismeretet ismét narkózisba hozni; azonban épen Wolfék és Ernszték — s akad még ez orságban több ilyen is — résen lesznek, hogy ne engedjék meg az országot a destrukció karjaiba dőlni. Azonban ne bízzuk el magunkat azon tudatban, hogy úgyis vannak, akik a keresztény nemzeti irányzatért küzdenek s.résen állanak, mert ez nem elég. Ez a legkényelmesebb szerep. Résen kell lennünk mindnyájunknak, mindon férfinak és nőnek, ha azt akarjuk, hogy ezt a kormányzást minden liberális függelékével együtt a keresztény irányzat váltsa fel, mert az ország a nyilatkozatokkal betelt s keresztény alkotó munkát vár. Ha ezt ez a kormány nem tudja nyújtani, adja át a helyét olyanoknak, akik a keresztény alapot nemcsak külső máznak tartják, hanem közéleti tengelynek. Rendifíviili uárosi közgyűlésFolyó hó 16-án d. u. 3 órakor rendkivüli közgyűlést tartott a város 21 számból álló tárgysorozattal, amelyre meglehetős szép számban gyűltek össze a városatyák. Az elnöki bejelentések során szerepelt a piacrendezés is, melynek értelmében a tejpiac visszahelyeztetett a Griffhez. A tárgysorozat sok pontja nem váltott ki semilyen hozzászólást, így vita nélküi határozatba ment a városi gyámpénztár pénzkészletének elhelyezése a pénzintézeteknél, ahol 23°/«-ot fog gyümölcsözni. A létszámcsökkentésről szóló törvény végrehajtása tárgyában egy bizottság kiküldését határozták el, aki erről a kérdésről tanácskozásokat fog folytatni. A bizottság tagjai lettek: dr. Molnár Imre, dr. Kende Ádám, Szűcs Dezső, Hajnóczky Bála, Táncos Antal és Mészáros Károly. A túlóra díjazás, azonkívül a városi alkalmazottak illetményei tárgyában az államiakéval való egyenlő elbánás elve fogadtatott el. Az utalványozási jogot is felemelték: a polgármester részére 100.000, illetőleg a tanács részére 500.000 koronára. A lakásépítési akció már nagyobb érdeklődésre számított. Itt t. i. 80 millió állami kölcsönről van szó, amelyből több lakás felépítése terveztetik. A 80 millió azonban a tervezett 9—10 lakásra korántsem elegendő, így a városnak is ez az akció nagy összegbe kerülne teikek

r építési anyagok, pénz stb. hozzájárulásával. Erre a célra a városnak pénz nem áll rendelkezésre, így alakulna egy Lakásépítő Részvénytársaság a helybeli pénzintézetek bevonásával* Az akcióról tehát még korai besülni mert az építkezés megkezdhetésének még sok pénzügyi, stb. akadályát kell elhárítani. Üdvös volna azonbaa, hogy ezek az akadályok legyőzessenek, s az építkezés megkezdődjék. Az útjavítási célokra engedélyezett 70 milliós kedvezményes kölcsönből bizony nem sokat lehet produ-