Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-10-14 / 41. szám

PHPH ES VIDEKE BBBiMiniliHHna^^ 'in "Hili M i IIH'lilli 1 liMllMWW^ M fizetési árak s negyedévre 3000 kor., egyhónapra 1000 kor. Igyes szám ára darabonként 300 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Liget-ucca 42. Kiadóhivatalt Ker. Nemzeti Nyomda. Telefon 11. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. A kath. nagygyűlés után. ' A nagy magyar katholikus konfe6sziónak utolsó akkordjai is elhangzottak. Háromnapos fényes ünnepet ült a magyar katholicizmus, amelyben már ott lüktetett a reá következő napok serény munkájának ritmusa. Majd minden gyűlés a praktikus katholicizims jegyében folyt le. Az elhangzott beszédek mind eleven kontaktusban voltak az élettel, a mával. A tábor, amely eleven hittel borult térdre Budapest utcáin az eucharisztikus Jézus előtt, férfias, nyugodt bátorsággal áJUt a kibontott zászló körül, amely harcot jelent minden rombolás, jogtalanság ellen, bárhonnan is jdn az. Sajnos, nincs helyünk, hogy a három szép nap képét hűen, pontosan megrajzoljuk, de a hatalmas seregszemlének egy évre szóló parancsaiból a magunk részét elhoztuk és kiosztjuk. A nagygyűlésből újra és újra" kicsendült a komoly figyelmeztetés: szeressétek, te hát neveljétek és segítsétek a magyar ifjúságot! A szónokok ismételten rámutattak azokra a veszedelmes hiányokra, amelyek a magyar jövő nevelésében mutatkoznak. Sem a család, sem a társadalom, sőt akárhányszor az iskola sem érzi az ifjúság nevelése kérdésének óriási súlyát. A legtöbben a diákban csak a jövő doktorát, tanárát, tisztviselőjét látják s nem öncéllal, lelkiséggel biró emberét a jövö társadalomnak. Az iskolázfatást csak egy szempontból tekintik, hogy diplomát s ezzel kenyeret adjon a fiatal ember kezébe. Túlságosan sok a pedagógiai analfabéta. Család, társadalom, iskola, nemzet kell, hogy éber, aggódó lelkiismerettel álljon őrt az ifjúság nevelése mellett. A társadalom tudjon áldozni anyagiakban is, hogy az ifjú nemzedékből egyetlen tehetség sem kallódjék el, hogy a szegénység ne jelentsen sorompót a tanuló kifejlődésének utján, a család s az iskola pedig áldozza cda minden erejét, hogy a jövő intelligenciája erős, kikezdhetetlen erkölcsi vértezettel legyen ellátva. Nekünk nem csak doktorok, tanárok, ügyvédek stb. kellenek, hanem sokkal inkább acélos, munkás, meggyőződéses, egyéni életükkel a katholikus erkölcstan útjait járó jellemek ! A kath. nagygyűlés nyomatékosan rámutatott az iskolára, bizunk benne, hogy a társadalom komoly, tevékeny szeretettel oda is fog nézni, hol a magyar jövő rügyezik, bimbózik... A második gondolat, amely tudatosan, elevenen vonult végi az egész nagygyűlésen, az volt, hogy a katholicizmus nem társadalmi elválasztódás, nem történelmi hagyomány, nem tömeg-fék és nem politikum, hanem Istentől adott életforma elsősorban az egyén s rajta keresztül a társadalom számára, természetfölötti motívumokból, erőforrásokból táplálkozó praktikum ! Sokszor irtunk mi erről, úgy Örülünk, mikor olyan előkelő helyről mint aminő a kath. nagygyűlés, olyan nagyon érthetően és olyan sokszor hangzik el a nagy igazság. Sem „a sekrestyés katholicizmus", sem a csak a fórumon forgolódó „praktikus katholicizmus" nem lehet a mi életideálMnk, nem lehet az evangélium helyes értelmezése. A fórumra, a közéleti tevékenység porondjára az út csak a templomon át vezethet! Viszont a templomban az út nem szakadhat meg, ki kell vezetnie az életbe, hol közérdekért folyik a nagy harc 1 Sok szép és praktikus eszme, gondolat csillant még meg a kath. nagygyűlésen, amelyekről úgy érezzük, nem lesznek a pusztába kiáltónak szava. De a mi lelkűnkhöz az említett két gondolat áll legközelebb. Vajha nem hiába szakítottuk volna ki a nagygyűlés parancsainak ezt a részét I Az ünnep elmúlt, jöjjenek a hétköznapok, a munka napjai! A pesti Vigadóból kicsapódó fény megvilágította a magyar katholicizmus minden munkaterét, hiányát, igényét — ki-ki keresse és találja meg a maga helyét s álljon hittel, a győzelembe vetett bizalommal, kitartásra elszántan munkába! Egyesületeink idei munkaprogrammja, Innen onnan befejeződik az egyesületi élet hosszú nagyvakációja is, s megkezdődik itt is a munka. Kívánatos, hogy ez a munka céltudatos, tervszerű legyen, nem pedig ötletszerű. Fejlett egyesületi életet élünk. Sok az egyesületünk, a legtöbben eleven élet folyik. A nehéz, zilált viszonyok közepette is sok áldás fakadhatna ebből a tevékenységből. Sok jóakarat, áldozatkészség keres és talál munkateret az egyesületek keretében, amely tervszerűen, céltudatosan foglalkoztatva, intézményeinket nagyon fejlesztheti. Ilyen irányban volna néhány gondolatunk a munka kezdeténél. TÁR C A. ••• lanka önálló lesz. Irta: Mohos. (Folytatás.) Egy hét múlva az üzlet cégtábláján alig észrevehető változás történt. Az öreg Kovács bácsi neve ulán apró, vékony betűkkel ezt a szócskát festette oda egy piktorlegény: 9utéda*. S ez az „utód" nem volt senki más, mist Kovács Janka, aki a harmadik képzőből maradt ki, hogy folytassa apja jól jövedelmező mesterségét. Hisz nagy talentum nem kell hozzá. Halottak mindig voltak és lesznek, azt a néhány szál deszkát még a a legtudatlanabb ember is összeüti. Az a fő, hegy a temetés végéig kitartson. Azután meg már úgy sem látja senki. Az üzlet élénkítésén sem kellett spekulálnia, nem látott még senki nyomorgó és koplaló temetkezési vállalkozót. Ferenc, az öreglegény talán még lelkiismeretesebben dolgozott, mint az öreg Kovács bácsi idejében. Jó kedvvel tette a dolgát. Örült, ha jól ment az üzlet, mert nagyon szerette, ha Jankának minél több volt a jövedelme. Az eset híre, s Janka vagyonossága csakhamar messze vidéken elterjedt. A kérők csakhamar jelentkezni kezdtek. Legelőször is valami kántortanító jelent meg Janka gyámjánál, Kerekes Mihály ácsmesternél. Szép szál legény volt a fiatalember. A Balaton mentén volt több holdja kitűnően termő szőlővel s termékeny szántó földekkel. Nem is lett volna rossz párti. Valamiképpen rokonságban is volt az öreg Kovács bácsival. Janka azonban a leghatározottabban kijelentette, hogy még nem megy férjhez. Hisz alig került ki az intézetből. Az életből úgyszólván semmit sem tapasztalt. Neki ugyan ne hozzanak a nyakára ilyen falusi tanítókat I Nem lesz ő sohasem falusi kántorné 1 Hisz ha örökké az üzletben marad, akkor is jobb dolga lesz, mint valamelyik eldugott falu tanítói lakásában. A gyám mit tehetett egyebet, mint egy szépen kieszelt mesével elegyengette az útból a legelső kérőt. A második szám már inkább Ínyére volt Jankának. Nem csoda! Snájdig huszártiszt volt a Lacika főhadnagy, ahogyan őt a leány nevezte. Hozzá még báró is volt az istenadta. Csakhogy ez már nem a gyámhoz ment, hanem egyenesen Jankával kötötte meg az ismeretséget. Ugy látszik, nagyobb tapasztalata volt az ilyesmiben, mint elődjének. A gyám minderről édes-keveset tudott. Jankának külön háztartása volt. Az öreg, süket Tera néni vezette a ház dolgait, aki Jankával teljesen összestimmelt. Valamikor nagyúri házakban volt szakácsnő, ahol nemcsak a főzés titkait sajátította el, hanem a hallgatás művészetét is előnyösen tanulta megismerni. Tudta, hogy ez utóbbi éppen úgy jövedelmez, mint akármi más tudomány. Most aztán csakugyan megmutathatta, mit tud. A báró vőlegényjelölt már ozsonnára is odajárt. Eleinte csak egyedül, később azután akadt egykét társ, akik csak ép véletlenül is eljöttek barátjukkal egy-egy elsőrangú ozsonnára. Hova-tovább híresekké váltak ezek az összejövetelek. A gyámapa egyszer aztán mégis csak megtudta ezt. Szigorúan megfeddette Jankát s egyszer és mindenkorra megtiltotta az uzsonnázások tartását. Janka erre azzal felelt, hogy a társaságába gyakran járó fiatal ügyvéd segítségével csakhamar kiverekedte nagykorusításáf, amit azzal sikerült elérni, hogy az üzletet mindenféle tekintetben a saját vezetése alá helyezte. Feren azután ismét segéddé degratálódott s Janka lett hivatalosan is az üzlet vezetője. így azután a gyámság csak mint disz maradt meg, egyébként Janka szabadon rendelkezhetett minden vagyonával. S rendelkezett is. Megkezdődtek a dinom dánomok. Szegény Ferenc segéd úr alig győzött annyit keresni, amennyi a mulatozásokra kellett. Pedig azt még nem is tudta, hogy Janka már a takarékból szedegeti ki az ezreseket. Pedig azok gyorsan váltódnak s mihelyt kisebb pénznemekre oszlanak, sokkal hamarább és észrevétlenebbül csúsznak ki a kézből. A báró úr húségesen kitartott. Janka meg továbbra is menyasszonyjelölt maradt, mivelhogy a fiatalember még mindig nem nyilatkozott. Pedig már nagyon várta. A hónapok óta tartó bizonytalanság és pénzfecsérlés már egy kicsit aggasztotta. Már mindent gondolt magában. Talán nem mulat jól? Vagy az ő vagyoni helyzetével nincs tisztában? No, majd ezután jobban megmutatja, hogy kicsoda Kovács Janka ... Szórni kezdte a pénzt rettenetes módon. Most már nem elégedett meg a házi mulatságokkal, ment a társaság Pestre és nagyobb fürdőhelyekre. Valósággal tobzódtak az örömökben. E hosszabb kirándulás alatt a házát is meg akarta Janka renováltatni. Ne legyen azon szegényes és régies,